Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-12 / 41. szám
A KOR KÖVETELMÉNYEINEK MEGFELELŐEN Az iskolarendszer fejlesztése Kelet-Szlovákiában • A kerületi pártbizottság értékelése pozitív A népgazdaság intenzív fejlesztésére való áttérés, a tudományos-műszaki forradalom eredményeinek gyors és széles körű alkalmazása, az átfogó szociális és gazdasági programok megvalósítása kétségtelenül az emberek jó és sokoldalú felkészültségét követeli meg. Mindezért az sem véletlen, hogy az oktatásügy helyzetével, az ifjúság nevelésének kérdéseivel az utóbbi évtizedben az SZLKP Kelet-Szlovákiai Kerületi Bizottsága, a járási pártbizottságok és a párt helyi szervezetei is sokkal többet foglalkoztak, mint korábban bármikor. Hogy ez a megkülönböztetett figyelem milyen eredményeket szült, erről a kerületi pártbizottság legutóbbi plenáris ülésén mondták el észrevételeiket a kommunisták. Rudolf Blaho, a kerületi pártbizottság titkára - aki a tanácskozáson az elnökség elemző beszámolóját terjesztette elő - mindjárt beszéde elején leszögezte: felelősségteljesen kijelenthető, hogy Kelet-Szlovákiában maradéktalanul teljesítették az iskoláskor előtti gyermekekről való gondoskodásra vonatkozó határozatokat. Kiemelte, hogy míg korábban a gyermekek óvodai elhelyezését csupán szociális gondoskodásnak tekintették, most az óvodák már jelentős, azt is mondhatnánk, hogy nélkülözhetetlen elemét képezik az oktatási-nevelési rendszernek. Kimagasló eredménynek számít, hogy míg 1976- ban csak 35 800, az idén viszont már 75 900 gyereket - a kerületben élő gyerekek 88,2 százalékát - képesek óvodai nevelésben részesíteni. Ezen a téren a rozsnyói (Roznava) járásban a legjobb a helyzet, hiszen itt a gyerekek 98,5 százaléka jár óvodába. A kerületi átlag alatt csupán a bardejovi és a poprádi járás van, ahol a gyerekek 82 illetve 83 százaléka járhat óvodába. Pozitívan értékelhető az a tény is, hogy Kelet- Szlovákiában a gyerekek több mint 20 százalékát üzemi óvodákban tudják elhelyezni. Az üzemek és az egységes földmúvesszövetkezetek a szociális programnak ezt a részét - főleg a michalovcei, svidníki, a Spiáská Nová Ves-i, a vranovi és a trebi- áovi járásokban - példásan teljesítik. A Kassa (Kosice)-vidéki és a Stará Lubovna-i járásban viszont a többszöri figyelmeztetés ellenére sem változtattak a kedvezőtlen állapotokon, pedig itt is vannak jó és gazdag szövetkezetek. összességében véve az óvodai hálózat kiépítését, azt kell mondanunk, hogy Kelet-Szlovákia országos viszonylatban is az egyik legjobb kerületnek számít, jóllehet, ez nem jelenti, hogy további új óvodák építésére itt már nincs szükség. A beruhá- zásos építkezések keretében a közeljövőben mindenekelőtt a legjelentősebb ipari központok: Kassa, Preéov, Poprád új lakótelepein épülnek majd óvodák. Rudolf Blaho az óvodákban folyó nevelő munkát lényegében kielégítőnek minősítette, de egyidejűleg arra is rámutatott, hogy a szlovák irodalmi nyelv elsajátítására az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani, ugyanis több helyen ezt még a pedagógusok sem beszélik tökéletesen. Itt jegyezte meg, hogy a nemzetiségi óvodákban is felelősségteljesebben kell viszonyulni a szlovák nyelv játékos módszerekkel való oktatásának elkezdéséhez. Mind emellett leszögezte azt is, hogy,a kerületi pártbizottság elnöksége és a knb tanácsa nagy gondot fordít a nemzetiségi iskolák fejlesztésére. Elmondotta, hogy Kelet-Szlovákiában a legutóbbi népszámláláskor 90 ezren vallották magukat magyar - és 35 580-an ukrán nemzetiségűnek. Az alkotmány és a nemrég elfogadott új iskolatörvény is lehetővé teszi, hogy nálunk minden szülő akarata szerint döntse el, milyen tanítási nyelvű iskolába íratja gyermekét. Ezt az elvet Kelet-Szlovákiában eddig is és ezután is megtartják - szögezték !e a plenáris ülésen. Az alapiskolákról szólva megállapították, hogy a pedagógusok jó felkészítése, az iskolák időben való ellátása új tankönyvekkel és tanítási segédeszközökkel, az egész oktató-nevelő folyamat jó szervezése és irányítása összességében azt eredményezte, hogy csaknem minden tanuló kielégítően elsajátította azt a tananyagot, amit már az új oktatási módszerek alkalmazásával adtak át számunkra. Az eredmények kétségtelenül meggyőzőek. Az új módszer szerint tanuló gyerekek sokkal aktívabbak, mint az előzőek voltak, szélesebben bontakozik ki az alkotóképességük és magasabb tudásszintet érnek el. Az új oktatási módszer bevezetését mégsem tekinthetjük teljes problémamentesnek. A gyakorlat - azaz a tanítók és szülök egybehangzó véleménye is azt látszik igazolni, hogy az alapiskolák számára készített honismereti, történelmi, földrajzi, természetrajzi könyvek anyagát a tanulók nehezen sajátítják el, azaz elég nagy megterhelést jelent számukra. Szükséges lenne tehát - hangzott el a plenáris ülésen - pontosabban meghatározni, kiválasztani, hogy az említett tantárgyakból, milyen alapismeretek oktatása lenne a legcélszerűbb. Az új oktatási módszerek bevezetésekor a pedagógusok érthető módon arra összpontosították figyelmüket, hogy képesek legyenek átvenni tanulóikkal az előírt tananyagot. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tempót a gyengébb tanulók és főleg a cigány gyerekek nem bírták. Ez a helyzet a tananyag szükségszerű redukálásán kívül elsősorbán azt követeli meg, hogy a pedagógusok tökéletesítsék módszereiket, találják meg annak lehetőségét, hogy a gyengébb képességű tanulókkal is tudjanak foglalkozni. Ez azért is elengedhetetlen követelmény, mert az 1976-os eredményekhez viszonyítva Kelet-Szlovákiában romlott a cigány tanulók előmenetele. Nos, amin javítani kellene, az ennyi lenne. Az már pozitívumnak tekinthető, hogy'az új koncepció szerint az alapiskolákban elmélyültebb, tartalmasabb lett a munkára való nevelés. Az alapiskolák nagy része ma már jó kapcsolatokat tart fenn ipari és mezőgazdasági üzemekkel. A sninai Vihorlat Gépgyár, a humennéi Chemlon, a vranovi Sloven- ka, a kassai Nehézgépgyár, a bardejovi JAS, a ma- tejovcei Tatramat, a krompachyi Elektromos Művek, a Smizanyi, a Spiáské Ravce-i, a Budkovcei Efsz- ek kommunistái például igen sokat tettek azért, hogy az alapiskolák diákjai megismerkedhessenek a személyiséget is formáló termelőmunkával. Az alapiskolákhoz fűződőén talán még annyit: továbbra is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani arra, hogy a tanulók a társadalmi igényeknek megfelelően válasszanak életpályát. A közgazda- sági és vendéglátóipari középiskolákban, a pedagógiai és az egészségügyi szakközépiskolákban például nagy a túljelentkezés, pedig ezekben a szakágazatokban Kelet-Szlovákiában már nem is könnyű elhelyezkedni. Nincs viszont annyi jelentkező a mezőgazdasági és építészeti szakközépiskolákba, mint amennyire szükség lenne. Kassa, Pre- sov, Humenné kivételével a többi járásokban a gimnáziumok iránt sincs kellő érdeklődés. A gimnáziumokiól tudni kell, hogy az oktatás tartalmában a legfontosabb változás az, hogy a hagyományos tárgyakon kívül szaktantárgyak oktatását is elkezdték. A diákok az iskola feltételei, a társadalmi szükségletek, valamint a saját érdeklődésük és képességük szerint a következő szaktan- tárgyakat választhatják: az elektrotechnika alapjai, az építőipar, a műszaki kémia, a mezőgazdasági termelés, a programozás- és a számítástechnikai rendszerek, a gazdálkodás és szervezés, a földtan és a kulturális nevelőmunka alapjai. Azok a tanulók, akik az érettségi vizsgát a szaktantárgyakból sikeresen letették, alapfokú képesítést nyernek és elsősorban a műszaki szolgáltatások és a műszaki adminisztráció területén, a kutatási és fejlesztési munkahelyeken érvényesülhetnek. Természetesen a gimnáziumoknak továbbra is az a feladatuk, hogy felkészítsék a fiatalokat a főiskolai tanulmányokra. Ezeknek a követelményeknek a kelet-szlovákiai gimnáziumok kielégítő módon eleget is tesznek. Elmondható, hogy az alapiskolákban végrehajtott új oktatási módszerek bevezetésével összhangban hazánknak ezen a részén is hozzáláttak a középiskolai oktató-nevelő módszerek tökéletesítéséhez. Kiemelésre méltó, hogy a társadalmi átalakítással párhuzamosan folytatódik a szakmunkásképzés szervezeti átalakítása is, vagyis olyan szakmunkás- képző intézményeket hoznak létre, amelyek a korábbinál jobb feltételeket teremtenek az oktatáshoz. Kelet-Szlovákiában jelenleg már 80 ilyen komplexen felszerelt szakmunkásképző középiskola van, ami ugyan 3-mal kevesebb a tervezettnél, ugyanis a kassai és a giraltovcei kereskedelmi szakmunkásképző középiskolát és a preáovi szolgáltatóipari szakmunkásképző iskolát csak jövőre nyitják meg. 1990-ig a kerületben különben 91 szakmunkásképző iskola működésével számolnak, illetve azzal, hogy a középiskolás fiatalok több mint 60 százaléka ezekben az iskolákban fog továbbtanulni. A plenáris ülésen rámutattak, hogy a jövőben a szakmunkás- képző középiskoláknak, és más szakközépiskoláknak, de a gimnáziumoknak is tovább kell erősíteniük az üzemekhez fűződő kapcsolataikat. El kell érni, hogy ebben a kapcsolatban nagyobb jelentőséget kapjon a tudományos diákköri tevékenység. A felsőoktatási intézményekről szólva megállapították, hogy ezek a legújabb tudományos-műszaki eredmények alapján a kor követelményeinek megfelelően politikailag és szakmailag fejlett embereket nevelnek, méghozzá úgy, hogy igyekeznek hatékonyan, rugalmasan reagálni a társadalmi gyakorlat jelenlegi, sőt távlati követelményeire és szükségleteire is. A Safarik Egyetem, a kassai Műszaki Főiskola, az Állatorvosi Főiskola tanári karának nagyobb része a népgazdasági szempontból rendkívül fontos tudományos kutatómunkákban is bekapcsolódott. Tulajdonképpen az is elég jó eredménynek számít, hogy az említett felsőoktatási intézményekben a fiatalok 30 százaléka részt vállal a tudományos diákköri tevékenységből. A jelzett pozitívumok ellenére viszont eléggé elgondolkodtató, hogy Kelet-Szlovákia főiskoláin a rendkívüli tehetségekkel való differenciált foglalkozást eddig még nem oldották meg kellően. Ilyen hiányosságot a jövőben nem engedhetünk meg - figyelmeztettek a mulasztásra a kerületi pártbizottság plenáris ülésén SZASZÁK GYÖRGY Balról jobbra: Széllé Irén, és Bereznai Lászlóné, egyik ajánlója A szerző felvétele Általában jó a helyzet - gondokkal Máshol, más üzemben nem szokás szelíd egyszerűséggel elismerni, hogy a gyárkapun belül úgy általában jó a helyzet. Vagy dicsekednek, vagy panaszkodnak. Az OBAL nemzeti vállalat duna- szerdahelyi (Dunajská Streda) üzemrészlegében Kázmér Péter energetikus, a pártelnök így tájékoztat a pártmunka jelenlegi helyzetéről:- Úgy általában jó, hiszen megfelelő arányú a szervezettségünk, a tagjelöltek kiválasztása, felkészítése napirenden szerepel, nagyon konkrétak a kapott pártfeladatok, és hatékony az üzemrészlegen belüli pártirányítás. Ami a szervezettséget illeti: az üzemrészleg 130 dolgozója közül 16 kommunista, legutóbb pedig 3 tagjelölt felvételét hagyták jóvá. Bereznai Lászlóné, a 2-es számú műhely dolgozója, a pártbizottság pénztárosa nemcsak a tagdíjak fizetését, hanem a kiadott pártfeladatokat, megbízatásokat és azok ellenőrzését, értékelését is számon- tartja.- És milyen a helyzet a munkaszervezésben, a termelésben? Erre a kérdésre Bereczk Árpád mérnök, a részlegvezető így válaszol:- Általában jónak mondható, keresett árucikkeket, élelmiszeripari csomagoló anyagokat gyártunk. Pléhből ötféle, műanyagból kétféle készítményt. A gépi berendezés zöme új, korszerű. A műanyag készítményeket különleges, vákuumos eljárással, nyugatnémetektől vásárolt licenc alapján olyan gépsoron gyártjuk, melyhez hasonló hazánkban csak három üzemben működik jelenleg. Minden szép, minden jó, semmi gond, hinné ezek után bárki, ha nem ók, maguk mondanák:- De gondunk is akad bőven. Egyik ezek közül az exportfeladat: 10 millió műanyagtálca legyártása. A gazdasági vezetők vélekedése szerint ez a tétel nem különösebben nagy, mert a gépsor teljesítménye oly nagyfokú, hogy másféle terméket is gyárthatnak a rendelkezésükre álló időszakban. A mi igazán gond: a minőség.- Amikor a pártbizottság ülésén napirendre került az exportfeladat kérdése - tájékoztat Bereznai Lászlóné -, olyan következtetésre jutottunk, ami áltálános, más munkahelyre, műhelyre is érvényes, amit a minőségi termelés érdekében meg kell tennünk. A műanyag tálcákat gyártó gépsor minőségi termelése a gépkezelők hozzáértésén, szakmai tudásán múlik, valamint a legyártott tálcák hibátlan csomagolásán. Az automata gépsort üzemeltető műhelyben, két műszakban nyolcán dolgoznak. Elsőként - magyarázza - a gazdasági vezetőkkel egyetértve olyan gépkezelőkre bíztuk az üzemeltetés irányítását, akiknek a szakmai képzettsége kiváló, bizonyos szempontból még színvonalasabb is, mint amilyet ez a munka megkíván. Más munkahelyre, műhelyre vonatkozó elképzelésünk pedig az, hogy még a betanított munkásokat is tanulásra, szakmai továbbképzésre fogjuk késztetni. Az automata gépsor üzemeltetéséért az egyik műszakban Bíró László, a másikban Szabó Lajos felelős. Mindketten kellő gyakorlattal, magas fokú képzettséggel rendelkező technikusok. A csomagolásnál dolgozók közül pedig Széllé Irén, a 26 esztendős fiatalasz- szony, aki fél éve pártunk tagjelöltje, kapta feladatul: igyekezzen példás, minőségi munkával elérni, hogy a műhelyben legyártott tálcák csomagolása hibátlan legyen.- Olyan is - mondja - mert a többiek ugyanolyan igyekezettel, ugyanolyan figyelmesen dolgoznak, mint én, és azzal is egyetértenek, hogy fontos a betanított munkásoknak a műszaki képzése. Újabb, további gond tehát a képzésük megszervezése. Gond a jelentkezők toborzása, de a kellő színvolalú üzemi munkaiskola megalapítása is. Minderről már gondoskodott a pártbizottság, a gazdasági vezetőkkel egyetértésben - magyarázza Bereznai Lászlóné. A VII. és Vili. kategóriájú szakmunkás-képzettség megszerzésére jelentkezők toborzása, a tanulás iránti érdeklődés felkeltése minden kommunista és tagjelölt pártfeladata. Ezzel a tárgykörrel foglalkozik, igen érdekes módon a faliújság, de szóba kerül e téma minden munkaértekezleten, szakszervezeti gyűlésen is. A munkaiskola szervezésére pedig Varga Vilmos mérnök, a részlegvezető termelési- műszaki helyettese, párttagjelölt kapott megbízást. így tehát - szól közbe a gépnél dolgozó Széllé Irén - ha van is gondunk, úgy általában jó a helyzet, mert igyekszünk. Ami pedig külön is említésre méltó ebben az üzemrészlegben: az ilyen vélekedés és a vele járó igyekezet szinte általános. HAJDÚ ANDRÁS 1984. X. 1
