Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-10-12 / 41. szám

Vasárnap 1984. október 14. A NAP kel - Ketet-Szlová- kia: 5.54, nyugszik 16.48, Közép-Szlovákia: 6.01, nyugszik 16.55, Nyugat- Szlovákia: 6.07, nyugszik 17.01 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 18.55, nyugszik 10.30, Közép-Szlovákia: 19.02, nyugszik 10.37, Nyugat-Szlovákia: 19.08, nyugszik 10.43 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük HELÉN és BORIS nevű kedves olvasóinkat • 1894-ben született Edward Estiin CUMMINGS amerikai költő, regényíró, festő (tl962) • 1924-ben született Leonyid Boriszovics KOGAN világhírű szovjet hegedűmű­vész <t1982). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL ! TÁJÉKOZÓDNAK ÉS TÁJÉKOZ­TATNAK Egri Ferenc írása FEKETE FOLT Malinak István írása TÍZ ÉV LEMARADÁS NÉLKÜL Kulik Gellért riportja MIRE VETNEK FÉNYT A LAKOSSÁGI PANASZOK ÉS ÉSZREVÉTELEK? Gály Iván cikke A VESZTES Péterfi Szonya riportja SZÁMÍTÁSTECH­NIKA, TECHNIKA, KULTÚRA Szűcs Ervin írása SZÉPPÉ TENNI AZ ÉLETET Deák Teréz riportja KORÁN SÖTÉTEDIK Déry Tibor esszéje A kedvezőtlen időjárás késlelteti az őszi munkák menetét a rjyugat-szlovákiai kerület földjein is A munkálatok közül legjobban a silókukorica betakarítása halad A Senkvicei Efsz dolgozói - bratislava-vidéki járás - a tervezett 4300 tonnányi silókukorica silózását az elmúlt hét végére befejezték. A 25 hektáros parcellán E-280-as járvaszecskázóval vágták a kukoricát (felső felvétel). Az alsó képen Peter Trojna agronómus (balról) és Jozef Turiniő a kukoricazúzalék minőségét ellenőrzi. (Stefan Petráé - ŐSTK felvételei) lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll[||||||||||||||||!lllllllllllllllllllllllllllllll IDŐSZERŰ GONDOLATOK A Központi Bizottság kedvező belpolitikai légkörben ülésezik. Nemrég a Szlovák Nem­zeti Felkelés jubileumának ünneplésével be­léptünk a csehszlovák nép nemzeti felszaba­dító harca betetőzésének és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása 40. évforduló­jának időszakába. Népeink történelmében e rendkívüli határkő ösztönző ereje tükröző­dik állampolgáraink növekvő politikai aktivi­tásában, s a munkakezdeményezés eddig még soha nem tapasztalt fejlődésében is. A jó eredmények létrehozásához arányo­san hozzájárul a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar is. Ezekben az ágazatokban a mun­kakezdeményezés fejlesztésének jelentős motiváló ereje a falu szocialista átépítése kezdetének 35. évfordulója és az efsz-ek X. jubileumi kongresszusának előkészítse. Az egységes földmüvesszövetkezetek napjaink­ban folyó járási konferenciái lezárják a kong­resszus előtti vitát. Ebben egész szocialista mezőgazdaságunk száz- és százezer dolgo­zója vett részt. A vita lefolyása meggyőző bizonyítéka a valódi szocialista demokráciá­nak. A vita súlypontját az egyes efsz-ekben és állami gazdaságokban konkrét termelési gazdasági és szociális kérdések képezték. Nem kerülték el a dolgozók figyelmét a fon­tos bel- és külpolitikai kérdések sem. A CSKP vezetésével elért eredmények feletti büszkeségünk, s a CSKP politikájával való teljes azonosulásunk, a XVI. kongresszus irányvonalának következetes teljesítéséért kifejtett igyekezetünk, a saját fogyatékossá­gok bírálatával és a gyors felszámolásukra irányuló igyekezettel együtt - falvainkon a je­lenlegi politikai légkör jelentős vonásait je­lentik. Nagy politikai hozzájárulás és szava­toló erő mindez szocialista mezőgazdasá­gunk további intenzív fejlesztésében. Csehszlovákia Kommunista Pártja emlé­kezetes IX. kongresszusa óta 35 év telt el. A kongresszus kitűzte a szocializmus építé­sének fő irányvonalát, s az azóta eltelt idő­szakban mezőgazdaságunk fejlesztésében és földműveseink életének átalakításában je­lentős sikereket értünk el. Hatalmas anyagi­műszaki bázist teremtettünk. A nagy teljesít­ményű gépek, a korszerű technológiák, a tu­dományos-műszaki haladás eredményeinek kihasználása együttvéve lehetővé teszik a mezőgazdasági termelésben az iparszerű módszerek széles körű érvényesítését, s a mezőgazdasági munkák jellegét az ipar­ban végzett munka jellegéhez közelítik. A CSKP KB 11. ülésén elhangzott beszá­molóból Hétfőn délután fél kettő. A vasútállomásról gyalogo­san , idegenként indulok be a fa­luba - Nagygéresbe (Verky. Hores). Az első ember, akivel találkozom, egy kisikolás gye­rek. A hátán táska, s amint elmegy mellettem, rámköszön. Azt hittem, összetévesztett va­lakivel, de amint kicsit odébb három osztálytársa szintén kö­szön, s utánuk a hetedik-nyol­cadik osztályosok üdvözölnek, bizton tudom, hogy itt szó sincs véletlenről, ebben a faluban a köszönés az idegeneknek is kijár. Mikor aztán a főútról be­térek az iskola felé vezető ut­cába, újabb kellemes megle­petés ér. Ez a „sugárút“, ame­lyet fiatal akácfák ölelnek, olyan tiszta, mint az asztal. Szemetet, eldobott papírt még véletlenül sem látok. A kép az iskolához érve még szebbé válik: csodálatosabbnál csodá­latosabb virágok mindenütt. Meg rend és tisztaság. Mindez pedig arról árulkodik, hogy a Nagygéresi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában a peda­gógusok a tanulók erkölcsi és esztétikai nevelésére is nagy figyelmet fordítanak. Persze nemcsak erre. Egy cseppet sem lehet véletlennek tekinte­ni, hogy az utóbbi fél évtized alatt - a tanulók felvételi vizs­gáinak eredményessége alap­ján - a töketerebesi (Trebisov) járásban ez az iskola harmad­szor az első helyen végzett, s tavaly kerületi viszonylatban a harmadik helyet szerezte meg. E rendkívül jó eredmé­nyek titkáról faggatom Lejkóné HA JÓ A CSAPATMUNKA tenni, hogy azok további előre­haladásunkat szolgálják. Lejkóné az előbbi mondatok­ban, úgy érzem, nagyon helye­sen a valóságlátás fontosságát fogalmazta meg, az a képes­séget, amellyel ennek a tan­testületnek valamennyi tagja rendelkezik. Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy ezek a ta­nítók kiskoruktól fogva kivétel nélkül erre a hivatásra készül­tek, s alighanem ez is egyik meghatározója annak, hogy munkájukat örömmel, céltuda­tosan végzik. Többet tenni an­nál, mint amennyi az elvárás - úgy érzem - arra csak ilyen Páll Margitot, az iskola igazga­tóját.- Eredményeink az átgon­dolt, jó csapatmunkának kö­szönhetők; ez különben abból adódik, hogy tantestületünk nagyobb részét 15-20 éves gyakorlattal rendelkező peda­gógusok alkotják. A lényeg tu­lajdonképpen ez, de nem elha­nyagolható körülmény az sem, hogy néhány kivételtől eltekint­ve tanítóink annak a három falunak - Nagygéres, Kisgéres (Maly Hores),Őrös (Strázné) - a szülöttei és lakói, ahonnan tanulóink is származnak. Ezt a tényt pedig azért említem, mert jó értelemben véve, mi lokálpatrióták vagyunk. Szülő­földünket ismerjük, szeretjük, tudjuk, mire voltak itt képesek az emberek a múltban, s azt is tudjuk, milyen lépéseket kell emberek képesek. Nagygére- sen például a matematika, a szlovák, a magyar szakos pedagógusok gyakran délután is az iskolában maradnak és külön foglalkoznak a tanulók­kal. Megtehetnék persze ők is, hogy fütyülnek a többletmun­kára, mehetnének kertészked­ni, de nem teszik. Nem, mert tudják, munkájuk fokmérője egyedül az, hogy a rájuk bízott gyerekek hogyan állják meg a helyüket az életben.- Mi azt akarjuk, hogy ezek a gyerekek többet akarjanak a' családi háznál, az autónál, a fóliázásnál. Azt szeretnénk, ha gazdag személyiségekké válnának, s ennek a jelei már mutatkoznak is. A lakások könyvesszekrényeiből például már eltűntek a csecsebecsék és a helyükre jó könyvek kerül­tek, amelyeket lapozgatnak is az emberek. Egyre többen kü­lönböztetik meg a giccset a va­lós értékektől, és rz a mi mun­kánk eredménye is, hiszen e szemlélet kialakítására már az első osztálytól kezdve nagy súlyt helyezünk - mondja az igazgatónő, és még megjegyzi: - Szívből örülünk, hogy gyer­mekeink mind a magyar, mind a szlovák vers- és prózamon­dó versenyeken jól szerepel­nek s a sportvetélkedőkön is megállják a helyüket. Ehhez még hozzátehetjük, hogy a tanulók esztétikai érzé­kének fejlesztésében magának az igazgatónőnek is nagy az érdeme, hiszen a rajzot 6 tanít­ja ebben az iskolában. Persze ne gondolja senki, hogy Lejkó- nénak könnyű dolga van Nagy- géresen. Ólyanokat vezetni, akiket tulajdonképpen kisko­ruktól fogva ismer az ember, minden bizonnyal nehezebb, mint az „idegeneket". Lejkóné viszont ezzel a feladattal is sikeresen megbirkózik. A jó emberismeretnek ugyanis elő­nyei vannak. Ö pedig éppen erre épít. Kollégáinak is azt az adottságát igyekszik a köz ja­vára fordítani, amivel rendel­keznek. Tény, a nagyéresi pe­dagógusoknak az iskolában és a faluban végzett sokrétű munkája tiszteletet érdemel, és az is kétségtelen, hogy a csa­patmunkát szervező Lejkóné Páll Margit is méltán viselheti a Példás pedagógus cimet, mellyel ez év tavaszán tüntet- ték ki SZASZÁK GYÖRGY 1984. >

Next

/
Thumbnails
Contents