Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-13 / 28. szám
<rÚJ szú 3 1984. VII. 13. A fejlett szocialista társadalom építésének igényessége és bonyolultsága következtében rendkívül megnőtt a szocialista fegyelem és felelősségtudat jelentősége. Társadalmi fejlődésünk időszerű kérdéseinek elemzése arról tanúskodik, hogy a párt-, az állami fegyelem és a személyi felelősség megtartása, elmélyítése és szilárdítása egyik alapvető előfeltétele a szocializmus további fejlődésének. Ezért orientálták erre olyan sürgetően a figyelmet a párt legfelsőbb szervei már a hetvenes években, a fejlett szocialista társadalom építése fő irányvonalának kidolgozásánál, majd a CSKP XVI. kongresszusán és az utána következő központi bizottsági üléseken. Nyomatékosan hívja fel a figyelmet ezekre a problémákra a CSKP KB Elnökségének a párt szerveihez és szervezeteihez intézett levele is. Ez a levél felszólít a szocialista törvényesség, erkölcs és fegyelem megszegése elleni harc hatékonyságának növelésére. Ezt a levelet minden pártszervben és -szervezetben megtárgyalták és kiindulva belőle, valamint a konkrét helyzetből, megtették a szükséges lépéseket. Célszerűség, együttműködés A fegyelem az emberiség hajnalán keletkezett és a társadalmi haladás egyik tényezője volt. Társadalompolitikai jelenségként törvényszerűen elkerülhetetlen változásokon ment át. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az osztályok és az állam létrejöttével kifejezetten osztályjelleget ölt magára. Az antagonista gazdasági osztályalakulatokban a kizsákmányoló osztályok a fegyelmet elsősorban érdekeik védelmére, uralmuk fejlesztésére és szilárdítására használták fel. Korunk tőkés viszonyai között is a fegyelem eszköze a magántulajdonra épülő társadalmi viszonyok szilárdításának. A tőkés fegyelemtől eltérően az új, szocialista fegyelem belsőleg egységes, mert a termelőeszközök társadalmi tulajdonára, az össztársadalmi érdekekre épül, amelyek fő hordozója a forradalmi munkásosztály. Az öntudatosságra épülő szocialista fegyelem sokkal szilárdabb a tőkés fegyelemnél. A szocialista fegyelem értelmezésének leglényegesebb vonása az öntudatosság, a szocializmus ügye iránti hűség, az önkéntesség, az áldozatkészség, a kezdeményezés, a magas fokú szervezettség, az egyéni érdekek alárendelése a közösségi érdekeknek. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a fegyelem fogalma szigorú rendet, szervezettséget, a törvények, az alapelvek és a szocialista társadalomban valamint az adott szervezetben érvényes egyéb előírások megtartását jelenti. Azoknak a magatartás-szabályoknak a megtartását, amelyek kötelezik bizonyos társadalmi szervezet tagjait. Ez nélkülözhetetlen előfeltétele az emberek csoportjai, bármilyen szervezett együttélésének és több ember bármiféle társadalmi tevékenységének. Több ember bármilyen együttműködése és munkája elképzelhetetlen a fegyelem híján, amely a hely és az idő viszonylatában célszerűen összehangolja az egyének csoportjainak és a szocialista munkakollektíváknak termelési és egyéb tevékenységét. Egységes értelmezést A szocialista társadalomban a fegyelem olyan csomópont, amelyhez kötődnek a legfontosabb ideológiai, politikai, gazdasági, szervezési, műszaki, jogi és erkölcsi kérdések, öntudatos fegyelem nélkül sikeresen nem oldható meg egyetlen komoly probléma sem. Ezt a tézist általában elismerik, de nem értelmezik azonos módon. Egyes vezető dolgozók esetében sincs mindig összhangban a fegyelem értelmezésében és megtartásában. Nézeteik gyakran nem a lényegét tükrözik, hanem csak a jelenségeit. Pedig a szocialista erkölcs lényegének egységes értelmezése a gyakorlati kérdések megoldásának, érvényesítésének és megtartásának fontos feltétele. A CSKP XVI. kongresszusa s az utána következő központi bizottsági ülések rámutattak arra, hogy milyen károkat, súlyos következményeket okoz a pártnak, a társadalomnak és minden állampolgárnak a párt- és az állami fegyelem megszegése. Sajnos, szinte nap nap után meggyőződünk róla, mily sok politikai, eszmei és gazdasági kár kiváltója a fegyelmezetlenség, a huzavona, a felelőtlenség és a következetlenség a párthatározatoknak, a kormány határozatainak és rendeletéinek teljesítése során, továbbá a párt alapszabályzatának, az előírásoknak, az irányelveknek és a jogszabályoknak meg nem tartása, s ezzel egyidejűleg az ezért felelős személyekkel szembeni túlzott elnézés és liberalizmus. Nagyon pontos tényekkel bizonyíthatjuk, milyen társadalmi veszteségeket okoz a szocialista munkafegyelem megszegése, meg nem tartása. Ismeretes, hogy a gazdaság sikeres fejlődésének, a termelés hatékonysága és a minőség javításának egyik előfeltétele a szocialista munkafegyelem szilárdítása. Sajnos elég sok munkahelyen nagyon rosszul használják ki a munkaidőt. „Az iparban 15, az építőiparban 30 százalékra becsülik a munkaidő veszteségét“ - állapította meg L. Őtrougal elvtárs a CSKP XVI. kongresszusán. Nem kivétel az, hogy egyes ipari munkahelyeken, kiváltképp ott, ahol a munkaütemet nem a folyamatos üzemelés határozza meg, hanem maga a dolgozó, a műszakok kihasználtsága csak 70-80 százalékos és a munkaidő 20-30 százalékát veszi el a felesleges vesztegelés. Jóval kedvezőtlenebb a helyzet az építőipari szervezetekben, ahol a munkaidő vesztesége eléri a 20-40 százalékot. A mezőgazdaságban sem használják ki mindenütt eléggé következetesen a munkaidőt és kevés történik a munkafegyelem és a rend megszilárdítása érdekében. Úgy tűnik, hogy az irányító, a nevelő és a tömegpolitikai munkában nem hangsúlyozzák eléggé - a munkaidő egy százalékának elvesztése egyet jelent azzal, mintha népgazdaságunkban 70 ezer fővel kevesebben dolgoznának. Egyetlen eltékozolt perc iparunkban hozzávetőleg ötmillió korona értékű termék kiesését jelenti s ez egy munkanap átlagában több mint kétmilliárd koronát tesz ki. A mondottakból láthatjuk, hogy e tekintetben milyen óriási tartalékaink vannak, amelyeknek kihasználása gyakran csak rendet és fegyelmet követel. ,,A rendhez - mondotta J. V. Andropov elvtárs - valóban nem szükséges semmiféle beruházás és az eredmény óriási“. E szavakhoz nálunk is jóval jobban kellene igazodnunk, mivel általános érvényűek. Nem tűrhetjük a közömbösséget Ezen a területen a tartalékok hiányos kihasználásának alapvető oka elsősorban a munka irányításának és szervezésének, a munkafegyelemnek nem megfelelő szintje, a gyönge anyagi érdekeltség, a csekély személyi felelősségtudat. Hiszen a jelen feltételei között nem csökken, hanem ma és a jövőben is növekszik a munkafegyelemnek, a ránk bízott munkával, a társadalmi kötelességeinkkel és a munkakollektívával szembeni lelkiismeretes viszonyunknak jelentősége. A kérdés sürgető volta azzal magyarázható, hogy tiszteletben kell tartanunk azokat az új követelményeket, amelyeket az új technika és technológia, a termelési ágazatok kölcsönös kapcsolatának elmélyülése, valamint a nemzetközi munkamegosztásból következő kötelességek támasztanak. A fegyelmezetlenség és a felelőtlenség óriási társadalmi károkkal jár a tervezésben, a beruházásokban, a közlekedésben, a földdel, az energiával, az alap- és a nyersanyaggal való gazdálkodásban is. Ugyanez vonatkozik a közúti közlekedés szabályainak , az állampolgárok és a társadalom, illetve az állampolgárok közötti kapcsolatokat szabályozó törvényeknek s egyéb jogszabályoknak meg nem tartására is. A kifejezett élősködőknek, a társadalom megkárosításának, a harácsolásnak, az ittasságnak esetei, a közömbösség és a hanyagság nagy társadalmi veszteségek oka, s nem egyszer veszélyezteti polgár- és munkatársaink életét is. A kommunista párt, a szocialista állam, a társadalmi szervezetek és a dolgozók, a munkakollektívák túlnyomó többsége elég gyakran és joggal mutat rá ezekre a negatív jelenségekre, bírálják őket és lépéseket tesznek kiküszöbölésükre. A gyakorlatban azonban láthatjuk, hogy nem mindig és mindenütt ütköznek megfelelő ellenállásba azok, akik a fegyelmet megsértik, nem mindig marasztalják el őket eléggé, a megfelelő következtetések levonásával. Ez főleg az olyan esetekre érvényes, amikor a kár az egész társadalom vagy a vállalat, az üzem, az intézmény, illetőleg más valaki számláját terheli. Sajnos, a párt-, az állami szervek, a munkakollektívák, a becsületes állampolgárok állami és a munkafegyelmet szilárdító igyekezete nem egyszer egyes vezető dolgozók meg nem értésébe, bürokratizmusába, közömbösségébe valamint mások nem öntudatos magatartásába ütközik. Szórványosan előfordul, hogy a fegyelmezetlenséget, a munkaidő ki nem használását, a tisztséggel és a társadalmi eszközökkel a személyi vagyonszerzésre való visszaéléseket szinte érdemdús tevékenységnek minősítik, amellyel a kispolgár egy fejjel kiemelkedik a többiek tömegéből. Egyesek nem tartanak, tiszteletben semmiféle erkölcsi mércét, társadalmi felelősséget, és a csúszó- és hálapénzt magától értetődőnek tekintik. Rendkívül erkölcstelen ez a betegek ingyenes társadalmi ellátásában és a fiatal nemzedék nevelésében. Bírálat és fegyelmezés Látnunk kell azonban, hogy a szocialista erkölcs nem jön létre egyik óráról a másikra, hanem ez olyan hosszú távú folyamat, amelynek különféle fejlődési fokai vannak. Az öntudatos szocialista fegyelem szilárdításában elsőrendű a jelentősége a tudományos világnézetre nevelésnek, az eszmei hatásnak, a meggyőzésnek, a megnyerésnek, a szervezettségnek és az egységnek, az erkölcsi és anyagi ösztönzés helyes alkalmazásának. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a szocialista értelmezésű fegyelemnek bizonyos mértékben velejárója a fegyelmezés is. Főleg azokban az esetekben, amelyekben már alkalmaztak és kimerítettek minden más módszert, amelyekben nem segített sem a meggyőzés, sem a bírálat. A forradalmi tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy tekintet nélkül a szocialista társadalom fejlettsége fokára, érettségére, a pártra és a szocialista államra érvényes a lenini megállapítás, miszerint először mindenképpen a meggyőződéshez, majd a kényszerítéshez kell folyamodnunk. Tudatosítanunk kell, hogy a szocialista társadalom életének minden területén az új, öntudatos fegyelem megteremtése a munkás- osztály és pártja egyik legbonyolultabb, legnehezebb, legmélyebb és leglényegesebb győzelme. Ezzel kapcsolatban V. I. Lenin hangsúlyózta, hogy ez a győzelem a saját fegyelmezetlenségünk, kispolgári önzésünk, az olyan szokások fölött, amelyeket a munkás és a paraszt az átkozott kapitalizmustól örökölt. Hangsúlyozta, hogy csak ennek a győzelemnek a megszilárdulásával szilárdul meg az új társadalmi fegyelem, a szocialista fegyelem, csak ezt követően válik lehetetlenné a kapitalizmus visszaállítása és csak ezáltal lesz a kommunizmus valóban legyőzhetetlen. Elsőrendű feladat A fegyelmezetlenség és a felelőtlenség különféle megnyilvánulásainak kút- forrását képezik a tőkés múlt csökevé- nyei, valamint a társadalmi fejlődés ellentmondásai, a munka tervezésének, irányításának és szervezésének fogyatékosságai, a szükségletek és a kielégítésük lehetőségei közötti ellentmondások. Továbbá a szavak és a tettek egysége, a párt és a tömegek kapcsolata megbontásának szociálpolitikai gyökerei. Nagyon fontosak az ismeretelméleti gyökerek, amelyek a társadalmi valóság megismerésének bonyolultságából erednek, valamint a lélektani gyökerek is. És természetesen nem feledkezhetünk meg a bur- zsoá ideológiának, propagandának, az antikommunista eszmei aknamunkának hatásáról sem, amely sugalmazza a szocializmus konzumensi burzsoá értelmezését, a burzsoá nyárspolgáriasságot és individualizmust. A gyakorlat megerősíti, hogy ahol gyengül a harc az ilyen csökevények és jelenségek ellen, ahol elhanyagolják az öntudatos fegyelem fejlesztését és szilárdítását, ott mindenütt kialakulnak a felelőtlenségnek, a kötelességek nem teljesítésének, az olyan légkör létrejöttének előfeltételei, amely nagy gazdasági, politikai és erkölcsi károkat okoz. A különféle fogyatékosságok elleni hatásos harc megkívánja, hogy a párt szervei és szervezetei, az állami és a gazdasági szervek nemcsak megtárgyalják, hanem határozottan és elvszerűen meg is oldják az állami és a pártfegyelem megszegésének eseteit, és következetesen törekedjenek kiküszöbölésükre. Különösképpen igényeseknek kell lenniük a vezető dolgozókkal szemben. Nem szabad megengedniük, hogy a rájuk bízott szakaszokon eltűrjék az állami fegyelem megszegését, a rendetlenséget, a fegyelmezetlenséget, a lazaságot. ,,A következtetések levonásában, a személyi felelősség igénylésében a következetlenség, a tisztségre való tekintet, mi több, egyes tisztségviselők és vezető dolgozók mentegetése - állapítja meg a CSKP KB Elnökségének idézett levele - bizalmatlanságot vált ki a pártmunkával szemben.“ Az utóbbi időben elhangzanak olyan vélemények, hogy miért esik olyan sok szó a fegyelemről és a felelősségtudatról. Ennek magyarázata főleg az, hogy ezt maga az élet követeli meg, mivel megfelelő munka-, terv-, állami és pártfegyelem nélkül elképzelhetetlen a gyorsabb fejlődés. Ezért minden munkahelyen s az egész társadalomban elsőrendű feladat a fegyelem és a rend szilárdítása, ami egyik alapvető előfeltétele a negatív jelenségek elleni hatásos harcnak, a CSKP XVI. kongresszusa határozatai sikeres teljesítésének. Ez megkívánja, hogy a párt-, az állami és a gazdasági szervek újra és újra visszatérjenek a CSKP KB Elnöksége leveléhez, átértékeljék ezzel kapcsolatos intézkedéseiket és azokat a helyzetnek megfelelően szüntelenül pontosítsák. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy sokhelyütt nem foglalkoznak az intézkedésekkel rendszeresen. Pedig ez tartós feladat és minden pártszervezet, gazdasági szerv és vezető dolgozó felel azért, hogy adott hatáskörében következetesen eleget tegyenek a párt-, az állami fegyelem és a személyi felelősség megtartása, elmélyítése és szilárdítása követelményének. JAN MACHYNIAK kandidátus WWWWhiuiiüüuiiimiiiiuiiiiWB»^ ^mW ' «K: i. A kassai (Kosice) Kelet-szlovákiai Vasműben 872 szocialista munkabrigád dolgozik, s közülük 92 kollektíva viseli a Szlovák Nemzeti Felkelés szocialista munkabrigádja nevet. Munkájukkal nagymértékben hozzájárulnak a Vasmű 25 éves fennállásának kiváló eredményeihez. Képünkön Stefan Sand hegesztő (baloldalt) és Stefan Vercimak (CSTK-felv.) A XIDIIALIITfl FEGYELEM
