Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-14 / 37. szám
Több mint fél éve Tiszta vizet a pohárba címmel riportot közöltünk a fémhulladék begyűjtéséről és újrafeldolgozásáról. A Kovosrot Hlohovec melletti, őerveníki üzemének esetén bemutattuk, milyen nehézségekkel küszködik ez az ágazat mostanában. Szó esett a behozatalból származó sajtológép kihasználása körüli nehézségekről, és arról a 20 millió korona értékű fémaprító hidraulikus ollóról is, amely évek óta az üzem kapui előtt rozsdásodik. A szálak ebben az ügyben az építőkhöz vezettek, nekik kellett volna elkészíteniök az olló alapjait, amire aztán fölszerelhették volna ezt a nagyteljesítményű berendezést. A központi műhely épülete is úgy készült, mint a lucaszé- ke. Néhány hete ismét találkozót beszéltem meg az illetékesekkel, kíváncsi voltam, változott-e időközben a helyzet. ÚJ SZÓ 9 OUKJIIIRI-ÜGYBEN Viliam Kolencíknak, a bratislavai Ko- voérot igazgatójának arca elégedetlenségről árulkodik. Mielőtt válaszolna kérdésemre, ujjai közt átpörgeti a jelentéseket, látom, pontosan akar tájékoztatni.- Nézze, nem sok jót mondhatok. Az eltelt hónapokban csak nagyon keveset változott a helyzet, annak ellenére, hogy a kivitelező Stavoindustria termelési igazgatója a korábbi riportban ígéretet tett a javulásra. Úgy látszik, az építők az adott szót csupán falra hányt borsónak veszik. Nem mondom, dolgoztak az épületeken, de csak amolyan tessék-lássék módon. Ezt tükrözik a teljesítmények is. Itt van például május végéig a kimutatás; a tervezett 2 millió 200 ezer koronából csupán 803 ezret merítettek, ami ugye nagyon kevés. Pesszimista vagyok, hiszen ha így megy tovább, az idei évet is gondokkal, bajokkal zárhatjuk majd... Mi nem ülünk azonban ölbe tett kézzel. Amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a Stavoindustria csupán időt akar nyerni az ígérgetéssel - egyébként ezt a módszert alkalmazzák velünk szemben már évek óta - megvontuk tőlük bizalmunkat, és az olló alapjainak építését a pieát'anyi Mezőgazdasági Építőipari Vállalatra bíztuk. Ma már látom, helyesen cselekedtünk, a munka kitűnően halad. Miközben körbe járom az olló hatalmas szerkezetét az üzem kapuja előtt, jómagam nem is vagyok benne annyira biztos, hogy ebből a rozsdaette, ócskavasra emlékeztető acélhalmazból valaha még üzemképes gépet tudnak varázsolni. Karbantartó legyen a talpán, akinek ez sikerül. Kétségeim megalapozottak, hiszen ahogy hozzáérek a hidraulikus elemek felületéhez, tenyérnyi nagyságú rozsdafoltok hullanak alá. Lehangoló a látvány. Hadd ne mondjam ki, milyen véleménnyel lehetnek a társadalomról az itt dolgozók, és az ócskavasszállítók százai, akik hétről hétre megfordulnak az üzemben.- A központi műhely épületét továbbra is a Stavoindustria kivitelezi, ott is változatlan a helyzet?- Nagyjából igen, hiszen számítsa csak ki, az évi terv 8,5 millió korona értékű munka kivitelezését írja elő, ebből fél év alatt alig egy milliót valósítottak meg. Hát lehetünk bizakodók? Elnézve az épület időközben alig megváltozott vasbeton vázát, magam is megértem, gyökeres változásra lenne szükség, hogy decemberben jó évzárásról lehessen hírt adni. Ebben megerősít a következő látvány is. Jócskán benne járunk már a reggeli műszakban, az épületen mégsem találkozunk egyetlen szakemberrel sem. Pedig Stefan Sesták, az itteni üzemvezető bizton állítja, minden reggel bejön néhány ember a Stavoin- dustriától. Már kételkednék szavaiban, amikor az egyik sarok mögött észreveszünk két „dolgozót." Ügyet sem vetnek ránk, folytatják a korábban megkezdett vitát, cigarettával a kezükben gesztikulálnak, s közben a falat támasztják.- Van még más is, csak jöjjön - mondja az üzemvezető. - Ugye, a múltkor beszéltünk ezekről az alumínium idomelmekről is, amelyeket eléggé el nem ítélhető módon hulladékfémként szállítottak hozzánk már évekkel ezelőtt. Azóta sem tödént ebben az ügyben semmi, pedig amint látja, hatalmas acéltömbökkel terheltük le a ,, bűn jelt,“ hogy legyen bizonyíték a vétkesek ellen. Fedjük fel a titkot, hiszen a tettes megérdemli a nyilvános bírálatot. Ez a hiánycikknek számító áru a Topol'őanyi Magasépítő Vállalattól került ide hozzánk. A lerakat mellett ballagunk, ahová újabb ócskavas szállítmány érkezett. Nagy csörömpöléssel emel ki a daru a gépkocsiból néhány mázsa lim-lomot. A kép jellemző, naponta számtalanszor megismétlődik, öröm is, meg gond is az ittenieknek ez a hatalmas begyűjtési kedv. Nem lenne semmi baj, ha időközben fölépült volna már a régvárt új darupálya is. Sajnos, ez is késik. Igaz, az ehhez szükséges acélelemek már huzamosabb ideje itt fekszenek, csakhát sorsuk az ócskavaséval egyenlő. A rozsda eszi őket. Hatalmas baklövést követtek el a kivitelezők. Az oszlopok alá az alapokat hibásan helyezték el, távolabb kerültek a kelleténél, így most lehetetlen fölszerelni a futódarut a két oszlopsor közé. Az új darupálya sajnos az olló üzembehelyezésével is szorosan összefügg. Ha az utóbbit mégis sikerül „életre hívni," daru híján mivel szállítják majd a kések alá a súlyos ócskavas elemeket? Elnézem a tőlünk nem messze gázvágófejjel dolgozó szakembereket, amint egy hatalmas acéltestet aprítanak darabokra. Sűrű, csípős füst száll a magasba, nyilván éppen festett felületet égetnek. Kellemetlen munka, kevésbé hatékony. Mégsincs más megoldás, amíg nem készül el a darupálya az ollóval, addig így kénytelenek dolgozni. Vajon meddig még? Az utóbbi kérdést már a napokban tettem föl Viliam Kolencíknek, akivel ismét találkoztam.- Reméljük már nem sokáig, hiszen az utóbbi hetekben az ügybe bekapcsolódtak a legmagasabb politikai szervek is. Legutóbb a pád központi bizottsága illetékes osztályának szakemberei hívtak össze egy felügyeleti napot, amelyen a sninai Vihorlat vállalat kivételével - egyébként nekik kellene felszerelniük a darupályát - minden résztvevő jelen volt. Ezen a találkozón pontosan elemeztük a helyzetet, és meghatároztuk, kinek mennyi munkát kell elvégeznie év végéig, hogy a lemaradást behozzuk. Az első eredményekről már számot is adhatok. Júliusban annyi munkát végzett el a Stavoindustria, mint korábban egész év alatt. Augusztusban hasonlóan jó eredmény várható. Ami az olló alapjait illeti, nos augusztus végére ez is elkészül. Ezután nekifogunk a szereléséhez, és ha sikerül, az év végére működésbe is hozzuk ezt a nehezen nélkülözhető segítő- , társat. Ugyancsak megnyugtató érdeklődést tanúsítanak a Stavoindustria szak• A pieát'anyi építők az olló alapjain dolgoznak emberei a darupálya alapjainak rendbehozása iránt. Ismét szemlére indulunk, az olló alapjain valóban az utolsó simításokat végzik. Most is jól vizsgáznak a pieát'anyi építők. Bennük korábban, a külföldi sajtológép alapjainak építésekor sem csatiatkoztak. Amikor az aluminium idomelemek mellett ballagunk, Stefan Sesták már szóra sem méltatja az ügyet. Belefáradt volna a sok hadakozásba?- Tudja, mi itt csaknem naponta láthatjuk, melyik üzem hogyan gazdálkodik. Erről árulkodik az ócskavas összetétele, ami idekerül - int a lerakat felé Viliam Kolenőík. - Gyakran tapasztaljuk, hogy ily módon szeretnének megszabadulni az elfekvő készletektől, vagy a rossz döntések szülte munka ,,gyümölcseitől. “ Szerény kárpótlás, hogy ezeknek az édékek- nek legalább egy része ismét gazdára lel. Szlovákiában 13 üzemünk van, mindegyikben hetente egyszer szabad a vá- , sár. Ilyenkor bárki bejöhet a telepre, és kedvére válogathat. Amire szüksége van leszerelheti, és jutányos áron meg is vásárolhatja. Arról, hogy ez a kezdeményezés igazán sikeres, személyesen is meggyőződhettem a Kovoárot bratislavai üzemének udvarán. Tucatjával érkeztek az érdeklődők, volt aki konkrét elképzeléssel, de volt olyan is, aki csak nézelődni jött, abban reménykedve, hátha valami érdekeset talál. A választék nagyon bőnek bizonyult, hiszen üres kézzel jóformán senki sem távozott. Volt aki idomvasból készült kész ablakkeretet vitt, de a kiselejtezett számítógépek vázairól is leszerelték az alkatrészeket, amelyek egyébként nagy becsben állnak a barkácsolók körében. A statisztika szerint az idén már csaknem 3 ezer tonna különféle portéka lelt így gazdára, s ezzel a Kovosrot már majdnem teljesítette is az egész évi eladási tervét. Ez nem jelenti, hogy most már az év végéig bezárják a kapukat. Szó sincs róla, hiszen itt azt vallják, hogy ami jó a lakosság egy részének, az jó az egész társadalomnak. Ha viszont a felügyeleti szervek szemszögéből figyeljük a jelenséget, a hatalmas érdeklődés azt is jelzi, hogy az ócskavas között gyakran valóban igazi, még hasznosítható értékek hevernek nagyrészt megsemmisülésre ítélve. KESZELI BÉLA íme, a hatalmas olló néhány darabja. Sikerül-e még megmenteni? 1984. IX. 14. „Perújrafelvétel“ i» I» ii mi ii iiBwiiiiiiiii min——i « memq* Új szállítmány ócskavas érkezett (A szerző felvételei) • Stefan Sesták (balról) és Alojz Záhradník, a pártszervezet elnöke az üzem ügyes-bajos dolgait vitatják
