Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-14 / 37. szám
A Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójának alkalmából Gerő Gusztáv, Gyurkovits Ferenc, Szabó Gyula és Gustáv Kruziő festőművészeknek a felkelés eseményeit feldolgozó munkáiból összeállított kiállításnak adott helyet a losonci (Luőenec) Nógrádi Galéria. Valamennyi művész életére hatással voltak Nógrádi művészek és a Felkelés a II. világháború eseményei, s ennek következtében pályafutásuk hosz- szabb-rövidebb időszakát ennek a témának szentelik. A bemutatott képanyagból kiemelkednek Gerő Gusztáv Dráma a budinai lazok- ban rajzai. Ő az első művész, aki ezt a tragédiát képeken megörökítette. A kiállítás másik érdekessége az ismeretlen festőtől származó Egészségügyi bunker az erdőben című olajfestmény. A kiállítást az érdeklődők szeptember végéig tekinthetik meg a galéria bemutató termeiben. Puntigán József Huszonöt év eredményei A trencini Cement- és Mészgyár dolgozói nemrég ünnepelték vállalatuk fennállásának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból értékelték az újító és feltaláló mozgalom eredményeit. A trenöíni termelési-gazdasági egység megalakulása óta 1965-ig a dolgozók 1446 újítási javaslatot nyújtottak be, ezek közül 700-at vezettek be a termelésbe. Társadalmi értékük 8 millió 124 ezer korona volt. 1966 és 1970 között kisebb volt az újítások száma, de az alkalmazásukkal elért társadalmi haszon 8 millió 415 ezer korona. 1971 és 1975 között 20 millió 687 ezer korona hasznot eredményeztek az újítások. A hatodik ötéves tervidőszakban (1976-1980) hat találmány alkalmazása 6 millió 380 ezer korona hasznot hozott, ezenkívül az újítási javaslatok értéke több mint 22 millió korona volt. A jelenlegi ötéves tervidőszak első három évében a találmányok és újítások csaknem 17 millió korona értékű társadalmi hasznot eredményeztek. A Cement és Mészgyár üzemeiben, munkahelyein azon igyekeznek, hogy az új találmányok, javaslatok továbbra is minél jobb termelési, minőségi és megtakarítási eredményeket hozzanak. Mikuláé Mat'aSeje A KISFALU NAGY TETTEI „Emlékeim most is úgy élnek bennem, mintha nem is negyven éve történt volna.“ Ezt mondta Adela Kukorelli, - Ludovít Kuko- relli, a Csapajev partizánegység volt parancsnokának sógornője - amikor virággal a kezükben leszálltak a bratislavai Vöröskereszt trnavkai 47-es számú szervezetének tagjai Lubietovában az autóbuszról, hogy elhelyezzék a kegyelet virágait azok emlékére, akik bátran kiálltak a fasizmus ellen, életüket áldozták. A szervezet vezetősége és tagjai aktívan dolgoznak. Többek között a nyugdíjasok, idős emberek magányán segítenek. Például rendszeresen havonta autóbuszkirándulásokat szerveznek. Legutóbb is elindult az autóbusz. Ez nem kirándulás volt. A végcél Banská Bystrica, majd Lubietová. Akik az autóbuszon ültek, mindegyik egy-egy emléket, eseményt, élményt hordoz magában, átélték a háború kegyetlen fasiszta rémuralmát. Mikor Banská Bystrica felé közeledett az autóbusz, előkerült a szájharmonika, Adela Kukorelli játszott rajta. Nem most tanultam meg azokat a dallamokat, amelyek felhangzottak. Negyven évvel ezelőtt fiatal lány volt. Nem ismerte a félelmet, nem törődött azzal, hogy fiatal élete veszélyben forog, vitte, sőt sokszor egyedül szerezte a partizánoknak a sebeket gyógyító orvosságot, kötszert. Banská Bystricában megálltunk a hősök emlékművénél, majd az autóbusz eindult Lubietovába. Ebben a falucskában, amelyet hegyek vesznek körül, mindenki a partizánokat segítette, sok helybeli ontotta vérét, hősként halt meg. A szépen gondozott, virágokkal körülölelt emlékműnél letették a kegyelet, az emlékezés virágait azok az idős emberek, akik tudják mi a háborü Az emlékműn az első három név Duricka: két testvér és unokatestvér. És még a többi név, mind a falu fiai voltak. Odajött hozzánk egy idős néni. Nyolcvanéves, Mária Őurinová. Az ö fia is az elesett hősök között van. Az idős anya nem sírt, nem siratta fiát, tisztában volt és van azzal, hogy amit fia tett, miért tette. Rámutatott a szemben lévő iskolára: „Itt volt a fasiszta németek hadiszállása!“ Majd félkörbe mutatva öreg, kidolgozott kezével: „Azokban a hegyekben voltak a partizánok, az én fiam Ján is. ‘ Adelka vitte nekik a gyógyszert, kötszert... Ez a kis falu a nagy történelmi eseményeknek csak egy kis pontja volt, de tettei annál nagyobbak. Ertly Mária Szlovákiai népművészek alkotásaiból rendeztek Karlovy Varyban kiállítást az SZNF 40. évfordulója alkalmából. Az üdülök és a külföldi vendégek megcsodálták a fából készített tányérokat, furulyákat, fokosokat, szőtt és hímzett térítőkét, kézzel festett agyag-tányérokat, bögréket, fazekakat stb. Legnagyobb örömükre a kiállított tárgyakat a helyszínen meg is vásárolhatták. Kovács Árpád felvétele ÉPÜL ÉS SZÉPÜL A KÖZSÉG Kevés olyan község van az országban, melyet legalább hallásból csaknem minden ember ismer. A Kassa (Koáice) - vidéki járás egyik központi községe, Kysak - több mint 750 éves múltra tekint vissza - a közismertek közé tartozik. Amikor több mint száz évvel ezelőtt, 1872-ben megépült a Kassa-oderbergi (Bohumín), s egy évvel később a Kassa-pre- sovi vasútvonal, Kysak nagyjelentőségű vasúti csomóponttá fejlődött, nevezetessé vált. Igazi fejlődése csak a felszabadulás utáni években kezdett kibontakozni. Megkezdődött a mezőgazdaság szocializálása, új iskolát, művelődési házat kapott a község. Fokozatosan emelkedett a lakosság életszínvonala. A leggyorsabb ütemű fejlődés azonban az utóbbi húsz évben volt tapasztalható. Északi részén új lakótelep épült, ahová elsősorban a Kosice Hámre és Ru2in - melyeket a ruzíni víztározó és erőmű építése miatt kellett felszámolni - községekből települtek az emberek, többnyire családi házaikba. Az iskola mellett felépült a tornaterem, a sportpálya, de elkészült a vízvezeték, a szennyvíz- csatorna és a bevásárló központ- is. A művelődési házban van a fiatalok klubja, a könyvtár és a szertartásterem, tánc- és színházterem, továbbá a Honvédelmi Szövetség helyi szervezetének a helyiségei. Az utcákat fokozatosan portalanították, megalakult a nyugdíjasok klubja és felépült a szolgáltató ház. Tavaly fejezték be a körzeti egészségügyi központ építését és rövidesen elkészül a vendéglő és a ravatalozó. A község a lakosság társadalmi munkájával, segítségével épül és szépül, környéke pedig keresett üdülőközponttá alakul. Iván Sándor Köszöntötték a hatvanéveseket Bensőséges, családias összejövetelt rendezett Sókszelőcén (Selice) a falusi pártalapszervezet, a hnb dolgozói és a tömegszervezetek, amelyen köszöntötték az 1924-ben születetteket. Rövid kulturális műsor után Mandák Miklós hnb-titkár üdvözölte a jubilálókat, kik egy-egy szál pirosszegfűt kaptak, majd beírták nevüket a nemzeti bizottság emlékkönyvébe. A hatvanévesek ünnepségükre meghívták a még életben levő tanítóikat is. így kerültünk mi is férjemmel sok év után újra Sókszelö- cére, ahol ötven évvel ezelőtt kezdtük oktató-nevelő munkánkat. Tizenhárom éven keresztül tanítottunk ott, irányítottuk a község szellemi életét. Most nemcsak a tapasztalt anyagi jólét, a sok szép új ház, virágos utcák, jólöltözött emberek látványa tett boldoggá. Mégcsak nem is az egykori tanítványok szeretete, tisztelete - amit ott-tartózkodásunkkor élvezhettünk. összehasonlítottuk a múltat és a jelent. Nekünk, idős pedagógusoknak az volt az igazi boldogság, hogy láthattuk: megszűntek a régi vallási, gazdasági, politikai ellentétek és haladó szellemű közösség alakult ki Sóksze- löcén és tisztelik, becsülik az öregeket. Veresné Viszmeg Ilona Tata Vállalták, teljesítik Az SZNF 40. évfordulójának tiszteletére tett kötelezettségvállalása 60 százalékát teljesítette eddig a füleki (Fil'akovo) Kovosmalt Nógrádi Sándor szocialista munkabrigádja. A tizennégy tagú brigád Stefan Bial vezetésével az újítási javaslatok alkalmazásával és a műszaki-szervezési intézkedésekkel az idén 50 000 korona megtakarítást vállalt. Továbbá 1500 órát dolgoztak le szabadidejükben, hogy a FIKO-2 E-1, a FIKO 50-D és a FIKOTERM 2-E-4 tűzhelyek még a fűtési idény előtt a boltokba kerülhessenek. A képen a szocialista munkabrigád tagjai - akik mindnyájan megkapták már az aranyfokozatot - láthatók, a Nógrádi Sándor életéről rendezett kiállításon a szakszervezet klubjában. Babjak Tibor CSAK A CÉGTÁBLA MARADT MEG Annak idején Dosztál és Beck komáromi (Komárno) mesterek kovácsolták a cégtáblát, amely ma „színes ruhába öltöztetve“ a Lehár-presszó ékessége. Korábban a Duna-sétányon álló Horváth- kert, majd a Tokaj, s végül a Kis- Tokaj vendéglő, illetve kocsma bejárata fölött díszelgett. A híreshírhedt Kis-Tokaj kocsma épületét végül az illetékesek az egészség- ügyi és esztétikai fogyatékosságokra hivatkozva lebontatták. Földgyaluk, baggerek eltakarították. Sokan megjegyezték örömüket sem titkolva: „Akasztják a hóhért!.“ Horváth Béla nyugalmazott pincér, a vendéglő egykori dolgozója- az ötvenes évek végén főnöke- a cégtábla új helyének elfoglalása után szívesen mondta el, mi mindenről tudna az mesélni. Emlékezett a régi időkre, amikor a Duna-sétányon 16 vendégfogadó - éjjeli és nappali mulató, borozó, kávézó, étterem és kocsma- vívta élet-halál harcát a vendégekért. Akkor még a vendéglátó volt a vendégért, nem fordítva! Előzékenyen, figyelmesen szolgálták föl a kifogástalan minőségű ételt és italt. Az árakat elfogadhatóra kalkulálták. Abban az időben a kapzsiság csődöt jelentett. A Horváth-kert - melynek tulajdonosa Horváth István, Horváth Béla nagybátyja volt - konyhája híres halételekkel büszkélkedett. A borokat Palugyaitól, Huberttől, később Neszmélyröl és Mórról hozatták. Tizennyolc-húsz utast tudtak elszállásolni. A jó hangulatról évekig a Lévai, Mezei és Sárközi cigányprímások népizenekara gondoskodott. Abban az időben nem ittak oly mohón a vendégek, mint ma. Inkább szórakozni, beszélgetni mentek be a vendéglőbe (a pénz megkeresése is körülményesebb volt). A kapott tisztelet még a részegen betétieket is kijózanította. A vendéglő másodvirágzása az ötvenes évek végére esik - ekkor már Horváth Béla került a vendéglátó üzem élére - aki nagy hozzáértéssel újjávarázsolta a megtépázott patinát. A zenés borozó-étterem immár a szocialista erkölcsöt, normákat betartva élte új világát. A Rigó testvérek és Balogh Béláék muzsikáltak. Horváth Béla nyugdíjba lépése után lassan Kis-Tokaj kocsmává vedlett a Tokaj. Ebben a státuszában sok embert kizsebeltek benne, s néhány okosan-ügyes gyorsan meggazdagodott. S a még „le nem bontott“ vendéglátóipari üzemek egynémelyikében sem ártana visszaállítani a régi jó szokásokat: a figyelmes kiszolgálást, a fölszolgált ételek és italok kifogástalan minőségét, tisztelet-adással az ittasok jó útra térítését, vagy netán mérsékelni egyes csaposok, fölszolgálók gyors megtollasodásá- nak az ütemét. Csiba Géza Az ősrégi Levoőa városában széles körű felújítási munkák folynak a történelmi főtéren. A beruházó a Kerületi Állami Műemlék- és Környezetvédelmi Hivatal Spiéská Nová Ves-i járási központja. A munkákat a 2ilinai Műemlékvédelmi Vállalat végzi. Képünkön a városháza látható. Ján Óikovsky felvétele ÚJ SZÚ 10 1984. IX. 14.
