Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-09-14 / 37. szám

A Szlovák Nemzeti Fel­kelés 40. évfordulójának al­kalmából Gerő Gusztáv, Gyurkovits Ferenc, Szabó Gyula és Gustáv Kruziő festőművészeknek a felke­lés eseményeit feldolgozó munkáiból összeállított ki­állításnak adott helyet a lo­sonci (Luőenec) Nógrádi Galéria. Valamennyi mű­vész életére hatással voltak Nógrádi művészek és a Felkelés a II. világháború esemé­nyei, s ennek következté­ben pályafutásuk hosz- szabb-rövidebb időszakát ennek a témának szentelik. A bemutatott képanyagból kiemelkednek Gerő Gusz­táv Dráma a budinai lazok- ban rajzai. Ő az első mű­vész, aki ezt a tragédiát képeken megörökítette. A kiállítás másik érdekes­sége az ismeretlen festőtől származó Egészségügyi bunker az erdőben című olajfestmény. A kiállítást az érdeklődők szeptember vé­géig tekinthetik meg a galé­ria bemutató termeiben. Puntigán József Huszonöt év eredményei A trencini Cement- és Mészgyár dolgozói nemrég ünnepelték válla­latuk fennállásának 25. évforduló­ját. Ebből az alkalomból értékelték az újító és feltaláló mozgalom eredményeit. A trenöíni termelési-gazdasági egység megalakulása óta 1965-ig a dolgozók 1446 újítási javaslatot nyújtottak be, ezek közül 700-at vezettek be a termelésbe. Társa­dalmi értékük 8 millió 124 ezer korona volt. 1966 és 1970 között kisebb volt az újítások száma, de az alkalmazásukkal elért társadal­mi haszon 8 millió 415 ezer koro­na. 1971 és 1975 között 20 millió 687 ezer korona hasznot eredmé­nyeztek az újítások. A hatodik öt­éves tervidőszakban (1976-1980) hat találmány alkalmazása 6 millió 380 ezer korona hasznot hozott, ezenkívül az újítási javaslatok ér­téke több mint 22 millió korona volt. A jelenlegi ötéves tervidőszak első három évében a találmányok és újítások csaknem 17 millió ko­rona értékű társadalmi hasznot eredményeztek. A Cement és Mészgyár üzeme­iben, munkahelyein azon igyekez­nek, hogy az új találmányok, ja­vaslatok továbbra is minél jobb termelési, minőségi és megtakarí­tási eredményeket hozzanak. Mikuláé Mat'aSeje A KISFALU NAGY TETTEI „Emlékeim most is úgy élnek bennem, mintha nem is negyven éve történt volna.“ Ezt mondta Adela Kukorelli, - Ludovít Kuko- relli, a Csapajev partizánegység volt parancsnokának sógornője - amikor virággal a kezükben le­szálltak a bratislavai Vöröskereszt trnavkai 47-es számú szervezeté­nek tagjai Lubietovában az autó­buszról, hogy elhelyezzék a ke­gyelet virágait azok emlékére, akik bátran kiálltak a fasizmus ellen, életüket áldozták. A szervezet vezetősége és tag­jai aktívan dolgoznak. Többek kö­zött a nyugdíjasok, idős emberek magányán segítenek. Például rendszeresen havonta autóbusz­kirándulásokat szerveznek. Legutóbb is elindult az autóbusz. Ez nem kirándulás volt. A végcél Banská Bystrica, majd Lubietová. Akik az autóbuszon ültek, mind­egyik egy-egy emléket, eseményt, élményt hordoz magában, átélték a háború kegyetlen fasiszta rém­uralmát. Mikor Banská Bystrica felé kö­zeledett az autóbusz, előkerült a szájharmonika, Adela Kukorelli játszott rajta. Nem most tanultam meg azokat a dallamokat, ame­lyek felhangzottak. Negyven évvel ezelőtt fiatal lány volt. Nem ismer­te a félelmet, nem törődött azzal, hogy fiatal élete veszélyben forog, vitte, sőt sokszor egyedül szerezte a partizánoknak a sebeket gyógyí­tó orvosságot, kötszert. Banská Bystricában megálltunk a hősök emlékművénél, majd az autóbusz eindult Lubietovába. Eb­ben a falucskában, amelyet he­gyek vesznek körül, mindenki a partizánokat segítette, sok hely­beli ontotta vérét, hősként halt meg. A szépen gondozott, virá­gokkal körülölelt emlékműnél le­tették a kegyelet, az emlékezés virágait azok az idős emberek, akik tudják mi a háborü Az emlék­műn az első három név Duricka: két testvér és unokatestvér. És még a többi név, mind a falu fiai voltak. Odajött hozzánk egy idős néni. Nyolcvanéves, Mária Őurinová. Az ö fia is az elesett hősök között van. Az idős anya nem sírt, nem siratta fiát, tisztában volt és van azzal, hogy amit fia tett, miért tette. Rámutatott a szemben lévő iskolára: „Itt volt a fasiszta néme­tek hadiszállása!“ Majd félkörbe mutatva öreg, kidolgozott kezével: „Azokban a hegyekben voltak a partizánok, az én fiam Ján is. ‘ Adelka vitte nekik a gyógyszert, kötszert... Ez a kis falu a nagy történelmi eseményeknek csak egy kis pont­ja volt, de tettei annál nagyobbak. Ertly Mária Szlovákiai népművészek alkotásaiból rendeztek Karlovy Varyban kiállítást az SZNF 40. évfordulója alkalmából. Az üdülök és a külföldi vendégek megcsodálták a fából készített tányérokat, furulyákat, fokosokat, szőtt és hímzett térítőkét, kézzel festett agyag-tányérokat, bögréket, fazekakat stb. Legnagyobb örö­mükre a kiállított tárgyakat a helyszínen meg is vásárolhatták. Kovács Árpád felvétele ÉPÜL ÉS SZÉPÜL A KÖZSÉG Kevés olyan község van az or­szágban, melyet legalább hallás­ból csaknem minden ember ismer. A Kassa (Koáice) - vidéki járás egyik központi községe, Kysak - több mint 750 éves múltra tekint vissza - a közismertek közé tarto­zik. Amikor több mint száz évvel ezelőtt, 1872-ben megépült a Kassa-oderbergi (Bohumín), s egy évvel később a Kassa-pre- sovi vasútvonal, Kysak nagyjelen­tőségű vasúti csomóponttá fejlő­dött, nevezetessé vált. Igazi fejlődése csak a felszaba­dulás utáni években kezdett ki­bontakozni. Megkezdődött a me­zőgazdaság szocializálása, új is­kolát, művelődési házat kapott a község. Fokozatosan emelke­dett a lakosság életszínvonala. A leggyorsabb ütemű fejlődés azonban az utóbbi húsz évben volt tapasztalható. Északi részén új la­kótelep épült, ahová elsősorban a Kosice Hámre és Ru2in - me­lyeket a ruzíni víztározó és erőmű építése miatt kellett felszámolni - községekből települtek az em­berek, többnyire családi házaikba. Az iskola mellett felépült a tor­naterem, a sportpálya, de elké­szült a vízvezeték, a szennyvíz- csatorna és a bevásárló központ- is. A művelődési házban van a fia­talok klubja, a könyvtár és a szer­tartásterem, tánc- és színházte­rem, továbbá a Honvédelmi Szö­vetség helyi szervezetének a he­lyiségei. Az utcákat fokozato­san portalanították, megalakult a nyugdíjasok klubja és felépült a szolgáltató ház. Tavaly fejezték be a körzeti egészségügyi központ építését és rövidesen elkészül a vendéglő és a ravatalozó. A köz­ség a lakosság társadalmi munká­jával, segítségével épül és szépül, környéke pedig keresett üdülőköz­ponttá alakul. Iván Sándor Köszöntötték a hatvanéveseket Bensőséges, családias össze­jövetelt rendezett Sókszelőcén (Selice) a falusi pártalapszervezet, a hnb dolgozói és a tömegszerve­zetek, amelyen köszöntötték az 1924-ben születetteket. Rövid kul­turális műsor után Mandák Miklós hnb-titkár üdvözölte a jubilálókat, kik egy-egy szál pirosszegfűt kap­tak, majd beírták nevüket a nem­zeti bizottság emlékkönyvébe. A hatvanévesek ünnepségükre meghívták a még életben levő ta­nítóikat is. így kerültünk mi is fér­jemmel sok év után újra Sókszelö- cére, ahol ötven évvel ezelőtt kezdtük oktató-nevelő munkánkat. Tizenhárom éven keresztül taní­tottunk ott, irányítottuk a község szellemi életét. Most nemcsak a tapasztalt anyagi jólét, a sok szép új ház, virágos utcák, jólöltö­zött emberek látványa tett boldog­gá. Mégcsak nem is az egykori tanítványok szeretete, tisztelete - amit ott-tartózkodásunkkor él­vezhettünk. összehasonlítottuk a múltat és a jelent. Nekünk, idős pedagógusoknak az volt az igazi boldogság, hogy láthattuk: meg­szűntek a régi vallási, gazdasági, politikai ellentétek és haladó szel­lemű közösség alakult ki Sóksze- löcén és tisztelik, becsülik az öre­geket. Veresné Viszmeg Ilona Tata Vállalták, teljesítik Az SZNF 40. évfordulójának tiszteletére tett kötelezettségválla­lása 60 százalékát teljesítette eddig a füleki (Fil'akovo) Kovosmalt Nógrádi Sándor szocialista munkabrigádja. A tizennégy tagú brigád Stefan Bial vezetésével az újítási javaslatok alkalmazásával és a műszaki-szervezési intézkedé­sekkel az idén 50 000 korona megtakarítást vállalt. Továbbá 1500 órát dolgoztak le szabadidejükben, hogy a FIKO-2 E-1, a FIKO 50-D és a FIKOTERM 2-E-4 tűzhelyek még a fűtési idény előtt a boltokba kerülhessenek. A képen a szocialista munkabrigád tagjai - akik mindnyájan megkapták már az aranyfokozatot - láthatók, a Nógrádi Sándor életéről rendezett kiállításon a szakszervezet klubjában. Babjak Tibor CSAK A CÉGTÁBLA MARADT MEG Annak idején Dosztál és Beck komáromi (Komárno) mesterek kovácsolták a cégtáblát, amely ma „színes ruhába öltöztetve“ a Le­hár-presszó ékessége. Korábban a Duna-sétányon álló Horváth- kert, majd a Tokaj, s végül a Kis- Tokaj vendéglő, illetve kocsma bejárata fölött díszelgett. A híres­hírhedt Kis-Tokaj kocsma épületét végül az illetékesek az egészség- ügyi és esztétikai fogyatékossá­gokra hivatkozva lebontatták. Földgyaluk, baggerek eltakarítot­ták. Sokan megjegyezték örömü­ket sem titkolva: „Akasztják a hó­hért!.“ Horváth Béla nyugalmazott pin­cér, a vendéglő egykori dolgozója- az ötvenes évek végén főnöke- a cégtábla új helyének elfoglalá­sa után szívesen mondta el, mi mindenről tudna az mesélni. Em­lékezett a régi időkre, amikor a Duna-sétányon 16 vendégfoga­dó - éjjeli és nappali mulató, boro­zó, kávézó, étterem és kocsma- vívta élet-halál harcát a vendé­gekért. Akkor még a vendéglátó volt a vendégért, nem fordítva! Előzékenyen, figyelmesen szol­gálták föl a kifogástalan minőségű ételt és italt. Az árakat elfogadha­tóra kalkulálták. Abban az időben a kapzsiság csődöt jelentett. A Horváth-kert - melynek tulajdo­nosa Horváth István, Horváth Béla nagybátyja volt - konyhája híres halételekkel büszkélkedett. A bo­rokat Palugyaitól, Huberttől, ké­sőbb Neszmélyröl és Mórról ho­zatták. Tizennyolc-húsz utast tud­tak elszállásolni. A jó hangulatról évekig a Lévai, Mezei és Sárközi cigányprímások népizenekara gondoskodott. Abban az időben nem ittak oly mohón a vendégek, mint ma. Inkább szórakozni, be­szélgetni mentek be a vendéglőbe (a pénz megkeresése is körülmé­nyesebb volt). A kapott tisztelet még a részegen betétieket is kijó­zanította. A vendéglő másodvirágzása az ötvenes évek végére esik - ekkor már Horváth Béla került a vendég­látó üzem élére - aki nagy hozzá­értéssel újjávarázsolta a megtépá­zott patinát. A zenés borozó-étte­rem immár a szocialista erkölcsöt, normákat betartva élte új világát. A Rigó testvérek és Balogh Béláék muzsikáltak. Horváth Béla nyugdíjba lépése után lassan Kis-Tokaj kocsmává vedlett a Tokaj. Ebben a státuszá­ban sok embert kizsebeltek ben­ne, s néhány okosan-ügyes gyor­san meggazdagodott. S a még „le nem bontott“ vendéglátóipari üze­mek egynémelyikében sem ártana visszaállítani a régi jó szokásokat: a figyelmes kiszolgálást, a fölszol­gált ételek és italok kifogástalan minőségét, tisztelet-adással az it­tasok jó útra térítését, vagy netán mérsékelni egyes csaposok, föl­szolgálók gyors megtollasodásá- nak az ütemét. Csiba Géza Az ősrégi Levoőa városában széles körű felújítási munkák folynak a történelmi főtéren. A beruházó a Kerületi Állami Műemlék- és Környezetvédelmi Hivatal Spiéská Nová Ves-i járási központja. A munkákat a 2ilinai Műemlékvédelmi Vállalat végzi. Képünkön a városháza látható. Ján Óikovsky felvétele ÚJ SZÚ 10 1984. IX. 14.

Next

/
Thumbnails
Contents