Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-09-14 / 37. szám

csúcstermékek között. Másodszor pedig: az anyagilag meghatározott keretekből gazdálkodó iskolák számára is beszerez- hetővé kell tenni. Vladimir Nevoral fejlesztési dolgozótól kérdezzük, hogyan érték el az árcsökke­nést, nem beleszámítva az alkatrész­árak csökkenését.- A kompakt rendszerből épitőelem- rendszerü számítógépet hoztunk létre, tehát minden iskola azt vásárolhatja meg belőle, amire a legnagyobb szüksége van, amit a legjobban kihasznál. Tehát nem kell olyasmire költenie a pénzét, ami a számitógépet ugyan színvonalasabbá teszi, csakhogy az adott típusú iskola nem veszi hasznát. Sőt, minimálisra csökkentettük az alkatrészek számát. Ezek ugyanis még mindig drágábbak mint a világviszonylatban számított átlag, s a lehető legnagyobb mértékben csök­kentettük a termelési költségeket. A prog­ramokat díjmentesen adjuk az isko­láknak. Josef Podlipny mérnököt, a vállalat igazgatóját kérdezzük, vajon nem nehe­zíti-e gazdálkodásukat, hogy egyrészt Zbysek Volny mérnök és Vladimír Pokorny a koordinátás rajzolóasztal működé- teljesíteniük kell árutermelési tervüket (a sét figyeli. A termék a gyártási program meghatározó részét képezi. szóban forgó termék ennek 1 százalékát Sokszorosan megtérülő befektetés avagy V ]' v;' r ''.•yit'.f-'-''- *• • >■' .. : '■ ;\V. *• *' ’ számítógép az iskolában A számítástechnika és a programozás alapjainak oktatásával kapcsolatban a hetvenes évek végén még nagyon borúlátó vélemények hangzottak el. Eb­ben a véleményben pedig nem csupán a középiskolákon, hanem az illetékes főiskolákon is osztoztak. Műszaki közvé­leményünk egyrészt feltétlen szükségét érezte annak, hogy minden főiskolai, majd fokozatosan minden középiskolai végzettségű fiatal ismerkedjen meg a programozás alapelveivel, másrészt azonban hiány volt az oktatáshoz szük­séges műszaki eszközben - nem volt megfelelő számítógép. Csupán a Tesla 200 és 300, illetve az EC 1025 tipusú nagyszámítógépek álltak az oktatók ren­delkezésére, melyek gépideje nagyon drága, s a vállalatok csak nagyon ritkán adták bérbe e számítógépek kapacitását oktatási célokra/'Á tanulók, diákok, elvét­ve juthattak egy-egy kisszámítógéphez, mint például az ADT tipussorú, melynek gépideje ugyan lényegesen olcsóbb, de nincs szabad kapacitás. A hetvenes évek derekán pedig már a világ nagy egyetemein és főiskoláin természetes volt a programozás azzal, hogy a diákok nem csupán a program­nyelveket tanulták, hanem az olcsó, meg­bízható számítógépeket használták is a laboratóriumi feladatok megoldásához, a konstrukciós gyakorlatokhoz stb. A leggyakrabban használt számítógé­pekhez a Hewlet-Packard és a Wang tipusú asztali számitógépek tartoztak. A helyzet - úgymond - a nyolcvanas évek elején éleződött ki, amikor fennállt a veszélye, hogy a programozás oktatá­sa főiskoláinkon behozhatatlanul lema­rad, s ennek népgazdaságunk számára beláthatatlan következményei lennének. A borúlátó véleményeket még akkor sem sikerült teljesen eloszlatni, amikor a 8080-as mikroprocesszorhoz szüksé­ges korszerű mikroelektronikai alkatré­szek gyártását elkezdték a pieáfanyi Tes­lában. Ezen kívül pedig a Szovjetunióból is jelentős tételekben hoztunk be mikro­elektronikai alkatrészeket Eközben ugyanis a programozás ismét előrelépett a világban, nálunk pedig csak születőben voltak a TEMS 8003-as táska-számító­gépek, illetve az olyan egyszerű gépek, amelyek csak a legprimitívebb nyelvben programozhatok. Elektrotechnikai iparunk számára te­hát az utóbbi két évben elsőrendű fela­dattá vált a 8080 mikroprocesszor bázi­sán készülő személyi számitógép soro­zatgyártásának megkezdése. Ennek a számítógépnek ki kellett elégítenie az iskolák elvárásait. Ma már több mint 10 ilyen számítógép-típus közt válogathat­nak az iskolák. így például ismert a pies- tanyi gyártmányú PMD 85, a Zilinában készülő SM 53 20, vagy a Novy Bor-i gyártmányú IQ 150-es típusú. A cél egy volt az összes kifejlesztése során: meg kellett találni a kompromisszumos megol­dást, vagyis a termék legyen a lehető legszínvonalasabb a műszaki paraméte­reit illetően, s a lehető legolcsóbb. E szándék ellenére két évvel ezelőtt még 30 000 korona értékű iskolai kisszámitó- gép létrehozásával számoltak. Ma már fordított a helyzet. A kisszámí- tógépek ára lényegesen csökkent. A leg­olcsóbb a Novy Bor-i gyártmányú, elő­zetes nagykereskedelmi ára 11 000 ko­rona. Az IQ 150-es kisszámitógépet a Cseh Műszaki Főiskola Elektrotechni­kai Karán fejlesztették ki, s a Novy Bor-i Ipari Automatizációs Művekbe tulajdon­képpen véletlenül került. Az ottani vállalat gyártandó terméket keresett, a főiskolai kar pedig gyártót a termékre. A meg­egyezés a két fél között 1983 elején tör­tént, s még ugyanazon év áprilisában elkészült a már működő kisszámitógép prototípusa, amelyet ráadásul tökéletesí­tettek is. Nagyobb volt a memóriaegysé­ge, és tökéletesebb programmal látták el. Közben küllemre is alaposan megválto­zott a számítógép, ipari formatervező készítette a burkolatát. A leglényegesebb változás azonban az árban következett be. Az első előkalkuláció 30 000 korona körüli értékkel számolt, tavaszra ez már 25 000 koronára csökkent 1983 őszén csak 18 000 koronával számoltak, ma pedig már csupán - mint említettük- 11 000 koronával. Zbysek Volny mér­nöktől, a gyár műszaki-fejlesztési osztá­lyának vezetőjétől kérdeztük, minek kö­szönhető az ár ilyen kedvező alakulása. Ez mindenekelőtt annak, hogy a folyó év elején csökkent az alkatrészek ára- mondja. - Persze, ez önmagában nem lett volna elegendő. Abból indultunk ki, hogy oktatási segédeszközt hozunk létre, amelynek két alapvető követelményt kel­lett teljesítenie. Először is: megfeleljen a mostani világszínvonalnak, s állja is meg a helyét az összehasonlítható adja), másrészt pedig csökkenti a termék árát.- Nem - válaszolja egyértelműen —, mivel az IQ 150-es iskolai kisszámitógép gyártásának elvállalása nagyon szeren­csés volt számunkra. Az adott áruterme­lési feladatot nem egy, hanem inkább 2 százalékra teljesítjük. Másodszor pedig oktatási segédeszközről van szó, s eb­ben az esetben minden befektetés sok­szorosan megtérül, ha a segítségükkel tanuló fiatalok az iparban kezdenek dol­gozni. örülnénk, ha az árhivatal is így tekintene erre a kérdésre, s nem a nyere­séget tartaná a fő szempontnak. Termelővállalataink közül az elektro­technikában a legaktívabbak egyike a Novy Bor-i vállalat. Kezdeményezőkész­ségük, kockázatvállalásuk ezúttal is ha­marosan meghozta első gyümölcsét. A szóban forgó termékből az idén 500-at, jövőre már 2000 darabot gyártanak. A növekvő kínálat a középiskolák érdek­lődését is felkeltette. A prágai gimnáziu­mokon például egyre több a kizárólag programozást oktató, s egyre kevesebb a nem mindig megfelelő külső munka­társ. Növekszik azoknak az óráknak a száma is, amelyeken programozással foglalkoznak. A tapasztalatok szerint azonban a fiatalabb korosztályok is nagy érdeklődést tanúsítanak a számítástech­nika iránt. A prágai Ifjú technikusok városi állomásán a 13-15 évesek már jól isme­rik a programozás alapjait. A borúlátók lassan véleményük módo­sítására kényszerülnek. Ma már - elekt­rotechnikai iparunk rohamos fejlődésé­nek köszönhetően - nem kell kétségbe vonnunk, hogy a fiatalok számára a prog­ramozás és a személyi számítógép hasz­nálata olyan természetes lesz, mint vala­mikor a logarlécé. MILAN ADÁMEK SZAKMASZERETET Amikor megpillantom a többiek között, valami sejteti már velem, hogy voltaképpen rá várakozunk. De az építésvezető megérke­zéséig nem mozdulunk egymás felé. Szótla­nul figyelem; férfias termetét, arcvonásait, szerény megjelenését.- Béla bácsi, jöjjön csak közelebb - sza­kítja meg a pillanatnyi csendet az építésve­zető hangja.- Ó lenne az - mondja felénk fordulva. - Ha valaki megérdemli, hogy írjon róla, akkor'ő mindenképpen. Szemtől szembe ülve beszélgetünk egy irodában. Kérdezgetek s ő válaszolgat, hol hosszabban, hol csak egészen röviden.- Kómüvescsoportommal egy éve va­gyunk itt a Kikötő lakótelepi új alapiskola építésén - magyarázza. - Nem messze innét nemrégiben készült el a bölcsőde és óvoda is. Volt ■ időszak, amikor hol ide, hol oda jártunk dolgozni, jobbára a vakolási munkák elvégzésére. Komáromi (Komárno) születésű vagyok, gyerekkoromtól kezdve itt élek, s jóformán mindezidáig a városban vagy a járás településein dolgoztam. A Nyit- rai (Nitra) Magasépítő Vállalat helyi üzem­részlegénél épületszerelőként kezdtem, már három éve inkább belső munkákat végzünk. Előtte 27 esztendeig dolgoztam a járási építőipari vállalatnál. Biztosan érdekli, miért változtattam munkahelyet. Engem a kíván­csiság vitt a magasépítészetbe. Vonzott a házszerelés, a toronydaruk szomszédsá­ga. Sokszor nézegettem a lakásépítőket, mígnem egyszer rászántam magam, s élve a kínálkozó alkalommal, átléptem mostani vállalatomhoz. Emlékszem, egy műszak alatt két lakásegységet szoktunk összeszerelni. S bármilyen furcsán is hangzik, ez még pontosabb munkát követel meg, mint a fala­zás. (gy amit csak egy kőművesnek manap­ság tudnia kell, azt fokozatosan rendre elsa­játítottam. ötvenéves korra ez már igazán illő dolog. Nemde? Kellemes emlékek fűznek (Gyökeres György felvétele) a jév-hez. szorgalmas munkám során itt sok ismerősre, s igazi megbecsülésre találtam. Egész idő alatt jóformán alig hiányoztam, mindössze akkor nem jártam munkába, ha lebetegedtem. Olyan kollektívában, amely­ben jó viszonyok uralkodnak az emberek között, jó érzés dolgozni, mindennap szíve­sen megy munkába az ember. S én ilyenbe kerültem egészen fiatalon. Sokat köszönhe­tek egykori mesteremnek, Kozári Ferencnek, akitől rengeteget tanultam. Szigorú volt, s megkövetelte a pontos munkát. Olyan szakmaszeretetre nevelt, amely máig meg maradt bennem, s életem egyik meghatáro­zója lett. Ebben a korban már nem szívesen váltanék szakmát. Nehéz ugyan a kőműves munka, naponta tonnákat kell emélgetni, de még se tudnék ennek hátat fordítani. Ma már tudom: a jó fizikum mellett adottság is kell hozzá. És lazítani sem nagyon lehet, ha keresni akar az ember. Ráadásul munkaidő után otthon is van munka a kiskertben s az állatok körül. Úgy hozta a sors, hogy két családi házat kellett felépítenem. Az elsőt szanálták, a másikkal nyolcvanra készültem el. Azt viszont már nehezen tudnám meg­mondani, hogy a járásban s városunkban hány házat vagy lakást építettem fel munka­társaimmal. Annyi bizonyos, hogy nem keve­set. Elégedett embernek tartom magam. Lá­nyommal, s feleségemmel hármasban élünk. Megvan mindenem, nem kívánok mást, amit akartam, elértem már. Minden évben kirán­dulni járunk, régebben ez nem fordult elő ilyen gyakran. Szabad időmben többnyire a ház körül foglalatoskodom. Moziba, szín­házba keveset járok, de a televíziót szívesen megnézem. Szeretem az operettet, a filmso­rozatokat, de a műsort megválogatom ma­gamnak. Számomra a tévézés egyben pihe­nés is, a mindennapi nehéz fizikai munka kipihenése. Ratimorszky Béla, akit munkatársai csak Béla bácsinak szólítanak, a jév-ben eltöltött esztendők alatt több elismerésben részesült. Mostani munkahelyén nyolc év elteltével még csak pénzjutalomban volt része. Egyelőre... J. MÉSZÁROS KÁROLY (A szerző felvételei) Az iskolai kisszámítógép

Next

/
Thumbnails
Contents