Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-07 / 36. szám
r ÚJ szú 15 Atomfegyver-ellenes tiltakozás a Jokosukában lévő amerikai bázisnál. Előtérben a Tomahawk-rakéta makettje. J apánt Hirosima és Nagaszaki miatt a világ sajnálta, majd a következő évtizedekben ámulattal figyelte a felkelő nap országában végbemenő „gazdasági csodát“. S a nemzetközi közvélemény manapság egyre inkább aggódik Japánért, melynek kormánya felelőtlen nukleáris kaland irányába tereli az ország politikáját. Játszik a tűzzel: azzal az Egyesült Államokkal paktál, amely két nagyvárosa ellen próbálta ki az atombombát. Ahogy mondani szokás, az ördöggel cimborái, mintegy-elfeledve a keserű történelmi tanulságot. Akiknek Hirosima nem mementó Magyarázni sem kell, hogy a távolkeleti szigetország népe irtózott az atomfegyverektől, s ez ma sincs másként. Ennek az ellenszenvnek a kifejezője az a három antinukleáris alapelv Japán háború utáni alkotmányába^, amelynek értelmében tilos japán területen atomfegyvert gyártani, tárolni és ilyen fegyvereket behozni az országba. Ez a kitétel több mint három évtizeden át szent és sérthetetlen volt, mintegy garancia arra, hogy az ország nem bonyolódik atomkonfliktusba. Az alkotmány azt is kimondta, hogy Japán nem tart fenn hadsereget, csak a biztonság garantálásához szükséges minimális létszámú ún. önvédelmi erőket. Japán két legutóbbi kormányfője - Szuzuki Zenko és a jelenlegi miniszter- elnök, Nakaszone Jaszuhiro- nem tekintette tabunak ezeket az alapelveket, sőt mindketten azok „tökéletesítését“ sürgették, ami alatt az alkotmány revízióját értették. Egyre több támadás érte a kulcsfontosságú kilencedik, ún. békecikkelyt. Az alkotmányt támadó politikusok azt akarják törvénybe foglalni, hogy Japánnak is alkotmányos joga legyen fegyverkezni, támadó célokra is alkalmas haderőt fenntartani. A revíziós folyamat gyakorlatilag már megindult, ugyanis _a kormány az önvédelmi erők örve alatt egyre inkább korszerűsödő és nagyobb létszámú hadsereget tart fenn. Az ún. önvédelmi erők létszáma csaknem háromszázezer, s katonai szakértők szerint Japán Ázsiában Kína mögött a második legerősebb katonai hatalom. Egy tabu ezzel tehát máris megdőlt, hiszen ilyen létszámú és a legmodernebb hadviselés eszközeivel felszerelt hadsereg a sokszorosa annak, ami az ország létbiztonságának szavatolásához elég lenne. Elavult alapelvek? ható, szintén a militarista politika útjait pontosabban útvesztőit - járó kormányokkal. Reagannek szerencséje volt e tekintetben, hiszen Szuzuki sem zárkózott el az ilyen munkamegosztás elől, a mostani kormányfő, Nakaszone még kevésbé. A startot Szuzuki Zenko 1981-es washingtoni látogatása jelentette, aki egyértelműen elkötelezte magát valódi szövetségi kapcsolatok megteremtése mellett, s ezzel számos kötelezettséget vállalt Végülis siker koronázta Washington meg-megújuló „rohamait“: Japán átlépte az alkotmányos korlátokat. A jelenlegi kormányfő nem csinál lelkiismereti kérdést ebből, és a legtermészetesebbnek tartja az alaptörvény cikkelyeinek a mellőzését. Még az említett tűzkeresztséget jelentő washingtoni útja előtt - megszegve az alaptörvényt - kijelentette, hogy Japán kész átadni az Egyesült Államoknak katonai célokra felhasználható fejlett hír_____ N. J APÁN FELÉRTÉKELT SZEREPE AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK TÁVOL-KELETI STRATÉGIAI TERVEIBEN Számos Japán-szakértő véleménye megegyezik abban, hogy a háborúban súlyos károkat szenvedett ország gyors talpraállásához és szédületes ütemű gazdasági fejlődéséhez épp az antinukleáris elvekre épülő alkotmány teremtette meg a feltételeket. Mig a többi tőkés ország szinte egymáson túltevő ütemben fegyverkezett, Japán összehasonlíthatatlanul kevesebbet fordított katonai célokra, s az országnak bőven tellett a legkorszerűbb termelési eljárások, a csúcsszin- tú technika finanszírozására. Ez volt a múlt, de jelenleg, s főleg az utóbbi három esztendőben, más szelek fújnak a szigetországban. A tokiói vezetés nem véletlenül hangoztatja egyre-másra, hogy „idejétmúltak“ az ország biztonságának pilléreit képező antinukleáris alapelvek. A Nakaszone Jaszuhiro vezette kormány militarista, sőt egy kis túlzással nagyhatalminak is nevezhető ambíciói minduntalan ezekbe az elvekbe ütköznek. Nem titok ugyanis, hogy Japánnak a tokiói vezető körök az eddiginél jóval nagyobb politikai és katonai szerepet szánnak Ázsiában. Nem titkolják, hogy a gazdasági súlyának megfelelő stratégiai pozíció elérése a cél. Japán tehát tulajdonképpen felértékelte önmagát, de hogy ezt alacsonyabbrendűségi komplexusok nélkül megtehesse, bátorításra volt szüksége. A tengerentúlról jött az ösztönzés, ámbár sem a Szuzuki-kor- mányt, sem pedig a Nakaszone-kabine- tet nem kellett különösebben nógatni. Japánnak imponált, hogy a világ vezető tőkés hatalma épp feléje kacsingat, s „fontos szerepre“ szemelte ki az országot. Washingtonnak viszont kapóra jöttek Tokió nagyravágyó tervei. Washington és Tokió ezen érdekei találkozásának időpontja gyakorlatilag egybeesik a Reagan-kormányzat hatalomra lépésével. Nem véletlen, hogy épp a nyolcvanas évek elején értékelték fel Japánt a Fehér Házban. A Reagan-kormányzat közismerten a világ minden térségében az amerikai katonai jelenlét fokozását hirdette meg, tehát Ázsiára is érvényes ez. Az ún. amerikai érdekek megvédését az egyes térségekben viszont előszeretettel megosztják megbízmagara, amelyeket épp az alkotmányos megkötöttségek miatt nehezen tudott teljesíteni. Ez a visszakozás több hónapon át sötét árnyékot vetett a kétoldalú viszonyra. Szuzuki után jött Nakaszone Ö kifejezetten Reagan embere. Egy hónappal kormányfővé választása után első dolga az volt, hogy Washingtonba utazzon. Ez a látogatás új szakaszt nyitott a két ország katonai-stratégiai együttműködésében. A japán politikus több olyan Ígéretet tett, amelvekkel measzeqte a korábbi kormányok áltál követett elveket. adástechnikai és elektrotechnikai berendezéseket. Ezzel akart jópontokat szerezni magának a Fehér Házban, mig az ellenzéki pártok - köztük a Japán Kommunista Párt is - kikeltek a haditechnológia exportja ellen, mert az sérti a békealkotmányt. Csendörszerep átvállalása Washingtonban ezt a gesztust jó kezdetnek vették, de a Fehér Háznak evés közben megjött az étvágya, s még többet Háttérben az örök hirosimai mementó: a kiégett kupolája épület és előtte a szimbolikus atomhalállal a nukleáris háború pusztítására emlékeztető akció résztvevői. (ŐSTKfelvételek) akart Tokiótól. A tokiói vendég nem okozott csalódást, és megígérte, hogy Japán mindenben eleget tesz az USA elvárásainak. Pedig nem volt csekélység, amit Ronald Reagan kért: Japán tehermentesítse a Távol-Keleten levő amerikai csendes-óceáni flottát, s vállaljon nagyobb szerepet a térség tengeri és légi útjainak az ellenőrzésében. A csendőrszerep átvállalására még Szuzuki tett ígéretet: az ország partjaitól 1600 kilométeres körzetben Japán ellenőrzi a légi és vízi utakat. Arra viszont már Nakaszone esküdött tavaly a williamsburgi tőkés csúcstalálkozón, hogy Japán az Egyesült Államok távol-keleti, ,,elsüllyeszthetetlen repülő- tép-anyahajója“ lesz. Ez a kijelentés egy éve hangzott el, de azóta már sok minden történt a két ország katonai együttműködésének a szorosabbra fűzése érdekében. Volt egy nagyszabású közös hadgyakorlat, s az. amerikai vezetők egymásnak adták a kilincset Tokióban: tavaly ősszel Ronald Reagan, az idén pedig George Bush alelnök és Caspar Weinberger hadügyminiszter járt a japán vezetőknél. Ez a szokatlanul nagy amerikai csúcsforgalom is jelezte, hogy a Fehér Házban különleges szerepet szánnak Tokiónak ázsiai stratégiai terveik kivitelezésében, mivel Japán a Szovjetunió szomszédságában terül el. Az utóbbi hónapokban viszont Tokióban s az ország több nagyvárosában más is szembetűnő volt: sorozatos tiltakozó megmozdulásokra került sor a bővülő amerikai-japán katonai együttműködés, a nukleáris fegyvereket hordozó amerikai hadihajók japán kikötőkbe való behajózása miatt, valamint az ellen, hogy a japán területen levő amerikai bázisokon atomfegyvereket helyezzenek el. Erőteljes háborúellenes mozgalom bontakozott ki, melynek egyik legfontosabb követelése: a három antinukleáris alapelvet egészítsék ki egy negyedikkel, amely kimondja, hogy Japán nem vet be atomfegyvert. Nakaszone kormányfő azonban ezt a követelést kategorikusan elutasította. Június a Tomahawk-rakéták elleni tiltakozás hónapja volt. Az Egyesült Államok ezekkel a nukleáris robbanótöltettel ellátott robotrepülögépekkel szereli fel a 7. flotta hajóit, amelyek gyakran befutnak japán kikötőkbe. A Pentagonban hivatalosan a nyár elején jelentették be az erre vonatkozó döntést. Ez a lépés kétségtelenül megnövelte az atomháborús veszélyt a térségben, s erre a körülményre a Szovjetunió nemegyszer felhívta a figyelmet. A maximum is kevés Az USA állandóan bővíti katonai jelenlétét a térségben. Japán igyekszik a maximumot nyújtani, ám a Fehér Ház egyre többet akar. Azt, hogy a szigetország az eddiginél többet költsön fegyverkezésre. Japán kormánya még a hetvenes évek derekán úgy döntött, hogy a katonai kiadások nem léphetik túl a bruttó nemzeti össztermék egy százalékát. Az idei katonai költségvetés még épp „belefér“ ebbe a keretbe, az össztermék 0,99 %-ra. De jövőre már ez is a múlté lesz. Idén a katonai kiadások elérik a 12,5 milliárd dollárt, ami 6,55 százalékkal több, mint a tavalyi katonai költségvetés, de így is kevesebb, mint amennyit az USA követelt. Washington elégedetlen a japán tempóval, mondván, hogy utói kell érnie az Egyesült Államokat, amely nemzeti jövedelmének 6,1 százalékát költi fegyverekre, de legalábbis be kell hoznia a 4-5 százalékot költő NATO-országokat. A jelek szerint jövőre újabb milliárdok- kal gyarapodik a japán katonai költségvetés, és megdől az egy százalékos határ. Ez már csak azért is biztosra vehető, mert Japán az eddiginél is több fegyvert vásárol majd az USA-tól. Washington ugyanis egyre gyakrabban hangoztatta, hogy a kétoldalú kereskedelemben Tokió javára mutatkozó 21 milliárd dolláros többlet ellensúlyozására Japán vásároljon több fegyvert tengerentúli szövetségesétől. Várható, hogy a tokiói kormány elébe megy majd ennek a követelésnek is. Japán tehát szinte észrevétlenül egy rendkívül veszélyes játszmának - Reagan felelőtlen nukleáris hazárdjátékának - az egyik sorkatonája lesz. Ez az együttműködés egyre veszélyesebb területekre terjed ki. A múlt hónapban egy közös katonai úrtervezési csoport kezdte meg működését, amelyben Japán részről a Micui konszern folytat kutatásokat a Pentagon és a nemzetvédelmi hivatal (hadügyminisztérium) megrendelései alapján. Ezek szerint aktív szerepet vállal a „csillagok háborújának“ az előkészítésében is. P. VONYIK ERZSÉBET
