Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-07 / 36. szám
» ÚJ szú 5 1984. IX. 7. Szvetlána Szavickaja, Vlagyimir Dzsa- nyibekov és Igor Volk----------------------------------------------J úl ius 17-én későn este a bajko- nuri kilövőhelyről startolt az új űrhajó, a „Szojuz T-12“. Fedélzetén: az első „négyszeres“ szovjet űrhajós, Vlagyimir Dzsanyibekov, az első nő, aki másodszor repült az űrbe, azaz Szvetlána Szavickaja és Igor Volk, a Szovjetunió kitűnő berepülőpilótája, jelenleg kutatóúrhajós. Mindhárman hivatásos pilóták. Igor Volk űrrepülési tapasztalatainak hiányát teljes mértékben kiegyenlíti a felkészülésre fordított idő. A legénység parancsnokáról - Vlagyimir DzsanyibekoVról - nem sok újat lehet már mesélni. Előző űrrepülései során az újságolvasók alaposan megismerkedhettek életrajzával, s a már elmondottakhoz csupán keveset lehet még hozzáfűzni. Hiába a tapasztalat, Dzsanyibekovnak mégsem volt könnyebb készülni a negyedik űrrepüléshez, mint mondjuk, az elsőhöz, mivel a technika és az űrhajósok elé állított feladatok évről évre bonyolultabbakká válnak. A start előtt Dzsanyibekov azt mondta, hogy a felkészülés során igen fontos szerepet játszik az emberi tényező. Hiszen minden alkalommal új összeállításban repülnek, s neki mint parancsnoknak törekednie kell a tökéletes, kölcsönös megértésre. Hiszen különböző sorsok, más-más emberi jellemek találkoznak itt - a kozmonauták közül van aki hidegvérű, van aki forrófejű ... S mégis, nehéz elképzelni, hogy az űrkollektíva kialakulása során felléphetett valamilyen nehézség. Hiszen nem csekély szerepet játszik a vezető tekintélye. Szvetlána Szavickaja fedélzeti mérnök már első űrrepülése előtt ismert személyiség volt. Nem sokkal a kilövő helyre való indulása előtt kezembe került az „Aviacia i koszmo- navtyika“ egy majdnem húsz évvel ezelőtti száma, s benne egy cikk Szvetlána Szavickaja új világcsúcsáról... Mennyi ilyen volt az elmúlt évek során! Bajnokságok, rekordok, kezdetben sportrepülések, majd berepülések ... Nézi az ember ezt a szerény, törékeny asszonyt, s azt gondolja: tényleg ö lenne az, aki csodákat művelt különböző repülőgépeken, fenn járt az űrben, s most újra repül? Aztán ilyen gondolatai is támadnak az embernek: az utóbbi időben az újságírók szeretnek beszámolni a tanár- és építész-, kohász- és színészdinasztiákról. Az apák dicsősége sokra kötelez. Szvetlána apja, Jevgenyij Jakovlevics Sza- vickij híres ember, marsall. Elképzelhető, hogy a legendás hírű apa valamiben segített a lányának: abban, hogy kedvet kapjon a repüléshez. De nem többet. Miután Szavickaja elvégezte a berepülőpilóta-képző iskolát, felmerült a kérdés, felvegyék-e munkatársnak a Repüléskísérleti Intézetbe. Szvetlána elérte, amit akart: berepülőpilóta lett, bár egy másik szervezetnél, s kétszer repült az űrbe is. Az apja, bizonyára, most már nem kevésbé büszke a lányára, mint ő az apjára. A legénység harmadik tagja Igor Volk valamikor Szvetlána oktatója volt. Úgy alakult, hogy most tanár és tanítványa közösen oldják meg az űrben a népgazdasági fontosságú feladatokat. Volk is kimagasló egyéniség, bár eddigi munkája nem volt közismert. 1937. április 12-én született. Még kisgyerek volt, amikor édesapja befejezte az egyetemet, s családjával együtt a Távol-Keletre költözött. Volk gyermekkora Usszurijszkban telt el. Ezután a költözködésekkel teli évek következtek. A nyolcadik osztályt Ukrajnában fejezte be Volk, abban a városban, amelyet most Gott- waldnak hívnak. Lehetséges, hogy éppen ott mutatta meg Igor Volk természetének jó oldalait. Sok tantárgyból urgásszerű sikereket ért el. Persze, nem kis szerepük volt ebben tanárainak, akik észrevették és kifejlesztették a fiúban rejlő tehetséget, de meg kell hagyni, hogy sok múlt Igoron is: új fiú lévén az osztályban, nem akart lemaradni a többiektől, s szorgalmasabban tanult, mint sok osztálytársa. A tízosztályos iskola utolsó osztályát Kurszkban járta, s egyidejűleg egy repülőklubban is tevékenykedett. Ezután Kirovogradba utazott, ahol a katonai pilótaképző iskola növendéke lett, majd az iskola befejezése után szolgálatot teljesített a Szovjetunió egyik légvédelmi körzetében. Hét év alatt I. Volk katonai pilóta „szakmájának“ igazi mesterévé vált. Ezek az évek a tapasztalatgyűjtés és a tudáselmélyítés mellett sokat nyújtottak neki: nagy lehetőségek nyíltak előtte arra, hogy önálló döntéseket hozzon, s ez később nagy hasznára vált azokban az években, amikor berepülőpilótaként tevékenykedett. Leszerelése után beiratkozott a berepülőpilóta-képző iskolába, s ezzel egyidejűleg a Moszkvai Repüléstudományi Egyetem esti tagozatos hallgatója lett. Mire befejezte az egyetemet, már a Repüléskutatási Intézet egyik vezető szakértője volt. Az intézetben több típusú repülőgépet gyűjtöttek össze. S ha a repülőgépek valamilyen váratlan veszélyes helyzetbe kerülnek, az okokat az intézet berepülőpilótáinak kell feltárni. Ez pedig azt jelenti, hogy a levegőbe kell szállni azzal a bizonyos géppel, s hasonló szituációt létrehozni a baleset veszélyének vállalásával... Ezen kívül, az intézetben a repülőgépek „vizsgáznak“ is - a szakemberek kipróbálják a „dugóhúzót“, a gépek szilárdságát. Ezek is repülések, s egyikben sem kevés a kockázat. Az újságírók és a legénység találkozója során felmerült a kérdés, érez- nek-e félelmet a berepülési munka során vagy a Föld körüli pályán. Ez a kérdés láthatóan nem tetszett a berepülőpilótáknak.- A „félelem“ szó nem elfogadott fogalom a mi berkeinkben - felelte Szvetlána Szavickaja. - A munkánkban vannak feszült pillanatok, előre nem látható szituációk. Am felkészülésünknek egyik fő feladata éppen az, hogy megtanuljuk előre látni, hol s mire bukkanhatunk, hogy előre megfontolhassuk cselekedeteinket.- Az előtt, aki berepüléssel foglalkozik - folytatta Igor Volk a félelemérzés ismeretlen. Az ilyesmi valamilyen kilátástalan helyzetben fordul elő, de gyakorta kiderül, hogy ebből is meg lehet találni a kivezető utat. Az olyan emberek, akik félnek, nem felelnek meg erre a munkára. Ilyen munkatársakkal indul az űrbe Vlagyimir Dzsanyibekov.,. Ezen a találkozón a legkülönbözőbb kérdések hangzottak el.- Igor Petrovics, volt-e arra példa, hogy egy berepülés során katapultálnia kellett?- Volt néhány eset, amikor a Földről kaptam ilyen parancsot. Megtörtént például, hogy a hajtómű erősebbnek bizonyult a startfékeknél. A repülőgép mozgásba jött még a fékek kiengedése előtt, és a kerekek gumi nélkül maradtak. A repülésirányítók kategorikusan kijelentették, hogy el kell hagynom a repülőgépet, katapultálnom kell, mivel az „dobokra“ nem szállhat le. Én meg így morfondíroztam: hiszen felszállt a „dobokon“, tehát a kerék forog, így megkockáztathatom a leszállást is. A többi pedig, mint mondják, a vezetési technika dolga...- Szvetlána Jevgenyjevna, első űrrepülése után történt-e valamilyen változás szolgálati helyzetében?- Visszatérve az előző űrutazásról ■nég körülbelül egy évig dolgoztam a Repülési Tervezőirodánál'mint berepülőpilóta. Továbbra is repültem, noha nem olyan gyakran, mint szerettem volna. Azután átmentem dolgozni az Űrtechnikai Tervezőirodába. Új legénységek felkészítésével foglalkoztam, s közben magam is készülni kezdtem...- Több lett-e a dolga a társadalmi munka terén?- A repülés előtt is nagyon szívesen végeztem társadalmi munkát. A Komszomol Központi Bizottságának tagja vagyok, s ezért rengeteg találkozón és utzáson veszek részt. Nemrégen tartották a komszomol isták és a tanárdinasztiák képviselőinek ta- lákozóját. Képzéljék el: voltak olyan tanárcsaládok, amelyek egész sort foglaltak el a konferenciateremben! (Magyarország) Hmsmá) mm A szovjet hadászati rakétaerők létrehozásának negyedszázados évfordulójáról az idén emlékeztünk meg. Nem kell különösebben ecsetelni a fegyvernem jelentőségét, érdemes azonban ismét rámutatni arra, amit szovjet katonai szakértők is hangsúlyoztak: a Washington által kiprovokált, elkerülhetetlen válaszlépés volt ez. Alapvető változást hozott a világhelyzetben, fokozatosan kialakult az erők egyensúlya, megszűnt az Egyesült Államok évszázados viszonylagos sebezhe- tetlensége. Másszóval: megszűnt az amerikai imperializmusnak az a stratégiai előnye, hogy saját területének veszélyeztetése nélkül indíthasson megsemmisítő támadást a másik fél ellen. Minden újabb amerikai fegyverkezési program célja ennek az elveszett előnynek a visszaszerzése. Hírmagyarázók ezzel kapcsolatban gyakran idézik a moszkvai Pravda megállapítását, amely szerint a jelenlegi erőviszonyok között az egyik fél biztonságának veszélyeztetésére irányuló törekvés elkerülhetetlenül az erre törekvő fél biztonságának gyengüléséhez is vezet. A lap július 31-én szerkesztőségi cikkben közölte: miután az Egyesült Államok a Szovjetunió többszöri javaslatára sem akar lemondani a robotrepülőgépekről, a Szovjetunióban már folyik a nagy. hatótávolságú robotrepülőgépek kipróbálása. Az USA-ban gyorsított ütembeh folytatják az említett fegyverfajta kikísérletezését, s a kormányzat hatalmas összegeket követel e fegyver tömeges gyártásához a Kongresszustól. Itt, az amerikai törvényhozásban fogalmazta meg az Egyesült Államok célját a robotre- pülögépek programjának vezetője: az észrevétlenül közelítő, nagy találati pontosságú fegyverekkel megnehezítek a szovjet fegyveres erők dolgát, hiszen e fegyverek telepítése után a szovjet hadsereg bármely, a hadműveleti térségben megjelenő amerikai haditengerészeti egységet kénytelen lesz potenciális veszélyforrásnak tekinteni. A NATO sokat emlegetett 1979-es döntése indította el e téren a versengést. E döntés értelmében, mint ismeretes a múlt év végén az USA megkezdte Nyugat- Európában a közepes hatótávolságú, Pershing 2-es ballisztikus rakéták és a szárazföldi indítású, közepes hatótávolságú manőverező robotrepülőgépek elhelyezését. Pershingeket az NSZK-ba,robotrepülőgépeket eddig szintén az NSZK-ba, valamint Olaszországba és Nagy-Britanniába telepítettek. Miben különbözik a robotrepülőgép a ballisztikus rakétáktól? A robotrepülőgépet cirkáló szárnyas rakétáknak is szokták nevezni. Tegyük hozzá, eléggé pontatlanul, mivel a szárnyas rakéta elnevezést az amerikai újságírók találták ki még a kísérleti stádiumban. Szerkezete ugyanis hasonlít a rakétához, ugyanakkor kis szárnyfelületek is láthatók rajta. Valójában pilóta nélküli repülőgépről van szó - különleges hajtóanyagú repülőgépmotor röpíti - s ebből is adódik hátránya: viszonylag alcsony sebessége (kisebb a hangsebességnél). Előnye az, hogy nehezen felderíthető, rendkívül alacsonyan repül (20-60 méterre a föld felett), s így a rádiólokációs mező alsó határát is elkerüli. Tehát mintegy „lopakodva" közelíti meg a célt. A műholdak segítségével felmért és számítógépbe táplált terepadatokkal beprogramozzák, s ennek a „topográfiai emlékezőtehetségnek“ a segítségével követi a domborzati viszonyokat, kikerüli a felbukkanó akadályokat. A Magyar Hírlap cikkírója, Pirityi Sándor elemzésében megállapította, hogy robbanótöltetének hatóereje az eddigi ismeretek szerint 200-250 kilotonna, ekkora pusztítóéról ,,hagyományos“bombákban 5000 bombázqgép vinne magával. „Amennyire nehezen észlelhető alacsony pályája miatt, annyira sebezhető viszonylag csekély sebessébe miatt. Különösen lényeges ez, ha a manőverező robotrepülögépnek, úton a célország felé, egy vagy több harmadik állam légterén kell keresztülhatolnia“. - szögezi le a szerző. Például a Nagy-Britanniába telepített robotrepülőgép hatósugara közepes, mintegy két és félezer kilométer. A nagy hatósugarú manőverező robotrepülőgépeké viszont elérheti a tízezer, sőt áz ennél több kilométert is. A TASZSZ egyik kommentárja elemzésében rámutatott, az amerikai kormányzat a nagy hatósugarú robotrepülőgépek kifejlesztésével azt is el szeretni érni, hogy a Szovjetuniót az e fegyverrendszer elleni védelem megteremtésével óriási költségekbe verje, s így jelentős nehézségeket okozzon a szovjet népgazdaságnak. Voltak - és vannak - olyan -elképzelések, melyek szerint 3000 amerikai robotrepülőgép ellen a védekezés a Szovjetuniónak hozzávetőleg ötven milliárd dollárnak megfelelő összegbe kerülne. Azt viszont eszükbe sem jutott kiszámítani, hogy mindez mennyibe kerül az Egyesült Államoknak, amelynek a légvédelme - éppen a már tárgyalt előnyös földrajzi helyzete miatt - korántsem nevezhető tökéletesnek a szakértők szerint. Veszélyesek, s egyben illuzórikusak is voltak azok a washingtoni elképzelések, hogy fölénybe kerülnek a Szovjetunióval szemben. Moszkva saját biztonsága érdekében nem hagyhatta válasz nélkül az amerikai kihívást. A Szovjetunió mindent megtett e veszélyes fegyver felszámolásáért, javasolva, hogy tiltsák be a nagy hatósugarú robotrepülőgépeket, s ezen belül mind a szárazföldi, mind a légi, mind pedig a tengeri telepítésüket. Ez lenne az az út, amely valóban erősítené mindkét fél biztonságát. MALINÁK ISTVÁN
