Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-07 / 36. szám
Az Ábrahám..., a Mórocz... dolgozunk, amíg minden munkát el nem végzünk és mindent rendbe nem teszünk. Ezután nyugodtan megyünk haza. Ez a házaspár tavaly 5142 liter tejet termelt tehenenként, idén mintegy 5400 literre számítanak. A jövő évben még többre, mert jö tejelékenységú teheneket gondoznak, öt tehenük most is 40 liter tejet ad naponta. Erre felfigyelt az efsz elnöke is.- Ezí szeretem hallani. Az a jó munkás, aki tudja mennyit termelt, mennyit keresett és milyen lehetőségei lehetnék a jövőben a munkatermelékenység fokozására. Máról holnapra nem lehet jó tejelékenységú teheneket nevelni. Az etetőnek, fejőnek tudnia kell, hogy jövőre mit hozhat ki az állatból. Szerintem ezért emelkedik szövetkezetünkben évről évre az egy tehénre jutó tejtermelés. Tavaly 4913 liter tejet fejtünk átlagosan tehenenként. A cél az 5000 literes tehenenkénti hozam, s titkolt reményük a 6 ezer literes átlag elérése. A kis szobában nagy tervekről beszélnek és nagy eredményeket rögzítenek papírra. Még arról szólnak, hogy a vállalás teljesítésével nincs sok' gondjuk. Ugyanis arra kötelezték magukat az etetők és a fejők, hogy az idén 50 ezer liter tejjel többet fejnek a tervezettnél, s július végéig már 116 ezer literrel teljesítették túl az eladási tervet. Az év végéig pedig még alaposan megtoldják, (gy köszöntik a jeles évfordulókat. A beszélgetés a vége felé közeledik. A takarmányozó is felcihelődik, majd elindul a lovasfogattal, hogy minden istállóba idejében szállíthassa 'az abraktakarmányt. Lassan elnéptelenedik a telep, csak az őrök maradnak az épületekben és egy asszony, akinek a feladata a fejőberendezések tisztántartása és szárítása. Tőle is függ, hogy a tej első osztályú lesz-e. BÁLLÁ JÓZSEF Nagy György főzootechni- kus: a járásban előkelő helyet foglalunk el a tejtermelésben (Felvétel: a szerző (3) és Gyökeres Gy. (2) A múlt év végén tizenkilenc egységes földmúvesszövetkezet és három állami gazdaság a Szlovák Nemzeti Felkelés és hazánknak a szovjet hadsereg általi felszabadítása 40., valamint a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság megalapozásának 35» évfordulója tiszteletére felhívással fordult a többi mező- gazdasági vállalathoz, hogy mindent tegyenek meg az idei és a 7. ötéves tervidőszak feladatainak teljesítésére, illetve túlteljesítésére. Az élenjáró vállalatok közé tartozik a Nagylúcsi (Lúc na Ostrove) Efsz is, amely évek óta kiváló eredményeket ér el a növénytermesztésben és az állattenyésztésben. A jó tapasztalatokat felhasználva merte vállalni a tagság, hogy magasabb szintre emeli a termelést és fokozza a munkatermelékenységet. A növénytermesztési ágazatokról még a tavaszi időszakban Írtam, már akkor úgy láttam, hogy a szakszerű munka megmutatkozik majd a hektárhozamok- Eredményeink titka az előrelátó gazdálkodás - mondja Bartal Ferenc, a szövetkezet elnöke silótakarmányt etethetnek. És ha valami probléma adódik, segítenek a vezetők. Mindennap ott van valaki közülük ebben a kis irodában. Újabb házaspár közeledik. Mórocz László és felesége. Bizonygatják, hogy az idén jobbak a tejtermelés feltételei, mint tavaly. Tehenenként naponta 15 liter tejet fejnek. A férj mondja, ha megtelik a tejeskanna, azonnal viszi a hűtőbe, hogy a meleg istállóban ne kezdjen sava- nyodni. Az általuk fejt tejben még nem talált kifogást a feldolgozóüzem. Utolsónak hagyja el a telepet Sidó Pál és felesége. Úgy számítják, hogy idén legalább 5 ezer liter tejet fejnek tehenen■ HÍRNEVÜKÖN NEM ESIK CSORBA alakulásában. így is történt. Gazdag kalászokból fonták az aratókoszorút. Búzából 8,22, tavaszi árpából 7,12 tonnát takarítottak be hektáronként. Más növények termése is kedvezően alakult. A kötelezettségvállalás egy részét tehát már teljesítették. Most arra voltam kíváncsi, hogy az állattenyésztésben milyen a termelékenység, és milyen irányítási és szervezési módszerekkel dolgoznak. Kora reggeli órákban érkeztem a telepre, hogy tanúja legyek a munkavégzésnek. Az istállókban szorgos munka folyik. Telnek a sajtárok, az etetők és fejők tesznek-vesznek, hogy a munka befejezése után minden rendben legyen. Az egyik istálló amolyan irodaféle helyiségében Bartal Ferenc, a szövetkezet elnöke, Nagy György főzootechnikus és Bartal István takarmányozó értékelte a fejés eredményét és megbeszélte a további teendőket. A „takarmányos“ forró kávéját kevergetve újságolta, hogy naponta tehenenként több mint 17 liter tejet fejnek, mégpedig jó minőségben. Mert nem ' akármilyen etetők és fejők dolgoznak szövetkezetükben. Vigyáznak a hírnévre, hiszen a lúcsi állattenyésztők mindig élenjártak a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban. Most is példát mutatnak. Az év hét hónapjában csakis első osztályú tejet adtak el. Ezt a főzootechnikus is bizonyította, mégpedig a járási mezőgazdasági igazgatóságról küldött kimutatással. Azon előkelő helyen vannak. Ezek közé tartozni bizony dicsőség. Persze, ahhoz, hogy egy liter se lehessen az első osztálynál rosszabb minőségű, nagy fegyelemre és felelősségérzetre van szükség. Az épület előtt egymás után haladnak el a fejők és etetők, többnyire házaspárok. Ábrahám Pállal és feleségével is csak néhány szót tudok váltani. Sietnek Nagymegyerre (Calovo), tizenegy órára pedig vissza kell érniük, mert a nagy tejelékenységú teheneket háromszor fejik. Ha nincs más elintéznivalójuk, szinte egész nap a munkahelyükön tartózkodnak. Közel laknak, be-benéznek az istállóba, ügyelnek az állatokra. Meg a takarmányt is előkészítik. Most elégedetten tartanak hazafelé, mert a 47 tehéntől 406 liter tejet fejtek. Dicsérik az agronómust és főzootechnikust, mert elegendő és megfelelő takarmányt biztosított az állatoknak. Még most is tavalyi répakaréjt és ként. A feleség pedig azt is elmondja, hogy az idén 190 ezer liter tejet fejnek. Mindketten alaposan ismerik a felhívást és a belőle eredő feladatokat. Azt is tudják, hogy mennyit keresnek. Meg kell lenni a mennyiségnek és a minőségnek. A munkáról a férj így beszél:- Soha nem nézzük az órát, addig I smeretségünk két, vagy tán három évvel ezelőtt kezdődött. Forró nyár volt, és a falut bekerítő erdős hegyek egy nagyopera ünnepi előadásának díszleteire emlékeztettek. A „színpad“ közepén vadrózsabokros domb, tetején egy asszony függesztette vigyázó szemét a távolabb eső Ergetö hegy oldalára. A mintegy negyven fokos meredek hegy oldalán bogár-nagyságúnak látszó traktor tüsténkedett szénagyújtö kosarat húzatva maga után. — Amikor a szemlélődő asszony - név szerint: Tiszáné - tekintetét követve megláttam a fel s alá kószáló széna- gyújtót, lélegzetemet visszatartva vártam meg, amig a traktoros a biztonságosabb laposhoz érkezik. Akkor kérdeztem meg:- Ki lehet az a bátor legény azon a traktoron?- Hát a fiam, a Karcsi! - felelte büszkén Tiszáné. Mint hamarosan megtudtam, Tisza Károlyt, a Csermos- nya völgy ,,Karcsi“-ját mind a szülőfalujában Lúcskán (Lúcky), mind munkahelyén szeretik, és lelkiismeretes munkájáért méltóképpen értékelik. Valószínű, hogy ezt 6 is tudja, érzi, és ezért nem ment ki a falujából szerencsét próbálni. 1972-ben ült először egy Zetorra az akkori egységes földmúvesszövetkezet traktorosaként. A traktort hamarosan V3S tehergépkocsira cserélték alatta. Majd amikor a Rozsnyói (Roznava) Állami Gazdaság vette át a mező- gazdasági üzem irányítását, az 1977-es összpontosítás után - mivel a földet már nem tudta itthagyni - újra trakorra ült: most már Crystal 12045-re, és azóta teszi, amit tenni kell. A jelek szerint - mint már említettem - az állami gazdaságnak is megbecsült dolgozója lett. Hogyne becsülnének meg egy egészségtől duzzadó, 29 éves, józan életű, szakmáját szerető fiatalembert, akit szükség esetén - akár télen, akár nyáridöben, munkaidőn innen, vagy túl - még sosem szólítottak meg eredmény nélkül a vezetői. Erényei közé tartozik az is, hogy a gazdaságban előforduló gépi munka mindegyikét mesteri szinten műveli. Aki ismeri a Csermosnya völgy termőtalajának összetételét (köves) és a terep hegyes-völgyes alakzatából adódó nehézségeket, az bizonyára egyetért azzal az állítással, hogy aki ezt a földet megműveli, az legény a gáton! Apropó! Legény!... Elnézem Tisza Károly napbarnította arcát, rugahyos mozgását, szüntelenül mosolygó szemét, tapintatlanul huszonkilenc évére utalva, nősülési szándéka felől kérdezem őt.- Hogyne! - mondja kicsit elkomolyodva. - Meg szeretnék nősülni, de sajnos, nincs rá idő!... Meghökkenek, úgy érzem, én ezt komolyabb dolognak tartom, mint 6 maga. Ezt meg is érzi, talán ezért bővebb magyarázatba kezd:- Van ugyebár 246 hektár szántóföldünk (így mondja: „szántóföldünk“), 400 hektár körül a legelő és 350 hektár körül a kaszáló. Mivel a talaj köves, szántásnál napi 3—4 hektár az átlag. Tavaly majdnem az egész szántást egyedül végeztem! Télen a gépjavítás, karbantartás mellett a műtrágyázás is folyik-. Esetenként szolgálat is kerül, például: vagonkiürítés, vagy az istállótrágyát kell kihordani, esetleg a vágóhídra is menni kell, szóval úgy, ahogyan a gazdaság menete diktálja. Tavasszal elő kell készíteni a földet a tavasziak alá! Vetés után kezdődik az úgynevezett: „második szakasz“, vagyis a széna betakarítása. Itt, a hegyek között, ez nagyon fontos munka, mert az állati eleség nagyobb hányadát a rétek, legelők adják. A „szénamunka“ után lassan aratáshoz kell készülődni! Aratáskor kombájnos vagyok, utána jön a szalmahordás. Aztán a mák aratása, a burgonya, répa betakarítása és minden, ami soron következik... És azt még nem is említettem, hogy hányszor fel kell áldozni a szabad szombatot, vasárnapot, ha a helyzet megkívánja.- Muszáj?! Karcsi mintha egy kicsit megrökönyödne. Közelebb férkőzik hozzám, érződik, hogy minden, nekem szánt szót megrágva mond ki.- Muszáj bizony! - Ha mi nem áldoznánk egy-egy órát, vagy napot, ki tartaná rendben jószágunkat, földjeinket?!...- S ha olykor mégis adódik egy-egy szabadnap, a téli estéken üres órák... ?-Tévét nézek, szakkönyveket, vagy krimit olvasok...- Újságot, járat-e?- Igen! Minden hazai magyar nyelvű napi- és hetilapot. Jó egészséget kívánva búcsúzom Karcsitól, és vele együtt azt remélem, hogy bokros teendői mellett, egyszer majd időt tud szakítani a nősülésre is! KOVÁCS JÓZSEF ÚJ SZÚ 6 1984. IX. 7. és a Sidó házaspár
