Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-17 / 33. szám

\/jacseszlav Tyihonov, V a népszerű szovjet filmszínész legújabb alakí­tása: egy politikai film, az Európai történet főszerepe. Az Igor Gosztyev rende­zésében hamarosan a né­zők elé kerülő szovjet há­borúellenes film cselekmé­nye manapság, egy nyu­gat-európai városban ját­szódik, ahol éppen polgár- mestert választanak. Tyi­honov egy jónevű újságírót alakít, aki szintén részt vesz a választási kampány­ban, amely felkavarja a szenvedélyeket. A szél­sőjobboldaliak zsarolással, fényegetéssel próbálják megnyerni az újságírót. Tyihonov a rá jellemző mű­vészi eszközökkel hitele­id i 1 1 sen jeleníti meg a választás elé került hős lelkivilá­gát, finom lélekelemzéssel, pontosan érzékelteti az er­kölcsi keresés folyamatát, amelynek során eredeti semleges álláspontjáról az 1 aktív háborúellenes tevé­kenység síkjára tér át, bár ez a döntése egyéni jólétét veszélyezteti. A szovjet művészek kö­zül a népszerűséget tekint­ve kevesen versenyezhet­nek Vjacseszlav Tyihonov- val. Ennek oka nemcsak a művész tehetsége és egyéni varázsa, hanem igényessége és munkasze­retete is. Neki jóformán nincs „mellékszerepe“ - ezt az is bizonyítja, hogy sokkal több ajánlatot kapott pályája során, mint ahány szerepet azután eljátszott (mintegy harmincat). Film­karrierje szerinte A harma­dik című filmmel kezdődött. Az ezután következő, komoly művészi iskola a Háború és béke volt, eb­ben Tyihonov Andrej Bol- konszkij herceget játszotta. A Két csengetés közöttben egy tanárt alakított - ez a szerepe alapozta meg azt a hírnevet, hogy „intellek­tuális művész.“ A tavasz 17 pillanatának főszerepe megint csak bebizonyította: Tyihonov tehetségének egyik fő jellemvonása az a páratlan képessége, hogy „gondolkodni tud“ a filmvásznon, és a nézőt is beavatja gondolataiba. Mindezek a tulajdonságai a háborús témáról szóló filmjeiben is megmutatkoz­tak. (TASZSZ) Nyomkereső - Konrad Petzold mongo­lokkal közösen készített indiánfilmje. A képen: Gojko Mitic és Nazagdorshjin Bazozeg-----------------------------------------------► A tervszerű munka mindig meghozza eredményét. A Német Demokratikus Köztársaság filmgyártóinak tudatos műsor- politikája az elmúlt harminc évben a gyer­mek- és ifjúsági filmek nagyhatalmává avatta a DEFA-t.- Alapelvünk - mondja dr. Jüritsch, a DE­FA födramaturgja -, hogy évi tizenhat-ti­zennyolc játékfilmünkből évente három­négynek gyermekfilmnek kell lennie, s a ma­radék tizenkét-tizennégy produkción belül is igyekszünk további legalább két-három fil­met az ifjúság problémájának szentelni. Az ifjúság ugyanis nemcsak országunkjövöje, de potenciálisan a legnagyobb mozilátogató ré­teg, s ha ez a réteg nem látja viszont problémáit a filmvásznon, elfordul a mozitól, ami mindenkinek káros. Éppen ezért nem­csak szorgalmazzuk, hanem minden erővel segítjük is a gyermek- és ifjúsági filmgyártást az NDK-ban. A műfaj megbecsülését jelzi, hogy minden második évben nemzeti gyer­mek- és ifjúsági filmfesztivált rendezünk Ge- rában, melyre Film- és TV-múvész Szövet­\mm la IFJUMGUMK1 Amiben a DEFA nagyhatalom ségünk tagjai titkos szavazással választják ki a versenyfilmeket. A fesztivállal egyidőben érdekes kerekasztal megbeszélések, közön­ség-alkotó találkozók folynak, Nymodon alko­tóink közvetlenül érzékelhetik, mennyire tet­szik, vagy esetleg nem tetszik a nézőknek az, amit csinálunk. Tény, hogy a gyermek- és ifjúsági film hiánycikk a világpiacon, az elmúlt évek nem­zetközi statisztikái szerint csak az összpro- dukciók három-öt százalékát gyermekeknek vagy fiataloknak, s az is tény, hogy e gyer­mek- és ifjúsági filmek hetven százalékát úgynevezett „beugró,“ azaz csak alkalmilag gyermek- és ifjúsági filmeket készítő rende­zők forgatták. Az NDK-ban ezzel szemben a műfajra szakosodott rendezők egész sora működik, akik olykor-olykor legfeljebb csak „beugró“ -ként csinálnak egy-egy nem gye­rekeknek szóló filmet. A szakosodott gyer­mek- és ifjúsági filmrendezők nemzetiközileg is elismert alkotók. Közülük, például Rolf Losansky, Walter Beck, Hans Kratzert, Hel­mut Dziuba, Hermann Zschoche kimondottan „nagy név“ a gyermekfilmkészítés világá­ban. És mögöttük már növekednek az utó­dok, mint például Hannelore Unterberg és több fiatal rendezőnő. Mint dr. Jüritsch mondja, a gyermekfilm­készítésnek is megvannak a maga speciális kérdései. Alkalmilag négy-ötéveseknek is készítenek filmeket, de általában hatévesek­től számítják az állandó mozilátogatókat. A DEFA tapasztalatai szerint a kilenc-tízéve- sek a kisgyerekeknek szóló filmekhez már nem mennek el, a tíz-tizennégy éveseknek szóló alkotásokat pedig nem szívesen láto­gatják a tizenöt-tizenhat évesek. A gyermek- és ifjúsági filmkészítésben tehát bonyolult differenciálásokra van szükség. Szerencsére a német gyermekirodalom igen gazdag, és ez a gyermekfilmgyártás biztos alapja. Az évti­zedek során kialakult a szakosodott forgató­könyvírók, dramaturgok köre is, közülük ma a legismertebbek Christel Koczik, Gudrun Deubener, Dieter Scharfenberg, Gisella Ca- row, Margót Beichler és mások... A gyermekfilm műfaji gazdagsága a DE- FA-nál vetekszik a nem ifjúsági nézők szá­mára készült alkotások palettájával.Klasszi­kus meséktől (például a világsikerű Kis Muck története), a moralitásokon át (Max és a hét és fél gyerek), egészen az ízig-vérig mai történetekig (Sabine Kleist hétéves) szinte minden műfaj megtalálható az alkotások kö­zött. Viszonylag új kísérlet a gyermek- és ifjú­sági filmgyártás nemzetközivé tétele. A DE­FA szovjet művészekkel közösen készítette el A kis Alexander című filmjét, mongolokkal közösen forgatta legújabb indiánfilmjét, a Nyomkeresőt, most pedig jugoszláv filme­sekkel tárgyal egy közös gyermekfilmről. Korábban sikerrel működött együtt a cseh­szlovák és jugoszláv művészekkel. A DEFA sokat áldoz a gyermek- és ifjúsági filmekre. Az egyébként szigorúan kötött anyagi kere­tek között, például a gyermekfilmek költség- vetésének nincs limitje, egy gyermekfilm gyártásvezetője szükség szerint gazdál­kodhat. Az NDK Film- és TV-művész Szövetsé­gén belül a gyermek- és ifjúsági filmaltkotók- nak külön szakosztálya van, s a Henschel- verlag filmkönyveinek, kiadványainak jelen­tős része foglalkozik a gyermek- és ifjúsági filmgyártás esztétikai, formai, történeti és egyéb problémáival. A DEFA gyermek- és ifjúsági filmgyártó vertikumát, a Progress gyermekfilmforgal- mazási osztálya teszi teljessé, mely a kész filmeket széles körben eljuttatja az ifjú né­zőkhöz. Az NDK mozijai előadásaiknak közel felét iskoláknak, ifjúsági kluboknak tartják. FENYVES GYÖRGY P rága. Harangszó a hajnali szélben. Álmos arcok, pá­rás kirakatok. Egy jóképű fiú abla­kokat mos a Vencel-téren. Pavel Kríz. Sötétkék pulóver, farmernadrág, tornacipő. Regge­lenként a takarítóvállalat alkalmi munkása, napközben főiskolás, esténként a Luna bisztró vendége. Dörzsölt fickó. Jól tudja, mikor, hol, kinek a lakását lehet kirámol­ni; biztos tippjeiből öt-hat hu­szonéves, eszik-iszik-öltözködik. A nagy fogásokból, a jó cuccokból persze, neki is kijut. Valamit vala­miért... Pavel címekkel és taná­csokkal szolgál, a banda „dolgo­zik“. Aztán egy elsietett lépés - és mindennek vége. A srácok lebuk­nak, Pavelt halálos baleset éri. A lány, akit szeretett, egymagában sír a szobájában. Szerelem az átjáróban ~ ez a cí­me Jaroslav Soukup legújabb al­kotásának, amelynek főszerepét Lukáé Vaculík játssza. ♦ Hívtam reggel, hívtam este. Ke­restem hajnalban, kerestem éj­szaka. Két héten át bottal üthet­tem a nyomát. A tizenhetedik na­pon ö vette fel a telefont. Fél nyolc lehetett; azt mondta: egy perce sincs, hogy kinyitotta szemét. Be­szélt, beszélt, de csak minden má­sodik szavát értettem. Irgalmatlan álmos volt.- Hát, hogy ne lettem volna ál­mos - mentegetőzött később -, amikor hetek óta szinte minden­nap éjfél után esek az ágyba. Alighogy befejeztem a Soukup- filmet, máris egy másikba kezd­tem. Karel Smyczek Harmadik a forgatókönyv írása közben ne­kem szánták ezt a figurát, akkor azt kell mondanom, hogy igen. Ha viszont a szerepet nézem, azt, hogy ez a srác egy nagyvárosi vagány, aki a hecc kedvéért min­den buliba belemegy, akkor a vá­laszom: nem.- Akkor nem is érezte jól magát Pavel bőrében?- A szerep tetszett. Ennyi ka­landban, ennyi idegborzoló, szo­katlan helyzetben sosem volt még részem. Sem a felvevógép előtt, sem az életben. Voltak napok, amikor többször is a nyakamat törhettem volna. Tehát a szerep izgalmas volt, csak éppen távol állt tőlem. Valahogy nehezen találtam meg azokat a pontokat, amelyek­ben megkapaszkodhattam. Az Üres zsebekben sokkal könnyebb dolgom volt. Egy-két csínytevés, egy kis szerelem, egy kis álmodo­zás - ennyi volt a filmbeli szak­munkás élete. No, meg a gyár... Odaálltam a géphez és úgy tet­tem, mintha dolgoznék. Pavel éle­te jóval színesebb. Korán kel, ké­sőn fekszik. Ablakokat mos, gya­korlatra jár, szórakozik. Élete java része a Vencel-téren zajlik. Bárok­ban, átjárókban, kapualjakban. Ha pénzem van, mindenem van - ez az elve. És sajnos, az életét is erre építi.- Megkapta hát, a szerepet, amelyre olyan régóta várt.-örülök is nagyon. Most leg­alább kiderül végre, hogy nemcsak szelíd mosolyú, önmarcangoló jó­fiú tudok lenni, hanem más is. Ahogy azt a szerep megkíván­ja... SZABÓ G. LÁSZLÓ emeletjét forgatjuk reggeltől késó estig. Mire hazahoznak, majd összeesek a fáradtságtól.- Akkor csöröghet a telefon...- Engem nem zavar. Ha al­szom, nem hallom.- A szerelem az átjáróban a második filmje Jaroslav Soukup- pal. Ebben is,, testre szabott“ sze­repet kapott, mint az Üres zse­bekben?- Ha arra gondolok, hogy már Tana Kuliéková és Lukáé Vaculík a bemutatásra váró cseh film­ben (Milos Schmidberger felvétele) A FŐSZEREPBEN LUKÁS VACULÍK Szerelem az átjáróban ÚJ szú 14 1984. Vili. 17. Vjacseszlav Tyihonov r i uj filmje

Next

/
Thumbnails
Contents