Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-17 / 33. szám
• )k még járnak? Vagy már hajnal van, >6 villamos sikít a fordulónál? Akkor n tele... :églafala van ennek az épületnek, inek, hosszú téglafala, soká megy los. Gondolnak-e ránk? Ha most rám >r jó... Ök újra kezdik, ók folytatják. Egész iket ráz fel ez az esemény, az egész isen, ha felakasztanak. Fiatal, mulatós jsaládapák, senyvedt, gyerek nyúzta znak azon, hogy mért vagyok itt. Egy lék most ki... Megtalálják-e a fiúk Képzelődés! Nékülem is megy majd Dlyan jól végzik, mintha ott volnék... me támasztani a lábam, ha így lelóg, ír odatódul... Talán két nap múlva, semmit... Nagyon jó lesz... Talán ihagyják a verést. Úgyse érnek el annál dühössebbek, szégyellik maim bírnak megtörni, (gy hamarább mes volna félnem ezért a pár napért? . nem visznek összeverve. Ennyire rilvánosságtól. Csak már lenne meg fEL JÓZSEF Várni. Az éjjel már nem jön senki, les őrszemek döngenek a folyosón. >itány jött megint civilben. Tejet adat, Micsoda züllött fráter. Élvez és szé- yugodt maradok. ez?... ;! a pártot? 1 félni. Én se félek... dni, hol a nyomda. em is tudom. Ezt jól csináltuk. Mindig jenki csak annyit akarjon tudni, hetetlenül szükséges. A többi csak 3 csak a spicli kíváncsi... rt volt gyanús... (gy nem kell félnem, iondok, ha félájultan fekszem is... álmomban. De Mariska azt mondta, itt belőle. Meghalni is összeszorított ik azt mondani, amit én akarok. Ami ak, búcsú és útmutatás. gitálni.“ Ez az ingadozókat bátorítja, zető funkcionárius.“ Ez az ő örömüjgalom. Ki lehet nyugodtabb ebben nt én! isnál az állomáson való várakozás 3olond, aki a várakozást meg akarja i az ő fogásuk, de most már abba- idegeim jók. Az orvosszakértő ezt meg, mert különben nem ítélhetné- :at is mondanak, ha érdekük kívánja, éri tudna szépen kifejezni... magam. Az elvtársak meg lesznek így meghalok, és slussz! Eh!... semmi se fontos? Vagy: meghalok, fontos? A halál is hasznos. A tételt, eírt, most vörös téntával húzom alá. irradalom kiszabadít. Vagy csak két ^re gyorsul. Az is lehet, hogy tizenöt, tehetne könyveket kapni. Legalábbis sket... Egy nagy üzemet vezetni... ölni... sivatagot szőlőlugasokkal beEz már a hajnali villamos? lehet menni a zöldbe. Kirándulásnál t nem szabad eldobni. Az erdőnek aradni... Villamossal a vasúthoz, svába. Moszkvából a Krímbe. Rövi- tt a szőlő. Itt nálunk két héttel későb t... Mariska, drága... lesz. De a lapok tudósítani fognak, ítélet-végrehajtás összesen huszonBiztos éjjel végeznek ki, és reggelre már a kész eseményeket hozzák a lapok. Vagy kérkedni akarnak, hogy van merszük akasztani? Ók maguk olyan válságosnak látják a helyzetüket, hogy demonstrálni akarnak. Akkor mi lebecsültük a válság mélységét. Ha minket felakasztanak, az politikailag jó jel. Fölemlíteni akarnak és földindulást aratnak. Nem én félek, hanem ők. A párt él. Érdemes volt. A falvak kiássák az elásott fegyvereket. Már nem bitang a kommunista. A párt jó. A szájhősök elpárologtak... A „nyugodt Sanyi“ ezt jól csinálta. S neveltünk utódot... Érdemes volt. Érdemes volt! A szerelő Gyuszi lesz a legjobb ifi. A sejtek se rosszak. Népszaváék nemhiába dü- höngenek. Jó munkát végeztünk. És a bitófánál... Mennyi idő marad? Fél percnyi csend. Három jelszót adok: Proletárdiktatúra! Kommunista Internacionálé! Szovjetúnió! Ki kell számítani pontosan. Talán az öreg fófoglár meg is mondja, mennyi időm lesz. Utolsó kívánság helyett ezt kérem. „Siralomház...“ Ki sír? Meg fognak siratni, de nem én sírok. „Sír, mint a záporeső.“ Furcsa szavak. Záporeső szép. A fű illatos. És minden úgy lesz, ahogy akartam. Állomás rossz. Út jó. Az út az jó. A halálom fokozza életem tetteinek erejét. Pontosan fogalmazni! Ez erőt ád élni és halni. Tizennyolc óta vagyunk kíméletlen jóratörekvők, akik úgy szeretik az életet, hogy meg is tudnak érte halni... A Pista Moszkvában van. Gyuszi? Lehet, hogy itt jár a közelemben a vörös téglafalnál. András elesett a fronton. János meghalt munka közben. Péter az nem fejlődött, Mariska a feleségem volt. Biztos sokat tanul, és ideges a hírek miatt. Csacsiság, elvtársnö! Nézzen ide: milyen nyugodt vagyok!... A bányász megfullad a tárnában. Rakodómunkásra ráesik a láda. A fűtőt szétmarja a gőz. Mi is az, meghalni? Milyen szívesen cserélne velem az a bányász, aki mögött felrobbant a tárna. Meghalni nem nehéz, mint ahogy a kőnek nem nehéz lehullni. És ezért az életért, ami élnem adatott, nem nagy ár a halál. Ez az utolsó mondat különben nemis helyes. Mi az, hogy „adatott“ és mi az hogy „ár“?... Ha szökni lehetne... Az épúgy hasznos volna és lelkesítene, mint a halálom. Megint másképp, de a pártnak használna. Mit írhat ma a Pravda? A széntermelést kell fokozni. Ez most a fontos. Szállítást gyorsítani, rendezni. Mi marad minden csákányütés nyomán? örökkévalóság? Valóság, örökké. A hivatásos forradalmár üzemi balesete, ha elfogják, felakasztják. És sokkal több ideje van elkészülni a halálra, mint a bányásznak. Tizennyolc évvel ezelőtt kezdődött a háború. Tizennyolc évig kíméletlen jóratörekvő voltam. Ez marad. Minden kicsinyes lehull. Jó forradalmár voltam. Megemlékeznek rólam. Fontos? Nekem nem fontos. De azoknak, akik megemlékeznek, igen. „Siralomház.“ Nekem nem siralom háza. De jó azoknak, akik bosszút állnak értem, mert fel fognak szabadulni. Értelem van az életben és a halálban. És az életem értelmét nem tudják elvenni tőlem. Ha most lehunyom a szemem, azt látom, akit akarok, ott járok, ahol akarok. De nem is kell a szemem lehunyni... Tudom, amit tudok. Ez aztán nem lesz?... A test egysége felbomlik. De hogy az „rossz“ volna? Erős voltam. De nemcsak én. A legfiatalabb Ifjúmunkás is derekasan tartotta magát. Egy kicsit mindig büszke voltam, hogy hajlíthatat- lan vagyok. Ez most jó volt. Könnyebbé tette ezeket a napokat. Nyugalom az ellenség előtt. A címeket lenyeltem. Ezekről Vitág nem tudott. Hogy szégyellj magát a piszok. Ót is elítélik egy-két évre, hogy mint spiclit konzerválják. De kinn már biztos észrevették, hogy csak ő irányíthatta Feri után a rendőröket... Jó, hogy olyan gondosan szétválasztottam a működő szerveket. A világ buta fejében szégyen, megbánás és káröröm vitáznak. Igyekszik bizonyítani, hogy neki jó, mert él, nekem rossz, mert meghalok. De meghalni könnyű, úgy élni nehéz. Én most is életpárti vagyok... Hadd lássák, hogy hal meg egy kommunista, régi, tizennyolcas párttag. Nem hiúság ez. (gy a legkönnyebb. Élni nem lehetne, ha nem tudnék bátran halni. Bátran? Egész egyszerű. Ahogy a pártnak kell, ahogy nekem kell, ahogy élni muszáj. Most pedig aludni fogok. Holnap délelőtt megfogalmazom, mondatonként, a perbeszédet. Pontosan. Egy szélesebb fogalmazást, ha hagynak beszélni. Egy sűrítettet, ha az időt korlátozzák. Aztán a jelszavak a bitófa alatt. Ez délelőtt. Délután pihenés, hogy az idegek jók legyenek. Most a-lud-ni... A villamosok már sűrűbben járnak... Három óra alvás elég. A per előtti éjjel pedig kényelmesen kialszom magam... Aztán pedig minden megy tovább... A Krímben már bevégezték az aratást... MARIN HALACSEV Negyvenedik évemet taposom, a fiam meg ötéves és háromhónapos. A fürdőszobában vagyunk, a tuss zuhog, ő sír, valami eszébe jutott. Édesanyja odakint vacsorát készít, én meg a saját dolgaimon töröm a fejem: egy sikertelen negyvenéves ember dolgain. Magamhoz szorítom a mezítelen kis testet, beszappanozom fejecskéjét, de még hangosabban bőg:- - Azt akarom, hogy az emberek újra szülessenek! Hm... Egy francia film jut eszembe. Egy őrült atyaistennek képzeli magát. A haldokló asz- szony fölé hajol, és megkérdezi, akarja-e, hogy visszaadja a fiatalságát, hogy újra végigélje az életét. „Nem!“ - kiált fel az öregasszony. - „Nem, isienem!" A vízsugár alá tartom és megdörzsölöm a fejecskét. Ragyog az arca, a haja fénylik, mint a kiscsikó sörénye.- Apa, miért nem születnek újra az emberek? - kérdezi. Reggelenként megint találkozom a rövid nadrágszárú, kopasz fiatal férfival, a sárga kendős asszonnyal - már tíz éve bólint nekem és rám mosolyog -, a komor, bekecses emberrel, akinek munkáját én szeretném végezni, és ő meg az enyémet.- Apa, te is meghalsz?- Igen.- Nem akarom, hogy meghalj!- Ez nem tőlem függ!- Azt akarom, hogy újra szüless! Felvesszük a köpenyünket és kimegyünk a fürdőszobából. A feleségem megmagyarázza nekem, hogy az asszony a temetőbe vitte el. Tömjénnel füstöltek, elhantolták a halottat, és a fiunk nézte. Az asszony elmondta neki, hogy az emberek születnek, felnőnek megöregszenek és meghalnak. A halottakat eltemetik a földbe. Ezt az asszonyt nagyon nehezen találtuk. Házról házra jártunk, és kérdezősködtünk: „Nem ismemek-e valakit, aki vigyázna a gyerekre?“ A parkokban megszólítottuk a gyerekkocsival sétáló nőket: „Keresünk valakit, aki a gyerekre vigyázna.“ Hirdettünk az újságban. Eljött egy szikár asszony, és azt mondta: „Hatvan leva meg ellátás.“ Azután jött egy másik asszony: „Negyven leva meg ellátás." De csak úgy vállalja, hogy a gyerek derekára kötelet köt, és a kötél végét fogja, mert nem bír sokat járni, fáj a lába. Végre ránk mosolygott a szerencse: beállított egy gondos, rendes asszony, negyven levát kért, ellátás nélkül. Csak azt kötötte ki, hogy hetenként egyszer eljár temetésre, és havonként kétszer - a kultúrházba. Amikor mi nem vagyunk otthon, magával viszi a gyereket. Belementünk.- Nem tudtad, hogy ma temetésre megy? Tudta, de rendezvényen volt. S én is rendezvényen voltam. Az asszony pedig a gyerekkel - a temetőben, ahol elhantolták a halottat. Reggeledik, kinyitom a szemem: három óra. Bosszankodom. Korán van felkelni, és újra elaludni meg - késő. Fekszem és töröm a fejemet: „Ügyes fickó vagy, trionnal vágsz, és jól forgatod a kalapácsot. De ha véletlenül egy jó színészi alakítást látsz, s az orrodat megüti az éter meg a festék szaga, sutba dobod a munkát, és tönkreteszed az életedet.“ Bevilágítanak a nap első sugarai, a gyerek felébred, felkel, és az első szava:- Apa, az emberek miért nem születnek újra? Azután napokon át hangosan okoskodik, a legkülönfélébb megoldásokat találja ki: majd porokat ad be nekem és akkor nem öregszem meg; porokat szedek és megint csecsemő lesz belőlem, lefekszem fehér hajjal és fekete hajjal ébredek. Odáig fajul a dolog, hogy már azt meséli, hogy megdarálnak a húsdarálón, fasírozottat csinálnak belőlem, az anyja pedig (az ő édesanyja) megeszi a fasírozottat, és újra szül engem. Beszélgetünk.- Apa, te is meghalsz?- Igen.- Nem akarom, hogy meghalj!- Nincs más megoldás.- Azt akarom, hogy újra szüless!- Nem lehet.- De lehet. Majd én orvos leszek, kitalálok egy orvosságot- hogy az emberek ne öregedjenek meg, és ha véletlenül meghalnak, újra szülessenek. Pontosan így mondta: „Ha véletlenül meghalnak, újra szülessenek.“ ötéves emberke! (Amikor én hatéves voltam, gyerekdolgokkal foglalkoztam.) Elmúlt egy hónap, és a fiam végül is - elfelejtkezett az egészről. Hogy ne menjen ki az asszonnyal újra a temetőbe, magunkkal vittük a rendezvényekre. Reggelenként elindulok dolgozni - ott találom a rövid nadrágszárú, kopasz fiatalembert, a sárga fejkendős asszonyt, aki már tíz éve mosolyog rám, a becses, komor férfit - azt, akinek szeretném a munkáját megkapni, ő meg - az enyémet. De már elkéstünk vele - a negyvenedik évünket tapossuk. Az írást kedvtelésnek nevezem. Javítgatom az oldalakat, meg-megnézem, és kihúzok belőle sorokat - de ez semmit sem jelent, nyúlok egy új papírlap után. A fiam műanyag kockákból házat épít. Hallom a morgást, ledönti a házat, fölépíti és újra szétrombolja.- Mit csinálsz? Miért építed föl a házat és rombolod szét? Fölállok. A ház felépült, csak egyetlen kocka nincs a helyén, az alján, ferdén áll. Figyelmesen meg kell nézni, ha látni akarja az ember. A fiam rámutat a kockára, legyint, és lerombolja a házat. És újra kezdi.- Te építész leszel?- Nem.- Hanem mi?- Orvos.- Miért?- Kitalálok egy orvosságot. Amikor öreg leszel, és meghalsz, hogy újra szüless. Leguggolok mellé, a karomba veszem, a szemébe nézek - az én tekintetem néz rám szeméből.- De hiszen én már újra születtem. Te vagy az! Érted?- Megszorítom a kezét, nem töröm a fejem a saját dolgaimon, és megismétlem:- Megértetted? En már újra születtem. Te vagy az. Bolgárból fordította: KARIG SÁRA Andrásy Tibor: Halál a fasisztákra Hősök voltak ÉÉÍ) I IMRE EMLÉKÉRE
