Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-17 / 33. szám
OTAKAR CHALOUPKA Ék aÉÍi _Jlwf SB fäälai er^ "í'; -"- ,: XSiäS-*»» ,JE|iaaMapwEM^w-^» Csak azt mondhatom, hogy utolsó műtétét dr. Jan K. hibátlanul elvégezte. A visszamaradt heg nagyon diszkrét, alig látható. És a felépülés minden nehézség nélkül ment, csak amiatt bánkódtam nagyon, hogy nagybátyám már nem jött Fekete Pétert játszani. Kifogásoltam ezt, sót még azzal is meggyanúsítottam, hogy a műtét előtt is csak azért játszott velem, hogy megnyugtasson, és becsalogasson abba a nagy, fehérkályhás helyiségbe, s megfeledkezett a további játékról, amint ezt a felnőttek gyakran teszik, amikor valamit megígérnek a gyerekeknek. El sem jött megnézni engem, s amikor anyutól megkérdeztem, miért, azonnal elővette a zsebkendőjét. Ilyenkor az ajtóra nézett, nem hallgató- zik-e valaki, mivel a kórházban már bizonyára mindenki tudta, mi történt a főorvos úrral, és hogy a rokonai vagyunk. Csakhogy akkoriban ilyen idők jártak.- Kiválóan ment - mondotta dr. Jan K. a műtét után, miközben levetette kesztyűjét és köpenyét.- Elmegy őt megnézni, főorvos úr?-Kit?- Hát a fiút - mondja az ápolónő, és eszébe jut, hogy a fiú távoli rokon.- Nem, sajnos nem mehetek. Ha magához tér, nézze meg a kolléga, s ha valamire szüksége van, gondoskodjék róla. Az ápolónő nem érti egészen; ha valami kell, miért nem intézkedik maga a főorvos úr.- Az anyja kint várakozik - mondja az ápolónő.-Kint?- Az ügyeleti szoba előtt.-Az ügyeleti előtt. Kérem, menjen oda, és vezesse el valahová, most nem szívesen találkoznék vele. Az ápolónő zavarban van, műtét után a főorvos úr sohasem viselkedik így, talán megértené, ha valami nem sikerült volna, de ennek semmi jele, hiszen maga is azt mondja, hogy kitűnően ment, akkor miért nem akar találkozni a fiú anyjával, azelőtt foglalkozott vele, és most egyszerre ...- És még valamit, kérem, hívja fel a feleségemet, és közölje vele, hogy - de ne, fölösleges. És a sebészeti osztály főorvosa kilép a folyosóra, azok ketten fölkelnek, balról a ballonkabátos, jobbról a szürke Ester- házy-ruhás áll mellé.- Kahn ich den Mantel mitnehmen? - kérdezi még dr. Jan K., de maga sem tudja, miért akarja a kabátját magával vinni, hiszen odakint szép az idő.- Das wäre überflüssig. Sämtliche ihre Sachen werden beschlagnahmt und Sie kriegen, was Sie brauchen werden - mivel a kedveskedő gesztus pillanata letelt, és már nem tér vissza, a holmiját elkobozzák, s megkapja azt, amire szüksége lesz, s dr. Jan K. számára világos, mi lesz az, amire szerintük szüksége lesz, amit tőlük várhat.- Also gehen wir! És mennek végig a hosszú folyosón, az ügyeleti szoba előtt, ahol kabátja és valódi bőrből készült háború előtti aktatáskája van, amelyet feleségétől kapott ajándékba (az apjától örökölt rézzáras táskája otthon van), lemennek a lépcsőn, és akivel találkoznak, azonnal tudja, mi a helyzet, miről van szó, a kor olyan, hogy elég látni baloldalt a ballonkabátost, jobboldalt a szürke Esterházy-ruhást, s így, ha dr. Jan K. közöttük van, akkor már elárulja őket katonás testtartásuk és zajos járásuk, amely szinte illetlen a csöndes kórházi folyosókon, egyáltalán nem fontos, hogy tiroli kalap legyen a fejükön és csizma a lábukon, egyáltalán nem hiányzik a bőrkabát és a horogkeresztes tányérsapka; ha már köztük van emberük, az a jellemző és félreismerhetetlen kifejezés ül ki arcukra, amelyet elfelejteni nem lehet, hasonló volt a képe a birodalmi protektor képviselőjének, amikor kijelentette, hogy ezen a helyen cseheknek végső soron nincs keresnivalójuk, s ugyanezt a kifejezést ölti magára néhány perc múlva bajor gépkocsijuk vezetője, amikor kinyitja a jármű ajtaját, nem mulasztva el persze, hogy azt a eseti et ököllel bordán ne üsse, hogy sürgesse a beszállást, ez csak a kezdet, az első sértés lesz, sőt lényegében még az sem, csak afféle előrejelzés, és azok, akik látták őt a folyosón végigmenni (ferde búcsúpillantással), az ablakban fognak állni, és nézni fogják, hogyan indulnak el az autók, holnap újra jöhetnek. Holnap és még egy évig, kettőig jöhetnek, okot mindig találnak, és az a kolléga, aki dr. Jan K-nak a folyosón kezet nyújtott - a ballonkabátos és a szürke Esterházy-ruhás ezen annyira meglepődött, hogy otthagyta - a fiatal doktor, aki éppen be bírta fejezni tanulmányait, mi - előtt a főiskolákat bezárták, ma este a várakozások árnyjátékában szendereghet, nem csönget-e be valaki reggel, vagy nem jönnek-e érte a kórházba. Az autó elhajtott, és az élet ismét visszatérhet nyugodt képéhez, amelybe minden belefér. Vagy talán nem? Legalábbis biztos, hogy nagyapó vilé- movi kertjében nagyra érett a málna, az eper, az egres és a ribizli. Mivel sokat esett, a Na koőiöiné-i erdőben gomba nőtt. Bjztos továbbá, hogy szürkeruhás katonák jártak a kórház körül a lőtérre, s a Lilli Marlent és más menetelésre alkalmas dalokat énekeltek. Nem számított nekik, hogy a kórházban egy kiváló sebésszel kevesebb van. Nem számított és nem is számíthatott ez nekik, mert nem tudtak róla. És ha tudták is volna, akkor is közömbös lett volna számukra, megvolt a maguk gondja, amelyet a keleti frontra való kivezénylésnek hívtak. Az is biztos, hogy dr. Jan K. feleségének ki kellett költöznie abból a szép villából, amelynek egyik nagyablakos szobáját műteremnek rendezte be. A villát elvették tőre - ez így nem pontos, senki senkitől semmit sem vett el. Az ingatlan egyszerűen a birodalmat illette. Ugyanaznap, amikor dr. Jan K. felesége elszállította azt, amije megmaradt, megérkezett egy kocsi az új tulajdonos holmijával. Személyesen ellenőrizte, ott marad- tak-e a villában a szőnyegek és a kaukázusi diófából készült szép bútordarabok. Örömmel nézegette a kertet, amelyben már minden virágzott: nagyon szerette a virágokat, és a kertes villa sokkal jobban tetszett neki, mint az a berlini bérház, amelyben fiatalkorát töltötte. Ugyancsak bizonyos az, hogy röviddel a villából történt elköltözése után dr. Jan K. felesége megszűnt feleség lenni. Kapott egy darab papírt és hamvakat tartalmazó kartondobozt. Igazolványában kijavítottak egy bejegyzést, férjezett helyett özvegy lett. Ez volt minden. Valószínű, hogy Frantiáek már nem mert bricskát kölcsönkérni a főerdész úrtól. Hogy a földkunyhóba csak éjszaka, vargabetűvel és óvatosan járt, nehogy valaki meglássa. Az is valószínű, hogy a parancsnok összekeverte a kötést, amikor maga kötözött két sérültet. Megpróbálta felidézni emlékezetében, hogyan csinálta ezt az az orvos, akivel oly rövid ideig tegező- dött. A parancsnok nem engedhette meg magának, hogy elérzékenyüljön, de a pallatágyon kibomlott kötszer láttán ezt alig tudta megakadályozni. Ugyancsak valószínű, hogy Palika nem érte be sokáig apjának valahová történt elutazásáról szóló magyarázattal. Abban a korban a gyermekek fölfogása gyors volt. Hiszen apja nem szólt semmit elutazásáról, s vasárnaponként együtt jártak sétálni. Most anyu sem akar sétálni menni. Valószínű továbbá, hogy a nyáron, amikor a kertben már megérett a málna, az eper, az egres és a ribizli, nagymamám vigyázott rám, nehogy túlegyem magamat. Műtét után voltam, és óvatosnak kellett lennem, bár a felépülés jól ment. A nyugodt kép, amelybe minden belefér, dr. Jan K. kivételével. Oly könnyen távozott az életből abban a korban egy ember, oly könnyen és gyorsan. Egypár ember látta őt elmenni, egyik oldalán a ballonkabátossal, a másikon a szürke Esterházy-ruhással, néhány ferde pillantás, és a gépkocsi ajtaja becsapódik, ami azután történik, azt már avatatlan szemek nem láthatják. Még sokáig fog tartani, mire megtudjuk, milyen volt a Peőkáreft és a Pankrác, mire emlékezetükbe vésik az Oówiecim, Mauthausen, Buchenwald, Plötzensee, Ravensbrück szavakat, mire világos lesz, milyenek voltak azok a zuhanyozók, amelyek nem zuhanyozók, hahem gázkamrák voltak és azok a krematóriumok, amelyekben gyermekeket élve égettek el, mire meglátják a fényképeket azon aranyfogsorok és gyermekcipők gyűjteményeiről, amelyek nem felelnek meg a Winterhilfe számára, mire megírják az alántasabb fajok egyedeinek sterilizálását célzó és a birodalmi tenyészanyákkal végzett kísérleteket, mire kiéheztető fogolytáborokról és emberi bőrből készült lámpaernyőről olvashatnak. És még sokáig fog tartani, mire felszáll a V1 és a V2, mire Normandiában partra szállnak, amikor gróf Stauffenberg ezredesnek nem sikerül a Hitler elleni merénylet, amikor Goebbels a titkos fegyvert fogja Ígérgetni, amikor Drezdában meghal százharmincezer ember, és amikor megtartják a jaltai konferenciát. Amikor a hatalmas jéghegyből csak egészen kis jégdarab marad, amikor a katyusák Berlint fogják lőni, amikor a führer páncélöklökkel felszerelt fiúcskák társaságában fényképezted le magát, amikor megnősül, és amikor leönteti magát benzinnel. Amikor aláírják a potsdami egyezményt, és amikor Nürnbergben utoljára ül egymás mellett Göring, Hess, Ribbentrop, Keitel, Kaltenbrunner, Rosenberg és mások (hallgatóval a fülükön hallgatják Ru- gyenko és Jackson főügyészeket, mintha mindezt most hallanák először), amikor a kivégzése előtti éjszakán Göring mérgezett ampullát nyel le, amikor a Pank- rácban az orvos megállapítja, K. H. Frank halálát, és amikor... Még sokan halnak meg a végéig. Mivel amikor a ballonkabátos és az Esterházy-ruhás dr. Jan K-ért ment, talán azt hihette, hogy minden úgy fog alakulni, ahogyan azt szeretné, és a felügyelő örülhetett annak, hogy feleségének Bajorországban egy csehről fog mesélni, aki műteni mert annak ellenére, hogy már nagyon sok volt a rovásán. De nem egészen két évvel később, 1945 március 26-án, amikor már egyikük sem reménykedhetett a végső győzelemben, mégis összegyűltek a Leákovice melletti erdőben minden oldalról a szürke és fekete egyenruhások, s a betanított kopók vadászatra sóvárogva, és Fomin őrnagy partizánjainak hat héttel a háború vége előtt meg kellett halniuk. Hat héttel azelőtt, hogy a hitlerjugend egyenruháját viselő fiúcskát széttépi a páncélököl, amellyel nem tud bánni. És csak akkor kezdődik a lövésektől mentes nyár, és én, mivel már jóval túl leszek a műtéten, kedvemre ehetek Vilé- movban epret, málnát és egrest. Talán azon a napon is ezt fogom enni, amikor abba a városkába, ahol az oroszlános emlékmű van (a sast már eltávolították) zárt gépkocsi érkezik, amely körül néhány perc alatt emberek, nők és férfiak, de főleg nők sereglenek össze, s a vi- lémovi emlékmű talán még sohasem hallott ennyi szidalmat, és sohasem látott ennyi ökölbe szorított kezet, egyesek még követ is ragadnak, és a gépkocsiban levő nő az arcát az üléshez szorítja, s fejét tenyerével eltakarja.- Emberek, legyen eszük - mondja az autó mellett álló férfi, csendőrruhája poi ■ ros, tényérsapkáján trikolorral átfedett protektorátusi jel, az autó motorfedele előtt egy másik, a volán mögött valaki Rommel afrikai hadtestének tányérsapkájában ül, ezen is trikolor, mindenki tudja, hogy az afrikai hadtest homoksárga egyenruháit a forradalmi gárdisták kapták meg, az autónak még a Wehr- macht-kocsik szürkészöld színe van, de már ráfestették a kék ékes vörös-fehér zászlót, olyat, amilyet május eleje óta a vilémovi tanácsházán lenget a szél.- Kérem, emberek - sürgeti őket a csendőr, amikor már egyre több a szidalom, és amikor egy kő az autó karosz- szériájába csapódik - mégsem lehetünk olyanok, mint ők. Nem vagyunk állatok. Legyen eszük. Ne akarják őt meglincselni. A vilémovi nők talán azt sem tudják, mit jelent a lincselés, és az autó mellett a kör egyre szorosabbra zárul: itt pusztított a háború utolsó napjaiban, még itt vannak az árkokban a felborult teherautók, és a városka tele van félrevontatott, használhatatlan roncsokkal' és innen menekültek már utolsó rángatózásaikkal- a golyószórók mindenre lőttek, ami megmozdult - a csapatok utolsó szökevény maradványai, amelyek útjának utolsó óráit Chotébor és Zdírec között még a halál bélyegezte meg, és így nehéz most valakinek észről beszélni.- Mi történt? - kérdezi nagyanyám, aki éppen a kertből jött elő, miután rámszólt, hogy ne egyek annyi málnát, és egyszer csak egy autó körül álló és egymást túlkiabáló emberek csoportját látja.- Megtalálták azt a nőt, aki följelentette a cáslavi főorvost. Már megvan, a disznó- mondja nagymamának valaki, aki talán nem is tudja, hogy a őáslavi főorvos rokona volt, hogy a főorvos nővére az 6 fivérének felesége.- Szegény Honza - mondja nagyanyó, keresztet vet, és inkább továbbmegy, nem akarja azt a nőt látni, sem élve sem holtan. Ekkorra már megérkezik egy másik autó az afrikai hadtest sárga vászonegyenruhájába öltözött három fiatalemberrel, akik lassan és türelmesen, egyenként küldözgetik haza az embereket. Egészen beizzadnak, nem könnyű ez számukra, talán ők is szívesen csatlakoznának hozzájuk. Észről beszélnek, de valójában náluk is frissebb az emlékezet az észnél.- Ne féljenek, - mondják - bíróság elé kerül, és megkapja a magáét.- Élintéznénk mi magunk - válaszolják az emberek, akik közül többen ismerték Jan K-t, az idősebbek még apját is, aki itt, lakott, egy darabkával odább, a tanácsházán, amelyen most végre a kékékes zászló leng. És az emberek még sokáig álldogálnak a városkában, miután az autók már elmentek, és sajnálják, hogy nem intézték el maguk azt a szörnyet, azt a dögöt, aki Koéfanyból, egy Vilémov melletti falucskából származott, és akinek éppen dr. Jan K. szerzett helyet a kórházban, a röntgennél dolgozott, és íme, így hálálta meg. Magunknak kellett volna őt elintézni, mondják az emberek, ki tudja, mi lesz a bíróságon, mivel a falusi emberek bizalmatlanok a bíróságokkal szemben, vajon mikor győzött a bíróságon az igazság? Még sokáig csoportban maradnak, főleg a nők, nem lett volna szabad hagynunk, hogy elvigyék, mondják az emberek a városkában, nekünk kellett volna lefolytatni rövid tárgyalását, ki tudja, mit tesz a bíróság. Néhány nap múlva megtudták, hogy egyáltalán nem került bíróság elé. Felakasztotta magát cellájában egy harisnyatartóra. DEÁK PÉTER fordítása Ahogy a borbély tányérján, az égi tálon fölhabzottak a fellegek; mint seben a vatta, olyan tépett a mező, s fölötte sekély földöntúli tál lebeg. Beértek a gyűlölet körtéi, beteg gyümölcsök a megcsúfolt körtefán; felejted minden irgalmadat, ha van, ebben az ostoba, zűrzavaros kátyúban, amely mély, mint az óceán. Az országban, hol csak a véznák rohamoznak, hol veszett, fekete vérpatakok zuhognak - mint oldaladból ki meredő késsel, a szeretettel, e ragacsos pép elöl térj ki, eredj el, te tiprott áldozat, étke a farkasoknak. Mint fekete, dülledt kis hasukat, cipelik majd s verik dobjaikat a győztes díszmenetnek, s az úton, hol köti a vér a port, az akasztottak gégéje fölsikolt, azoké, akik egy halállal öregebbek. KONCSOL LÁSZLÓ fordítása 0) CD CD > O) e »«I i <C o ■■■ % GQ CL
