Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-10 / 32. szám

A SZOVJET ISKOLAREFORM AZ ÉLET PARANCSA Százhúsz millió szovjet állampolgár vett részt az iskola- reform tervezetének megvitatásában, s valamennyien a változások mellett foglaltak állást. Ezt az egyetértést azonban nem az diktálja, hogy csalódtak volna az iskola- rendszerben. A szovjet iskola fennállásának 66 éve alatt segítséget nyújtott néhány fontos társadalmi kérdés meg­oldásához, ilyen a lakosság írástudatlanságának felszá­molása, az ifjúság kötelező középfokú oktatásának meg­szervezése, a fiatalok munkára nevelése. A szovjet iskola a jövőben is egységes, munkára nevelő, politechnikai jellegű marad, azaz továbbra is hű lesz a humanizmusnak és a társadalmi igazságosságnak azokhoz az eszméihez, amelyeket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, Lenin jelölt ki alapjául. A reform következtében azonban az iskola megjavítja az oktatás minőségét és bizonyos meny- nyiségü ismerettel együtt már nem csupán a munkában való jártasságot ad a fiatal állampolgároknak, hanem szakmát is. Ez a változások lényege. A reform gondolata nem ma és nem is tegnap született. A népgazdaságnak már néhány év óta állandóan egyre több elektronikai, finommechanikai, atomenergetikai, pet­rolkémiai, mikrobiológiai szakemberre van szüksége. A hagyományos szakmák képviselőinek - például az esztergályosoknak, lakatosoknak, sofőröknek, - ismeretei­vel, szakmai jártasságával szemben is mihd nagyobb követelményeket támasztanak. Hiszen a közönséges esz­tergapadokat program-számvezérlésű berendezések, robotizált komplexumok váltják fel. A repülőgépeken a navigátor feladatait az elektronikus számítógép veszi át. Igen találóan jegyezte meg erről, az SZKP KB (1984) áprilisi plénumán tartott felszólalásában Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnöke: „Hogy a szovjet társadalom magabiztosan haladjon előre nagy céljaink felé, evégból minden új nemzedéknek a műveltség és az általános kultúra, a szakmai képzettség és az állampolgári aktivitás magasabb szintjére kell emelkednie. Ez úgyszól­ván a társadalmi haladás törvénye. A tudományos-techni­kai forradalomnak, az információk mennyisége lavinaszerű növekedésének viszonyai között ez a törvény páratlanul nagy követelményeket támaszt azokkal szemben, akik tanulnak, és azokkal szemben is, akik tanítanak - a peda­gógustól kezdve egészen a miniszterig. A reform éppen arra hivatott, hogy minden szükséges előfeltételt megte­remtsen e követelmények teljesítéséhez. És hogy termé­szetesen kiküszöbölje a közoktatás terén - irányítását is beleértve - előforduló hiányosságokat". A jelenlegi sza­kaszban a szovjet társadalmat már nem elégíti ki az általános iskolások munkára nevelésének színvonala. Hiszen a mai gyakorlat-órák többnyire csak bizonyos munkafogásokat ismertetnek meg a tanulókkal. Hogy hiva­tásos munkás legyen - az általános iskolából kikerülő fiatalnak vagy közvetlenül a termelésben, vagy a szak­munkásképző intézet utolsó évfolyamában kell még to­vábbtanulnia. Mellesleg szólva, a szovjet munkásképző rendszer eléggé megbízható tapasztalatokat gyűjtött körülbelül 1400 szakmában dolgozó, szakképzett munkások oktatá­sáról. Ebben a rendszerben azonban csupán mintegy négymillió fiatalember és lány tanul, vagyis két és félszer kevesebb, mint az általános iskolák legfelső két osztályá­ban. Ezért látszik egyformán fontosnak a szakmunkás- képző intézetekbe felvehető fiatalok számának kétszere­sére emeléséről szóló döntés, valamint az a törekvés, hogy ezeknek az iskoláknak a tapasztalatait felhasználják az általános iskolai szakmai oktatás megszervezésére. A tanulók szakmai oktatása iránt tanúsított fokozott figyelem semmiképp sem jelenti azt, hogy az általános iskolai képzés iránt csökken az érdeklődés. A tanulók legfontosabb feladata persze továbbra is a tanulás, a tudo­mányok alapjainak szilárd elsajátítása. Ezért meg kell javítani valamennyi általános műveltséget nyújtó tantárgy oktatását, a humán tárgyakét is. A reform a politikai oktatás további elmélyítését tervezi, a tudományos-technikai forra­dalom viszonyai között enélkül a munkás nehezen tudja megérteni választott szakmájának minden csínját-bínját. Az ilyen nagyméretű feladatok megoldása elképzelhe­tetlen a tantervek felülvizsgálata nélkül, ezekben ugyanis sok felesleges dolog halmozódott fel, az oktatási idő meghosszabbítása, a középfokú és a szakmai oktatás szerkezetének megváltoztatása. Éppen ezekkel a kérdé­sekkel foglalkoztak a reformtervezet országos megvitatása során. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának határozata értelmében, a szovjet állampolgárok minden értékes javaslata visszatükröződik a jelenleg érvényes törvény módosításaiban. De hát mi újat iktatott be az iskolareform a közoktatás szerkezetébe? Legelőször is, a középfokú általános iskola tízosztályosból tizenegy osztályossá alakul át. Ez azért történik, mert az elemi iskolában egy évvel meghosszab­bodik az oktatás ideje: itt ezentúl 1-4. osztályok lesznek, és a gyerekek nem hétéves korban kezdenek iskolába járni, mint most, hanem hatéves korban. Az elemi iskolai oktatás idejének meghosszabbítása elősegíti azt, hogy a gyermekeket alaposabban megtanítsák olvasni, írni és számolni, valamint az elemi munkafogá­sokra is. A nem teljes középiskolában (5-9. osztályok) megmarad az ötéves oktatási idő. Ezekben az években a serdülőkorú alapot kap ahhoz, hogy később általános középfokú és szakmai képzettséget szerezzen. Középiskolai tanulmányaikat a szovjet állampolgárok általános és szakmai középiskolában fejezik majd be, s a reform szerint ez három párhuzamos oktatási ágra oszlik: az általános iskolák 10-11. osztályaira, a szakmun­kásképző intézetekre és a középfokú szaktanintézetekre. Hogy ki melyikbe kerül, ezt a serdülőkorú hajlamaitól és képességeitől, és az iskola pedagógiai tanácsának ajánlá­sától függően állapítják meg, de a megfelelő körzet, város, falu ipara' mezőgazdasága szükségleteinek tekintetbevé­telével is. Az általános iskolák a legnagyobb figyelmet a fakultatív, egyes fizikai, matematikai, kémiai-biológiai és társadalmi-humán tantárgyak alapos elsajátítására fordít­ják majd. A szakmunkásképző intézetek tovább szakosod­nak a kiváló szakképzettségű munkások nevelésére, a középfokú szaktanintézetek pedig arra, hogy megfele­lően képzett szakembereket és szervezőket neveljenek a termelés, a közoktatás, az egészségügy, á kultúra, a szolgáltatási hálózat legalsó láncszemei számára. De e három oktatási ág közül mindegyik középfokú végzettsé­get, munka- és szakmai képzettséget nyújt. A közvélemény körében különleges figyelmet keltett a gyermekeknek hatéves kortól történő oktatására való áttérés. A Szovjetunióban folytatott sokéves kísérletek azt mutatják, hogy a hatéves korú gyermek teljesen alkalmas az előkészítő tanulásra. Ezt azoknak az iskoláknak a gya­korlata is igazolja, ahol jelenleg is több mint egymillió hatéves korú gyermek jár az előkészítő osztályokba. Csak az a fontos, hogy teljes mértékben tekintetbe vegyék a gyermek természetes lehetőségeit, és a napi időbeosz­tás megállapítása során elegendő időt jelöljenek ki a játékra, a szülő, vagy a pedagógus vezetésével való sétára, a nappali alvásra. A hatéves kortól fogva történő tanításra való áttérés fokozatosan megy végbe, 1986-tól kezdve, abban a mértékben, ahogyan az iskolákban lehetségessé válik további tanulók felvétele, s megfelelő pedagógus-kádereket képeznek ki. Most beszéljünk a reform anyagi biztosításáról. Az 1986-1990 között épülő iskolákban hétmillió tanulóférő­hely lesz, vagyis majdnem kétszer annyi, mint az 1981 -1985 között nyílt iskolákban, valamint 800 szakmun­kásképző komplexum létesül. A reform megvalósítására csupán az állami költségvetésből mintegy 11 milliárd rubelt utalnak ki. Ez a szovjet állam költségvetéséből a honvéde­lem céljára fordított évi kiadások körülbelül kétharmadának felel meg. És ez természetesen a közoktatásra fordított, szokásos összegeken kívül értendő. JEVGENYIJ SZMIRNOV lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll idei zselizi (Zeliezovce) orszá­gos népművészeti fesztiválon - közel másfél évtized után - újra a CSE- MADOK kassai (Kosice) helyi szerveze­tének Új Nemzedék népitánccsoportja nyerte a nagydíjat. A bíráló bizottság versenyműsorukat értékelve - amely a magyarbődi (Bidovce) karikázóból, a szatmári táncokból (verbunk, lassú- és friss csárdás), a mátyusföldi játékos gyer­mekdalokból összeállított zenekari szám­ból, a legényes táncból, valamint a ké- méndi (Kamenín) táncok alapján készült tánckompozícióból,' a dunántúli ugrás táncból és dudajátékból állott - az egysé­ges dramaturgiát, a fegyelmezett elő­adást és a táncok jó színpadra alkalmazá­sát emeltek ki fő erényként, és nem utolsósorban az eredeti parasztzenét játszó zenekar teljesítményét dicsérte, egyúttal nekik ítélve a legjobb zenei kísé­retért járó dijat is. A kassai Új Nemzedékről tudni kell, hogy több, mint két évtizeddel ezelőtt, 1961 -ben alakult. A hatvanas években az Új Nemzedék jelentősen fejlődött. A tánccsoporton kívül volt énekkara, iro­dalmi színpada, sőt e név alatt még egy közművelődési klubot is nyitottak - mind­ez pedig azt igazolta, hogy a CSEMA- DOK akkori vezetősége sikeresen aktivi­zálta a fiatalokat, vagyis a kassai és a Kassán tanuló új nemzedék jelentős részét be tudta kapcsolni a kulturális munkába. Az Új Nemzedék Zselizen elő­ször 1970-ben nyert nagydíjat. Ettől kezdve a szlovák népitáncversenyekre is jelentkeztek, s azokon is figyelemre méltó •módon szerepeltek. Legnagyobb sikerü­ket 1974-ben Poprádon aratták, ahol A kategóriás minősítést nyertek. Itt feltét­lenül meg kell jegyezni, hogy csehszlová­kiai magyar népitáncegyütteseink közül ilyen kimagasló eredményt sem azelőtt, sem ezután nem ért el egyik sem. Jólle­het, ennek nem szakmai, hanem többnyi­re anyagi okai vannak. Évi költségvetés nélkül, anyagi támogatás híjában 1976­ban az A kategóriás minősítést már az l5j Nemzedék sem tudta megvédeni. Az újabb elvárásoknak (új 90 perces tánc­blokk elkészítése, ruhák varratása stb.) egyszerűen nem tehettek eleget. Ez ter­mészetesen kedvezőtlenül hatott a tán­cosokra és ahhoz vezetett, hogy az Új Nemzedék fokozatosan szétesett. A tán­cosok nagy része a jó anyagi alapokkal rendelkező Dargov, illetve Zeleziar nép­táncegyüttesekbe pártolt át. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején többször és többen is meg­próbálkoztak az Új Nemzedék újraélesz­tésével, de vajmi kevés sikerrel. Már-már úgy látszott, hogy minden próbálkozás reménytelen, de Richtarcik Mihály bebizo­nyította, hogy nincs így. Az ambiciózus fiatalember, aki Katona István kassai Re­gős Néptánccsoportjából indulva, az Új Nemzedékben is táncolva, majd a CSE- MADOK KB népművészeti együtteséhez, a Szőtteshez kerülve igen jól képzett néptáncossá vált, úgy érezte: vissza kell jönnie szülővárosába, Kassára.-Találkozásomat a népművészettel véletlenszerűnek is lehet mondani - vall­ja önmagáról. - A nővérem a Regősben táncolt. Egyszer megbetegedett és meg­kért, hogy menjek el Katona után, mond­jam meg neki, hogy nem tud jönni a pró­bára. Nos, én elmentem, átadtam az üzenetet, és tovább akartam állni, de marasztaltak. Ott maradtam, és nem bántam meg! Számomra teljesen új volt, amit ott tapasztaltam. Az a szellem, amely a Regöst jellemezte, valahogy en­gem is mélyen megragadott. Később, amikor magam is részt vettem népdal- és népitáncgyűjtő utakon, megbizonyosod­tam arról, hogy a mai ember számára is sokat jelenthet az autentikus folklór. Richtarcik Mihály visszakerülve Kas­sára, feladatának érezte az Új Nemzedék újra alakítását. Tudta, világosan látta, hogy az anyagi körülmények cseppet sem jobbak, mint korábban voltak, de mégis munkához látott. Most már nem is a szereplési vágy hajtotta, hanem belső igény, belső szükségszerűség, az önma­gunk örömére való táncolás természe­tessége. És ehhez - mivel keresett - ta­lált partnerokat. Mindenekelőtt azokat a fiatalokat, akik a Szép Szó Ifjúsági Színpad tagjaként már korábban megis­merték a népballadák, a népzene — és tánc tudatot, érzelmeket gazdagító erejét. A zenekar megszervezésében is például egy „szép szós", Kováts Márton vállalta magára a legtöbbet. Persze a táncházi zenét ma már Szabó Gábor és Ster- binsky László, a zenekar másik két tagja is sajátjának érzi. Gágyor Béda, a zene­kar énekese pedig szinte kiskorától a népdalok bűvöletében él. El kell mon­dani azt is, hogy Richtarcik Mihály, ami­kor toborozni kezdte a fiatalokat a tánc­csoportba, nem ígért nekik fényes fellé­péseket, utazási lehetőségeket. Az ősi táncanyag megismerésére, elsajátításá­ra invitálta őket. Nem kész koreográfiákat kezdett el betanítani velük, hanem az egyes tájegységek táncait, abban a sza­bad formában, ahogyan azt ott táncolták. Ez kétségtelenül a nehezebb út, a több időt igénylő Ilyesmivel tánccsoportjaink eleddig talán ezért is csak ritkán próbál­koztak, pedig alighanem ez a legjárha­tóbb út, sőt biztos, hogy a táncos anya­nyelv elsajátításához ez vezet! Az 1982 áprilisában újjáélesztett Új Nemzedék ezen az úton indult el. 1983-ban már ott voltak Gombaszögön (Gombasek) - igaz, csak hat párral, de szeptember­ben már tizenhét pár táncolt a Fábry- klubban, pedig konkurzust sem hirdettek! Hogy mi a vonzóerő? Sidó Szilveszter végzős állatorvostanhallgató így fo­galmaz:- Nálunk Bátorkeszin (Vojnice) nincs népitánccsoport. Rendkívüli szerencsé­nek tartom, hogy az Új Nemzedék fel­éledt, s itt Kassán módomban volt megis­merkedni a népművészettel. Úgy érzem, olyan kincs birtokosává váltam, ami egy életre gazdaggá tesz. Szép vallomás - és aki meg akarja fejteni az Új Nemzedék zselizi nagydíjá­nak titkát, annak elsősorban ezeket az őszinteséget hozdozó szavakat kell meg­értenie. Az Új Nemzedék tagjai különben bizakodóak. Remélik, hogy egykor majd az együttes anyagi helyzete is jobb lesz, s akkor több fellépésre is vállalkozhat­nak, benevezhetnek a minősítő verse­nyekre is. Egyelőre azonban ilyesmit nem terveznek. Népviseletüket Zselizen is jogos bírálat érte, de hát mit tegyenek, ha más ruhára nem telik? Azzal kell beérni, ami van. Persze mondom, ők nem panaszkodnak. Dolgoznak. A tánc- anyanyelvet már úgy-ahogy ismerik, tehát lehet koreográfiákat csinálni. De a tudá­sukat másként is igyekeznek megosztani. Szinára (Sena) havonta egyszer kijárnak táncházat csinálni. Szeptembertől Szep- siben (Moldava nad Bodvou) és Kassán a Fábry Klubban is elkezdik. Lustálkodni természetesen nyáron sem fognak. So- modiban (Drienovce) a II. járási közmű­velődési táborban, majd az országos közművelődési táborban, Gombaszögön (Gombasek) a széki táncrendet és a gö- möri táncokat tanították, illetve tanítják majd a táborozókkal. SZÁSZAK GYÖRGY Újra az Új Nemzedék IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIM

Next

/
Thumbnails
Contents