Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-10 / 32. szám

' Felszállás előtt Presovban, balról a második Mikulás Lisicky (Archív felvétel) hozott, hogy a szóban forgó repülést a mokradi repülőtérről kell megvalósíta­ni. Ezt tudta meg Malár tábornoktól is. Újra repülőgépbe ült s Poprád helyett a kétmotoros repülőgép Mokrádon lan­dolt. Üzemanyagot vett fel, no meg két utast, Karol Smidkét és Feriancik alezre­dest. Tilos volt repülni, rossz volt az időjárás, de ö a levegőbe emelte a gépét, hogy utasait a szovjet parancsnokságra vigye. Korabeli fényképek kerülnek elő, nem tudni ki készítette, de Lisicky ezredes féltő gonddal őrzi őket, ugyanúgy mint a repülési naplóját, amelyben többek kö­zött ez olvasható; „Reggeltől esett, a fel­hők vagy száz méter magasságban úsz­tak, de augusztus 4-én 13.03 órakor felszálltunk. Negyvenkét perc kellett aK- hoz, hogy a felhők fölé jussunk... 14.15 órakor értünk el a frontot... A láthatáron három fasiszta gép tűnt fel, felhőbe me­nekültünk előlük. Egy félóra múlva kibúj­tunk a felhőből, senkit sem láttunk ma­gunk körül. Tizenöt óra felé lejjebb eresz­kedtünk, hogy tájékozódjunk. A látási Bátorságból, hazaszeretetből vizsgázott Mikulás Lisicky nyugalmazott ezredes, érdemes pilóta gazdag életutat tudhat maga mögött. Részt vett a Szlovák Nem­zeti Felkelés előkészítésében, a Szovjet­unióban megalakult csehszlovák vegyes légihadosztály parancsnokhelyettese, majd később a parancsnoka lett. Kiváló pilóta volt. S most, hogy már 76 éves s a betegség a szobához kötötte, gyak­ran gondol arra, hogy egykor a levegő, a repülés jelentette számára az éltető erőt.- Hárman voltunk testvérek - kezd bele a beszédbe. - Apám Liptovsky Mi­kulásban nyomdász volt. Azt szerette volna, hogy fiai többre vigyék, mint ő. Ruzomberokban végeztem el a gimnázi­umot. A testvérem az orvosi pályát vá­lasztotta, én pedig hivatásos katona, piló­ta lettem. A tényleges katonai szolgálatát 1926- ban tartalékos tiszti iskolában kezdte meg. Parancsnokai, oktatói azt mondták róla, kiváló tüzértiszt lehetne belőle, így hát elvégezte a hranicei kétéves tiszti akadémiát, ahol a legjobbak közé tarto­zott. A csapattiszti szolgálat megkezdése után is továbbtanult, különböző tanfolya­mokat látogatott, míg végre elérte céját, 1934-1935-ben elvégezte a pilótaiskolát. Szolgált Olomoucban, Prágában a Kato­nai Földtani Intézetben, végül Prostéjov- ban mint kiképző pilóta. Itt sem sokáig időzött. Létrejött az ún. szlovák állam, s Piest’anyban, Spisská Nová Vesben, majd Bratislavában teljesített szolgálatot.- Alighogy egybekeltünk, férjemet Poprádba helyezték, ahol egy ezred pa­rancsnoka lett - mondja a felesége. - Őr­nagyi rangban teljesített szolgálatot. Min­dig féltettem, jóllehet odahaza semmit sem mondott el, de tudtam, hogy vakme­rő, hogy mindenre képes, ha a hazájáról van szó. S ez később be is igazolódott.- Negyvennégy júliusában többen is érdeklődtek nálam, hogy nem repülnék-e a Szovjetunióba. Az ellenállási mozga­lom politikai és katonai vezetőségének képviselői nem mondták meg a küldetés célját, azt sem, hogy kivel repülök, de én nem is kérdeztem, beleegyeztem - foly­tatja a visszaemlékezést. Hamarosan kiderült, kik voltak az uta­sai. Augusztus 3-án Malár tábornok ma­gához rendelte Presovba. Nem volt eb­ben semmi különös, hiszen összekötő tisztnek osztották be hozzá. Mág aznap este járt nála egy futár, aki parancsot viszonyok olyan rosszak voltak, hogy száz méter magasan repültünk.“ Jóformán szét sem néztek, amikor fer­geteges tüzet kaptak, még lejjebb eresz­kedtek, teljesen a föld felett repültek. De ekkor hátulról kaptak tüzet. Maguk mö­gött repülőgépeket láttak. Találatot kap­tak, de csak az iránykormány sérült meg. Mindez másodpercek alatt zajlott le. Az­tán feltűnt a folyó partján egy kis város. Viliam Gábris navigátor piros színű raké­tát lőtt ki a gépből, hogy megállapítsák a szél irányát. Ekkor hirtelen elhallgattak a szovjet légvédelmi fegyverek. A gép gyorsan földet ért, a pilóta elsőnek ugrott ki belőle. Frantisek Pociatok mechani­kussal szemrevételezte a gépet, amely két találatot kapott. Szovjet katonák vet­ték körül, kiderült, hogy a négyórás repü­lés során tizenhét kilométerre tértek el a térképre berajzolt céltól.- A negyedik ukrán front parancsnok­ságára vittek. Ott kaptuk Petrov tábornok­tól az utasítást, hogy Moszkvában vár­nak bennünket. Két perccel este hét előtt, augusztus 6-án megérkeztünk Moszkvá­ba - mondja. Közben kitört a Szlovák Nemzeti Fel­kelés. Mikulás Lisicky őrnagyot Pre- myszlbe vezénylik, ahol a csehszlo­vák repülőegység formálódott. A vadász­repülőgép-ezreddel bárhogy is szeretett volna, nem jöhetett haza a felkelők segít­ségére, hiszen átképzésen kellett átes­nie. Nappal a repülőtéren volt, este a rá­dió mellett ült, hallgatta az otthoni híreket, amelyek egyre rosszabbak voltak, de tudta, hogy a háborút a fasiszták elvesz­tették, s arra vágyott, hogy mielőbb kive- hesse részét a harcokból. Amikor negy­venöt márciusában meglátogatta a légi hadosztályt, Svoboda tábornoknak, egy­kori tanítójának lelkesen jelentette, hogy várják a harci parancsot. Az ostravai hadműveletek során ezt meg is kapta. Aztán, hogy véget ért a háború, Prágába repültek, majd onnét Trencínbe vezé­nyelték. Ott született két gyermeke, Miku­lás és Vanda. Egy doboz kerül az asztalra, amelyben a kitüntetéseit tartja. Többek között ott van a csehszlovák hadikereszt, a Szlovák Nemzeti Felkelés érdemrendjének első fokozata, A fasizmus fölött aratott győze­lem, A bátorságért, A harci érdemekért és még számos érem és érdemrend. Hadosztályparancsnokként vált meg a hadseregtől. A bratislavai földtani inté­zetben vállalt munkát és 1960-ban mér­nöki diplomát szerzett. Közben számos repülönapon vett részt, s amikor már idős volt a repülésre, modelleket készített. Hatvannyolcban mint ezredes ment nyugdíjba.- A férjemnek a repülés volt a minde­ne. Amikor egy alkalommal gyógykezelé­sen votunk, találkozott Svoboda tábor­nokkal és Kraszovszkij szovjet repülő vezérezredessel, akik a fronton a felette­sei voltak. Órákat beszéltek a tégiesaták- ról, a harcokról - emlékezik a felesége. Az utcáról behallatszik a villamosok csilingelése. Mikulás Lisicky fáradtan pödri meg galambősz bajuszát. Nehezé­re esik már a szó. Nem tud már eljárni a fiatalok közé, mint régen tette, hogy életútjáról, a harcokról beszéljen. Csupán az irodalomból tudhatják meg róla a fiata­lok, hogy ő volt az a bátor pilóta, aki a Szovjetunióba vitte a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőit, s aki részt vállalt a háború után a néphadsereg légierejé­nek formálásából. NÉMETH JÁNOS ÚJ SZÚ 9 1984. Vili. 10. Kell-e reklám a reklámnak iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii ,,Jean Effet, francia karikaturista mindig moolyogva beszélt a reklámról. Állítólag már Ádám és Éva idejében létezett. Feltalálója az ördög - ö volt az első reklámszöveg szerzője, amely így hangzott: Egyetek almát, egész­séges!“ Ez a szellemes bevezető olvasható a bratislavai ERPO reklámvállalat egyik tájékoztatójában, de mindjárt hozzá is teszik, hogy a szakemberek arra az időre teszik a reklám keletkezését, amikor a termelés és a kereskedelerq külön­vált. Tehát az a szükség hozta létre, hogy a vevőket tájékoztassák a piacon megjelenő termékekről. A fejlődés ezen a területen is megkövetelte a szakosítást. Körülbelül egy évszázada hozták létre a világ több pontján az első propagációs ügynökségeket. Napjainkban több mint 8000 ilyen hivatal működik a különböző országokban. Szlovákia fővárosában három évtizeddel ezetőtt alapí­tották meg a reklámvállalatot. Szerény kezdet jellemezte az első éveket, melyekre Ján Brzác igazgató így emlékszik vissza:- Még ma is dolgoznak néhányan vállalatunkban azok közül, akikkel együtt raktuk le az alapokat. A szó szoros értelmében. Az anyagi-műszaki alap kiépítésével párhuza­mosan kellett gyarapítanunk elméleti tudásunkat és új szakképzett káderekkel bővíteni sorainkat. A reklámszak­mában, úgy mint egyéb területeken, csupán a széles látókörű, sokoldalúan műveit munkatársakkal lehet ered­ményeket elérni. Ezért helyezünk nagy hangsúlyt alkalma­zottaink szakképzettségének növelésére. A reklámnak soha nem szabad késnie. Mielőtt az egyes termékek megjelennek a piacon, már jeleznie kell az új érkezését, kidomborítva vonzó tulajdonságait. Hogy ezt elérjék, különféle szakemberek együttműködésére van szükség. Kezdve a pszichológustól, az alkotókon keresz­tül, egészen a propagáció megvalósításáig. S hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Hogyan is születik a reklám?- Megrendelőinknek, évente körülbelül 5000-et foga­dunk, kereskedelmi osztályunk munkatársai elkészítik a reklámjavaslatokat - mondotta az igazgató. - Ennek során sok szempontot kell figyelembe venni, többek között azt, mit szeretnének reklámozni, a lakosság mely csoport­jának, rétegének szánják, kiket akarnak meggyőzni stb. Ennek alapján döntik el, milyen formát válasszanak. A reklámnak ugyanis sok formája van. Az ERPO dolgo­zói készítenek hirdetési szövegeket az újságokba és folyóiratokba, plakátokat, borítékokat, csomagolóanyago­kat, prospektusokat, katalógusokat. Itt készülnek a Cseh­szlovák Televízió által közvetített színes és fekete-fehér reklámfilmek, és azok, melyeket a vállalatok belső haszná­latra rendelnek, valamint a rádióban elhangzó reklámok. A mozik vásznán megjelenő rövid grafikai információk szintén itt születnek. Kiállítások rendezését vállalják és a kirakatrendezők számára segédeszközöket készítenek. Reklámfényképeket, jelvényeket, plaketteket, emléktár­gyakat gyártanak és még sorolhatnám tovább a vállalat széles körű tevékenységét. Az igazgató szívesen mutatta be a vállalatot. Benéztünk a laboratóriumba, ahol a filmek készülnek, a kis mozite­rembe, ahol a megrendelőknek elbírálás céljából bemutat­ják az alkotásokat. A kis nyomdában a háztartási cikkeket forgalmazó vállalatnak nyomnak szórólapokat. Ján Brzáő örömmel mondotta, hogy az egyik külföldről behozott gépük segítségével gyors megrendeléseknek is eleget tudnak tenni: óránként 10 000 nyomtatványt képesek készíteni. A korszerűen felszerelt stúdiókban a hangfelvé­teleket rögzítik. Ofszetnyomással készülnek a propagációs anyagok (Karol Antalík felvétele) A következő helyiségben Daniela Jurkechová hajolt az asztal fölé: egy megrajzolt emblémát másolt át lekicsi­nyítve a kemény fémlemezre.- öt éve dolgozom itt. Szép, érdekes, változatos a mun­kám. Ezen például túl sok a betű - mutatott a plakettre. - A grafikus által előírt méretben olvashatatlanok volná­nak. Nekem kell a megoldást megkeresnem. Bizonyára nem a véletlen hozta úgy, hogy az arany nyomásokat végző műhely dolgozói aranyjelvényes szo­cialista munkabrigádtagok. Vezetőjük Eugen Bibén egy­ben a műhely vezetője is. Itt készítik az igényes megrende­lőknek a névjegykártyákat, különböző okleveleket, igazol­ványokat, emléklapokat. Bíró Ilona és Kiss Ilona munkája nagy figyelmet követel. Ottjártunkkor a Magas-Tátrát reklámozó jelvényeket festet­ték. A munka igényességétől, illetve a színek számától függ, mennyi jelvényt festenek naponta.- Vállalatunk több mint 300 dolgozója arra törekszik, hogy eleget tegyünk megrendelőinknek - mondotta az igazgató. - Az a célunk, hogy akikhez a kép, vagy a hang segítségével szólunk, megértsék, mit akarunk elérni. Közismert, hogy csomagolástechnikánk sok esetben elmarad az áru minősége mögött. Ezt is a reklámmal próbáljuk egyensúlyba hozni. Azt tartjuk, a fogyasztóknak ismerniük kell az egyes cikkek tulajdonságait.- Nem válik unalmassá egy-egy reklám?- Ha a termék minősége megérdemli, hogy több nem­zedéket is szolgáljon, akkor nem. Példaként a Nivea reklámokat említhetném. Természetesen a reklámozott termékek minőségéért nem mi, hanem a gyártó a felelős. Megemlíthetem a helyes táplálkozást propagáló szövege­ket, plakátokat. Ezek szinte örök érvényűek és nem mennek ki a divatbl. Az ERPO dolgozói tudatosítják, hogy munkájuknak az informáláson kívül politikai hatása is van, hiszen az ő „termékeik“ széles körben befolyásolják, vagy befolyá­solhatják a lakosság nagy részét. Annak ellenére, hogy a takarékossági intézkedések miatt a reklámra ma keve­sebbet költhetünk, létjogosultsága elvitathatatlan. A keres­kedelempolitika szerves részét alkotja és a jövőben is az marad.- Együttműködünk a KGST-országok hasonló vállalata­ival is - folytatta Ján Brzác. - Hasznosak az eszmecseré­ink. Tavaly Moszkvában rendeztek szemináriumot a rek­lámvállalatok vezetőinek, az idén pedig a Magyar Népköz- társaságban találkozunk. Májusban Prágában volt a rek­lámfilmek II. nemzetközi seregszemléje, a televízióból ismert Vinea reklámfilmünk nagydíjat kapott. A címben szereplő kérdést Bohumír Oplt mérnöknek, üzemigazgatónak tettem fel. Válasza: „A reklámra nem a reklámért van szükség. Számunkra a színvonalas szol­gáltatások, a propagandamunkánk jelenti a reklámot.“ DEÁK TERÉZ

Next

/
Thumbnails
Contents