Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-10 / 32. szám

'

Felszállás előtt Presovban, balról a második Mikulás Lisicky (Archív felvétel)

hozott, hogy a szóban forgó repülést a mokradi repülőtérről kell megvalósítani. Ezt tudta meg Malár tábornoktól is. Újra repülőgépbe ült s Poprád helyett a kétmotoros repülőgép Mokrádon landolt. Üzemanyagot vett fel, no meg két utast, Karol Smidkét és Feriancik alezredest. Tilos volt repülni, rossz volt az időjárás, de ö a levegőbe emelte a gépét, hogy utasait a szovjet parancsnokságra vigye.

Korabeli fényképek kerülnek elő, nem tudni ki készítette, de Lisicky ezredes féltő gonddal őrzi őket, ugyanúgy mint a repülési naplóját, amelyben többek között ez olvasható; „Reggeltől esett, a felhők vagy száz méter magasságban úsztak, de augusztus 4-én 13.03 órakor felszálltunk. Negyvenkét perc kellett aK- hoz, hogy a felhők fölé jussunk... 14.15 órakor értünk el a frontot... A láthatáron három fasiszta gép tűnt fel, felhőbe menekültünk előlük. Egy félóra múlva kibújtunk a felhőből, senkit sem láttunk magunk körül. Tizenöt óra felé lejjebb ereszkedtünk, hogy tájékozódjunk. A látási

Bátorságból,

hazaszeretetből

vizsgázott

Mikulás Lisicky nyugalmazott ezredes, érdemes pilóta gazdag életutat tudhat maga mögött. Részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésében, a Szovjetunióban megalakult csehszlovák vegyes légihadosztály parancsnokhelyettese, majd később a parancsnoka lett. Kiváló pilóta volt. S most, hogy már 76 éves s a betegség a szobához kötötte, gyakran gondol arra, hogy egykor a levegő, a repülés jelentette számára az éltető erőt.- Hárman voltunk testvérek - kezd bele a beszédbe. - Apám Liptovsky Mikulásban nyomdász volt. Azt szerette volna, hogy fiai többre vigyék, mint ő. Ruzomberokban végeztem el a gimnáziumot. A testvérem az orvosi pályát választotta, én pedig hivatásos katona, pilóta lettem.

A tényleges katonai szolgálatát 1926- ban tartalékos tiszti iskolában kezdte meg. Parancsnokai, oktatói azt mondták róla, kiváló tüzértiszt lehetne belőle, így hát elvégezte a hranicei kétéves tiszti akadémiát, ahol a legjobbak közé tartozott. A csapattiszti szolgálat megkezdése után is továbbtanult, különböző tanfolyamokat látogatott, míg végre elérte céját, 1934-1935-ben elvégezte a pilótaiskolát. Szolgált Olomoucban, Prágában a Katonai Földtani Intézetben, végül Prostéjov- ban mint kiképző pilóta. Itt sem sokáig időzött. Létrejött az ún. szlovák állam, s Piest’anyban, Spisská Nová Vesben, majd Bratislavában teljesített szolgálatot.- Alighogy egybekeltünk, férjemet

Poprádba helyezték, ahol egy ezred parancsnoka lett - mondja a felesége. - Őrnagyi rangban teljesített szolgálatot. Mindig féltettem, jóllehet odahaza semmit sem mondott el, de tudtam, hogy vakmerő, hogy mindenre képes, ha a hazájáról van szó. S ez később be is igazolódott.- Negyvennégy júliusában többen is érdeklődtek nálam, hogy nem repülnék-e a Szovjetunióba. Az ellenállási mozgalom politikai és katonai vezetőségének képviselői nem mondták meg a küldetés célját, azt sem, hogy kivel repülök, de én nem is kérdeztem, beleegyeztem - folytatja a visszaemlékezést.

Hamarosan kiderült, kik voltak az utasai. Augusztus 3-án Malár tábornok magához rendelte Presovba. Nem volt ebben semmi különös, hiszen összekötő tisztnek osztották be hozzá. Mág aznap este járt nála egy futár, aki parancsot

viszonyok olyan rosszak voltak, hogy száz méter magasan repültünk.“

Jóformán szét sem néztek, amikor fergeteges tüzet kaptak, még lejjebb ereszkedtek, teljesen a föld felett repültek. De ekkor hátulról kaptak tüzet. Maguk mögött repülőgépeket láttak. Találatot kaptak, de csak az iránykormány sérült meg. Mindez másodpercek alatt zajlott le. Aztán feltűnt a folyó partján egy kis város. Viliam Gábris navigátor piros színű rakétát lőtt ki a gépből, hogy megállapítsák a szél irányát. Ekkor hirtelen elhallgattak a szovjet légvédelmi fegyverek. A gép gyorsan földet ért, a pilóta elsőnek ugrott ki belőle. Frantisek Pociatok mechanikussal szemrevételezte a gépet, amely két találatot kapott. Szovjet katonák vették körül, kiderült, hogy a négyórás repülés során tizenhét kilométerre tértek el a térképre berajzolt céltól.- A negyedik ukrán front parancsnokságára vittek. Ott kaptuk Petrov tábornoktól az utasítást, hogy Moszkvában várnak bennünket. Két perccel este hét előtt, augusztus 6-án megérkeztünk Moszkvába - mondja.

Közben kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés. Mikulás Lisicky őrnagyot Pre- myszlbe vezénylik, ahol a csehszlovák repülőegység formálódott. A vadászrepülőgép-ezreddel bárhogy is szeretett volna, nem jöhetett haza a felkelők segítségére, hiszen átképzésen kellett átesnie. Nappal a repülőtéren volt, este a rádió mellett ült, hallgatta az otthoni híreket, amelyek egyre rosszabbak voltak, de tudta, hogy a háborút a fasiszták elvesztették, s arra vágyott, hogy mielőbb kive- hesse részét a harcokból. Amikor negyvenöt márciusában meglátogatta a légi hadosztályt, Svoboda tábornoknak, egykori tanítójának lelkesen jelentette, hogy várják a harci parancsot. Az ostravai hadműveletek során ezt meg is kapta. Aztán, hogy véget ért a háború, Prágába repültek, majd onnét Trencínbe vezényelték. Ott született két gyermeke, Mikulás és Vanda.

Egy doboz kerül az asztalra, amelyben a kitüntetéseit tartja. Többek között ott van a csehszlovák hadikereszt, a Szlovák Nemzeti Felkelés érdemrendjének első fokozata, A fasizmus fölött aratott győzelem, A bátorságért, A harci érdemekért és még számos érem és érdemrend. Hadosztályparancsnokként vált meg a hadseregtől. A bratislavai földtani intézetben vállalt munkát és 1960-ban mérnöki diplomát szerzett. Közben számos repülönapon vett részt, s amikor már idős volt a repülésre, modelleket készített. Hatvannyolcban mint ezredes ment nyugdíjba.- A férjemnek a repülés volt a mindene. Amikor egy alkalommal gyógykezelésen votunk, találkozott Svoboda tábornokkal és Kraszovszkij szovjet repülő vezérezredessel, akik a fronton a felettesei voltak. Órákat beszéltek a tégiesaták- ról, a harcokról - emlékezik a felesége.

Az utcáról behallatszik a villamosok csilingelése. Mikulás Lisicky fáradtan pödri meg galambősz bajuszát. Nehezére esik már a szó. Nem tud már eljárni a fiatalok közé, mint régen tette, hogy életútjáról, a harcokról beszéljen. Csupán az irodalomból tudhatják meg róla a fiatalok, hogy ő volt az a bátor pilóta, aki a Szovjetunióba vitte a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőit, s aki részt vállalt a háború után a néphadsereg légierejének formálásából.

NÉMETH JÁNOS

ÚJ SZÚ

9

1984. Vili. 10.

Kell-e reklám a reklámnak

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

,,Jean Effet, francia karikaturista mindig moolyogva beszélt a reklámról. Állítólag már Ádám és Éva idejében létezett. Feltalálója az ördög - ö volt az első reklámszöveg szerzője, amely így hangzott: Egyetek almát, egészséges!“

Ez a szellemes bevezető olvasható a bratislavai ERPO reklámvállalat egyik tájékoztatójában, de mindjárt hozzá is teszik, hogy a szakemberek arra az időre teszik a reklám keletkezését, amikor a termelés és a kereskedelerq különvált. Tehát az a szükség hozta létre, hogy a vevőket tájékoztassák a piacon megjelenő termékekről. A fejlődés ezen a területen is megkövetelte a szakosítást. Körülbelül egy évszázada hozták létre a világ több pontján az első propagációs ügynökségeket. Napjainkban több mint 8000 ilyen hivatal működik a különböző országokban.

Szlovákia fővárosában három évtizeddel ezetőtt alapították meg a reklámvállalatot. Szerény kezdet jellemezte az első éveket, melyekre Ján Brzác igazgató így emlékszik vissza:- Még ma is dolgoznak néhányan vállalatunkban azok közül, akikkel együtt raktuk le az alapokat. A szó szoros értelmében. Az anyagi-műszaki alap kiépítésével párhuzamosan kellett gyarapítanunk elméleti tudásunkat és új szakképzett káderekkel bővíteni sorainkat. A reklámszakmában, úgy mint egyéb területeken, csupán a széles látókörű, sokoldalúan műveit munkatársakkal lehet eredményeket elérni. Ezért helyezünk nagy hangsúlyt alkalmazottaink szakképzettségének növelésére.

A reklámnak soha nem szabad késnie. Mielőtt az egyes termékek megjelennek a piacon, már jeleznie kell az új érkezését, kidomborítva vonzó tulajdonságait. Hogy ezt elérjék, különféle szakemberek együttműködésére van szükség. Kezdve a pszichológustól, az alkotókon keresztül, egészen a propagáció megvalósításáig. S hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Hogyan is születik a reklám?- Megrendelőinknek, évente körülbelül 5000-et fogadunk, kereskedelmi osztályunk munkatársai elkészítik a reklámjavaslatokat - mondotta az igazgató. - Ennek során sok szempontot kell figyelembe venni, többek között azt, mit szeretnének reklámozni, a lakosság mely csoportjának, rétegének szánják, kiket akarnak meggyőzni stb. Ennek alapján döntik el, milyen formát válasszanak.

A reklámnak ugyanis sok formája van. Az ERPO dolgozói készítenek hirdetési szövegeket az újságokba és

folyóiratokba, plakátokat, borítékokat, csomagolóanyagokat, prospektusokat, katalógusokat. Itt készülnek a Csehszlovák Televízió által közvetített színes és fekete-fehér reklámfilmek, és azok, melyeket a vállalatok belső használatra rendelnek, valamint a rádióban elhangzó reklámok. A mozik vásznán megjelenő rövid grafikai információk szintén itt születnek. Kiállítások rendezését vállalják és a kirakatrendezők számára segédeszközöket készítenek. Reklámfényképeket, jelvényeket, plaketteket, emléktárgyakat gyártanak és még sorolhatnám tovább a vállalat széles körű tevékenységét.

Az igazgató szívesen mutatta be a vállalatot. Benéztünk a laboratóriumba, ahol a filmek készülnek, a kis moziterembe, ahol a megrendelőknek elbírálás céljából bemutatják az alkotásokat. A kis nyomdában a háztartási cikkeket forgalmazó vállalatnak nyomnak szórólapokat. Ján Brzáő örömmel mondotta, hogy az egyik külföldről behozott gépük segítségével gyors megrendeléseknek is eleget tudnak tenni: óránként 10 000 nyomtatványt képesek készíteni. A korszerűen felszerelt stúdiókban a hangfelvételeket rögzítik.

Ofszetnyomással készülnek a propagációs anyagok (Karol Antalík felvétele)

A következő helyiségben Daniela Jurkechová hajolt az asztal fölé: egy megrajzolt emblémát másolt át lekicsinyítve a kemény fémlemezre.- öt éve dolgozom itt. Szép, érdekes, változatos a munkám. Ezen például túl sok a betű - mutatott a plakettre. - A grafikus által előírt méretben olvashatatlanok volnának. Nekem kell a megoldást megkeresnem.

Bizonyára nem a véletlen hozta úgy, hogy az arany nyomásokat végző műhely dolgozói aranyjelvényes szocialista munkabrigádtagok. Vezetőjük Eugen Bibén egyben a műhely vezetője is. Itt készítik az igényes megrendelőknek a névjegykártyákat, különböző okleveleket, igazolványokat, emléklapokat.

Bíró Ilona és Kiss Ilona munkája nagy figyelmet követel. Ottjártunkkor a Magas-Tátrát reklámozó jelvényeket festették. A munka igényességétől, illetve a színek számától függ, mennyi jelvényt festenek naponta.- Vállalatunk több mint 300 dolgozója arra törekszik, hogy eleget tegyünk megrendelőinknek - mondotta az igazgató. - Az a célunk, hogy akikhez a kép, vagy a hang segítségével szólunk, megértsék, mit akarunk elérni. Közismert, hogy csomagolástechnikánk sok esetben elmarad az áru minősége mögött. Ezt is a reklámmal próbáljuk egyensúlyba hozni. Azt tartjuk, a fogyasztóknak ismerniük kell az egyes cikkek tulajdonságait.- Nem válik unalmassá egy-egy reklám?- Ha a termék minősége megérdemli, hogy több nemzedéket is szolgáljon, akkor nem. Példaként a Nivea reklámokat említhetném. Természetesen a reklámozott termékek minőségéért nem mi, hanem a gyártó a felelős. Megemlíthetem a helyes táplálkozást propagáló szövegeket, plakátokat. Ezek szinte örök érvényűek és nem mennek ki a divatbl.

Az ERPO dolgozói tudatosítják, hogy munkájuknak az informáláson kívül politikai hatása is van, hiszen az ő „termékeik“ széles körben befolyásolják, vagy befolyásolhatják a lakosság nagy részét. Annak ellenére, hogy a takarékossági intézkedések miatt a reklámra ma kevesebbet költhetünk, létjogosultsága elvitathatatlan. A kereskedelempolitika szerves részét alkotja és a jövőben is az marad.- Együttműködünk a KGST-országok hasonló vállalataival is - folytatta Ján Brzác. - Hasznosak az eszmecseréink. Tavaly Moszkvában rendeztek szemináriumot a reklámvállalatok vezetőinek, az idén pedig a Magyar Népköz- társaságban találkozunk. Májusban Prágában volt a reklámfilmek II. nemzetközi seregszemléje, a televízióból ismert Vinea reklámfilmünk nagydíjat kapott.

A címben szereplő kérdést Bohumír Oplt mérnöknek, üzemigazgatónak tettem fel. Válasza: „A reklámra nem a reklámért van szükség. Számunkra a színvonalas szolgáltatások, a propagandamunkánk jelenti a reklámot.“

DEÁK TERÉZ