Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-10 / 32. szám
EMIT UH H HIT I dős ember lépett az emelvényre, s beszélni kezdett. A teremben több száz fiatal ült, az ország minden tájáról jöttek találkozóra a Szlovák Nemzeti Felkelés egykori harcosaival. Tisztelettel hallgatták Karol Stránai professzort, megbabonázta őket a pedagógus lenyűgöző egyénisége. Pedig kemény szavakat is mondott a hallgatóságnak. ötvenhat évig állt a katedrán, a brati- slavai Testnevelési Főiskola tanáraként ment nyugdíjba négy éve. Most 79 éves. Ha valaki, akkor ö igazán ismeri a fiatalok jó és rossz oldalait, hiszen nemzedékeket nevelt. Egy későbbi találkozás jó alkalmat adott arra, hogy megkérdezzem tőle, milyen különbséget lát a háború előtti és a mai fiatalok között.- Akik gyermekkorukban nehéz körülmények között éltek, tudják, milyen keserves egzisztenciát teremteni. Mi mégis egyszerre megadunk a gyermekeinknek mindent, de kevéssé vonjuk be őket az aktív munkába. Mintha elfelejtettük volna, hogy a gyereket dolgozni is meg kell tanítani. A mai ifjú nemzedék szélesebb látókörű, a televízió révén mindent tud a világról, hozzáférhetőbb számára a művelődés, ezért magasabb műveltséggel rendelkezik, mint a háború előtti fiatalság. Jó irányítással többre viszik, mint mi, mert nagyobbak a lehetőségeik. Csakhogy nem mindig élnek vele. Szellemileg fejlettebbek és fizikailag is azok. Nem lehet egy napon említeni egy ötven évvel ezelőtti első osztályost és egy mai elsőst. Amikor a nácik 1939-ben Csehországban bezárták az egyetemeket, az a hét szlovák fiatal, aki Prágában a Testnevelési Főiskolán tanult, Bratislavában szerette volna folytatni a tanulmányait. S mivel a bratislavai egyetemen testnevelési szak nem volt, létre kellett hozni. Karol Stránai megszervezte a Testnevelési Intézetet és egyike lett a leendő tanárok oktatóinak. Amikor megindult a tornatanár-képzés, már 22 hallgató volt az első évfolyamban. Karol Stránai 1930 óta tagja a kommunista pártnak, s a szlovák állam alatt szülőfaluja, Rajec pártszervezetével is öszeköttetésben állt - lévén az ottani illegális pártsejt tagja -, de Bratislavában ugyancsak baloldaliakkal tartotta a kapcsolatot, számos üldözött kommunista talált menedéket a lakásán.- Lényegében a szlovák állam megalakulása óta készültünk a felkelésre, jobban mondva a partizánháborúra, hiszen akkor még nem tudtuk, minek fogják nevezni. Röpcédulákat szerkesztettünk, Moszkvát hallgattuk, agitáltunk. A bratislavai rádióban illegális csoport működött, ennek a feladata lett később a felkelés rádióadását biztosítani. Ennek a csoportnak a megbízásából a Testnevelési Intézetben pártsejtet alapítottam. Amikor Bratislavát bombázni kezdték, Karol Stránai felesége meg a lánya Ra- jecbe evakuált, s ő hetente utazott családlátogatóba. 1944. augusztus 27-én is, amikor már csak órák kérdése volt a felkelés kirobbanása. Gyorsan felutazott Bratislavába - majd nyomban vissza Ra- jecbe. Huszonkilencedikén este kihirdették a felkelést. Másnap csoportjuk elfoglalta Rajecot, a postát. A csendőrök is a felkelés szolgálatába álltak. Ugyanez történt Rajecké Teplicében is. Harminca- dikán már mindkettő felkelési terület volt.- A diákokat is beszerveztük. Nem volt könnyű, de a Testnevelési Intézetbe haladó fiatalok jelentkeztek, akik arra is megértek, hogy belépjenek a pártba. A negyven diáknak több mint a fele aktívan részt vett a felkelésben. Három napig tartották a felkelők Rajecot. Közben elesett Zilina. Szeptember elején az összekötő jelentette, hogy Fac- kovba megérkezett a 2. Stefánik szlovák partizánbrigád. Ennek zTingor volt a parancsnoka. A rajeci csoport csatlakozott hozzájuk s együtt vonultak a Kuneradi- völgybe, von Ballstrino gróf kastélyában rendezték be a parancsnokságot. Karol Stránai a stáb parancsnoka lett s egyúttal a háromtagú járási forradalmi nemzeti bizottság tagja.- Tizennégy napig vezettük a forradalmi nemzeti bizottságot, s én ezt igen jelentős politikai feladatnak tartom. Minden feltételt megteremtettünk ahhoz, hogy a partizánbrigád teljesíthesse feladatait. A három hét alatt mozgósítást hajtottunk végre. A járásból mintegy ezren vonultak be. Szeptember 25-én a partizánok Martin eleste után a hegyekbe vonultak. A brigád két részre oszlott: Az egyiket Éingor vezette, s ez Túróc félé indult, a másik csoportnak a szovjet Konsztantyin Popov lett a parancsnoka, a neve pedig II. szlovák nemzeti brigád. Ez utóbbihoz tartozott Karol Stránai is.- Akkor az ezer emberből, akiket mozgósítottunk, sokat hazakütdtünk, csak az önkéntesekre támaszkodtunk. A többiek otthanról tartották velünk a kapcsolatot. Október végén sikerült összeköttetést teremtenünk a kijevi parancsnoksággal. Negyvenöt márciusában a brigád áttört a Vágón, és Morvaország felé indult. A felszabadítást Radhoát' alatt fejezte be.- Nekem nem volt olyan szerencsém, hogy velük legyek. Január huszonötödikén éjjel egy német egység rajtunk ütött. Kilencen voltunk a bunkerben, köztük három sebesült, a feleségem meg én. A többiek feladatot teljesítettek: az egyik csoport élelemért ment, a másik vonatot robbantani. Az összekötőnk árul el, akitől gyógyszert vásároltunk. Elfogták, és ó vallott. Először Éilinába vitt a Gestapo, aztán Trenőinbe. Engem március tizedikén Mauthausenbe vittek: A feleségem Trenőínben maradt. A háború végéig Mauthausenben volt. Május ötödikén vagy hatodikén - nem Karol Stránai (Gyökeres György felvétele) emlékszik pontosan - az SS-ek elmenekültek. A tábor egy napig felügyelet nékül maradt, s a foglyokból alakult népfelkelő csoport vette át az irányítást. Karol Stránai is kapott puskát - jó érzés volt ismét fegyvert fogni -, őrt állt. Ám a tábort felszabadító amerikaiak természetesen lefegyverezték az őrséget. Május húszadikán a Dunahajózási Társaság hajói szállították haza a foglyokat. Boldog érzés volt a szabad haza földjére lépni.- A feleségemet otthon találtam. Becsengettem, de amikor ajtót nyitott, nyomban be is csapta az orrom előtt. Nem ismert meg, annyira lefogytam. Egy kiló kenyér 16 ember napi adagja volt. Reggel kávét vagy teát kaptak, este meg levest, amiben krumpli helyett csak a héja főtt.-Az első éjszakám a koncentrációs táborban rettenetes volt. A harmadik emeleten aludtam - az ágyak három- emeletesek voltak - azt álmodtam, hogy hideg falnál fekszem■. De a mellettem levő német halt meg. Szomorú ébredés volt, kilátástalan helyzet. Az ágyam az ablaknál állt, szemközt a krematórium kéménye füstölt, a kapunál kikötött foglyok, akik szökni próbáltak. Szerencsére a harmadik napon találkoztam Müllerrel, a pártmunkással, aki annak idején Bratislavában megszállt nálam. Az ő segítségével kerültem kapcsolatba a láger párt- szervezetével, amelyet Fabian - később a Bratislavai Műszaki Főiskola marxista tanszékének tanára - vezetett. Az a tudat, hogy az enyéim között vagyok, s a hit, hogy a háború véget ér, hogy győzünk, hihetetlen erőt adott.- Nem volt az reménytelen bizakodás?- Sokan meghaltak körülöttem, mégsem találtam reménytelennek a helyzetemet. Ellenkezőleg. Optimista voltam. Tizenkét fiatalembert bíztak a gondjaimra mint katonai egységet. Késekkel fegyverkeztünk fel arra az esetre, hogy ha kivisznek az erdőbe, hogy likvidáljanak, megtámadjuk az SS-eket. Tudtuk, hogy nem sok esélyünk van a túlélésre, hogy kockázatos dologra vállalkozunk, mégis megpróbáltuk volna.- Sohasem félt?-Félni? Nem is tudom... Az ember aggódik az életéért. Tudtam, hogy a szovjetek előrenyomulnak, hogy a kommunizmus eszméje helyes. A betegség, a haláltól való félelem mindenkiben benne van. Túl akartam élni a lágert, haza akartam jönni. Erős az életösztön. Amikor munkára vitték a foglyokat, csalánt meg repcevirágot ettek, mert vitamint tartalmaz. S az erős hasmenést a tűzból kikapart szénnel gyógyították. Ha új szállítmány érkezett, a még élőktől próbáltak híreket szerezni, vagy azoktól a foglyoktól, akik a Gestapó- nál szolgáltak, s alkalmuk nyílt titokban rádiót hallgatni.- Nehéz körülmények között, mégis szép munkát folytattunk. Számomra Maut- hausent túlélni különös felismerés volt. Egy német fogolytársam például arról mesélt, hogy már kilenc éve járja a koncentrációs táborokat, de túl kell élnie * Hitlert. Túl is élte. Aki hisz abban, hogy az eszme, amelyért harcol, helyes, bármilyen nehéz körülmények között dolgozhat. Karol Stránai bámulatra méltó ember. Rendszeresen sportol ma is, hetente kétszer - olykor négyszer - fut, egyszerre 25 kilométeres gyalogtúrát tesz, az idősek atlétikai viadalán évek óta részt vesz. Fontos a testi erőnlét, hangsúlyozza. De annyi minden mást is csinál! Tagja a Szlovák Béketanácsnak, az Antifasiszta Harcosok Szövetségének, a bratislavai Politikai Nevelés Házában az érdemes párttagok aktívájának vezetője. És mindr egyik funkcióját még nem is sorultuk fel. KOPASZ CSILLA Tudással és munkával Hogyan teljesíti pártfeladatát az efsz fiatal vincellérje? Az idén Érsekújvárott (Nővé Zámky) rendezték meg tizenkét résztvevővel az ifjú vincellérek kerületi ügyességi és szakmai vetélkedőjét. A vetélkedőn a járási versenyeken első és második helyezettek vettek részt. Czifra Ferenc, az udvardi (Dvory nad 2itavou) Auróra Efsz 33 esztendős vincellérje is részt vett a vetélkedőn. Az írásbeli kérdések megválaszolása utáni szünetben beszélgettem az efsz 90 hektáros szőlészetének vincellérjével, aki munkájáról ezt mondta:- Különösen tavasszal, nyár elején sok a munkánk. Kezdődik a nyitással, metszéssel, hajtásválogatással, aztán folytatódik a kötözéssel, permetezéssel, az újabb és újabb kapálásokkal. Fülledt, peronoszpórás időkben kétnaponként újra meg újra permetezni kell. Mostanában valamivel kevesebb a munka, azért is rendezték ezt a vetélkedőt ebben az időszakban, hiszen utána már a pince, a szüret előkészítésével foglalkozunk. Ami a vetélkedőt illeti, hát a részvételem a kapott pártfeladatok egyike. Tudásról, szakmai jártasságról, saját gyakorlati munka- tapasztalatáról kell annak számot adni, aki részt vesz a vetélkedőn. A szakmai ismeretről, jártasságról 25 kérdés megválaszolásával, amelyeket Alzbeta Mikuéová mérnök, a Borászati Kutatóintézet tudományos dolgozója állított össze.- Meggyőződésem, - mondta a fiatal vincellér -, hogy mindegyik kérdésre helyes választ adtam. A mi szőlőnk zömében újtelepítésű, a művelése is a lehető legkorszerűbb. Bár az éveim száma csak harminchárom, mégsem érzem magam kezdőnek. Figyelem, olvasom a szakirodalAz írásbeli kérdésekre válaszol Czifra Ferenc, az Auróra Efsz vincellére (A szerző felvétele) mat. Nem vagyok elbizakodott, de úgy vélem, hogy a vetélkedő következő részében, a gyakorlati tapasztalatok bizonyításában is komoly vetélytársa leszek a többi vincellérnek. Közben az 5 tagú zsűri előkészítette, megszervezte a versenyzők délutáni, és a következő nap délelőtti programját: szőlőfajták meghatározása venyigék alapján, a kutatóintézetből hozott mintákon felismerni, szakszerűen meghatározni a betegségeket, a gyomnövények közül felismerni a szőlészetekben előfordulókat és kidolgozni az ellenük való védekezés leghatékonyabb, de legegyszerűbb módját, végül az ifjú vincellérek saját kezelésű borát minősíteni, osztályozni. Komoly próbatétel eiőtt állt, de mivel akkor még nem tudott róla, másik pártfeladata teljesítésének problémájával foglalkozott.- Nem könnyebb az sem - magyarázta -, mert olyan szocialista munkabrigád címért versenyző kollektíva megszervezéséről van szó, természetesen a szőlészetben, mely munkájában az önelszámolási rendszert fogja alkalmazni. Ez pedig körültekintő szervezést igényel. Emberismeretet éppúgy, mint közgazdasági, könyvelési ismereteket. A feladat nagyságát különben az is jelzi, hogy tavasz óta hárman foglalkozunk a szervezéssel. Rajta kívül Rácz József mérnök, az efsz pártelnöke, Ján Stevlík mérnök-agronómus, a pártcsoport vezetője kapott megbízatást a megtisztelő címért versenyző munkakollektíva megszervezésére.- Nem sietjük el, nem kapkodunk - mondta. Itt be is fejeztük a beszélgetést és elköszöntünk egymástól, mert a versenyzőket beszólították a terembe, a zsűri elé. Másnap telefonon értesítettek, hogy Czifra Ferenc lett a Zenit-mozgalom ifjú vincellérek ügyességi versenyének, szakmai vetélkedőjének nyugat-szlovákiai kerületi győz(050 HAJDÚ ANDRÁS ★★★★★★★****★★* h* A A AA*** A* ********** A***++kkkAA***kkkk***k**irA**-****Ak**A-k***-k*kk*A*AAA*i<****-kirk*-k******A ******* ***** 1984. Vili. 10