Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-06 / 27. szám
I Az asszony hasonlít arra a mély vízre, amelynek az ember nem ismeri az örvényeit. VIZIR PTAHHOTEP: Asszonyokról szóló tanítás I. e. 2600 alaki kaparászott az ajtón. Amina letette a földre a csecsemőt és fölkelt. A magára hagyott gyermek rángatózott dühében: egyik félmeztelen nővérkéje négykézláb odakúszott hozzá, és elbűvölve bámulta öccse homlokát és vörös pofikáját. Azután megtapogatta áttetsző szemhéját, letörölt róla egy könnycseppet a mutatóujjával, és a szájához vitte, hogy megízlelje. Majd zokogásban tört ki, túlharsogva sírásával a kisfiú nyögdécse- lését. A szűk, földes falú, alacsony mennyezetű szoba volt egész lakásuk. Az egyik sarokban két rongyos, kócos leány- a szájuk körül nyüzsögtek a legyek- verekedett egy darab dinnyehéjért. A hétéves Számira, egy merőkanállal fölfegyverkezve a tyúkokat hajszolta, s azok minden irányba szétfutottak, öcs- cse, Oszmán a kecske hátára akart fölmászni, ez azonban megugrott előle. Mielőtt ajtót nyitott volna, az elcsigázott Amina rákiáltott gyermekeire:- Csöndben legyetek! Ha fölébresztitek apátokat, mind megver benneteket. Hiábavaló fenyegetőzés: kilenc gyermeke közül valamelyik mindig sírt vagy ordítozott. Amina megvonta vállát, és az ajtó felé fordult.- Ki kopogott? - kérdezte álmos hangon Zekr, a férje. Ez volt az óra, amikor a férfiak - nrji- elött visszamennének a földekre - szundítanak egyet a kockaformájú kunyhókban, amelyeken megkeményedett a sár. De ők, az asszonyok mindig fent vannak. Amina visszahúzta a reteszt a kampóból - a meglazult szögek már majd kiestek a fából. A sarokvasak nyikorogtak. Az asszony összeszorította a fogát. Hányszor kérte Zekrt, hogy olajozza meg őket! Kinyitotta az ajtót, és fölkiáltott örömében:- Hádzs Oszmán? Hádzs Oszmán többször elzarándokolt már Mekkába, híres volt erényes életéről. Évek óta járt faluról falura, élelemért koldulva, áldást osztogatva. A betegségek megfutamodtak előle, a növények kivirágoztak, amerre elhaladt. A falusiak messziről-fölismerték hosszú, fekete köntösét, a derekára és fejére csavart khakiszínű gyapjúsállal.- Megtiszteled a házunkat, szent ember! Lépj be! Egy látogatás, és az embernek minden vágya teljesül. Azt mesélték, hogy Szuvéf falujában Hádzs Oszmán rátette kezét egy betegre, és a fiatalember, aki születése óta csak torokhangokat hallatott, hirtelen beszélni kezdett. Amina tanúja volt annak a csodának, amely Zejnabbal történt, a serdülő lánnyal, aki gyakori rohamaival rémítgette szomszédait: a homokban fetrengett, rángatózó lábakkal, vonagló ajakkal. Odahívták Hádzs Oszmánt, aki - úgy beszélik - néhány szót mondott, és Zejnab azonnal megnyugodott. Már' arról beszéltek, hogy férjhez adják. Amina tágabbra nyitotta az ajtót. A fény elárasztotta a szobát.- Lépj be, jó ember! Otthon vagy nálunk. Hádzs Oszmán szabadkozott: szívesebben kint marad a szabadban:- Hozz nekem kenyeret és vizet! Hosszú utat tettem meg, elhagyott az erőm. Zekr megismerte az ember hangját és fölugrott. Fejére csapta a sapkáját, megragadta a korsó fülét, és a másik kezével a szemét dörgölve az ajtó felé sietett. Mihelyt férje a küszöbre ért, és köszöntötte az aggastyánt, az asszony visszahúzódott. Visszatolta a reteszt, és a vert földből készült kemencéhez ment. A fáradtság még nem tudta meghajlítani a hátát. Még nem vesztette el az egyiptomi asszonyok méltóságteljes tartását: mintha mindig valami törékeny és súlyos terhet egyensúlyoznának a fejükön. Fiatal volt? Alig harmincéves! De mit ér az ifjúság, ha senki sem törődik vele? Az asszony lehajolt a kemence előtt, hogy kihúzza belőle az egy hétre sütött, jutavászonba tekert kenyereket. Néhány száraz olajbogyó hevert egy tálkában, két füzér hagyma függött a falon. Az asszony megszámolta a lepényeket, a tenyerében mérlegelte a súlyukat. Sorban odanyomta őket az orcájához: kihűltek-e már. Miután kiválasztotta a két legszebbet, leporolta őket a ruhája ujjával, rájuk fújt. Azután, mint valami áldozati adományt, a két tenyerén vitte a lepényeket az ajtóhoz. Boldog volt, hogy megérkezett Hádzs Oszmán. A kunyhóját kevésbé nyomorúságosnak érezte, a kölyköket csöndesebbnek, Zekr hangját élénkebbnek, vidámabbnak. Elhaladt két kicsi gyermeke mellett. Az egyik belekapaszkodott a szoknyájába, és föl ágaskodott, hogy megragadja az egyik lepényt.- Adjál! Éhes vagyok.- Menj innen, Barszúm! Ez nem a tied. Eressz el!- Nem vagyok Barszúm. Ahmed vagyok. A sötét szobában összemosódtak az arcok.- Éhes vagyok! Amina visszalökte a gyermeket. Ahmed megcsúszott, elesett, és üvöltve fetrengett a földön. Az asszony, hibásnak érezve magát, meggyorsította lépteit, gyorsan visszahúzta a reteszt, és sietve átlépte a küszöböt. Azonnal becsukta az ajtót, és teljes súlyával nekitámaszkodott. Izzadt arccal, vonagló szájjal, mozdulatlanul állt, szemben az aggastyánnal meg a férjével, és mélyeket lélegzett.- Az eukaliptuszfa, amely alatt pihentem, a zabtábla közepén... - kezdte Hádzs Oszmán.- Még megvan - sóhajtott az asszony.- Legutóbb nagyon fonnyadtnak látszott.- Még megvan - ismételte meg Amina. - Itt semmi sem változik. Soha, semmi. Miután ezt kimondta, hirtelen sírni és panaszkodni támadt kedve. Az aggastyán biztosan meghallgatja; talán meg is fogja vigasztalni. De miért kell öt megvigasztalni? Ezt nem tudta pontosan. „Mindenért“ - gondolta. ■ - Vedd ezeket a kenyereket! Neked hoztam! Az üres kancsó ott állt a földön. Hádzs Oszmán átvette az asszonytól a lepényeket és megköszönte. Az egyiket becsúsztatta a mellébe, a ruhája és a bőre közé; a másikba beleharapott. Alaposan és élvezettel rágott meg minden falatot. Aminának hízelgett, hogy a kenyere visszaadta a jó ember erejét: újra tudott mosolyogni. Azután eszébe jutott: a férje utálja, ha hosszasan házon kívül tartózkodik. Egy meghajlással búcsút vett a két férfitól.- Allah halmozzon el jótéteményeivel! - kiáltotta az aggastyán. - Áldjon meg téged, és adjon neked még hét gyermeket! Az asszony a falnak támaszkodott, hogy meg ne inogjon; belegabalyodott bő, fekete ruhájába, eltakarta az arcát.- Mi van veled? Beteg vagy? - kérdezte az aggastyán. Amina nem tudta kinyitni a száját. Végül ezt dadogta;- Már kilenc gyermekem van. Kérlek, vedd vissza az áldásodat! Az aggastyán azt hitte, nem jól hall. Amina olyan rosszul tagolta a szavakat.- Mit mondtál? Ismételd meg!- Könyörgök, vedd vissza áldásodat!- Nem értelek - szakította félbe az aggastyán.- Nem tudod, mit beszélsz. Arcát továbbra is a tenyerébe rejtve, az asszony jobbról balra, balról jobbra ingatta a fejét;- Nem! Nem! ... Elég!... Ennyi elég! Egy csomó gyermeket látott maga körül, akik rávetik magukat mint a sáskák; száz meg száz kezük van, s ezek karmokká, csalánlevelekké változnak, a ruháját cibálják, a húsát marcangolják,- érzéketlen görönggyé változtatják öt.- Nem! Nem! ... Nem bírom tovább! Fuldoklott a zokogástól.- Vedd vissza az áldásodat! Zekr, akit kővé dermesztett az asszony merészsége, ott állt előtte, és ki se nyitotta a száját.- Az áldások nem az én kezemben vannak, nem tudom őket megváltoztatni.- Vond vissza az áldásodat! - kiáltotta. Honnan szedte ezt a hangot, ezt a tekintetet?- Akkor minek szelídítik meg a folyót? Miért ígérik, hogy több lesz a termés? Többezer új szájat kell majd táplálni! Láttad hogy néznek ki? Vetettél rájuk legalább egy pillantást? Szélesre tárta a viskó ajtaját és bekiáltott:- Barszúm, Fatma Oszmán, Nagí! Gyertek, gyertek ide mind! A nagyok hozzák ide a kisebbeket! Gyertek ki, mind a kilencen. Mutassátok meg magatokat!- Bolond vagy!- Mutassátok meg a karotokat, a válla- tokat! Emeljétek föl a ruhátokat, mutassátok meg a hasatokat, a combotokat, a térdeteket!- Visszautasítod az életet! - háborodott föl az aggastyán.- Ne beszélj az életről! Te nem tudsz az életről semmit!- A gyermekek - ez az élet!- Túl sok gyermek - ez a halál!- Ha én lennék a férjed, megbüntetnélek.- Senki, ma senki sem fog rám kezet emelni! Elkapta Hádzsi Oszmán karját;- Még te sem! ... Vond vissza az áldásodat, vagy nem engedlek el innen! A kiáltozásra minden oldalról odacsö- dültek a szomszédok. Zekr Amina tekintetét kereste. Az asszony mellette térdelt, és túláradt benne a hála.- Jó ember, vond vissza az áldásodat!- együtt könyörögtek neki. Szoros gyűrű alakult körülöttük. Azt hívén, hogy a tömeg az ö oldalán áll, az aggastyán lábujjhegyre emelkedett, és fenyegetően rámutatott a házaspárra.- Ez a férfi és ez az asszony visszautasítja az áldást. Bűnösök! Kergessétek el őket, különben szerencsétlenség szakad a falura!- Még hét gyerek! Még hét gyereket kíván nekünk! Mit fogunk csinálni velük?- siránkozott Amina. Fatmának, az unokánövérének már nyolc gyermeke volt. Szoádnak hat. Fatí- jának, aki mindig magával vonszoita rossz fogú, riadt tekintetű legkisebb gyermekét, négy fia van és három leánya. És a többiek? Azoknak is!... Mégis, a félénk asszonyok habozva, bizalmatlanul meredtek Ám inára.- A születések az Úr kezében vannak - szólt Fatima az aggastyán és a férfiak helyeslésére számítva.-A mi dolgunk eldönteni, hogy akarunk-e gyerekeket - jelentette ki Zekr és fölugrott.- Ez istenkáromlás - tiltakozott egy Halífa nevű fiatalember, akinek elállt a füle. - Baj fog érni bennünket.- Kergessétek el őket! - unszolta a szomszédokat az aggastyán. - Megalázzák ezt a helyet! Amina testvéri mozdulattal rátette kezét a férje vállára.- Hádzs Oszmánra kell hallgatni; ő bölcs ember - mormolták nyugtalanul a szomszédok.- Nem, énrám hallgassatok! - kiabálta Zekr. - Énrám, aki olyan vagyok, mint ti! Aminára kell hallgatni. Amina olyan asz- szony, mint az összes többi asszonyok. Mit kezdene még hét gyerekkel? Mit csinálnánk mi, valamennyien? Lángolt az arca. Nagyon távolról, mint. valami félénk visszhang, valaki megismételte:- Mit csinálnának? A szavak szájról szájra szálltak, egyre hangosabban:- Mit csinálnának?- Ne legyen több gyerek! - rikácsolta váratlanul egy vak kislány, anyja szoknyájába kapaszkodva. Mi lett ebből a faluból? A lakóiból, ebből a völgyből? Hádzs Oszmán fájdalmasan csóválta a fejét.- Ne legyen több gyerek! - kiáltozták az emberek. A féllábú Mahmúd, mankói között, odaugrált az aggastyánhoz, és a fülébe súgta:- Látod, nem bírják tovább! Vond visz- sza az áldásodat!- Nem vonok vissza^semmit. A szent ember átkozódott, és a könyökével akart magának utat törni a tömegben; dühében meglökte a nyomorékot, aki elejtette a mankóit, és lerogyott a földre. Ez volt az utolsó csepp! ék m: föl ny mi ös ka p= bs id< né a I kil né és ug rö ke co ne isr há ze cs fai mi vo ly< ne vo lat mi ge va he kö az föl ne lat jét de OlN be kit Fikrí rávetette magát az öregre. Hogy bosszút álljon a féllábúért, Zekr is odasújtott. Közeledett Szaláh, a bambuszbotját suhogtatva. Zűrzavar: ütlegek, kiáltozás. Hodá odafut egy darab öntözőcsővel. Egy kisfiú kitép a földből egy határjelző cöveket. A nagyanya letör egy szomorúfúzágat, és beleveti magát a kavarodásba.- Ne legyen több gyerek!- Vond vissza az áldásodat!- Nem bírjuk tovább!- Élni akarunk!- Élni. Estefelé a csendőrök megtalálták Hádzs Oszmánt, elterülve, arccal a föld felé, egy széttaposott lepény és egy darabokra tört korsó mellett. Fölemelték, leporolták a ruháját, és bekísérték a legközelebbi kórházba. Másnap razzia volt a faluban. Elvitték a szürke rabszállítóban azokat a férfiakat, akik részt vettek a zendülésben. Az autó döcögött, lassan haladt végig a vontatóautón a rendőrőrs felé. Amina és társnői összegyűltek a falu végén; ragyogó szemmel, hosszan bámulnak a rabszállító után. A porfelhő nem akar elülni. Hiába viszik a férjüket messzire, egyre mesz- szebb... soha nem érezték őket olyan közel magukhoz. Soha. Ez a nap nem volt olyan, mint a többi. Ezen a napon vége szakadt a hosszú türelemnek. RAYMAN KATALIN fordítása t; s f( é v I; z 8 i> C a Ia s ii V a ó r fi a á E r v € E E S a t c a Török Elemér Aratók a tikkadt tarlón Az áldott mezőre gondolok olykor, hol keményen markolva a kaszát arattuk a végtelen búzatengert, s izmaink remegtek a fáradtságtól. A nap már régen lehanyatlott, mire keresztbe raktuk a súlyos kévéket, ha végeztünk, az idősebbek hanyatt feküdtek a tikkadt tarlón, pihentek s nézték a csillagokat, mi legénykék lopva figyeltük az éneklő lányokat, ahogy összefogódzva táncoltak az illatos keresztek előtt. Reggel nem emlékeztünk álmainkra, fáradtan ébredtünk, s kiléptünk újra a hajnal kapuján, s mentünk kaszával váltunkon az ébredő mezők felé. Horgászszerencse Esteledik, a fűz árnya már a túlsó partot járja. Sima a víz, szél se rebben, villantómat kiröppentem. Máris érzem, rajta a hal, fordul egyet, szökni akar. Óvatosan megeresztem, még a nádas is megrezzen. Majd szép lassan lefékezem, csak úgy remeg térdem, kezem. Szökken még vagy kettőt, aztán már csak kint a Gázló partján fitogtatja ős-erejét, s vízgyöngyöket szór szerteszét. f k f t k f e E c r 6 ( i ( \ í r r s £ i V í t r c i Andrée Chédid aS • •->-ü-ir’—v*,< . • ; '£ '•. ••; r • ~ 5 ..." !'|BF JjIrcp^^|S|H^uBJm fSB mJKWmj^r^L^W ß M an ■H^I^ivwh WÉF ** V tMÜ ^Mg* MY j/jü _ UB ^ __ ^r® m M&^wk m BmUFG, |P|§| /PPwffl iliapwr SbbsSb i§Bgffi^SeB M*W ^BLJaw MtttE ^ bSBe ,<<É SBB ^bbs BBS bflfl MP|| «r« IT M v ‘^"^ÍPBhbp^* j||wfi«rfW^MBMfc» »> » »
