Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-03 / 31. szám

> í IJSZÚ S 64. Vili.3. B anská Bystricától mintegy húsz ki­lométerre, Hrochot' község kör­nyékén nagy kiterjedésű örökzöld erdők borítják a Pol’ana hegység északnyugati nyúlványait. A fenyvesrengeteg több he­lyen a hegyoldalakra épített házak udva­ráig ér. Az ott lakóknak csak néhány lépést kell megtenniük, ha a magasba nyúló fák sűrűjében akarják élvezni a ter­mészet csendjét.- Községünk történetében a legrégibb idők óta sokszor volt nagy jelentősége az erdők közelségének - kísér el az egyik ösvényen Ján Simko, a helyi nemzeti bizottság titkára. - Az 1424-ból megma­radt okiratok és az 1479-ben kapott ki­váltságlevél bizonysága szerint királyi va­dászok voltak a helybeliek. Később so­kaknak a fakitermelés adott megélhetést, negyven évvel ezelőtt pedig a partizá­noknak és a fasizmus üldözöttjeinek .nyújtott búvóhelyet az erdő. A múltban igen nehéz volt a hrochotiak élete. A tizenhetedik és a tizennyolcadik században különösen sokat panaszolták, hogy a környékbeli várnagyok rendszere­sen megsértették a kiváltságlevélben biz­tosított jogokat. Később, századunk hú­szas és harmincas éveiben a munkanél­küliség volt a nyomor oka. Az I. Cseh­szlovák Köztársaság idején például min­den harmadik család annyira eladóso­dott, hogy rendszeresekké váltak az ár­verezések. Nem egy esetben a fizetés- képtelenek mindenét dobra verették a hi­telezők. Sokakat kivándorlásra kénysze­rítettek az egyre nagyobb nélkülözések. -A harmincas években mintegy két­ezer lakosa volt a falunknak - emlékezik Ján Simko. - A kivándorlások és a nyo­mor miatti elköltözések után megcsap­pant a helybeliek létszáma. Az otthon maradottak túlnyomó többsége továbbra is igen nehéz körülmények között tengő­dött. Éppen ezért mind gyakoriabbak let­a véleményük, hogy a legnagyobb elő­nyöket akkor kell a nőknek nyújtani, ami­kor kiskorú gyermekeikről gondos­kodnak. Nálunk a nők átlagosan 30 éves koru­kig szülik gyermekeiket. Ebben az idő­szakban vannak a legnagyobb gondjaik a foglalkoztatottság és az anyaság összehangolásával. Közvetlenül a nyug­díjkorhatár elérése előtti években figyel­mük előterébe kerül a munkabeosztásuk. Úgy tűnik, hogy a nők említett kettős társadalmi szerepének betöltése érdeké­ben és a szülések számának pozitív irányú befolyásolása szempontjából is előnyösebb lenne arra az időszakra összpontosítani a kedvezményeket, ami­kor azok a leginkább támogatnák a gye­rekes családokat. Ezért fontolóra kellene venni a jelenlegi kedvezmények átérté­kelését és kiegészítését. Például a gyer­mekek számától függően fizetéscsökken­tés nélkül rövidíteni a munkaidőt, a sza­badságok időtartamát szintén a gyerekek száma szerint meghatározni, vagy az anyának leginkább megfelelően beoszta­ni a munkaidőt. • Sok nő gyermekgondozási szabad­ság után nem tér vissza eredeti munka­helyére, illetve beosztásába.- Valóban, ezt bizonyították felméré­seink is. Sajnos, sok esetben a nők rosszabbul fizetett szakmát választanak, vagy a korábbitól merőben eltérőt, ahol nem tudják érvényesíteni szakképzettsé­güket. Népgazdasági szempontból ez nem elhanyagolható gyakorlat, ugyanis ha tömegesen fordul elő, igen kedvezőtlen szociális, gazdasági következményei le­hetnek. Felméréseink során a munkálta­tók a következő sorrendben sorolták fel az okokat, melyek miatt nem tértek vissza tek a munkásmozgalmi szervezkedések. Az úgynevezett szlovák állam megalakí­tása még jobban megnehezítette a nincs­telenek helyzetét. A magunkfajta csalá­dok asztalára csak igen ritkán kerülhetett zsírosabb falat... 1944 nyarán á hrochoti erdőkből is gyakran hallattak magukról a partizánok. A faluból elsőnek Juraj Ostrolucky és Jozef Berky csatlakozott hozzájuk. Ha­marosan mások is követték példájukat. Főleg a korábbi munkásmozgalmi szer­vezkedések résztvevőiből lettek az újabb ellenállók.- Húszéves voltam a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörésekor- folytatja az emlék­idézést a hnb titkára. - Nálunk is azonnal megalakult a forradalmi nemzeti bizott­ság. Az általános mozgósítás elrendelé­sekor 80 férfi vonult be tőlünk a felkelők hadseregébe. Tizennyolcunknak, akik éppen regruták voltunk, viszont valami­lyen okból nem kézbesítették ki a behívó­kat. Édesapám, mint a forradalmi nemze­ti bizottság elnöke, azonban egy percig sem hagyott henyélni minket. Élelmiszer­raktárát kellett létesíteni a faluban. A zvo- leni nagybirtokról hordtuk be az öreg iskolába a felkelők ellátásához nélkülöz­hetetlen gabonát, lisztet, konzerveket, füstölt szalonnát és egyebeket. Minden eshetőségre számolva a felhalmozott készletek egy részét az erdőben rejtettük el. Gyógyszer- és lőszerlerakatunk is volt. Október végén az erdőbe kellett menekíteni szinte az egész élelmiszer- raktárt. A Szlovák Nemzeti Felkelés első két hónapjában Hrochot’ környékén nem volt jelentősebb fegyveres harc. A falu német megszállását követően viszont annál sű­rűbben dörögtek a fegyverek.- A németek Oőová irányából nyomul­tak felénk - mutatja a völgyben kanyargó országutat Ján Mazúch. a helyi nemzeti a nők a gyermekgondozási szabadság után eredeti helyükre: a gyermekről való gondoskodás, a nem megfelelő egészsé­gi állapot, a kedvezőtlen munkafeltételek, a munkahely és a lakóhely közötti nagy távolság. Mindez azt igazolja, hogy társa­dalmunk erőfeszítései ellenére sem sike­rült megteremtenünk a kívánt feltételeket a ‘‘dolgozó gyermekes nők részére. A munkáltatók és a nemzeti bizottságok jobb együttműködésével azonban a ne­hézségek egy része leküzdhető. • Térjünk még vissza a gyermekek­hez. Mit tehet az anyuka, ha a gyermeké­ről is gondoskodni akar és a munkahelye is vonzza?- Azt, hogy mennyi ideig marad a nő gyermeke mellett, nagyban befolyásolja, rá tudja-e bízni valakire, míg a munkahe­lyen tartózkodik. Hároméves korig a böl­csődékben, az iskoláskorig az óvodák­ban, az 1-4 osztályosokról pedig a nap­közi otthonokban gondoskodnak. Ha nincs erre lehetőség, otthon marad az anyuka, sok esetben anyagi támogatás nélkül, hisz az első gyerek esetében a gyerek öthónapos, a második és a to­vábbi gyermekeknél pedig kétéves korig kap az anya segélyt. Azt már mondanom sem kell, hogy a fiatal családok anyagi helyzetére ez milyen hatással van. Fel­méréseink szerint a nők 47,1 százaléka számított a bölcsődei elhelyezésre. Má­sodik legelterjedtebb formája a gondos­kodásnak a nagyszülők segítsége. Erre az anyák 32 százaléka támaszkodott, 9 százalékuk pedig idegenre bízza gyer­mekét. Kis részük úgy oldja meg a hely­zetet, hogy a férjjel felváltva dolgoznak, illetve gondoskodnak a gyermekről. Az óvodákban a megkérdezettek 66,5 szá­zalékának helyezték el gyermekét. Az is bizottság elnöke. - Égy másik egység Poniky irányából Ponická Hután keresz­tül közelített felénk. A partizánok rögtön tüzet nyitottak rájuk, de a sokszoros túl­erővel szemben már nem tudták megvé­deni a falut, és visszahúzódtak az erdők­be. Esténként, hajnalonként többen rend­szeresen kijártunk hozzájuk. Máskor kö­zülük surrantak be néhányan, elsősorban hírekért, majd november végétől kezdve egyre gyakrabban élelemért. Novemberben már magas hó borította a vidéket. A hiányosan felszerelt és folya­matos utánpótlás nélkül maradt partizá­nok helyzetét a hideg is tovább nehezí­tette.- Mivel Simkóék akkor a falu szélén laktak, és családjukban feltétlenül meg­bíztak a partizánok, hozzájuk szintén rendszeresen betértek - mondja a hnb elnöke. - 1944. november 11-én az esti sötétség leple alatt egyszerre heten ko­pogtattak be. Jóllakatták őket, de mivel a megbízható helybeliektől aznap este már nem sikerült összegyűjteni a tarisz­nyájukba valót, éjszakára is valamennyi­en a faluban maradtak. Felöltözötten tér­tek nyugovóra. Ágyat csak egyiküknek tudtak adni. A többiek asztalra borulva, vagy ültükben a falnak támaszkodva bó­biskoltak. Éjféltájban hangos kutyauga­tásra ébredtek. Mint később kiderült, Ocováról mintegy harminc állig felfegy­verzett német katona érkezett meg. Mivel utuk Simkoék háza mellett vezetett, a partizánok azt hitték, hogy elárulta őket valaki, és ezért géppisztolyaikból azonnal tüzet nyitottak az ellenségre. A következő pillanatokban már életre-halálra folyt a harc. Reggelre sajnos, három partizán is az elesettek között volt. Az egyiküknél egy 17 éves Zvolenská Slatina-i diák, Ján Svetlík nevére kiállított vasúti szabadje­gyet találtak. Mivel a partizánok igazi nevét senki sem tudta, ez a név került a halotti bizonyítványba. A két másik elesett partizán neve csak jóval később derült ki és íródott a fejfára, majd a fel- szabadulás után épült emlékmű már­ványtáblájára. A szomorú emlékű novemberi éjszaka után Hrochot1 környékén még sokszor ropogtak a fegyverek. A felszabadítók négy teljes héten át harcoltak ezért a községért. Az elszántán védekező né­meteknek időközben arra is gondjuk akadt, hogy több mint 300 embert elhur­coljanak és koncentrációs táborba vi­tessenek a helybeliek közül. Az 1945. február 13-án teherautókra kényszerített hrochotiak közül többen soha nem tértek vissza.-A felszabadulás, majd a szocialista országépítés kezdete volt községünk két legfontosabb eseménye - veszi át a szót ismét Ján Simko. - A felszabadulásért vívott hosszú, kemény csatákban komoly anyagi károk is keletkeztek nálunk. Le- rombolódott, illetve a találatok nyomán teljesen tönkre ment az épületek és egyéb községi létesítmények hatvan szá­zaléka. Roppant nagy munkát kellett el­végezni a károk helyreállításáig. Nehéz feltételek között és sokáig tartott ez, de kitűnt a felmérésekből, hogy az üzemi gyermekintézmények iránt fokozottabb az érdeklődés és a bizalom is. • Ma már elképzelhetetlen, hogy a nő ne vegye ki részét a közéletből. Ezt a harmadik szerepet hogyan tudják az előző kettővel egyeztetni?- Szocialista társadalmunkban közis­mert a nők széles körű politikai elkötele­zettsége. Felméréseink szerint a nők 93,5 százaléka kapcsolódott be a köz­életbe, közülük 27,7 százalékuknak volt tisztsége többnyire a munkahelyén. Nagy részük azt állította, hogy feladataikat kü­lönösebb nehézségek nélkül ellátják, de egy csoportjuk bevallotta, hogy a tiszt­séggel járó teendőket részben munkája, illetve szabad ideje rovására tudja csak elvégezni. Csupán 7 százalékuk tüntette fel, hogy tisztsége munkája rovására megy, 20 százalékuk viszont kifejezetten szabad idejében végez társadalmi munkát. Amikor a munkáltatóknál vizsgáltuk ugyanezeket a kérdéseket, megerősítet­ték a fentieket. A munkáltatók nagy része úgy nyilatkozott, hogy a nők többsége jól össze tudja hangolni munkahelyi köteles­ségeit és társadalmi-politikai tevékenysé­gét. Az is megmutatkozott, hogy a tiszt­séget betöltő nők munkahelyeiken kez­deményezőbbek, felelősségteljesebben viszonyulnak a feladatok megoldásához. A kutatások eredményei tehát igazol­ják, hogy a nők társadalmi-politikai elkö­telezettsége jó hatással van munkájukra, öntudatuk erősítésére, egyéniségük fej­lesztésére. Hogy a jövőben még többen tudjanak tisztségeket vállalni, egyre jobb feltételeket kell teremtenünk a nők min­dennapi munkájához, életéhez. DEÁK TERÉZ a Szlovák Nemzeti Felkelés óta eltelt négy évtized alatt szinte a felismerhetet- lenségig megváltoztattuk Hrochot'arcula­tát. Délután a helyi nemzeti bizottság irodá­jában hosszasan lapozgatjuk a falu króni­káját. Az apró betűs, sűrű sorokkal teleírt oldalakon a község újkori történelmének és nagyarányú fejlődésének minden fon­tosabb mozzanata nyomon követhető.-A felszabadulás utáni építőmunka első nagy sikerének a falu villamosítása számított - kezdi a felsorolást Ján Ma­zúch. - Később önsegélyes alapon elvé­geztük a Dúbravka patak szabályozását, újjáépítettük az utakat, a hidakat, a két- tantermes iskolát, fokozatosan új boltokat nyitottunk, bölcsődét, óvodát kaptak a kisgyermekek, napközi otthonba járhat­nak az egyedül élő nyugdíjasok, strand­fürdőt létesítettünk és időközben tága­sakra, korszerűekre cserélődött a családi házak mintegy 80 százaléka is. Legutóbb tavaly márciusban, szintén önsegélyes alapon, elkezdtük egy nagyobb iskola építését. A munkák jól haladnak, hiszen nálunk régi szokás, hogy évente minden család legalább három napon társadalmi munkát végez a község javára. Ennek köszönhetően jövőre a tervezett határ­időben átadhatjuk majd az új iskolát. A községi krónika készítője nemcsak a helybeliek közös fáradozásának szép eredményeit tartotta fontosnak feljegyez­ni, és fényképeken megörökíteni. Né­hány oldalon, külön fejezetben foglalkoz­va olvasható egy megható történet is.- A Szlovák Nemzeti Felkelés tizen­ötödik évfordulóján, 1959 augusztusában egy ismeretlen férfi érkezett a faluba — ismerteti röviden a lényeget a hnb elnöke. - Tizenéves fiával együtt végig­járta az utcákat, és több helyen hossza­sabban elidőzött. Végül kiment a temető­be is, ahol az egyik fejfán nagy-nagy megdöbbenésére a saját nevét találta. Onnan egyenesen hozzánk sietett. Ami­kor bemutatkozott, kiderült, hogy annak a hét partizánnak az egyike, akik 1944 novemberében Simkoéknál szálltak meg. • A partizánok és a helyi lakosok kö­zül huszonketten vesztették életüket a fasizmus elleni harcban - mutatja Ján Mazuch az emlékmű márványtáb­láját, amelyről már letörölték Ján Svet- lík nevét (A szerző felvétele) Elmesélte az éjszakai csata lefolyását. Miközben hallgattuk, az egyik dolgozónk előkereste az akkori anyakönyvet, össze­hasonlítottuk vendégünk személyi adatait az 1944. november 12-i keltezésű be­jegyzés részleteivel, és csak akkor tudtuk meg a teljes igazságot: Ján Svetlík él! Azon az éjszakán ö is a forradalmi nem­zeti bizottság elnökénél volt. A partizán­osztag szabályai szerint harci feladat teljesítésekor egyikük sem vihetett magá­val semmiféle személyi okmányt. Csakis véletlenül maradhatott a zsebében az az említett vasúti szabadjegy, amit aztán bajtársa holtteste alatt találtak meg. Harc közben Ján Svetlík súlyos láblövést ka­pott, és amikor ezért elvonszolta magát, kicsúszott a nevére szóló vasúti okmány. Néhány perccel később az őt felváltó partizánt érte azon a helyen végzetes találat. A hrochofi'anyakönyvben 1959. szep­tember 25-én érvénytelenítették a téves bejegyzést, a temetőben új fejfa került a partizánok sírjára, majd a felszabadítá- si emlékmű márványlapjáról is letöröltek egy nevet. Dr. Ján Svetlík docens, aki jelenleg a bratislavai Komensky Egyetem tanára, azóta már többször is járt Hro- chotban. Legutóbb egy kisírt szemű árvái öregasszony is vele ment ki a temetőbe. Elesett bajtársának az édesanyja, aki mindaddig hiába kutatott a partizánok soraiba állt fia sorsa vagy sírja után. LALO KÁROLY I ■« • 1 S 11 I I I 1 ’ ! ? i M ­i v§ 1 j í S | £■ I I ! I J Í a 4 . - - ■ Íj Ili'! \ - : ­1 & ■ « it - * v T; f : ^ - « * \ • -

Next

/
Thumbnails
Contents