Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-27 / 4. szám
ÚJ szú 3 Nyolcvanegy évvel ezelőtt alapították meg a bolsevikok lenini pártját, mai nevén a Szovjetunió Kommunista Pártját. A jogfosztott- ságtól az egyetemes, szavatolt jogokig és szabadságig - ez az az út, amelyet a lenini párt vezetésével az ország dolgozói megtettek.---------------------------------------------- függetlenségét, amelyről az ország alkotmányának 155. cikkelye rendelkezik. A PROBLÉMA ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉSE A demokrácia és a személyi szabadság, az emberi jogok, az egyenjogúság és a humanizmus problémái a jelenkor legfontosabb kérdései közé tartoznak. Az emberi jogok - amelyek közvetlenül összefüggnek a demokráciával - fogalmát Nyugaton gyakran szándékosan leszűkítik, és kirekesztik belőle a társadalmi-gazdasági jogokat. A Szovjetunióban az emberi jogok fogalmába a politikai, kulturális és személyi szabadságjogokkal együtt a társadalmi-gazdasági jogok is beletartoznak. Mi abból indulunk ki: az ember csupán akkor érezheti magát szabadnak és teljes jogúnak, ha nem zsákmányolják ki és nem nyomják el, ha reális lehetőséget biztosítanak számára arra, hogy részt vegyen az állam és a közügyek irányításában. A valóban szabad embernek biztosnak kell lennie a holnapban, abban, hogy mindig módja lesz megkeresnie a kenyerét. Abban is biztosnak kell lennie, hogy az állam őrködik jogai és szabadsága fölött, és hogy ezeket anyagilag biztosítják. Ez csupán a szocialista társadalmi tulajdon alapján válik valósággá. Az emberi jogok szovjet meghatározása nem áll ellentétben a legfontosabb nemzetközi okmányok tételeivel. A szovjet jogalkotás ezen a téren sokkal mesz- szebbre megy a nemzetközi szerződéseknél, mivel a személyiség jogainak és szabadságának szavatolására szélesebb körű garanciákat irányoz elő. A TÁRSADALOM POLITIKAI VEZETŐJE A szovjet politikai rendszer - az állami és társadalmi szervezetek összessége, amelyek révén a dolgozó tömegek a társadalom és az állam valamennyi ügyét irányítják. A szovjet társadalom vezető és irányító ereje, politikai rendszerének magva a kommunista párt, amely valamennyi állami és társadalmi szervezet tevékenységét egybekapcsolja. Az SZKP5 irányító tevékenysége - elsősorban politikai vezetés. A párt meghatározza a társadalom fejlesztésének távlatait, a Szovjetunió bel- és külpolitikai irányvonalát. A párt az állami és társadalmi szervezetek számára is iránytű, amely módot nyújt arra, hogy azok ne térjenek el a helyes irányvonaltól, de kerüljék el a kimondottan helyi érdekeken alapuló szemléletet, és tevékenységüket valóban a közösség szolgálatába állítsák. Az SZKP munkája a meggyőzésen, az eszmei ráhatáson alapul. Az állami és társadalmi szervezetek önállóan oldják meg a hatáskörükbe tartozó ügyeket. Az SZKP ezekben a szervezetekben elsősorban az ott dolgozó kommunisták révén érvényesíti politikáját. A pártszervezetek a Szovjetunióban az alkotmány által meghatározott keretek között tevékenykednek. A párttagok a pártonkívüli állampolgárokhoz képest semmilyen kiváltságot nem élveznek. Az SZKP nem hoz törvényeket - ezzel a szovjet parlament, a Szovjetunió Leg- 4 felsőbb Tanácsa foglalkozik. A párt semmiféle utasítást nem ad a bíróságoknak - ez csorbítaná a bírák és a népi ülnökök NÉPHATALOM Az állampolgárok alkotmányos jogainak és szabadságának rendszerében fontos helyet foglalnak el a társadalmipolitikai jogok, amelyek megtestesítik a szocialista néphatalom elvét és megvalósításának eszközéül szolgálnak. A Szovjetunió Alkotmánya a politikai és szabadságjogok széles körét szavatolja a szovjet állampolgároknak: az állam és a társadalom ügyeinek irányításában, az össznépi és a helyi jelentőségű törvények és határozatok megtárgyalásában és elfogadásában való részvétel jogát, a választás és a választhatóság jogát, azt a jogot, hogy az állami és társadalmi szervezetek elé javaslatokat terjeszthetnek tevékenységük megjavítására. Joguk van a hiányosságok bírálatára. Élhetnek a szólás-, a sajtó-, a gyülekezési szabadságukkal; gyűléseket, utcai felvonulásokat és tüntetéseket rendezhetnek, továbbá joguk van arra, hogy társadalmi szervezetekbe tömörüljenek. Mindezek a jogok és szabadságjogok arra irányulnak, hogy biztosítsák valamennyi állampolgár részvételét az állam és a társadalom ügyeinek irányításában. A párt ebben látja a szocialista demokrácia lényegét, fő rendeltetését és fejlesztésének általános irányzatát. A dolgozók egyre szélesebb körű bevonása az állami és a társadalmi ügyek irányításába elsősorban a népi képviselők tanácsain keresztül valósul meg. Ezek alkotják az állam politikai alapját. Ezek - a képviseleti demokrácia szervei, amelyeken keresztül a nép hatalmát gyakorolja. A Szovjetunió Alkotmányának megfelelően, a tanácsok a hatalom egységes rendszerét képezik, amely alulról felfelé épül: a járási és falusi tanácsoktól kezdve egészen az államhatalom legmagasabb szervéig - a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsáig. A szovjet parlament mostani, 1500 képviselője közül 522 a munkás és 244 a paraszt származású. A helyhatósági szervek 2,3 millió képviselője között több mint 100 nemzetiség képviselői foglalnak helyet, a pártonkívüliek aránya, 57,2, a nőké 50,1, a 30 éven aluli fiataloké 33,9 százalék. Ha pedig azokat is figyelembe vesszük, akiket korábban választottak be a tanácsokba - ezek összetételét egyébként a választások alkalmával majdnem fele részben megújítják - akkor azt látjuk, hogy az országban már sok millió olyan ember van, aki kijárta az állami irányítás és a pplitikai vezetés nagy iskoláját. A tanácsok egész tevékenysége állandóan a tömegek ellenőrzése alatt áll, nyíltan a dolgozók szeme láttára, széles körű nyilvánosság közepette folyik. A tanácsok tájékoztatják a lakosságot az elfogadott határozatokról és végrehajtásuk eredményeiről. A végrehajtó bizottságok és a képviselők rendszeresen beszámolnak a választóknak, akiknek joguk van arra, hogy visszahívják képviselőjüket, ha az nem igazolja az iránta tanúsított bizalmat. 1971 és 1981. között 4050 képviselőt hívtak vissza a különböző tanácsi szervekből, a Legfelsőbb Tanácsot is beleértve. A szovjet demokrácia fontos láncszemévé váltak a népi ellenőrzés szervei, amelyek az állami ellenőrzést összekapcsolják a társadalmival. E rendszer alapján az üzemekben, a kolhozokban, és a szovhozokban, a hivatalokban, a minisztériumokban stb. működő mintegy 1,3 millió ellenőrzési csoport jelenti. A szocialista demokrácia továbbfejlesztésére, a szovjet emberek termelési és társadalmi-politikai tevékenységének fokozására új lehetőségeket tárt fel a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának júniusi ülésszakán a dolgozó kollektívákról elfogadott törvény, amely a dolgozók szerepének fokozását hivatott elősegíteni az üzemek, a hivatalok, a szervezetek irányításában. Ez a szovjet állam történetében az első törvény a dolgozó kollektívákról. A tervezet megvitatásában több mint 110 millió ember vett részt. A törvényjavaslatot az üzemi kollektívák gyűlésein tanulmányozták. Több mint ötmillió felszólalás hangzott el. összesen közel 130 ezer javaslatot és észrevételt tettek, a törvényjavaslat 23 cikkkelye közül 21 -et megváltoztattak. Az SZKP a kritikának, mint a hiányosságok ellen vívott harc hatékony eszközének fejlesztéséről is állandóan gondoskodik. A Szovjetunió Alkotmánya kötelezi az illetékes személyeket, hogy meghatározott időn belül vizsgálják meg a dolgozók javaslatait és bejelentéseit, ezek alapján megfelelő tanácsokat adjanak és tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Az alkotmány megtiltja, hogy bírálata mi- •att bárkit is üldözzenek. Az ebben vétkes személyeket felelősségre vonják. A szovjet emberek gyakran élnek a szólás-, a sajtó-, és gyülekezési szabadsággal. Gyűléseket, utcai felvonulásokat és tüntetéseket rendeznek. Ezeket a Szovjetunió Alkotmánya szavatolja számukra. A szabadságjogok lehetőséget nyújtanak valamennyi állampolgárnak arra, hogy kifejtse véleményét és meggyőződését a társadalom életének valamennyi kérdéséről, és ezt a törvények adta kereteken belül védelmezze. A politikai szabadságjogok gyakorlását biztosítja az, hogy a középületeket, az utcákat és a tereket a dolgozók és szervezeteik rendelkezésére bocsátják, felhasználják a sajtót, a rádiót, a televíziót, a közlekedési eszközöket stb. A párt az állami és társadalmi szervezetekkel szemben nagy követelményeket támaszt a dolgozók leveleinek és szóbeli bejelentéseinek feldolgozása terén, mivel ezt nagy politikai fontoságú ügynek, arra szolgáló eszköznek tartja, hogy a dolgozók tömegesen és közvetlenül részt vehessenek az állam irányításában. Például a párt XXV. és XXVI. kongresszusai között eltelt öt év alatt csupán az SZKP KB-hoz több mint 3,2 millió levél és szóbeli bejelentés érkezett, 15 millió beadványt pedig a helyi -pártbizottságok vizsgáltak meg. A levelekben kifejezett javaslatokat és észrevételeket felhasználják a párt- és állami határozatok előkészítésekor, a vezető szervek gyakorlati tevékenységében. A DOLGOZÓK TÖMEGSZERVEZETEI Az SZKP nagy figyelmet fordít a társadalmi szervezetek tevékenységének ki- szélesítésére, mert ebben látja a fokozatos áttérést a kommunista önigazgatásra. A társadalmi szervezetek jogot kaptak a törvényhozási kezdeményezésre, ez lehetővé teszi számukra, hogy befolyásolják az állam politikáját, és részt vegyenek annak alakításában és megvalósításában. Ezek'a szervezetek a szigorú önkéntesség elvei alapján jönnek létre, egész tevékenységük függetlenségre és az állammal folytatott szoros együttműködésre épül. A szovjet törvényhozás a társadalmi szervezetek számára biztosítja eredményes működésük feltételeit. Épületeket, szállítási eszközöket, nyomdákat, papírkészletet, tájékoztatási eszközöket stb. bocsátanak rendelkezésükre. A szocializmus politikai rendszerében igen fontos helyet foglalnak el a szak- szervezetek. Ezek részt vesznek a termelés és a fogyasztás ellenőrzésében, a munkanormák és a munkabér összegének megállapításában, a dolgozók erkölcsi és anyagi ösztönzésében. Nagy szerepük van a termelés irányításában, a tudományos-technikai haladás eredményeinek meghonosításában, a munka termelékenységének fokozásában, a munka hatékonyságának és minőségének javításában, a szocialista versenymozgalom fejlesztésében. A szovjetország társadalmi-politikai életében tevékeny szerepet játszik az ifjúság tömegszervezete, a 42 millió tagot számláló Komszomol. Az ifjúsági szervezetnek az a legfontosabb feladata, hogy elősegítse a politikailag aktív, munkájukhoz értő nemzedék kialakítását, és olyan fiatalokat neveljen, akik szeretnek és tudnak dolgozni, készen állnak a haza védelmére. A párt pedig abban látja kötelességét, hogy tapasztalatát, a marxiz- mus-leninizmus igazságára vonatkozó meggyőződését átadja az ifjúságnak. Más társadalmi szervezetek is jelentős szerepet játszanak az ország életében. Sok milliós mozgalom áll a Szovjet Nőbizottság, a Szovjet Békevédelmi Bizottság, a Szovjet Háborús Veteránok Bizottsága mögött. A Szovjetunióban összesen mintegy hétezer országos, köztársasági és helyi önkéntes társaság és szervezet működik. Nagymértékben elterjedtek az országban a különböző öntevékeny társadalmi szervezetek. Ezek abban különböznek a társadalmi tömegszervezetektöl, hogy a tagokat nem tartják nyilván, nincs tag- díjfizétés, nincsenek részesedések és felépítésük is decentralizált. Ilyenek az utca- és lakóbizottságok, a társadalmi bíróságok, a közrend védelmére alakult önkéntes osztagok, az iskolai szülő munkaközösségek, a könyvtár- és klubtanácsok, a nötanácsok és más szervezetek. Ezek egész tevékenységüket ingyen végzik, s a közjó érdekeinek szempontjai vezérlik őket. A szovjetország öntevékeny társadalmi szervezeteiben napjainkban több, mint 31 millióan vesznek részt. A jogok és szabadságjogok gyakorlása elválaszthatatlan az állampolgárok kötelességeinek teljesítésétől. A politikai kötelességek, akárcsak a politikai jogok és szabadságjogok, igen fontos eszközt és formát jelentenek a tömegek számára, hogy részt vegyenek az állam és a társadalom irányításában. A szocialista állam, miközben széles körű lehetőségeket nyújt állampolgárainak a szabad akaratnyilvánításra, a társadalmi élet ilyen vagy olyan problémáira vonatkozó véleményük kifejezésére, határozottan megakadályoz minden olyan kísérletet, hogy a szólásszabadságot és egyéb politikai szabadságjogokat a dolgozók érdekeinek megsértésére használják fel. Törvény tiltja a háború, a fajgyűlölet, a nacionalista előítéletek, a szocialistaellenes, antihumánus nézetek propagálását. Ezek a szovjet politikai rendszer fejlődésének fő irányai - ebben a legfontosabb az, hogy a kommunista párt közvetlen részvételével, állandóan újabb embermilliókat kapcsolnak be a társadalom és az államügyek irányításába. „Ami a távolabbi jövőt illeti - hangsúlyozta Jurij Andropov, az SZKP KB (1983) júniusi plénumán -, mi, kommunisták ezt abban látjuk, hogy a szovjet államiság fokozatosan társadalmi önigazgatásba megy át. Ennek véleményünk szerint az az útja, hogy az össznépi államot továbbfejlesz- szük, a tömegeket pedig mind nagyobb mértékben vonjuk be a társadalom és az állam ügyeinek irányításába.“ iiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimii 1984.1.27.
