Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-29 / 26. szám
B hima járás közben csípőjét olyan kecsesen ringatta, hogy férfiak száz yardnyi távolságról is megfordultak utána és megbámulták. A férfiak a cukornád ültetvényeken dolgoztak és görbe késükkel egyenletes csapásokkal vágták a hosszú szárú, karcsú nádat. Amikor az ebédet hozó asszonyokat meglátták, nagy izgalom és kavarodás támadt. Bhima magán érezte a férfiak tekintetét, és szempillája megrezzent, amikor ezüst bokaperecein a csengetyúket megcsörrentette. Túltengett benne az életerő, arca felhevült és szeme csillogott. Hideg szél fújt, de a nap melegét érezni lehetett. Tipikus észak-indiai téli nap. A hideg ellenére a férfiak félig meztelenre vetkőztek, izzadságtól fényes bőrük csillogott a napfényben. Olyan ritmikus mozdulatokkal dolgoztak, amelyek felértek egy balett-tánc kecsességével, A cukornád édes illata betöltötte a levegőt. Az asszonyok leheveredtek a fák árnyékába, s várták, hogy férjük letegye a nádvágó kést. Bhima gyors pillantást vetett a körülötte levő asszonyokra. Mindegyikük kimerült, idő előtt megöregedett, alakjuk eldurvult, és a szüntelen gyerekszüléstől elhíztak. Csak Sita volt fiatal és gömbölyű, akárcsak ó maga. Még csak menyasszony volt. Bőre hamvas és harmatos, akárcsak egy gyermeké. Attól a pillanattól kezdve, hogy Bhima mint Madhu menyasszonya megjelent a faluban, ki nem mondott ellenségeskedés volt közöttük. Sita most irigységgel vegyes gyűlölettel nézett rá, de Bhima ezt már lassan megszokta. Szája akaratlanul megrándult arra a gondolatra, mit szólnának, ha megtudnák viszonyát Kapillal. Alig hat hete van férjnél és máris szeretőt tart! Bhima elégedetten mosolygott magában, fiatal teste megfeszült szűk ruhája alatt, átlátszó anyagból készült pruszlikja látni engedte mellét. Ülőhelyéről jól láthatta Madhut és Kapilt is. Erős, izmos férfiak voltak mindketten, és bár tudták, hogy Bhima ott van, tapintatosan félrefordították fejüket. A többi férfi lopva pillantgatott a fa alatt félig ülő, félig fekvő feltűnő Bhimára, az asszonyok pedig ezt látva, mérgesen dohogtok. Bhima elábrándozott. Arra az estére gondolt, amikor Madhu hazajött a városból és kígyó alakú ezüst bokapereceket hozott számára. Micsoda jelenetet idézett ez elő! Madhu anyja őrjöngött.-A drága pénzt erre a haszontalan, semmirekellő nőre költeni, aki egész nap mást sem csinál, csak fürdik és olajjal kenegeti magát, ahelyett hogy dolgozna! Jó lett volna az a pénz a konyhaedényekre és meleg takarókra télire. Ó fiam, mi történt veled? Megbabonázott ez az asz- szony. Madhu nyugtalanul fészkelődön, mert tudatában volt annak, hogy anyja szavai célba találtak. Valóban szükségtelen tékozlást követett el. Képtelenség megmagyarázni, hogy hasznos dolog helyett miért vette meg a szép ezüst bokapereceket. Látni akarta a bársonyos barna szemek felcsillanását és a hirtelen felragyogó meghitt mosolyt, amely csak neki szól. Bhima észrevette arcán a határozatlanságot és rögtön cselekedett. Félig elfojtott zokogásba tört ki. Szemébe nagy könnycseppek gyűltek és lassan peregtek le selymes barna arcán. Tökéletesen sikerült produkció volt. Egy pillanatig kezében tartotta az ékszert, ujjaival gyengéden végigsimogatta, majd tenyerét megadással kinyújtotta: - Tessék, visz- szaadom - mondta lágyan. - Végy rajta pokrócokat és konyhaedényeket. Gyönyörűek, de nincs szükségem rájuk. - Megpróbált mosolyogni, de nem sikerült. Szája széle legörbült, amint maga elé kapta száriját, hogy arcát elrejtse. Madhu elvörösödött a dühtől. - Hallgass! - szólt mérgesen anyjára. - A bokapereceket a feleségemnek hoztam és azt akarom, hogy megtartsa. Letérdelt és felcsatolta a bokapereceket Bhima kis lábára. Egy kicsit tágak voltak ugyan, de elbűvölök és a kis csengetyúk minden mozdulatnál csilingeltek. Miközben Bhima szemét illedelmesen lesütötte, titokban győzedelmes pillantást vetett anyósára. Másnap a kútnál dicsekedve mutogatta kincsét az asszonyoknak. Mindannyian hangosan megcsodálták és egyben irigyelték is, csak Sita állt ott szótlanul. Az 6 ékszerei, vékony kis ezüst karperec és fülbevalója? melyekre oly büszke volt, teljesen elhalványodtak az értékes boka- perecek mellett. Az asszonyok, akik figyelték a jelenetet, egy pillanatig azt hitték, hogy Sita letépi Bhima karcsú bokájáról az ezüst pereceket. De nem ez történt. Sita megfordult, és minden porci- kájában reszketve, letörten hazarohant. A nap éppen delelön állt, a férfiak lerakták késüket és kinyújtóztatták fájó tagjaikat. Az asszonyok kibontották ele- mózsiás batyujukat. Bhima is szétteregette kendőjét és rendbe rakott mindent ura és parancsolója számára: Chapatty-t, kovásztalan kenyérből készült süteményt, zöldségfélét és egy üveg ,,lassi“-t. Az odaadó és engedékeny feleség szerep« felélénkítette humorérzékét és mikor Madhu hozzákezdett az evéshez, hátat fordított neki, hogy elkerülje kutató tekintetét. Kapil valamivel távolabb állt a többiektől két fiatalemberrel, akik azért jöttek ide a városból, hogy az aratásnál segédkezzenek. Egyetlen asszony sem hozott számukra ételt, és ők ott álltak, cigarettáztak, beszélgettek, miközben lopva az asszonyok felé nézegettek. Miután nem a faluban laktak, idegenségük varázsa megbúvölte az asszonyokat, akik merészen, felbecsülő tekintettel viszonozták lopott pillantásukat. Mikor Madhu befejezte az evést, Bhima lehajolt, hogy elvegye az üres tányért. Madhu hirtelen elkapta és megszorította csuklóját. Tudta, hogy a férfiak látják és kinevetik, de evvel már régen nem törődött. Az asszonyok is felpillantottak irigyen és rosszallóan.- Nos - suttogta gyengéden.- Engedj, mennem kell - mormogta Bhima. - Mindenki minket figyel és anyád is haragudni fog, ha későn megyek haza. Dalai Nergis J.*- Felnézett Madhura, aki olyan szorosan tartotta csuklóját, hogy fájdalmában felszisszent.- Várj rám - kérte Madhu -, korán otthon leszek. - De hirtelen elkomoro- dott. - Majdnem elfelejtettem, ma este a piacra kell vinnem a nádat. Velem jössz? - Bhima megrázta a fejét. - A szekér rázásától mindig megfájdul a hátam- mondta inkább megvárlak, amíg visszajössz. - Ismét mosolygott, hogy enyhítse szavait és Madhu vonakodva elengedte. Eközben az asszonyok elmentek, a férfiak pedig leheveredtek a fák alá, cigarettájuk füstjébe burkolódz- va és kétértelmű megjegyzésekkel szórakoztak. Bhima lassan elvonult, majd amikor már látókörön kívül volt, futni kezdett. Kacagott, és arcát a nap felé fordította. Baloldalán egy sekély kis patak csörgedezett, sűrű, tüskés bokrok mögé bújva. Alig egy percnyi habozás után, ledobta batyuját, és könnyedén leereszkedett a patak szélére. Leült egy sima, naptól felmelegedett sziklára, lábait a jéghideg vízben lóbálta. Száriját felhúzta a térde fölé és fejét féloldalra hajtva boldogan nézegette a napsugártól csillogó bokape- receit. Háta mögött halk nevetést hallott. Hirtelen megfordult. Kapil állt ott, még mindig derékig meztelenül, egy darab cukornádat rágcsált. Szemtelenül cirógató pillantással lassan végigmustrálta őt. Bhi- mának arcába szökött a vér, torka elszorult, de meg sem mozdult, amikor Kapil leült mellé a kőre. Volt valami állati szépség karcsú barna testében és ahogy Bhimára nézett, tekintete sem kutyahűséget, sem odaadást nem fejezett ki. Kemény arcvonásai felengedtek, és Bhima tudta, hogy ez már jót jelent. Kettéhasította a cukornádat és az egyik részét neki adta. Bhima elvette, és a nedvdús szár fölé hajolt.- Madhu ma este vásárra viszi a nádat- mondta anélkül, hogy barna fejét felemelte volna. Kapil hirtelen felnézett! - ügy? - suttogta lágyan, telt ajka mosolyra nyílt-, és te nem mész vele, ugye? Bhima nem felelt, és Kapil mosolyogva végigcsúsztatta kezét Bhima karján. Már későre járt, mikor Bhima hazaért. Madhu anyja a kunyhó előtt ült és várt.- Hol voltál, te haszontalan, hitvány asszony? - kiáltott rá élesen. - Két órával ezelőtt kivitted Madhu ételét, a többi asszony már rég visszatért. Bhima közömbösen vállat volt, és folytatni akarta útját saját kunyhójához. Még a két kunyhó miatt is pörlekedett a két asszony. Az öregasszony azt szerette volna, ha fia és felesége vele osztja meg a kunyhóját, de Bhima ezt határozottan visszautasította. Madhu egy élő sövényt ültetett be tövises ágakból a kunyhó köré, ami bizonyos privát jelleget kölcsönzött otthonuknak. Ahogy Bhima elhaladt mellette, az öregasszony megragadta száriját és egy rántással megállásra kényszerítette.- Felelj - üvöltötte dühtől lihegve. Bhima nyugodtan kiszabadította magát. - A fia nem engedett el - mondta, élvezve az öregasszony irigy tekintetét. - Beszélgetni akart velem. Madhu anyja feltételezte, hogy ez igaz lehet, így hát továbbengedte és még hallotta a tolózár kattanását, amikor Bhima maga után az ajtót becsukta. Mikor Madhu hazatért, Bhima vidáman fogadta. Segített a kocsiba berakodni és a durván megmunkált csikorgó kerekeket megolajozni. Ott állt a többi asszonnyal együtt és nézte az ökrösszekereket, ahogy végignyikorognak az országúton. a kocsisokat, akik az ostorukat pattogtatták és a nagy, járomba fogott fehér ökrök erőlködését. Az asszonyok lassanként szétszéledtek kunyhóikba, csak Sita maradt ott, aki összehúzott szemmel figyelte Bhimát.- Ma este a saját kunyhódban alszol?- kérdezte. Bhima nevetett. - Hát hol aludnék? Talán veled? Sita halkan így szólt: - Nem, nem velem - azután megfordult és elment. Mikor Bhima kunyhójában ért, Sita szavain töprengett. Sejt talán valamit? De túlságosan izgatott volt ahhoz, hogy evvel behatóbban foglalkozzék. Aludt a falu és még a sárga, gazdátlan kutyák is nyugodtan feküdtek, fejüket mancsukra hajtva. Egy árnyék lopjódzott halkan a csendes éjszakában Bhima kunyhója felé. Belülről egy zár kattant és utána minden elcsendesült. A hajnal belopakodott a síkság fölé, a csillagok elhalványodtak és bágyadtan ragyogtak. Kapil félig kitaszította az ajtót, nekitámaszkodott, hogy magába szippantsa a friss reggeli levegőt. Éppen egy cigarettát sodort lustán, amikor valami zajt hallott és ijedtében majd megdermedt. Minden kétséget kizáróan az országút felől hallatszott a kocsikerekek nyikorgása és az ökrök kolompjainak hangja. Bhima is meghallotta a zajt és az ajtóhoz ugrott. Együtt lesték a himbáló- dzó viharlámpa fényében felbukkanó kocsi közeledtét. Bhima nagyot sóhajtott. - Ez csak Madhu lehet - mondta meggyőződéssel. Senki más nem térhetett vissza ilyen gyorsan. Kapil halkan káromkodott és átkozta bolondságát. Közben a szekér befordult a kunyhókat körülvevő alacsony fallal bekerített udvarba. Bhima hirtelen lehajolt és lerántotta lábáról az ezüst bokapereceket.- Nesze - lihegte, - vedd el gyorsan! Később majd visszaadod. Majd úgy teszek, mintha ellopták volna. Gyorsan- sürgette. Kapil szó nélkül elvette és anélkül, hogy hátra nézett volna, elrohant az udvaron át. Közben a kunyhók ajtajai már mind kinyíltak és kíváncsi fejek kukkantottak ki. Bhima látta, hogy Kapil a falhoz ért és sikoltozni kezdett. - Tolvaj, tolvaj - kiáltotta hisztérikusan. Valóban Madhu volt az ökrös szekérben és ő volt az első, aki mellette termett. A többiek körülállták őket és kíváncsian kérdezősködtek. Bhima olyan hangosan zokogott és jajgatott, hogy alig tudták őt megérteni. Az asszonyok nem tanúsítottak valami nagy együttérzést. Szerintük, ha valaki egyedül hál, akkor ilyesmivel számolnia kell, és szerencséje volt, hogy nem vágták át a torkát. Madhu gondterheltnek látszott. A faluban tolvajokról nemigen tudtak, dehát aratás idején volt és ilyenkor sok az idegen. Bhima, aki furcsán érezte magát csupasz bokával, azt kívánta, bár sohasem ismerte volna meg Kapilt. Hangosan zokogott és most valóban őszintén bánkódott az elveszett gyönyörű bokaperece- kért. Madhu vigasztalta, ahogy tudta, de nyugtalan volt. Kapilról semmi hír és Bhima nagyon levert volt. Még az öregasszony is aggódott miatta és azt ajánlotta, menjenek be a városba.- Végy neki valami ezüst utánzatú karperecét - súgta Madhunak, hiszen agyonizgatja magát azért a bokaperecért. így hát Madhu kihozta a szekeret és befogta a nagy fehér ökröket. Bhima csendesen feküdt a szekér hátsó részében, amíg a városba nem értek. A szekér zökkenése egy mukkanást sem váltott ki belőle, de amikor a városba értek és érezte a különféle szokatlan illatokat, egy kicsit felélénkült. Szeme kitágult az áruval megrakott árusító bódé láttán. Színes selymek omlottak le a kövezetre csillogó kis halmokat képezve. A virágos bódék mogrától, jázmintól és édes illatozó rózsáktól roskadoztak. Madhu elnézően mosolygott izgatottságán. Olyan, mint egy gyermek. Talán felvidul, ha vesz neki egy karperecét- gondolta. Mialatt alkudozni kezdett az árussal, Bhima lustán körülnézett. Hirtelen megborzongott, mintha megérezte volna a közeledő veszélyt. Az egyik árusító bódé előtt állt Kapil, üjjai közt egy szál virágot lóbált nevetve, úgy, hogy a mellette álló lány el ne érhesse. Bhima szeme megigézve a lányra tapadt. Karcsú volt, fekete szemű, piros ajkú. haja mint fekete felhő lengte körül arcát és mosolyogva nézett fel Kapilra. De Bhima szeme a lány bokájára tap>adt. Mindkét bokáján ott csüngött az ő kígyó formájú ezüst boka- perece a kis csilingelő csengetyúkkel. Olyan intenzíven nézte, hogy Kapil- akaratán kívül - hátrafordult. Azonnal észrevette Bhimát és jól ismert szemtelen pillantásával végigmérte. Aztán elfordult, átölelte a lányt és valamit súgott a fülébe. Mindketten hátra vetett fejjel kacagtak, a lány gúnyosan, a fiú plédig, mint aki őszintén élvezi a tréfát. Bhima keze ökölbe szorult. Ó, bár kikaparhatná a szemét, belevájhatná körmeit abba a sima, barnabőrű arcába. De tehetetlen volt. Egy szót sem mert szólni. Madhu minden pillanatban megfordulhat és észreveheti őket. Elindult, magával vonszolva Madhut. Keze tele volt az értéktelen üvegdíszekkel. Mögöttük hallotta meg-megújuló kacagásukat, amely végigkísérte egész útjukon hazafelé. Angolból fordította PERTL ETELKA * Indiai elbeszélő Koví Az indul bér tolong búcsúzkoc egy fülkét szálltak.- Kár ér csajok, jöl a kutya-fit} nagyon tét-Az let kajánul a r- Akkor rog a har tetszett, é:- Na, é; is csak an szeműből! zett irigys^-Az né negyedik i A fiúk € közbeszólt esik egy I a lányok a happy ei ócska sze gatnak hál ban is. A (- Valób- Az az meg az ő I sei az ide< ideig...- Maga ülő fiú.- Igen,- Mert < magának élménye é- Nem, - mosolyii- Elmor csór ELCí Élesei Már n Nagyc Lejtór Hazat Lába i Ki set Ha dő Égből Napta Hiába A fén] -Éles Botort Márti Nincs A retikülje fekete üveggyön/I gyökkel van kivarrva. Kalapja is fekete, de a bársonyszerű anyag részben megmolyosodott s részben - azokon a helyeken, ahol igazgatni szokta - szőrét vesztette, mint egy beteg kandúr. Jobboldalt egy kis drótdarab áll ki belőle, bal fülénél egy színeha- gyott paradicsommadár díszíti. Harminc évvel ezelőtt e kalap láttán sápadoztak a barátnői: ma is, amikor tükre előtt fejébe nyomja, e harminc év előtti irigység emlékétől megszépül szemében ez az ócskaság. Egy hosszú és keskeny, cső formájú józsefvárosi moziban ülünk. Arca, még a vászonról visz- szafénylő gyenge derengésben is csupa ránc. Vannak ernyedt, petyhüdt arcú nénikék: az ő ráncai elevenek, beszédesek. Amit á színészek kifejeznek, utánuk játssza, a film egész forgatókönyvét ki lehet olvasni az arcára rajzolt írásjelekből. fíeá-reánézek, hogy lássam a szorongás és az ellágyulás, a derű, az ijedelem s aztán a tiszta öröm kifejezését, melyhez foghatót se festő, se szobrász nem alkotott meg.- Szép film a szünetben. Előbb elhúz. akarok. De r Örkény- Gyönyörű - í lant az üres vá- Sokat tets;-Jaj, én mi ülnék. Finom üveg a mindig otthor marad ilyen s. I Ív/i r
