Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-29 / 26. szám
Üzletház a Duklai hősök terén Hazánk legnagyobb egységes természetvédelmi területe, a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) 50 965 hektár, viszont a Magas-Tátra, mint földrajzilag meghatározott táj 3 600 négyzetkilométer. És igaz ugyan, hogy több irányból megközelíthető, de bizonyos: a múlt évben közel 2 millió látogató, turista és üdülő járt a Magas-Tátrában, s zömük ezen a kapun át érkezett. Modern, mozgólépcsőkkel felszerelt, ötszintes vasútállomása forgalmas, és a bratislavaihoz viszonyítva meglepően tiszta. Mondhatom így is: csillogó, mert a műkő borítású falak, a pályaudvar felőli üvegfalak még gyér napsütéskor is megcsillogtatják a fényt. A régi vasútállomásnak már csak az alapzata látható, bontják azt is. Csak sejthetem, hogy merre, hol járt Krúdy Gyula, a tátrai tájak nagy csodálója, amikor az egykori végállomáson időzött, s onnan kocsival utazott tovább, Podolinba. Ez persze nem jelenti azt, hogy a városban ne emlékeznének a régi állomással kapcsolatos derűsebb, szomorúbb történetekre. A derűsebbek közül való amit a város krónikása, dr. Ivan Pondusa mondott el nekem. Történt, mégpedig 1917-ben, hogy dr.Szontágh Miklós orvos, a Novy Smokovec-i szanatórium tulajdonosa, a Magas-Tátra lelkes fejlesztője és propagátora táviratot kapott: Július 26-án 9 órakor harminc építész érkezik Poprádra stop az állomásra kocsit kérünk küldeni stop. így értesítették Milan Michal Harminc építész érkezéséről, akit azután tíz kocsi várt. Ma, akár repülőgépen is jöhetne, mert az 1961- ben épített repülőtéren télen és nyáron állandó A régi Poprád jellegzetes építménye, a harangtorony (A szerző felvételei) a forgalom, hiszen közvetlen összeköttetést tartanak Bratislavával, Prágával és Berlinnel. El kell azonban ismerni a város krónikásának érvelését: igazán jelentőssé a vasút tette ezt a városkát, mert csak azóta nevezetes, amióta 1870-ben megépítették a vasútvonalat és a régi állomásépületet. Különben nem is jelentős a történelme. Bronzleleteket ugyan találtak a Veíká városnegyedben, ami bizonyítja, hogy régi település. Tudjuk, Zsigmond király a többi szepességi várossal egyetemben elzálogosította, a tatárdúlás után nagyrészt szászokat telepítettek ide, a XV. század első felében végigvonultak rajta a huszita csapatok, templomában középkori freskón látható a Magas-Tátra legrégibb ábrázolása, de a vasútépítést megelőző korból csak néhány XVI-XVII. századbeli polgárház, meg az 1658-ban épített, bástyaerődként is használt, reneszánsz harangtorony nevezetes. Ez a bástyás harangtorony volt a városképet jellegzetesen meghatározó építmény. Az innen küldött képeslapokról sohasem maradt le, mert jóformán csak ezzel büszkélkedhettek a poprádiak. Ma más, sok és különféle épület, inkább az áruházak, a szállók, az iskolák, a gyárak együttese határozza meg a városképet. A liget mögötti, 120 szobás Gerlach Szálló, a Duklai hősök terén található üzletházak, a sebes folyású Poprád folyó partjára épített iskolák, irodaházak, és a gyárak: a Húsz Dávid alapította, híres sörgyár, a munkás- mozgalom helyi fellegvárának számító, ma már modern vagongyár, s a nemrégiben épített, mező- gazdasági gépgyár. Nem is csodálkozom, hogy Andrej Dzupin, a járási pártbizottság vezető titkára ezt hangsúlyozza:- Minden tőlünk telhetőt megteszünk az idegen- forgalom fejlesztéséért, további szállókat, különféle létesítményeket építünk, de nem élünk kimondottan csak az idegenforgalomból. Az ipari és mezőgazda- sági termelés létbiztonságunk alapja, ami azt is jelenti, hogy dolgozóink, mint vendéglátók kellő magabiztossággal fogadhatják a hozzánk érkezőket. Megállapítását tények igazolják. A járás ipara az idei év első négy hónapjában 101,9 százalékra teljesítette a termelési tervfeladatot, vagyis 36,8 millió korona értékű termeléssel túlteljesítette. A járás mezőgazdasági üzemei az év eleje óta 9,2 millió liter tejet adtak el, 1,3 millió literrel többet a tervezettnél, s minden liter tej zsírtartalma, átlagosan számítva, 3,72 százalékos volt. A járásban élő 25 077 nyugdíjas a múlt évben nyugdíjként 319,6 millió koronát kapott, s közülük 5 756 alacsony járadékú nyugdíjasnak, átlagosan számítva, személyenként évi 4 591 koronás kiegészítő járadékot is folyósítottak. Nem kétséges, hogy a város, a járási székhely belső életét, külső arculatát, magát a jelenlegi városképet döntő mértékben nem csupán az idegenforgalom, inkább a termelés formálja. Mert alakul, formálódik, változik szüntelenül, s ez lépten- nyomon tapasztalható. Négy, régi szepességi város összeépülése a mai Poprád. Vel'ká és Stráze, meg maga Poprád néhány műemléke érdemes ugyan a megtekintésre, de ezeket a régi névvel jelölt városnegyedeket járva a látogató sokkal hamarabb veszi észre az impozáns téli stadiont, a szakszervezetek házát, a sokemeletes toronyházakat, mint a manufaktúraként épített papírgyárat, a Scherfel Aurél alpította hidegvízgyógyintézetet és botanikus kertet. Ha a látogató nem sajnálja az idejét, felszáll a 2- es számú autóbuszra, tíz perc alatt a peremvárosba, az egykori Spisská Sobotába jut. Ez Poprád műemlék városnegyede ma, mert itt szinte mindegyik ódon, reneszánsz és barokk ház érintetlen maradt. Azazhogy: szorgalmasan, évi 2,5 millió korona ráfordítással restaurálják ezeket az épületeket a szakemberek. Köztük a Josef Pipor vezette prágai munkacsoport. Háromszáz évvel ezelőtt az itt született Ján Brokoff díszítette szobraival Prágát, most prágai képzőművészek restaurálják a szülőházát. Ha több időm jutna a szemlélődésre, itt akár napokat is eltölthetnék a sajátos, tátraalji múlt és történelem emlékeinek tanulmányozásával. S hogy az mennyire sajátos, megállapítható az épületeken, házakon található szlovák, magyar, német, lengyel nyelvű feliratokból is. Csakhogy sürget az előre kiszabott időbeosztás. Még az itteni, jellegzetesen szeszélyes, tavaszi időjárás is: reggelenként csaknem felhőtlen az égbolt, ám a délelőtt folyamán megnövekszik a felhőzet, dél körül zápor, zivatar keletkezik, azután a késő délutáni órákban ismét kiderül. Amikor, a vasútállomás felé igyekszem látogatásom harmadik napján, megint csak a változás jelei tűnnek elém a ma már közel 40 000 lakosú város állomás előtti ligetében. Az egykori, nagy kiterjedésű Husz-parkból csak a liget maradt meg. Múzeumba került a derék vendéglős - akiről Jókai Mór is megemlékezett A lőcsei fehér asszony című regényben - tiszteletére állított emlékmű. Stefan Bednár nagyméretű, mozaik fali képe, ,,A felszabadulás“ még látható, de csak azért, mert a régi épületet lebontották ugyan, viszont a falrészt a kép miatt egyelőre meghagyták. Friss virág díszíti a Szlovák Nemzeti Felkelés idején, a repülőtér védelmében elesett húsz partizán közös síremlékét. Szemközt vele azonban már magaslik az új szálló félig kész épülete. Felszállók a pályaudvarra érkező Dargov-ex- pressz egyik kocsijába, s mert mintegy parancsolatra kisüt a nap, a Magas-Tátra büszke hegysora irányába pillantok: ragyognak a még mindig havas hegycsúcsok. Találó a megnevezés, hogy Poprád a Tátra kapuja, mert a látvány szavak nélkül mondja: Tessék, jöjjetek közelebb, be a fenyvesek közé, fel a csúcsokra! HAJDÚ ANDRÁS • A két Anikó f A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Egészségügyi Szakközépiskola 1970-től neveli az egészségügyi középkádereket, a gyermek- és egészségügyi nővéreket. Azóta több száz itt végzett leány, sőt néhány fiú is lépett munkába a kórházakban, orvosi rendelőkben és bölcsődékben. Az iskolába érkező visszajelzések szerint a munkájukkal általában elégedettek, bizonyítékául, hogy jól felkészítették őket a hivatásukra. Az iskolának jelenleg 270 tanulója van, az öreg, jobb sorsra érdemes épület már meglehetősen szűk. Dr. Simon Béla iskolaigazgató azonban a nehézségek ellenére meglehetősen derűlátó. Határozatokat, terveket rak elém, ezekkel támasztva alá, hogy napirendre került az iskola fejlesztése, bővítése. Jövőre elkezdik az emeletráépítést és egy évvel később be is fejezik a munkát. 1987-88-ban az étterem kerül sorra, aztán a tornaterem. Mindenképpen jó, hogy sor kerül a szakközépiskola bővítésére, ám jövetelem tulajdonképpeni oka nem az iskola fejlesztésének kérdése volt, hanem egy magasztosan humánus vállalkozás, amelybe az iskola tanulói kezdtek. Közülük többen vállaltak házi szociális gondozást. Idős nyugdíjasokat ápolnak, olyanokat, akiknek nincs hozzátartozójuk vagy valamilyen oknál fogva magukra maradtak. Rendben tartják a lakásukat, bevásárolnak nekik vagy csak úgy egyszerűen elbeszélgetnek velük. ÜKBi- Két-három éve folyik ez a gondozás - mondia dr. Simon Béla igazgató. - Nem is tudom, kitől származik az ötlet, úgy hiszem a gyerekek jöttek vele elő, és mi szívesen támogattuk a kezdeményezést. Az egész a Vöröskereszt-szervezet égisze alatt folyik. A munkát a tanárok részéről Kubík tanárnő hangolja össze. A városi nemzeti bizottság egészségügyi albizottságával felmérjük a helyzetet, kijelölik nekünk, hogy kik szorulnak gondozásra. Aztán októberben a tanulókkal sorra látogatjuk a kijelölt személyeket. Van, aki bizalmatlanul fogad minket, de a legtöbben könnyekig meghatódnak a meglepetéstől. Jelenleg tizennégy idős embert gondoznak, általában párosban. így pillanatnyilag 31 tanuló vesz részt a nemes vállalkozásban. Hervay Erzsébet, Horváth Zsuzsa, Méhes Anikó, Fél Anikó és mások. Korábban Sonleitner Gabriella, a SZISZ-alapszervezet közelmúltban leköszönt elnöke is vállalt gondozást, de most érettségizett, így elsősorban a tanulásra összpontosította a figyelmét.- Nálunk a Szocialista Ifjúsági Szövetség munkájában is az egészségügy dominál - mondja ami természetes is, mert égy SZISZ-tag legfontosabb feladata a leendő hivatására való felkészülés. Szorosan együttműködünk a Vöröskereszt-szervezettel és mi is értékeljük a kettősök munkáját. Erről azonban sokkal többet mondhatna Horváth Zsuzsa, a házi szociális gondozás krónikása. Zsuzsa a magyarázat helyett a krónikát mutatja, amelyben naplósze- rűen nyilvántartást vezet minden kettős munkájáról. Pontosan beírja, hogy mikor látogatták meg a reájuk bízott idős személyeket, mit csináltak náluk, mivel töltötték az időt. Általában hetente egyszer, szükség esetén kétszer is három-négy órát töltenek náluk. Kitakarítanak vagy bevásárolnak, de a leggyakrabban beszélgetnek. Magányukban ezt igénylik leginkább az idős emberek. Erről a két Anikó, Méhes és Fél Anikó beszélhet a legilletékesebben. Együtt járnak egy idős nénihez, a legszorgalmasabb és legbecsületesebb gondozóknak tartják őket.- Miklós Izoldának hívják az idős nénit, akihez járunk. Egyedül él egy családi házban, gyermekei nincsenek. Azt mondja, borzasztóan fájnak a lábai, lehajolni sem tud, öltözni is csak nehezen. Általában előre meg szoktuk beszélni, hogy mikor menjünk, de ha arra járunk, előzetes bejelentés nélkül is meglátogatjuk. Végtelenül kedves, aranyos néni, mindig süteménnyel kínál minket, azelőtt újságárus volt. Mindig ki szokott bennünket kérdezni, hogy mi újság az iskolában vagy otthon. Elvégzőnk egy s mást a házban meg a ház körül is. A Dunaszerdahelyi Egészségügyi Szakközépiskola tanulói kedvvel és lelkiismeretesen végzik a megfizethetetlen munkát. Zsuzsa, a krónikás havonta egyszer elmegy a városi nemzeti bizottságra Érsek Erzsébethez, az egészségügyi osztály előadójához beszámolni. Jómagam is elmentem.- Nincs az a pénz, amivel meg lehetne fizetni azt, amit ezek a lányok tesznek - e szavakkal fogadott, pedig ő már csak ismeri e cselekedet értékét, hiszen hosszú évek óta dolgozik ebben a munkakörben. - Nagy segítségünkre vannak az idősek ellátásában. A nyugdíjasok intézeteibe is eljárnak, hogy műsorral szórakoztassák a lakókat. Általában bizalommal fogadják őket és kedves, közvetlen kapcsolat alakul ki köztük. Pillanatnyilag^ 32 olyan személyt tartunk nyilván, aki gondozásra szorul. Közülük tizenhármán igénylik is a gondozást. Az egészségügyi iskola tanulóinak már követői is vannak, a TESLA vállalat egyik szocialista munkabrigádja. Sajnos, még így is kevesen vannak. • Sziegl Ildikó Remélem, nem sokáig. (A szerző felvételei) PALÁGYI LAJOS ÚJ SZÚ 8 1984. VI. 29. mill in
