Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-29 / 26. szám
> »- Kezdjük az ismerkedést a harci hagyományok emlékszobájában -, ezekkel a szavakkal fogad Jozef Vyhnalík, a Szlovák Nemzeti Felkelés tüzéregység parancsnokának politikai helyettese. - Féltő gonddal ápoljuk a hagyományokat. A bevonulás után az újoncok az emlékszobában ismerkednek meg az egység múltjával, jelenével és eredményeivel. Felsö-Garam mente központjában a helyőrség egykori parancsnoka már 1944 nyarán felvette a kapcsolatot a partizánokkal. A laktanya egészségügyi részlegén jöttek össze megbeszélésre. Már a következő héten megrakott autók hagyták el a helyőrséget. Fegyvert, élelmiszert vittek a hegyekbe. Samuel Sekuris őrnagy sokat kockáztatott, de nem félt, fel volt rá készülve, hogy az adbtt pillanatban katonáival együtt átáll a partizánokhoz.- Amikor kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés, ebben a laktanyában formálódtak a századok, az ütegek. Egymás után indultak a frontra, hogy felvegyék a harcot a fasisztákkal - mondja Jozef Vyhnalík. - A helyőrség parancsnoka a második taktikai csoport tüzérségének lett a parancsnoka. Fiatal, kemény tekintetű férfi néz le a panelon levő fényképről. Ki tudja, mikor készült a felvétel, békeidőben-e vagy már a harcok idején? Minden bizonnyal maga sem tudta, hogy életében ez lesz az utolsó fénykép. Később ugyanis fogságba esett, néhány héttel a háború befejezése előtt a mauthauseni koncentrációs táborban végeztek vele a fasiszták. így álltak bosszút a felkelés egyik derék harcosán és parancsno- nokán. Az említett felvétel mellett számos korabeli fénykép idézi a dicső napokat. Az egyiken éppen fegyvert kapnak a felkelés katonái, a másikon vidáman mene• A laktanya előtt a Felkelés napjaiban (Archív felvétel) NEM HOZNAK SZÉGYENT HÍMJEIKRE telnek a kijelölt körzetbe. Az egyiken asszonyokat látni, akik látogatóba jöttek. Aztán a visszavonulás keserű pillanatait láthatja az ember. Fáradt, kimerült katonák a hegyekbe tartanak, hogy partizánként folytassák a harcot.- Az egység 1945 elején újraszerveződött - folytatja a parancsnok politikai helyettese. - A csapatzászlót 1954-ben kapta meg. Azóta sok év telt el. Sok, valóban sok, de ezek eredményekben igen gazdagok voltak. Erről tanúskodnak az emlékszoba további paneljai is. A harci és politikai kiképzés eredményeiért a csapatzászlót a Kiváló Munkáért, a Fegyverbarátság elmélyítéséért kitüntetéssel, a Vörös Csillag Érdemrenddel, és számos más emlékéremmel dekorálták. A Jan Sverma laktanyában lévő egység 1970-ben kapta meg a Szlovák Nemzeti Felkelés Egysége elnevezést.- Gyakran látogatnak el hozzánk az SZNF egykori harcosai: Cyril Kuchta, Ondrej Brt'ko nyugalmazott őrnagy, vagy Ján Gregor tartalékos alezredes, aki az egységben szolgált. Az udvarról vezényszavak hallatszanak be. Nem időzünk sokáig az emlékszobában, azokhoz tartunk, akik az egység forradalmi hagyományait ápolják, folytatják. Vladimir Homolka tizedes, akit a közelmúltban vettek fel a pártba tagjelöltnek, fél szakaszával a bemérést gyakorolja.- A téli éleslövészet jól sikerült - jegyzi meg a kiképzés szünetében - azóta természetesen újoncok jöttek közénk, de mindent megteszünk azért, hogy a közeli szemle és az éleslövészet jó vagy kiváló osztályzatra sikerüljön.- Erre tettünk ígéretet az évforduló tiszteletére a kötelezettségvállalásunkban is - viszi tovább a szót Igor Nemcok alhadnagy, szakaszparancsnok. Újabb lőelemeket határoz meg a félszakasznak. Egy ideig szótlanul nézzük a gyakorlatozó katonákat. Megcsodáljuk az irányzó fürgeségét, a lövegzárkezelök gyorsaságát. Közben kísérőm megjegyzi:- Az alhadnagy a múlt év végén került hozzánk. Az egyik közeli szövetkezetben mérnökként dolgozott. A pártszervezet küldte hozzánk. Egyelőre továbbszolgáló, de szeretnénk, ha hivatásos katona lenne belőle. Ügyes fiú, az egyik legjobb szakaszparancsnokunk. Távolabb a sorozatvetövel ismerkednek a tanzászlóalj katonái. A híradósok a laktanya udvarának különböző helyeiről küldik a „rejtjelezett“ parancsokat. Az őrszobából váltásra indul az őrség. Egyszóval minden megy a maga rendje szerint, amikor riadót jelezve felbúg a sziréna. A katonák szétoszlanak, mindenki siet a kijelölt helyre. Pár perc múlva már kigördül a kapun a forgalomirányítók járműve, amelyet a felderítő alegység követ. Robert Riéánek őrnagy, az egység pártalap- szervezetének az elnöke is teljes felszereléssel áll a laktanya udvarán. Nézi az egymás után távozó alegységeket, majd ezt mondja:- Fegyelmezetten végzik feladataikat a katonák. Ott van köztük Ján Hrivnák és Frantisek Lukacoviö hivatásos tiszt is, akik munkájukkal kiérdemelték, hogy felvegyék őket a párttagok sorába. Egyébként örülünk, hogy az utóbbi években nálunk nem fordult elő baleset és a tanszázadból öt fiatalt nyertünk meg a katonai iskolákba. Kocsiba ül, siet a többiek után. Alkonyodon már, amikor a láthatáron feltűnt az első visszatérő katonai jármű. Amint leszálltak a gépkocsikról, összefutottam Marian Doric alhadnaggyal, a SZISZ alapszervezetének elnökével. A tényleges katonai idejét tölti, de mint a katonák mondják, tekintélye van.- A kiképzés, a gyakorlat mellett katonáink a szakköri tevékenységből is kiveszik a részüket - mondja, miközben lekapcsolja tiszti derékszíját. - Zenekarunk a néphadsereg seregszemléjén vesz részt. Amíg idáig eljutottak, több vetélkedőn kellett helytállniuk. A Vörös zászló nyomában versenyben a négytagú csoportunk a magasabb egység vetélkedőjén a második helyen végzett. Van modellező, fényképészeti szakkörünk. Hét katona, illetve tiszt pionírraj vezetőjeként tevékenykedik. Hetente négyszer vetítünk filmet. Kiváló újítóink is vannak. Számos iskolával, üzemmel tartanak fenn kapcsolatot. Mindenben és mindenkor segítik a népi milícia, a Honvédelmi Szövetség munkáját. Erről tanúskodik az is, hogy megkapták a Honvédelmi Nevelésért kitüntetést. Arra a legbüszkébbek, hogy mély baráti kapcsolat fűzi őket az egyik szovjet tüzéregységhez, amellyel közös harcászati gyakorlaton vesznek részt.- Az SZNF 40. évfordulója alkalmából egységünk számos rendezvényt szervez - újságolja Vilém Urbá- nek tisztjelölt, szakaszvezető. - Mint minden más alkalommal most is szívesen látjuk majd a laktanyában az iskolásokat, a pionírokat. Nemcsak az emlékszobát, hanem a harci technikát is megmutatjuk nekik. Bármilyen nehezemre esik is, búcsúzni kell. A századok, az ütegek szálláskörletében egymás után hangzik fel az ügyeletesek elnyújtott kiáltása: takarodó! A szobákban kialszik a fény. A katonák pihennek, hogy holnapra, az új kiképzési napra erőt gyűjtsenek, hogy itteni szolgálati idejük alatt tovább öregbítsék a gazdag múltú egység hírnevét. NEMETH JANOS Aj szú 9 984. VI. 29. A prócska gyöngy a kagylóban. Ahogy a nap megérinti sugaraival, ragyogni kezd. Vajon él-e az a gyöngyhalász, aki felhozta a tenger mélyéből - gondolom, miközben a házigazda szebbnél szebb, ragyogóbbnál ragyogóbb kagylókat ad a kezembe.- Ezekkel dolgozom, ez a nyersanyagom. S mi készülhet belőlük? Nézzen körül a lakásban - invitál Kaéparu József kagylófaragó egy kis lakásnézőbe. Van mit nézni, van min elámulni egy-egy gyöngyház-dombormű, gyöngyházzal kirakott szelence vagy doboz láttán. Majd amikor a sok csillogástól káprázni kezdett a szemem, Pepi bácsi, - mert Dunaszer- dahelyen (Dunajská Streda) és környékén így ismeri öt mindenki - mesélni kezdett.- Talán száz éve is annak, hogy nagyapám Bécsben kitanulta a gombkészítő mesterséget. Akkor még minden gomb gyöngyházból készült, sajnos ma már a műanyag kiszorította ezt a csodálatosan szép nyersanyagot - sóhajtott fel.- Amikor hazatért Csehországba és 2írovnice községben letelepedett, megtanította a község lakosait is a mesterségére. Azután nem volt olyan család, amelyik ne gombkészítéssel foglalkozott volna. Nem csoda, hogy én is megtanultam. De van egy nagybátyám, aki nem elégedett meg csupán a gyöngyházgomb készítésével. Kikísérletezte, hogy a kagyló gyöngyház rétegéből mást is lehet készíteni. Én sem elégedtem meg azzal, amire ó tanított, kísérleteztem, faragtam, véstem a kagylókat... Amikor megnősült, elhagyta faluját, és Dunaszerdahelyre költözött. Az ősi mesterséget ma már egyedül ő folytatja.- Ez a sötét kagyló Tahitiból, ez a csodálatosan szép, zöld színű Indiából, ez pedig Ausztráliából * való - mutatta a kagylókat, majd tovább fűzte a szót. - Csak a keményfalúakkal lehet dolgozni. Ezek mély tengerekből kerülnek elő, a faluk vastag, hiszen csak így tudják megvédeni magukat a rettenetes nyomástól. Ezekből lehet csodálatos dolgokat kihozni - simogatta szemével valamennyit. Miközben a ház pincéjében levő műhelybe vezetett, válaszolt arra a kérdésre, mi mindent készített már kagylóból. Serlegeket, plaketteket, brossokat, apró gyöngyöket, de őt kérik fel ha a páratlan értékű és szépségű gyöngyházberaká- sos bútorokat kell restaurálni. Barátait gyakran lepi meg gyöngyház-dombormű- vekkel. A műhelyben egymás mellett állnak a gépek, alattuk csőrendszer húzódik és mindent finom fehér por borit. - Ez itt az én találmányom - mutatott Pepi bácsi a csövekre, majd elmagyarázta, hogy a kagylópor kiváló talajjavító s az elszívóberendezés egyenesen a kertjébe szórja a port. - Sok időt töltök itt, s ha dolgozni kezdek, elfeledkezem mindenről, azon vagyok, hogy minél előbb elkészüljön a művem. Ilyenkor a feleségem is hiába hív, hogy tálalva van, meg sem hallom. Cselhez kell folyamodnia, kikapcsolja az áramot s nekem mennem kell. Órás szerettem volna lenni - vallja,- ezért ha a környéken valakinek elromlik az órája elhozza nekem, nem tudom visszautasítani - majd elneveti magát.- De csinálok én egyebet is! Mondjam?- kérdezte. - Múltkor az Agrofrigorból kerestek fel, mert az üzemi konyha katlanjának egyik alkatrésze eltörött. Tőlem kértek tanácsot, mit csináljanak. Megnéztem a hibás alkatrészt, elkértem s még aznap vastag, kemény plexiből kiesztergáltam. De mondhatok mást is. A mihály- fai szövetkezetben elromlott az öntöző- berendezés. Mivel nem volt pótalkatrészük, azt is megcsináltam. Vallom, hogy mindent el lehet készíteni, csak akarni kell. Persze, a kagylófaragás az igazi szerelmem. Meg a főzés és én vagyok a legjobb férj is - ugye anyuka, - fordult kedvesen a feleségéhez. A búcsúzásnál tekintetem megállt egy csodálatosan szép, faragott tükörkereten.- Néhány hete még csak félkeret övezte a tükröt. Volt egy kis időm, így az eredeti alapján kifaragtam a hiányzó részt. Ugye nem látni a különbséget - kérdezte sugárzó arccal. - Pepi bácsi faragni is tud?- tettem fel a kérdést szinte önmagámnak. - Ez is a mesterségemhez tartozik, hiszen gyakran fa alapra ragasztom a gyöngyházlemezeket. Ebből is megélnék, de fafaragó mesterből van elég- kagylófaragással viszont Szlovákiában csak én foglalkozom. Azt sajnálom csupán, hogy nincs kit beavatnom mesterségem titkaiba és én sem fiatalodom, sajnos... Miközben a virágok övezte ösvényen a kapuig kísért, tekintetével megsimogatta a bársony szirmú rózsákat. - Talán egyszer gyöngyházból is kifaragom... PÉTERFI SZONYA * \
