Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-29 / 26. szám
t ÚJ szú 1984. VI. 29. M ár korábban is felfigyeltem arra, hogy Szlovákia fővárosának építkezéseiről szinte az egyik napról a másikra eltűntek a Bratislavai Magasépítő Vállalat emblémájával fémjelzett gépkocsik. Majd jó fél évvel ezután ugyanez történt a Staving valamint a Prefmonta szállítóeszközeivel is. Az építkezések mégsem álltak le, sót, sok esetben szemmel láthatóan nagyobb iramot vettek fel, mint azelőtt. S hogy mi történt a rengeteg gépkocsival? A választ bízzuk az illetékesre.- Létrejött a bratislavai Strojservis, és az említett három vállalattól fokozatosan „elszívtuk“ a tehergépkocsikat, az erőgépeket, az autódarukat, betonkeverő központokat és még sokféle más gépet - mondja Jozef Huska mérnök, gazdasági igazgató. - Persze, nem erőszakos beavatkozásról volt szó, hiszen közös megállapodás eredményeként jöhettünk létre. Huzamosabb idei folytak megfigyelések, amelyek célja az volt, miként lehetne a hasonló munkára szakosodó építővállalatok munkáját hatékonyabbá tenni. Így született meg az a gondolat, hogy nem jelentettek különösebb megterhelést, hiszen csaknem mindenki maradt eredeti beosztásában, megszokott munkakörben. Akkor csupán a gépeket tömörítő új vállalat neve hangzott még kicsit szokatlanul.- Amikor a másik lépést tettünk meg, féléves tapasztalatokkal a hátunk mögött már könnyebben végeztük el a munkát. Ez már az idén történt, ugyanis január elsején vettük át a Staving és a Prefmonta gépeit újabb 560 dolgozóval - mondja Huska mérnök. - Ami ezután történt, az a vállalaton belüli munkaelosztás minőségi változásaival kapcsolatos. Nekünk ki kellett dolgoznunk ennek a szűkén szakosodó egységnek az optimális belső felépítési rendszerét. S ami még fontosabb, nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is bizonyítanunk kellett életképességét. Nem állítom, hogy egyik napról a másikra születtek meg az ötleteink, hiszen már az átszervezés megkezdésének pillanatában is volt pontos útmutatónk, de sok mindenben mégsem láthattunk előre. Éppen a súrlódási felületeket kellett menet közben finomítani. • Indulás az áruért területen sem tudta ellátni feladatát. Egyébként úgy tervezzük, hogy év végére 32 millió korona értékű elhasználódott állóeszköztől szabadulunk meg. Most, hogy egyre tisztábban látjuk az összefüggéseket, már arra is rájöttünk, hogy nem minden kiselejtezett gép helyére állítunk újat. Pontos tervezéssel, szoros együttműködéssel el akarjuk érni, hogy kevesebb géppel is eleget tudjunk tenni az elvárásoknak. Egy új vállalat első lépéseiről központosítani kellene ezeket, s az egységes, összehangolt irányítás lehetne a nehézségekre a gyógyszer. Ennek a felismerésnek köszönhető, hogy megalakult az Építő Művek konszern, amely az eddig említett három vállalatból jött létre, beleértve az „újszülött“ Strojservist is, mint negyediket.- Azt értem, hogy egységes irányításra törekedtek, de miért kellett a gépeket külön vállalatba összevonni?-A szakosodás korát éljük, s rájöttünk, hogy mindnyájunk számára egyszerűbb lesz, ha mindenki azzal foglalkozik, amihez a legjobban ért. Eddig minden partnervállalatunknak külön-külön kellett gondoskodnia az épületek anyag- ellátásáról, felügyelnie a sokrétű munkára, biztosítani a szállításokat, törődni a karbantartásokkal. Mindez sok időt és energiát igényelt, s gyakran annyira lekötötte a vezető szakemberek figyelmét, hogy magára a termelésre alig tudtak figyelni. Érthető volt ez a magatartás, hiszen senkitől sem várhattuk el, hogy a nap huszonnégy órájában dolgozzon. Felelősségre sem lehetett vonni ezért jóformán senkit, hiszen a munkaidejét csaknem mindenki becsületesen ledolgozta, s arról sem az érintettek tehettek, hogy az érdemi tevékenységre alig maradt idejük. Ezen az állapoton igyekeztünk változtatni az átszervezéssel. Gondolom, itt az a pillanat, amikor az eredményekről kellene szólni. Mielőtt viszont az értékelésre terelnénk a szót, mondjuk el azt is, hogyan ment végbe az átszervezés. A hivatalos dokumentumokból kitetszik, hogy a konszernen belüli újjászervezés két döntő fontosságú lépést igényelt. Az elsőt még múlt év felében tették meg. Akkor a Magasépítő Vállalat szállítóeszközeit vette át a Stroj- servis, ami egyébként úgy ezer dolgozót érintett közvetlenül. Ugyancsak a szakosodás elvét követték, amikor a Magasépítő Vállalattól még két további központ gépeit is átvették. így kerültek a Strojser- vishez tavaly a földgyaluk, a bulldózerek - egyszóval az erőgépek, valamint a betonkeverő és -szállító eszközök is. Ez további 250 ember életét befolyásolta. Igaz, e változások a személyekre nézve • A szakosodás korát éljük - mondja Huska mérnök- Ma már ,,ütőképesnek“ tartja az ön által is igazgatott vállalatot?- Az első perctől kezdve azon fáradozunk, hogy a partnervállalatok, amelyektől átvettük a gépeket, hasznosnak tekintsék a változást. Biztató, hogy ma már senki sem állítja, elhamarkodott cselekedet volt az átszervezés. Nálunk például a kétlépcsős vállalatirányítási rendszert teszteljük. Mint tudja, az építőiparban a háromlépcsős terjedt el, tehát a válla- lat-üzem-központ láncolat a meghatározó. Mi az üzemeket kiiktattuk, így az információ is gyorsabban, s ami ugyancsak fontos, változatlan, kevésbé kozmetikázott formájában jut el hozzánk. Ez viszont döntéseinkre is jól hat. Egyébként kilenc szakosított központot alakítottunk ki. Van például kisgép-kölcsönző részlegünk. Ennek létrehozásánál abból a felismerésből indultunk ki, hogy sokszor ugyanaz a gép, amely az egyik vállalatnál hónapokig kihasználatlanul fekszik, a másik vállalatnál hiányzik. A kölcsönzésnek ezt az ellentmondást kellene feloldania. Az elvégzendő munkától függően mi pontosan meghatározzuk, meddig tarthatja magánál az igénylő a gépet, hogy a többi érdeklődő is megfelelő időben hozzájuthasson. Külön részlegként vezetjük a karbantartó-javító bázist, a betonkeverő és -szállító központot, s az erőgépeket. Van továbbá autódaru rész= legünk, a billenőkocsik is egy önálló egységet képeznek, a személygépkocsik ugyancsak külön irányítás alatt vannak. Mindent összevetve, ma már pontosan át tudjuk tekinteni, mennyire kihasználtak állóeszközeink.- A vállalatok közti együttműködés a konszernen belül most nagyon egyszerű. Partnereink nálunk rendelik meg: hová, mikorra, mennyi és milyen anyagot kívánnak, a mi kötelességünk, hogy ennek pontosan eleget tegyünk - magyaráz Huska mérnök. - Mi tulajdoképpen szolgáltató vállalat vagyunk. A többieknek az is nagyon előnyös, hogy a gépek javításáról, karbantartásáról is mi gondoskodunk. Őket nem érdekli, hogy most hány gépünk üzemképtelen, amit megrendeltek, azt idejében meg is szeretnék kapni, így js van ez rendjén. Legyen az a mi gondunk, hogyan tegyünk eleget az igényeknek, ők gondoskodjanak a beruházások jó üteméről és a jó minőségű kivitelezésről, a többit mi vállaljuk. Közben már a karbantartó-javító bázis egyik tágas szerelőcsarnokában járunk. Látom, üres szerelöhely itt alig akad, munka tehát van bőven. Nem csoda, hiszen a pontos szervezés a gépek fokozottabb igénybevételét is magával vonta. Az egyik tehergépkocsi alvázán hárman is serénykednek. A legfiatalabb még csak tanulja a mesterséget. Érlelődik tehát az utánpótlás, lesz mire alapozni a vállalat jövőjét. Csupán néhány méterrel arrébb egy „kibelezett“ Tatra motor fölött hajlon- ganak ketten, fiatalok ők is, fogásaik mégis szakavatottak.- Az elavult gépektől igyekszünk mielőbb megszabadulni. A műhelyben csak azok a gépek vannak, amelyek még futhatnak egy ideig - kalauzol Huska mérnök. - Nekünk most rendet kell teremtenünk abban a vegyes összetételű „örökségben“, amelyet átvettünk a vállalatoktól. Már az a tény is, hogy az első negyedévben nyolcmillió korona értékű elavult állóeszközt kellett kiselejteznünk, azt bizonyítja, hogy amíg minden tevékenységről egy vállalatnak kellett gondoskodnia, addig kielégítően talán egy Amikor az idén január elsején a feltöltött, s végleges létszámmal működni kezdett a Strojservis, nem akármilyen rajttal indítottak. Kísérőmtől megtudom, hogy a javítóműhely kollektívája, és a betonkeverő központokon dolgozók is elfogadták a brigádon belüli önálló elszámolás elveit. Ez azt is jelenti, hogy az említett munkahelyeken pontos mércét alkalmaznak az egyéni teljesítmények kiértékelésére. Csupán a valódi és a jó minőségű teljesítmény értéke kerülhet hónap végén a borítékba.- Úgy érezzük, mostanra már elfogadható színvonalon működik vállalatunk. A jövőben a szolgáltatások skáláját szeretnénk bővíteni és minőségét javítani. Ennek értelmében raktárainknak még szűkebb szakosítására törekszünk majd. Ezzel a raktárkészletek csökkentését szeretnénk elérni. Ki is próbáltunk már egy módszert az első negyedévben, amely azt eredményezte, hogy a tervezett 28 millió korona értékű raktárkészletet több mint egymillió korona értékű áruval csökkenthettük. Az év végén újításként szeretnénk bevezetni a konténeres árukiszállítást. Úgy tervezzük, hogy épületenként pontosan kiszámítjuk, mennyi és milyen anyag kell a szakipari munkákhoz. Konténerekbe rakjuk a szükséges anyagmennyiséget, s ezt egységcsomagként szállítjuk ki az építkezésre. Ha valamelyik megrendelő ezután is vételezni akarna még anyagot, az máris olyan gyanúba keveredik majd, hogy nem gazdálkodott jól a rábízott értékekkel. Ekkor a felügyeleti szervek jutnak majd szójjoz, s attól függően, mit derítenek ki, vonhatják le e következtetéseket. Tervezzük saját laboratóriumok létrehozását is, amelyek a beton, habarcs, és az egyéb általunk előállított ternjékek minőségét ellenőriznék. A beszélgetés során megtudom, az itteniek már felvették egy kassai (Kosice) építövállalattal is a kapcsolatot, hogy az általuk kikísérletezett új és gazdaságosabb betonszállító rendszert tanulmányozhassák. Ennek hasonló változatát szeretnék létrehozni a jövőben Bratisla- vában is. Ahogy mondani szokás, mostanában mindenhol ott a szemük a Strojservis szakembereinek, hogy a jó ötleteket mielőbb vállalaton belül is saját hasznukra fordíthassák. Időközben már a gépkocsikkal teli udvaron járunk, az egyik motorja nyomban feldübörög, s másodpercek múlva már csupán a kipufogó gáz jelzi a teherautó útvonalát. A diszpécsertől tudjuk meg később, áru érkezett, a vagonokhoz igyekeztek. Siettek, mert az idén e téren is rekordot szeretnének dönteni. Korábban rengeteg kötbért emésztett fel a vagonok késedelmes kiürítése. A vasút illetékesei egy órát sem engedtek el kártérítés nélkül. így aztán hatalmas összeget tett ki a pönálé. Például tavaly az első negyedévben, amikor még a magasépítő vállalat maga gondoskodott az anyagmozgatásról, több mint egymillió 330 ezer korona kötbért fizetett a vasútnak. Az idén, ugyanabban az időben, amikor már a Strojservis három vállalat válláról vette le ezt a gondot, csupán 300 ezer korona pönálét fizetett. Nos, gondolom, ez is látványosan jelzi, mekkora utat tettek meg röpke néhány hónap alatt. Pedig, mint mondják, ez még csak a kezdet. KESZELI BÉLA • Csupán a jó minőségű munka értéke kerülhet hónap végén a borítékba (A szerző felvételei) • A „kibelezett“ Tatra motor felett...
