Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-15 / 24. szám

Évek óta megadott nekem az a szerencse, hogy rend­szeresen tudósíthatok az atomenergia békés kihasználá­sáról. Most is ezzel a szándékkal érkeztem Trnavába. Az itteni Atomerőmű Kutatóintézethez tartozó Ágazati Kiképző és Oktató Központot szeretném bemutatni, hiszen ehhez hasonló létesítmény hazánkban nincs több. Nem akárki szegődött kísérőmül, Vlastimil Ehrenberger mérnök, a tudományok kandidátusa, a szövetségi tüzelőanyag és energetikaügyi miniszter ajánlotta föl segítségét. Vele látogatjuk végig a jól felszerelt, tágas tantermeket. Most épp egy előadás kellős közepébe csöppenünk, csendesen helyet foglalunk az amfiteátrum szerű hallgatótérben. Az előadó diafölvételek segítségével teszi változatossá, ért­hetőbbé mondanivalóját. Mai témája a primér rendszer működésével kapcsolatos.- öt éve döntöttünk úgy, hogy létrehozzuk ezt a köz­pontot - mondja már a folyosón a miniszter. - Addig a Szovjetunióban képeztük ki az atomerőmű kezelő sze­mélyzetét. Távlati terveinkből kiindulva viszont világos volt számunkra, hogy a jövőben magunknak kell gondoskod­nunk a szakemberekről, hiszen hazánkban több atom­erőmű építése kezdődött el. Ma például négy ilyen beruhá­zást tartunk számon. Ezekbe annyi üzemviteli, karbantartó és egyéb szakemberre lesz szükségünk, amennyit már gazdaságosabb idehaza kiképezni.- Miért döntöttek úgy, hogy éppen itt, Trnavában hozzák létre ezt a központot?- A választás egyértelmű volt, hiszen köztudottan innen csupán néhány kilométerre működik hazánk első atomerő­műve, a Jaslovské Bohunice-i V-1-es. A határozat meg­hozásában tehát az is sokban közrejátszott, hogy itt úgymond kéznél lesznek a gyakorlati oktatás lehetőségei is. Nem probléma a hallgatókkal ellátogatni Jaslovské Bohunicébe, és a berendezéseken bemutatni azt, amit maketten már láthattak. Továbbá azt is nagyon fontosnak- Innen élőben is tudunk közvetíteni - mondja Vladimír Krétien mérnök A reaktor kicsinyített mása is megkönnyíti a nehéz tananyag gyors elsajátítását tartjuk, hogy gazdag gyakorlati tapasztalatokkal rendel­kező szakemberek adhatnak elő itt, akik egyenesen az atomerőműből léphetnek a hallgatók elé a dobogóra. Az ilyen oktatók aztán könnyebben állják a kérdések kereszt­tüzét is. ^ Közben már egy fölöttébb érdekes, szemléltető eszkö­zökkel gazdagon berendezett helyiségben vagyunk. Fehérköpenyes diákok csapata egy makett előtt áll, közé­pütt Jozef Hlavatoviő oktató magyarázza a berendezések működési elvét. Rövid hallgatózás után én is megértem, hogy a szekundér rendszer „magaviseletét“ elemzi. Itt módjában áll minden elméleti állítását nyomban egy gya­korlati próbával.is megerősíteni. Miután a hallgatók kifogy­nak a kérdésekből, s az oktató is úgy véli, a témáról már eleget elmodtak, a csoport átvonult a következő makethez. Most éppen a reaktort látjuk elemeire bontva, ilyen körül­mények között a magyarázat még a laikus számára is könnyen fölfogható.- Amint látja, nem tizenéves kamaszok ülnek a padok­ban, illetve tesztelik a próbaberendezéseket - mondja Ehrenberger mérnök. - Mindenkinek van már szakmája. Mi például főiskolát végzett, úgymond kész szakembereket hívunk meg, és őket képezzük ki a speciális feladatok ellátására az atomerőmű egy-egy szakaszán. Kerülnek ki innen reaktor, illetve blokk vezérlő szakemberek, és má­sok is.- Pillanatnyilag hány szakember van itt kiképzésen?- Jelenleg száz. Ehhez hozzá kell fűznöm még, hogy amikor elhatároztuk a hazai egységes oktatási rendszer bevezetését, Pieéíanyban létre is honunk egy ideiglenes központot, ahol nyomban elkezdtük a továbbképzést. Sze­rényebb körülmények között ugyan, de néhány évig ott is sikeresen dolgozott ez a gárda. Az eltelt évek során összesen 650 szakembert avattunk be részletesebben is az atomerőmű irányításának,,titkaiba“. Van már bizonyos múltja tehát ennek a munkának ágazatunkban is. Az itteni körülmények lehetővé teszik azonban a még színvonala­sabb oktatást. S hogy ez valóban így van, bizonyítja az elém táruló kép is. Csupán itt, a helyi, zártkörű televíziórendszer vezérlő termében jövök rá, mi célból szereltek föl minden tante­remben több tévékészüléket is. Az oktatási tervet követve innen bármikor beiktathatnak az előadásokba filmvetítést. A szomszédos stúdió viszont olyan nagyvonalúan kivitele­zett, hogy ott akár nagylétszámú kerekasztal beszélgeté­seket is képmagnóra rögzíthetnek, s a megfelelő időben a belső hálózaton keresztül közvetíthetik a hallgatóknak.- Még ennél is többre képesek ezek a berendezések - mondja Vladimír Krétien mérnök. - Mi élőben is közvetít­hetjük innen az előadásokat az összes tanterembe. Egyébként eddig 15 témát rögzítettünk szalagra, további néhányon viszont éppen most dolgozunk. Véleményem szerint ezek a berendezések nagyon előnyös befektetés­nek bizonyulnak, hiszen múlt év októberétől, amikor elkezdtük itt az oktatást, már a hallgatók tudásán is lemérhetőek a korszerű képzés eredményei. Félbe kell szakítanunk a beszélgetést, mert közben a stúdióban már felkészültek egy újabb előadás fölvéte­lére. A kényelmes fotelban elhelyezkedő szakember néhány másodperc múlva arról beszél képzeletbeli hallga­tóinak, akiket itt most az operatőr képvisel, hogy miként megy végbe a maghasadás a reaktorban. Különleges eseteket is említ, csak azt sajnálom, hogy nincs időm végighallgatni az egészet.-Jöjjön, van nálunk egyéb látnivaló is - szólít Eduard Metke mérnök, a tudományok kandidátusa. Sejtem, tőle is sok érdekeset megtudhatok, hiszen már évek óta ő az Atomerőmű Kutatóintézet igazgatója.- Itt van például a számítóközpontunk. Ilyet sem láthat ma minden iskolában - tessékel be maga előtt az egyik helyiségbe. - Pillanatnyilag még nincs módunk kihasználni teljes kapacitását, de jelenleg amúgyis a berendezések összehangolásán fáradozunk. Belátható időn belül viszont már az általunk meghatározott céljának szolgálhat ez az egység is. Maholnap megkapjuk Brnóból az első hazai vezérlő egységet. Nyilván látta már Jaslovské Bohunicé- ben azt a hatalmas, rengeteg műszerrel felszerelt panelt, amelyet az atomerőmű agyának szoktak nevezni. No, ehhez hasonlót kapunk mi ide. Miénk lesz a KGST A stúdióban képmagnóra rögzítik a következő elő­adást (A szerző felvételei) országokon belül a legmodernebb irányító egység. Már mindent előkészítettünk fogadására, ha megérkezik, csu­pán föl kell szerelni az arra kijelölt helyiségben.- Ennek milyen szerepe lesz a kiképzésben?- Nézze, a számítóközpont segítségével, megfelelő program betáplálásával, utánozni tudunk majd bármilyen helyzetet, amely az atomerőmű üzemelése során előfor­dulhat. A gyakorlati próbák során természetesen arra szeretnénk a hallgatókat felkészíteni, hogy gyorsan és pontosan tudjanak reagálni minden helyzetben. Azt sze­retnénk, hogy ne érje őket semmilyen meglepetés. Nem véletlen, hogy külföldről is érdeklődtek nálunk, lenne-e mód számukra is szakembereket képezni itt. Búcsúzás előtt kísérőim még néhány adattal látnak el. Megtudom, kereken öt szakosított szekcióban szervezik itt a továbbképzést. Ehhez ma tíz jól felszerelt tanterem áll rendelkezésre. Az oktatás színvonalát remélem legalább részben érzékeltetni tudtam. Már a kijáratnál vagyunk, amikór Metke mérnök megjegyzi: - Ha legközelebb, mond­juk év végén ismét hozzánk látogatna, arra a napra az ön kedvéért beiktatjuk a tantervbe egy nagyszabású üzemza­var elhárítását. Akkor még jobban meggyőződhet róla, mit ér majd a gyakorlatban ez a képzés. KESZELI BÉLA r É rettségi találkozó. Régen látott ismerős arcok, baráti ölelések, felelevenedett emlékek. Azon a májusi reggelen hat férfi figyelmesebben borotválkozott, mint máskor, előkerültek az ünnepi öltönyök, a kifogástalanul vasalt ingek... S a készülődés közben talán mindannyian ugyanazt a dalt dúdolták: Ballag már a vén diák... 1924-et mutatott a naptár, amikor ók huszonkilencen a zöld asztal mögé ültek és tételeket húztak. Hatvan évvel ezelőtt. Az idei érettségi találkozóra hatan gyűltek össze Komáromban (Komárno), hogy tisztelegjenek a régi alma materuknak, tanáraik, osztálytársaik emlékének, akik ezt a gyémánt találkozót nem érhették meg. Az Európa Szálló kávéházában újraéledtek a letűnt idők.- Olyan világban éltünk, amikor 300 koronába került a búza és 120-ba a liszt - emlékezett vissza Kathona Sándor gyógyszerész. - Igaz, ez minket nem érdekelt, a szórakozáson, a kislányokon járt az eszünk- szólt közbe Hadonics Gyula doktor. - Jó, hogy nem azt mondod, hogy a tanuláson - nevetett Salgó Sándor doktor, az osztály legidősebbje. - Azt nem merném állítani, hiszen ti tudjátok a legjobban, hogy matematikából meg kelleti volna buk­nom, az immaginárius egyenlet ma is rejtély számomra. De szerettem a latint, a görögöt, a magyart és a történel­met... megkegyelmeztek nekem. - Az ,,öreg Sohár“ mit izgult miattad - emlékezett vissza a tornatanárra Laky Ferenc doktor. - Nagyon sok szépben volt részünk, párnázott ajtók mögött éltünk, s csak önmagunkkal törőd­tünk. Büszkék vagyunk arra, hogy itt kaptuk meg az élethez szükséges alapokat. Megtanultuk szeretni a tudo­mányt, a kultúrát, a humanizmus értékeit - folytatta Hado­nics Gyula. - A gimnáziumon belül a diákok között nem voltak osztálykülönbségek annak ellenére, hogy külön­böző családokból származtunk. Én is a nagyon szegé­nyekhez tartoztam. Rigó Dezső is - tette hozzá Kathona Sándor, majd az órájára tekintett. - Már itt kellene lennie neki is, hiszen jelezte, hogy biztosan eljön.- Mi van Szegő Bélával és Buga Lacival? - tették fel a kérdést többen is. - Béla kórházban fekszik és Laci is betegeskedik. De megígérték, hogy a legközelebbi találko­zóra már biztosan eljönnek. (A magyar rádióból és tévéből ismert Buga László SZOT-díjas, érdemes orvosról van szó.)- Majd mi felkeressük, és részletesen beszámolunk neki a mai találkozóról - mondták a magyarországiak. Kathona Sándortól közben megtudtuk, hogy Hadics Gyula doktor, nyugalmazott államügyész és Laky Ferenc belgyó­Ismét együtt gyász Budapestről érkeztek, Salgó Sándor doktor, közgaz­dász Mosonmagyaróvárról, Kertész Imre doktor Prágából, Rigó Dezső doktor Kezmarokból jön, 6 pedig Vágsellyén (Sal a) él. Néhány évvel ezelőtt még mindannyian dolgoz­tak, ma kedvteléseiknek élnek. Hatvan év távlatából hogyan emlékeznek vissza a meg­tett útra? Elérték célkitűzéseiket, megkaptak az élettől mindent amire vágytak? - gondoltam, miközben tiszta tekintetüket fürkésztem. Életük során uralkodók cserélőd­tek, megélték mindkét háborút, voltak katonák, fogságba kerültek, táborokba hurcolták őket, tanultak, fejlődtek, családot alapítottak, dolgoztak... S ma fiatalos lendülettel, korukat meghazudtoló szellemi frissességgel beszélnek az eltelt hatvan-hetven évről...- Hadd szóljak először én, a legidősebb jogán - intette csendre társait Salgó doktor. - Elégedett vagyok. Elértem, amit akartam, szerettem a munkámat, családom, gyerme­keim, unokáim, dédunokáim vannak. S ami fő, egészsége­sek vagyunk. Nekünk még nem voltak nagy igényeink, mi még azon nevelkedtünk: aki a nincset nem ismeri, a vant nem becsüli.-Az én életem is érdekes volt - vallotta Laky Ferenc doktor. - Prágában végeztem el az egyetemet, majd ebben a városban voltam városi orvos. Később Buda­pestre kerültem, ahol felülvizsgáló orvos, majd üzemi főorvos lettem, de a fogság évei alatt tolmácsoltam is... Hetvenöt évesen nősültem először, boldog vagyok - nézett át a másik asztalhoz a felesége felé. ÚJ SZÚ 8 1984. VI. 1«

Next

/
Thumbnails
Contents