Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-15 / 24. szám
J ÚJSZÓ 9 1984. VI. 15. A város a múltban is hasonló részt vállalhatott a szűkebb és tágabb tájegység társadalmi életéből, mint jelenleg. A Balti-tenger parvidékét a Balkánnal összekötő fontos kereskedelmi útvonal egyik jelentős állomáshelyének számított, rajta keresztül vezetett a Zemplén és 'Szépesség között ingázó kereskedők útja is. Volt szabad királyi város, egykori falain belül rengeteg jószág, termény, vászon, posztó, bor, ötvöstárgy és más áru cserélt gazdát. A XIV. században már tekintélyes iparcéhek gazdagították a helyi gazdasági életet. Ugyanakkor a város több új épülettel gyarapodott. Abban az időben épült a város legnevezetesebb műemlékének tartott plébániatemplom, majd a későbbiek során a volt Rákóczi ház, a Fekete sas, a Jónás Záborsky Színház, valamint a belváros további épületei. A szellemi élet kibontakoztatásában nagy szerepe volt az 1667-ben létesített kollégiumának. Presov lakossága részt vett a környéket érintő háborúsP resov. Nyolcvanezer lakosú település a Tarca völgyében. Sokan azt állítják róla - és nemcsak a lakosai -, hogy igen rokonszenves város. Minden bizonnyal sok igazság lehet e megállapításban, mert ha nem úgy lenne, akkor az utóbbi negyven év alatt aligha négysze- rezödött volna meg lakosainak száma. Azt mondják, azért vonzó, mert nem túl nagy, de ugyanakkor nem olyan kicsi, hogy szűknek, unalmasnak, netán egyhangúnak bizonyulna. Középnagyságú, rendezett város, viszont sok mindenben a nagyobb városokat is lepipálja. Levegőjét például nem egy országos fontosságú település is szívesen elfogadná, zöldövezetei, parkjai gondosan ápoltak, üzleteiben, áruházaiban - sokak szerint - nagyobb a választék, mint a széles környék kisebb, vagy nagyobb városaiban. Egyesek azért is szeretik, mert a közeli rétek, az erdővel borított domb- és hegyvonulatok a belvárosból akár gyalogszerrel is egykönnyen megközelíthetők. tartozó duklaaljai ukrán népművészeti együttesnek is. Az egykori Rákóczi-ház- ban levő Szlovák Tanácsköztársaság Múzeumban értékes östöréneti, néprajzi, természettudományi és munkásmozgalmi dokumentumgyűjtemények adnak hű képet a város és környékének múltjáról. A helyieknek nem feltűnő, ám az idegenek azonnal észreveszik, hogy a műemlékvédelemre itt nagy gondot fordítanak, hiszen a történelmi értékű belvárosban több régi épület friss színben pompázik, néhány tatarozása pedig javában tart. Amint azt Járt Dancotól, a városi nemzeti bizottság titkárától megtudtuk, a felújítási folyamat tulajdonképpen most van kibontakozóban. Ez röviden azt jelenti: a város államhatalmi és államigazgatási szervei a helyi üzemekkel karöltve a közeljövőben nemcsak a homlokfalak és a tetőzet karbantartását szeretnék rendszeresen elvégezni, hanem a belváros régi, nevezetes épületeinek és lakóházainak a teljes felújítását, esetenként pedig a korszerűsítését is. Az óváros tatarozásával párhuzamosan a peremkerületek arculata is változik. Korszerűsítenek, illetve bővítenék néhány ipari üzemet, épül az új színház, vele szemben a leendő Prior áruház falait rákját a kőművesek, a Vilec-hegy lábánál egy hétezer néző befogadására alkalmas sportcsarnok van születőben. Ez utóbbira már most is nagy szüksége lenne a városnak, hiszen a női kézilabdacsapat országos bajnok lett, jól játszik az ugyancsak elsőligás férficsapat is, népszerű itt a kosárlabda, az asztalitenisz és más sportág. Gondjai is akadnak. Például kevés az ivóvize. Hiányoznak a terelöutak, így a gépjárművek hada a lakóházak, iskolák, üzletek, éttermek, irodák, műemlékek közvetlen tövében kígyózva dübörög végig az ó- és az újvároson. A Skecov lakótelepen „hiánycikk“ a bölcsőde, az óvoda, az egyetlen alapiskola is szűk már, egyelőre az üzlethálózat sem kielégítő. Sokak szerint a színház és a sport- csarnok épülhetnének gyorsabban is. A város közigazgatási szervei ezeket a hiányosságokat a közeljövőben szeretnék megoldani. Ha tervüket siker koronázza, akkor rövidesen ismét változik egy kicsit, ismét szépül Presov arculata. GAZDAG JÓZSEF A városi nemzeti bizottság épülete. 1919. június 16-án ennek a háznak az erkélyéről hirdették ki a Szlovák Tanácsköztársaság megalakulását. (A szerző felvételei) Ez az emlékmű is a 65 év előtti eseményekre emlékeztet akkor létrejött proletárállam rövid ideig tartott, mégis nagy volt a jelentősége. Amit a Szlovák Tanácsköztársaság harcosainak 1919-ben csak megkezdeniük sikerült, azt részben ők és főleg a forradalmi örökségüket vállaló utódaik 1945 óta eredményesen valósítják meg. Ma örömteli élet lüktet a városban. Több tucatnyi élelmiszeripari, textilipari, gépipari és más üzemeiben - így például a Ján Nálepka Ruhagyárban, a ZVL golyóscsapágy-gyárban, az Ipari Automatizálási Müvekben, a VUKOV Fémipari Kutatóintézetben, a ŐARlS fafeldolgozó kombinátban, a húsüzemben, valamint a helyi építőipari vállalatokban közel negyvenezer helyi és környékbeli lakos dolgozik. Huszonöt bölcsődéjében, 46 óvodájában, 21 alapiskolájában, nyolc szakközép- iskolájában, hét szakmunkásképző intékodásokban, így többek között a Habs- burg-ellenes Thököly-felkelésben, a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban, ez a vidék volt az egyik központja az 1831-es paraztlázadásnak, s 65 évvel ezelőtt, 1919. június 16-án itt kiáltották ki a Szlovák Tanácsköztársaságot - melyről Antonín Janouéek, a Szlovák Forradalmi Kormányzótanács elnöke az 1919. június 22-i kassai (Kosice) nagygyűlésen egyebek között ezeket mondta: Münnich elvtárssal, Hirossik elvtárssal és Kun elvtárssal együtt nagy, szinte az emberi erőt meghaladó célokat tűztünk ki magunk elé: földre kényszeríteni a nagytőkét, széttörni az egész kapitalista államgépezetet, s romjain a munkások, a szegényparasztok és a katonák millióinak részvételével felépíteni a kommunista termelésen alapuló szocialsta államot, ahol nem lesznek uralkodó osztályok, hanem csak egyetlen osztály lesz, amely az emberi társadalom számára nélkülözhetetlen - a munkásosztály. Az orosz, a magyar, a szlovák és a cseh elvtársak közös munkája révén ügyünket győzelemre juttattuk...“ Igaz ugyan, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság hatására, valamint példájára a mai Kelet-Szlovákia területén zetében, valamint a három gimnáziumban - köztük az ukrán tanítási nyelvű helyi iskolákban - a fiatalok ezrei nevelkednek, a Pavol Jozef Safárik Egyetem Bölcsészeti Karán, a Pedagógiai Főiskolán, a kassai Műszaki Főiskola Gépészeti Karán összesen háromezren tanulnak. Két állandó színtársulat, a Jónás Záborsky Színház és az Ukrán Nemzeti Színház működik itt, s Presov a székhelye a hazánk legjobb folklórcsportjai közé II II-A háború ideje alatt Újvárott voltam, mint fül-, orr-, gégespecialista - folytatta Kertész Imre doktor. - Prágába kerültem, mert odavalósi a feleségem, s ma is a főváros közelében élek. Az utóbbi időben sokat gondolok azokra az osztálytársaimra, akik a háború áldozatai lettek. Ha nem lett volna háború, haláltáborok, ma tízzel többen találkozhattunk volna - mondta csendesen.- Életem legnagyobb sikere, hogy megéltem a mai napot- fordította vidámabbra a szót Kathona Sándor. - Igaz, hogy a szívósságomnak köszönhetem hogy itt vagyok, mert ha hagyom magam gyógyítani - ugyanis nagyon beteg voltam -, akkor már régen nem élnék - mondta, s fejével orvos osztálytársai felé intett. - Te, méregkeverő- védték magukat az orvosok.- Mi ez a nagy nevetés? Én is tudni akarom - szólt közbe valaki. - Dezső, drága barátunk - kiáltották, - de jó, hogy megjöttél, már féltünk, hogy megbetegedtél, - üdvözölték szeretettel osztálytársukat, Rigó Dezső doktort.- Kissé messziről jöttem, a Tátra üdvözletét is magammal hoztam - mondta, s amikor leült, egy villanásnyira elénk tárta életét. - O volt az osztály legjobb tanulója- súgta nekem Kathona Sándor. - Persze, mert annak kellett lennem, hogy tandíjmentességet kapjak. Az édesapám ács volt, miből fedezte volna tanulmányaimat? Érettségi után az orvosi egyetemre mentem, belgyógyász, majd tüdőspecialista lettem. Ennek a mesterségnek az ártalmait a kezeimen láthatjátok - kissé megégtek az ujjaim. De ez ma már nem számít. Életemben az öröm és a bánat sűrűn adtak kezet egymásnak. Tizenkét éve meghalt a 21 éves fiam, azóta én is betegeskedem. De az élet megy tovább, s a pedagógusfiamban látom a jövőt. Na és te?- fordul Hadonics Gyulához, aki nem válaszolt azonnal.- Persze, a jogász jól meggondolja, mielőtt egy szót is szól na- viccelődtek.- A sorsommal elégedett vagyok. Igaz, hogy fáj kissé a derekam, de a cseresznyefa tetejéről ma is én szedem a gyümölcsöt - mondta némi büszkeséggel. - Ha visszagondolok diákéveimre, sokszor nem is tudom hol laktam, mit ettem, mert mi is szegények voltunk. Nem jogász, hanem orvos akartam lenni. A jogi egyetemen öt éven keresztül kitűnő voltam minden tantárgyból - muszáj volt, hiszen csak így járt a tandíjmentesség. S az orvosin nem biztos, hogy sikerült volna. Voltam munkanélküli, lapátoltam havat, csomagokat hordtam, doktori disszertációkat írtam - másoknak (jól jövedelmezett), voltam ügyvéd, rendőrőrnagy, öt éven keresztül pártmunkás, államügyész, majd főiskolai tanár... Van hét kormánykitüntetésem, szerető családom... Mégis elégedetlen vagyok - mondta hévvel. - Ha jobban dolgoztunk volna, többre ment volna a világ. A gimnázium mai tanulói üdvözlik az egykoriakat (Holop Ferenc felvételei) Hirtelen elcsendesedtek, s a tekintetük a bejárati ajtó felé fordult. - Jön Bíró Lucián tanár úr - álltak fel tisztelettel, majd körülvették az iskola egykori tanárát, aki ugyan nem tanította, de jól ismerte őket.- Semmit sem változtatok fiúk - szólt hozzájuk szeretettel, s ők ugyancsak azt mondták. - A tanár úr sem. - Na elég volt, sorakozó, indulás az iskolába - szólt hozzájuk tettetett szigorral és elindultak.-A Jókai házra még emlékszem, itt pedig egy zöld kapus ház állt valamikor, de kár hogy lebontották - emlékeztek. És amikor megálltak régi iskolájuk előtt, könny szökött a férfiszemekbe.- Ezen a korláton csúsztam le naponta, most ebbe kapaszkodom - hallatszott. - Már megint a Hadonics - szólt kedvesen Bíró tanár úr, mire az „egész osztály“ nevetésbe tört ki. - Hányszor hallottuk ezt - mondták. - Itt volt a könyvtár, ennél az ablaknál állt mindig Selye Hanzi és tanult. De nem azt, amit kellett volna, hanem az angolt bújta - jegyezték meg a volt osztálytársak. (Selye János világhírű, Nobel-díjas kutatóorvosról van szó.) Azután az események már gyorsan peregtek. Az alma mater képviselője, dr. Miklós Elemér köszöntő szavai után a mostani érettségizők tisztelegtek régi iskolatársaik előtt, s vállukra akasztották az 1924-1984 feliratú piros ballagótarisznyát, majd a hatvan évvel ezelőtt érettségizők nevében Kathona Sándor szólt.-Az emlékek hoztak ide bennünket, mert keressük a múltat, ami nem is volt mindig szép - de fiatalok voltunk. Hálával, szeretettel emlegette az iskola nagyra becsült tanári karát, az osztály- és iskolatársakat, akik nem érték meg ezt a szép napot. El-elcsuklott a szónok hangja, könnyek peregtek az arcokon. Majd ismét az egykori diákcsínyek, kirándulások emlékei bukkantak fel emlékezetükben. Csak a szépre emlékezünk - mondták mindany- nyian és előbb halkan, majd egyre hangosabban énekelni kezdték az ősi dalt: Gaudeamus igitur... PÉTERFI SZONYA A FORRADALMI ÖRÖKSÉG mUENH
