Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-20 / 3. szám

A kis Rima menti település - Cserencsény (Ceren- cany) nevét a helyieken és a köz­vetlen környékbelieken kívül alig­ha ismerik sokan. A falu egyetlen műemlék jellegű épülete - akár csak más gömöri községekben - a volt földesurak kastélya, amely 1966 óta nevelőintézet.- Intézetünkben olyan 12-15 éves fiatalokat helyeznek el, akik nevelése különös gondoskodást igényel - ismertet meg bennünket a lakókkal Gejza Farkas igazgató. - A ,,beutalót“ minden esetben bírósági határozat alapján a lakó­hely szerinVilletékes jnb gyermek- védelmi osztálya állítja ki. Jelenleg hatvan fiúval foglalkozunk, főként a kerület nagyvárosai - Banská Bystrica, Zilina, és ipari centrumai - Kysucké Nővé Mesto, Őadca, Zvolen környékéről. Tavaly még lányokat is neveltünk, őket azon­ban áthelyezték Zlaté Moravcéba. ügyesebbek az intézetiek. Ami a munkára nevelést illeti, ott sem rosszabbak az eredmények. Elég körültekinteni az udvaron és az épületekben. Valamennyi sportpá­lyát maguk létesítettek, s a lakbe­rendezési tárgyak, bútorok több­sége is kezük munkáját dicséri. A tanulásban már korántsem ilyen jók az eredményeik, noha csak­nem minden osztályban akadnak fogékony, jó képességű gyerekek is. Soha nem büntetnek Az itt folyó nevelő munka nem könnyű, ám szakmai szempontból nagyon érdekes és izgalmas. Gyakran ellátogatnak az intézetbe orvosok, pszichológusok is, s ja­vaslatuk alapján a pedagógusok egyénileg is foglalkoznak a gyere­kekkel. A klasszikus értelemben vett büntetés szinte ismeretlen az intézetben, annál gyakrabban ju­vonta eltávozást kapjanak, s2abad idejükben látogassák a szépen berendezett, tv-készülékkel, hangszerekkel ellátott klubot és könyvtárat, zsebpénzüket pedig a büfében költhetik el. A rossz magaviseletü gyerekek számára mindez elérhetetlen, mint ahogyan távolmaradnak a gyakran szerve­zett gyalogos és sítúrákról, kirán­dulásokról is. Beszédes számok A nevelő munka hatékonyságá­ról szinte mindent elmondanak a számok. Megalakulása óta 536 neveltje volt az intézetnek, közü­lük az elmúlt év februárjáig 394-en kerültek vissza szüleikhez, vagy más intézetbe - úgyszintén bíró­sági döntés alapján. A felügyeleti szervek kimutatása szerint ezek közül 109-en dolgoznak vagy ta­nulnak rendesen, s szabadulásuk óta nem volt dolguk a rendőrség­• Gejza Farkas igazgató A cél: beilleszkedés a társadalomba Az együttlét nem volt rossz hatás­sal a tanulásra és a nevelőmunká­ra, sőt ellenkezőleg, a fiúk sokkal többet adtak magukra, szolgálat­készebbek voltak. Ezt nemcsak mi látjuk így, hanem feletteseink is, úgyhogy jövőre ismét vegyes osz­tályaink lesznek. A kiskorúak bűnözése általános tapasztalat szerint iskolakerülés­sel, csavargással kezdődik. Ezu­tán kisebb-nagyobb lopások kö­vetkeznek, később már nem ritkák az erőszakos cselekmények sem. Ami a szociális és családi hátteret illeti, a rossz útra tévedt gyerekek túlnyomó többségének elváltak vagy alkoholisták a szülei. Vannak persze kivételes esetek is, amikor jómódú szülök gyermeke kerül az intézetbe, sokszor a kényeztetés következtében. Olyan eset is elő­fordult az elmúlt esztendőben, hogy a hétvégi eltávozásra elen­gedett gyereket szülei az intézet tudta és beleegyezése nélkül aten- gerpartra vitték nyaralni. Intézeti hétköznapok A tudatosság, a tervszerűség jellemzi az intézet hétköznapjait. Reggel hattól este kilencig percnyi pontossággal történik minden. A nap legnagyobb részét tanulás­sal töltik a gyerekek. A tantárgyak közül kiemelt szerepe van az er­kölcsi nevelésnek, a munkára ne­velésnek és a testnevelésnek. A hét minden napján,van például tornaóra, s ez meglátszik a nevel­tek mozgáskészségén is. Szinte minden versenyen, bajnokságon ők diadalmaskodnak. Különösen atlétikában és labdajátékokban talmaznak. A büntetés sem más, mint jutalomelvonás. A jutalomnak a legkülönbözőbb formái vannak. A gyerekek számára a legna­gyobb vonzereje az eltávozásnak van. Érdekes verseny legjobbjai érdemlik ezt ki. Lényege, hogy minden gyerek száz jó ponttal ren­delkezik az értékelt időszak ele­jén. Mindannyiuk által jól ismert szabályok szerint pontokat veszí­tenek verekedésért, illetlen beszé­dért stb. Az osztály példás tanuló­ja címet kapja meg az a gyermek, aki két héten keresztül nem szerez hibapontot. Ha ezt három egymást követő időszakban, vagyis hat hé­ten keresztül meg tudja ismételni, elnyeri az Intézet példás neveltje címet. Ez feljogosít arra, hogy ha­gel és a bírósággal. Nyolcvanegy egykori növendék munkahelyéről érkezett olyan jelzés, hogy mun­kájuk, viselkedésük ellen ugyan akad kifogás, de törvénysértő cse­lekedetet nem követtek el. Sajnos elég sokan, szám szerint 142-en nem tudtak beilleszkedni, s egy részük azóta a többszörösen bün­tetettek listájára került. A többiek katonai idejüket töltik, néhányukról pedig nincs információja az intézet igazgatóságának. Levelek a távolból A cserencsényi intézetből elke­rült neveltek életútja a leggyakrab­ban Tornaijára (Safárikovo), a Pri- evidza melleti Chalmovába, Hlo­hovecba, Soloénicába, a lányoké pedig Zlaté Moravcéba vezet, ahol általában a kőműves, asztalos, szobafestő, mezőgazdasági gép­javító, lakatos illetve szabó és ker­tész szakmákat sajátítják el az állami intézetekben. A Rima-parti kis községben el­töltött évekre többen nagy szere­tettel gondolnak vissza. Az intézet igazgatójának idei karácsonyi postájában tallózgatva kezünkbe akadt V. E. levele, aki többek között ezeket írja: ,,Soha senkitől az élet­ben nem kaptam annyi szeretetet, mint önöktől, cserencsényi peda­gógusoktól. ..“ É. G. és M. G. írják Zlaté Mo­llllllllllllllllllll • Az egyik tan­műhely (A szerző felvételei) ravcéböl: „Ügy gondoskodtak ró­lunk, mint saját gyermekeikről, és ezt nem lehet elfelejteni. “ M. O. ugyancsak Zlaté Morav- céböl ír: ,,Mindannyian nagyon sajnáljuk, hogy el kellett jönnünk, soha nem lesz már olyan jó, gond­talan életünk, mint Cseren- csényben Az ünnepek közeledtével per­sze néhány szülőnek is eszébe ju­tott intézetbe került gyermeke. Lá­togatásunk napján éppen a kis D. Á. édesanyja és nevelőapja járt az intézetben, elmondották, hogy a fiú nagyon hiányzik, s az ünne­pekre mindenképpen hazavárják. Kár, hogy féltő gondoskodásuk nem nyilvánult meg korábban, még nagyobb kár, hogy még az ilyen „karácsonyi szülök“ sem gyakori látogatói a vendégszo­bának. Kevés férőhely - sok jelölt Statisztikai adatok tanúsága szerint a kiskorúak bűnözése Kö- zép-Szlovákiában a fokozott fi­gyelem és gondoskodás ellenére sem csökken. Éppen ezért égető szükség lenne a cserencsényi in­tézet bővítésére is. Az SZSZK Ok­tatási Minisztériuma még a beru­házásokban oly szűkös időszak­ban is jóváhagyott öt millió koro­nát, mindmáig nem akadt azonban egyetlen építőipari vállalat sem a kivitelezésére. Talán majd a kö­vetkező ötéves tervidőszakban - ígérték a legtöbb vállalatnál. A megkülönböztetett bánásmó­dot igénylő gyerekek egy része addig lakóhelyén látogatja az alapiskolát, az osztálytársak és a pedagógusok nem nagy örömé­re. HACSI ATTILA SEGÍTÜNK OTTHONT TEREMTENI Szlovákia fővárosának Petrzalka városrésze dinamiku­san fejlődik. Gombamód nőnek itt az új házak s költöznek otthonukba a többségben fiatal lakók, évente mintegy 10-12 ezren. Az utolsó választások óta lényegesen gyara­podott a lakótelepeken élők száma, ezért az elmúlt év novemberében ebben a városrészben pótválasztásokat tartottak. Dr. Varjú Istvánnak a nemrég megtartott választások során szavaztak bizalmat a Lúky lakótelep lakosai. Tőle kérdeztük, hogyan látja a városrész jelenét, jövőjét.-Milyen célokkal, tervekkel látott hozzá képviselői tevékenységének gyakorlásához?- Nem könnyű szólni elképzeléseimről, mivel nemcsak friss képviselő vagyok, ennek a városrésznek sem vagyok régóta a lakosa. Valahogy úgy nézek rá mint egy gyerekre, mely még nem tökéletes, egész sor hibája van és csiszolni, javítani való is bőven akad rajta. Ezért kell mindnyájunknak szinte szülői szeretettel foglalkozni vele, azzal a remény­nyel, hogy egy idő után átformáljuk.- Mely körülmények befolyásolják leginkább a város­részben a nemzeti bizottság és a képviselők munkáját?- Az új lakótelepek „betegségei“ itt igen szembeötlőek, mivel szokatlanul nagy területről van szó. Az emberek zárkózottsága, mert nem ismerik egymást, és legtöbb esetben nem is törekednek a közelebbi kapcsolatok felvé­telére, a passzivitásukban is megnyilvánul. Véleményem szerint ehhez hozzájárul az is, hogy nem mindenki tud egyformán alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, egyforma gyorsan beilleszkedni az új környezetbe. Arról már nem is szólva, hogy a jószomszédi és az őszinte emberi kapcsolatok kialakítása még nehezebben megy. Mindezekből kiindulva, mint képviselő, azt tartom legfonto­Beszélgetés egy lakótelepi képviselővel sabb feladataim egyikének, hogy hozzájáruljak a közössé­gért tenni tudó és akaró lakók felkutatásához. Tudom, ez nagyon bonyolult és igényes munka lesz. De ennek ellenére, elengedhetetlennek tartom, mert meg akarjuk értetni a lakókkal, hogy környezetük szebbé, barátságo­sabbá tétele saját érdekük is. A nemrég megválasztott szervek, aktívák és a rövidesen működni kezdő polgári bizottságok több száz tagja alkotja az ún. mozgatóerőt. Szerintem sok minden függ majd rugalmasságuktól, ötle­tességüktől. Tevékenységükkel nagyban befolyásolhatják a lakótelep fejlődését, a közösségi szellem erősítését.- A kulturális és nevelő munka terén, mint az ezekkei a kérdésekkel foglalkozó bizottság elnöke, mely feladato­kat tartja a legfontosabbaknak?- Jelenleg, a beköltözés utáni időszakban a lakosokat elsősorban a mindennapi életüket közvetlenül érintő prob­lémák foglalkoztatják A lakásokban előforduló fogyatékos­ságok kiküszöbölése, a hibák eltávolítása, a berendezke­dés, a közlekedés milyensége, a szolgáltatások léte, illetve hiánya a mindennapi téma. A kulturális igények még alig-- alig jelentkeznek. Nekünk viszont tovább kell tekintenünk. A jövő szempontjából kell foglalkozni a már felmerült és az előreláthatólag rövidesen felszínre kerülő gondokkal. A CSKP KB 6. ülésén, melyen a nemzeti bizottságok feladatairól volt szó, külön hangsúlyt kapott a tömegpoliti­kai munka fontossága, különösen a városokban és a lakó­telepeken. Helyesen állapították meg, hogy a nemzeti bizottságoknak egyre közelebb kell kerülniük a lakosság­hoz, hogy ne csupán adminisztratív szervek legyenek, hanem a demokratikus államigazgatás megvalósítóiként lépjenek fel. Mi is az említett ülés határozataiból indulunk ki. Céljainkat körültekintően határozzuk meg, nem feled­kezve meg arról, hogy munkánkhoz Petrzalkán nem a leg­jobbak a feltételek. Lényegesnek tartom azonban azt, hogy valamennyi érdekelt intézménnyel, művelődési központtal szorosan együttműködve a lakosság igényeihez igazod­junk. A korszerű lakótelep tulajdonképpen egy összetett gépezet, melynek specifikus vonásai vannak. Ezekről nekünk nem szabad megfeledkeznünk, ha közelebb aka­runk kerülni az emberekhez, akik itt új otthont teremtenek, s mi ehhez cselekvőén hozzá akarunk járulni. Ügy gondo­lom, hogy bizottságunk valamennyi tagja erre törekszik majd.- ön az SZSZK Kulturális Minisztériuma Polgári Ügyek Testületéi Szlovákiai Tanácsának titkára. Milyenek az elképzelései a testület munkájával kapcsolatban Petr­zalkán?- Az elmúlt évben emlékeztünk meg a testületek megala­kulása 30. évfordulójáról. Tudjuk, azzal a céllal jöttek létre hogy méltó szertartásokat szervezzenek azoknak, akik nem igénylik az egyház közreműködését. A pozitív fejlődés igazolta létjogosultságukat, sőt tevékenységükkel az emberek közti kapcsolatok szilárdításában is fontos szerepet töltenek be. Az új városrészben a testületek tevékenységéhez olyan feltétele­ket kell teremtenünk, melyek révén megnyerjük a lakosok bizalmát. Az első lépés az, hogy olyan aktivistákat vonjunk be a munkába, akik képesek lesznek nemcsak szavakkal, hanem elsősorban tettekkel agitálni. Természetesen a világnézeti, az esztétikai és a művészeti tényezőkön kívül alapvető követel­mény a megfelelő környezet, a korszerű helyiség. Sajnos, ilyen viszont Petrzalkán egyelőre nincs. Tehát a polgári ügyek testületéinek tevékenysége csak ennek létrehozása után bontakozhat majd ki az új lakótelepeken. DEÁK TERÉZ

Next

/
Thumbnails
Contents