Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-08 / 23. szám
f H at évvel ezelőtt vitte filmre az amerikai J. Lee Thomson Jackie Kennedy- Onassis életét. Onassis özvegye hiába próbálta megakadályozni - a filmet leforgatták. Jacqueline Bisett-vel és Anthony Quinn-nel afószerepben. Nemzetközi sikert aratott. Két évvel ezelőtt a monacói hercegnő, Grace Kelly próbálta megakadályozni, hogy életéről egy amerikai tévétársaság filmet forgasson. A hercegi pár mindössze annyit ért el, hogy elolvashatta a forgatókönyvet. Az elmúlt évben sugározták egész Amerikában a megható „Grace Kelly-sztorit“, a Charlie angyalaiból ismert Cheryl Ladd-del a főszerepben. Azóta az amerikai tévétársaságok „Docu Dramas“ címmel, szériában gyártják az ismert személyekről szóló filmeket. így a többi között az angol Tévéfilmek híres asszonyokról trónörökösről, Károlyról és feleségéről, Dianáról, a hajdani izraeli miniszterelnöknőröl, Golda Meírról, s a harmincas évek nagy filmsztárjáról, Rita Hayworth-ról. A családtagok, gyermekek s más túlélők tiltakozásai minden esetben hiábavalóknak bizonyultak. A legújabb áldozat, illetve filmhős-jelölt: Brigitte Bardot. A tervek szerint az 1973-ban a filmezésből visszavonult sztárról az angol Tony Crawley 1975-ben közzétett Bardot- életrajza alapján készítenek filmet. Annak idején a francia kiadást B. B. cenzúrázta, ugyanezt nem tehette meg az angol kiadással. Nos, az amerikai CBS tévétársaság megvette az összes jogot, s már kiszemelte a színésznőt is, aki, Brigitte Bardot alakját filmre vinné: Jessica Lange vagy Cheryl Ladd. Brigitte Bardot az összes érdekeltek tudomására hozta, hogy minden eszközzel igyekszik megakadályozni a filmet. (B. B. engedélyével és részvételével készült róla égy nagy sikerrel sugárzott tévéfilm: Bardot - olyan, amilyen.) Roger Vadim filmrendező, B. B. egyik volt férje az amerikai vállalkozást ízléstelennek minősítette, s úgyszintén bejelentette ellenzését. Csakhogy az amerikai tévéiparban nem félnek a milliós perektől. Mindeddig csupán Liz Taylomak sikerült a róla tervezett „doku- drámát“ megakadályoznia. Hogy B. B. elég erős lesz-e, s főleg elég pénze lesz-e hozzá, az a jövő titka. (FSZ) Az elmúlt hetekben Jevgenyij Leonov (jobbra) filmjei szerepeltek a Csehszlovák Televízió Háromszor egy... című ciklusában „És akkor bumm, a szakadékba...“ Nehéz helyzetben van olykor az a gyerek, akinek a szülei az esti főműsorban szereplő film megtekintését már nem engedélyezik. Elmegy másnap az iskolába; ahol mindjárt reggel, még a tanítás megkezdése előtt látja-hatlja, hogy osztálytársai, akiknek a szülei megengedték megnézni a filmet, csoportba verődve, egymást lázasan túlkiabálva magyaráznak, idézik föl az autós hajszát, a pisztolypárbajt, a „szek- szis“ pillanatokat. „És akkor a fiú..., és akkor a lány..., és akkor bumm, a szakadékba...“ Ó csak hallgat, hallgatni kénytelen, minthogy nincs birtokában azoknak az információknak, melyeknek osztálytársai. Hátrányban érzi magát velük szemben, szegényebbnek, kirekesztettnek. Még jó, ha a csoport tagjai bevonják őt, vagy egyenesen neki mesélik el a sztorit. Gyakran megtörténik azonban, hogy ez a csoport „tájékozottsága“ révén egyfajta magasabb rendű, a többieket lenéző társaság „rangjára“ emelkedik az osztályközösségen belül, jóllehet tagjai az esetek zömében éppen nem a legjobb tanulók. És „rangjukat “ éreztetik is az esti filmtől eltitltott osztálytársukkal, általában csúfolódva: „Nálatok már hatkor névsorolvasás van“; „Mi van kis pisis, a tyúkokkal jársz aludni?“; „Te még a macinál tartasz, édesfiam“; „Mit hallgatsz az anyárda? Megnézed, és kész!“ Nem könnyű ilyesmit hallgatnia és elviselnie a gyereknek - gyerektől, sőt, egy egész csoporttól. Ezt megelőzően csak természetes, hogy ő is szeretné megnézni az esti filmet, könyörög szüleinek, bevallva is, meg nem is a fő indítékot, hogy tudniillik nem is annyira a film miatt szeretne tovább maradni a képernyő előtt, hanem azért, hogy elmondhassa: én is láttam a filmet. Következésképpen, hogy egyenrangúnak érezhesse magát a többiekkel, a „tájékozottakkal“. A szülök persze hajthatatlanok, tudják, amit a gyerek nem (is tudatosíthat még): a késő esti tévézéseknek, a nem neki való képsorok végignézésének elöbb-utóbb jelentkeznek a káros következményei, mint ahogy annak is, ha a szükségesnél kevesebbet alszik, reggel nehezen ébred, ideges állapotokat előidézve környzetében, melynek rosszai visszahullanak rá. Ezekhez képest a szülői tiltás esetleges következményei elenyészőnek tűnnek föl. Feltéve, ha a tiltás nem úgy történik, hogy: „Mars az ágyba, egy szót se akarok hallani!“' Mert ilyenképpen nemcsak hogy őrlődik a gyerek az osztálytársak részéről megnyilvánuló gúnyolódás és az otthoni durva parancsszó között, hanem megkérdőjelezheti a szüleit, engedékenyebbnek, tehát jobbnak látva a másokéit. Ami egyik okozójává válhat a szülő-gyermek viszony lazulásának, a szülőktől való elidegenedésnek. Újkori gondok, melyek pluszfeladatot adnak a gyermeknevelés folyamatában. Megoldani ezt is, mint annyi más hasonlót, csak türelemmel, a gyermek okos és érzékeny irányításával lehet - elsősorban a családban, de az iskolában is, illetve a kettő összefogásával. Nem a miatt a gyerek miatt, aki nem nézheti az esti filmet, hanem a többség miatt, akiknek szabad... (bodnár) .KÉPERNYŐ ES IRODALOM (...) Mondani szokás, ahol beengedik a televíziót a lakásba, átveszi a hatalmat. Azon túl hozzá igazodik a családi program, sietni kell a vacsorával, a szombati-vasárnapi gyerekműsor határozza meg a reggeli időpontját, s az esti krimi kezdete azt, hogy mikor kell hazaindulni a kirándulásról, vendégségből. Az irodalmi kultúra sorvasztója Káros hatásairól legalább annyit írtak, mint a világháborús pusztításokról. A legfőbb vádak egyike: leszoktatja az embereket az olvasásról. (...) Riasztó jelek már ma is tapasztalhatók. A hajdan paplan alatt, zseblámpafényénél éjfélnél tovább olvasott ifjúsági könyvek sok helyütt fel- nyitatlanul porosodnak a szekrények polcain. A szülök még megvásárolják egykori kedvenceiket, karácsonykor, születésnapokon gyarapítják a családi gyermekkönyvtárat, de ezzel inkább elégítik ki saját nosztalgiáikat, mint a fiatalok érdeklődését. A betűkre szánt idő egyre zsugorodik a mögöttünk járó nemzedékek életvitelében, s az olvasási gyakorlat hiánya miatt a helyesírás is egyre több gondot okoz az iskolákban. Az irodalmi kultúra terjesztője A könyvterjesztők, könyvtárosok azonban egészen másféle adatokat is ismernek. Megfigyeléseik szerint a tévéfilmmé feldolgozott irodalmi alkotások vetítései nemhogy csökkentenék az illető olvasmányok iránt mutatkozó keresletet, mint ahogyan ez köznapi logikával kikövetkeztethető lenne - hiszen minek elolvasni, amit a tévéből már ismerünk -, hanem ugrásszerűen növelik. (...) Tudomásul kell vennünk itt azt is, hogy az irodalom (hiába köti az újkori köztudat olyannyira az íráshoz, hogy azonos szótőből képzett szóval jelöli meg) nem mindig és sosem kizárólag írott-olvasott formában létezett. Születésekor - évezeredeken át a száj- hagyomány tartotta fenn, s még a középkori kultúra terjesztőinek sorában sem csak a kéziratmásoló szerzeteseknek volt nagy szerepük, hanem a vándor dalnokoknak, énekmondóknak is. (És ami éppen a költészetet illeti, az érdem az övék volt.) Napjainkban pedig mintha ismét fordulna a kocka. Nagyobb figyelem fordul a versmondó művészek felé, hanglemezeken, magnókazettákon tör be a tömegkultúrába az élöszavas költészet. (...) A kultúra egészének érdekei (...) Ha az olvasásra szánt időt szűkíti a televízió, és ezáltal a kultúra e területe némi hátrányt szenved, mielőtt meghúznánk a vészharangot, meg kell vizsgálnunk azt is, hogy miféle értékeket nyújt más területeken. Amennyiben ugyanis az utóbbiak a kultúra egészének érdekeit tekintve fontosabbak, maguk felé billentik a mérleg nyelvét, akkor nagyobb ijedelemre nincs ok. (...) Pontos képünk van például arról, hogy a televízió elterjedése mennyire csökkentheti a filmszínházak látogatottságát -, de ugyan ki mérte fel, hogy ezzel együtt mit adhat a filmkultúrának? Mindeddig ugyanis - többé-kevés- bé - jogos észerevétel volt a filmművészettel szemben, hogy azért mégsem „igazi“ művészet, mert legyen bármilyen szuggesztív hatása, csak a jelenben él. A filmmúzeumok, klubok szűk elit közönségén kívül a régebbi alkotások senkihez se jutnak el, a mozikban csak az a heti szenzációk élik a maguk tiszavirágéletét. Nos, a televízió jóvoltából a helyzet ma már egészen másként fest. Filmkultúránk - méghozzá „tömegkultúránk“ - történelmi dimenziókat kapott, az élet- müsorozatokkal e művészeti ág hajdani jeleseinek arcéle ugyanolyan világos körvonalakkal rajzolódhat ki köztudatunkban, mint a költőké, íróké, zeneszerzőké, képzőművészeké. Helyes, ha tudatosítjuk magunkban a televíziókorszak negatív következményeit, s mindent megteszünk azért, hogy az olvasási kultúra pótolhatatlan értékei ne menjenek veszendőbe. Ugyanilyen fontos azonban, hogy tüzetesen felmérjük azokat az új értéklehetőségeket, amelyeket e korszak más területeken nyújtani képes. Mert amennyire igaz az, hogy - mint említettem - a helyesírással problémák vannak az iskolákban, ugyanolyan tény, hogy a színes természetfilmeket, tudományos ismeretterjesztő sorozatokat sugárzó képernyők előtt felnövő új nemzedékek látáskultúrája, vizuális ismeretanyaga összehasonlíthatatlanul magasabb rendű lesz, mint a korábbiaké. (...) Rajtunk múlik Alapigazság, hogy a televízió önmagában véve ugyanolyan technikai eszköz, mint a többi: rajtunk múlik, hogy mire használjuk. Csupán a közvetítőképessége nagyobb, de nem ő dönti el, hogy mit közvetít. David Reisman, az amerikai kultúra kritikus elemzője írja, hogy „ma éppen a tömegkultúra elterjedése miatt a történelemben először kerültünk olyan helyzetbe, amikor gazdaságilag is lehetővé vált, hogy a legjobb regényeket, tudományos műveket, festményeket, zeneműveket és filmeket juttassunk el a közönséghez, s az emberek ezek közül az egyéniségükhöz leginkább megfelelőket választhatják ki“. A televízió által terjesztett „tömegkultúra“ e lehetőség valóra váltása esetén nemhogy „eltömegesíte- ne“, hanem lényegesen hozzájárulhat az igazi egyéniség harmonikus fejlődéséhez, a szocialista művelődési eszmény végső céljához. (Rövidített szöveg.) SZERDAHELYI ISTVÁN KAMERAKOZELBEN • Tél címmel az ember és a természet kapcsolatáról rendezett tv-filmet a bolgár Konsztantyina Guljaska. A Jordan Jovkov novellájából készült alkotás főszereplői Petar Deszpotov, Veliko Sztojanov, Marija Kavardzsikova és Kiril Vrbanov. x • Az NDK televíziójának balettkara valamennyi szocialista ország fővárosában szerepelt már, és járt Nyugat-Ber- linben is. Évről évre sok ajánlatot kapnak, de csak kevés külföldi utat tudnak megvalósítani, annyi a hazai televízióban vállalt feladatuk. • Spliti emberek és a helyi Hajdúk futball-klub a főszereplői a Nagy pálya című tizenhárom részes jugoszláv tv-soro- zatnak. Rendezője Joakim Ma- rusics. x • A nagy sikert aratott Marco Polo sorozat után újabb hasonló alkotás készül Olaszországban, ezúttal Kolum- buszról, illetve fiáról. A főszereplők Gabriel Bryan, Raf Valloné és Vittorio Gassman. x • Az angol tv-sorozatok rendezőit továbbra is foglalkoztatják a régmúlt századok, izgalmas kalandok, szerelmi történetek. Ilyen témákat dolgozott fel Dominic címmel John Davies rendező Brian Blessed és Harry Lock főszereplésével. Székely János Caligula helytartója című drámájából Esztergályos Károly rendezett tévéfilmet. A főszerepet Gálffy László alakítja, a többiek: Blaskó Péter, Sinkó László, Tóth Tamás, Benkö Gyula... (Szabó Róbert felvétele) ÚJ SZÚ 14 1984. VI. 8.
