Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-08 / 23. szám
ÚJ szú 3 1984. VI. 8. Tervezhető-e a szocialista életforma? Az emberi élettevékenység gazdasági feltételek között alakul ki és érvényesül, de ezek a feltételek önmaguktól nem szolgálják a termelőerők és a termelési viszonyok tervszerű és arányos fejlődését, hanem csak a tervgazdálkodás révén. Ezért van szükség a szocialista életforma távlati fejlesztésének tervezésére is. Ez azonban a gazdasági és az ideológiai munka szoros összehangolását követeli meg, hiszen a szocializmus közösségi és humanista embereinek nevelése nem spontán folyamat, hanem tudatos irányítást igényel, s az is szükséges hozzá, hogy a gazdasági feltételek olyan magatartást, célkitűzést és tevékenységet várjanak el az emberektől, amelyek a szocialista életmód értelmével egyeznek. A tervszerű fejlesztésben tehát nagy jelentőségű a gazdasági ösztönző erő felhasználása. E tekintetben a beruházási politika hosszú távra előre vetíti a népgazdaság arányos fejlesztését/ezen belül az emberek munkafeltételeinek, anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítését is. A tudományos-technikai fejlesztés terve meghatározza a munka jövőbeni jellegét. Az anyagi és szellemi javak elosztásának, a szocialista tulajdonviszonyok fejlesztésének távlati kidolgozása, röviden a szocializmus építésének mondhatni minden gazdasági és társadalmi programja hatással van az ember- csoportok élettevékenységére. A Szovjetunió közép- és hosszú távú népgazdaság-fejlesztési tervei nemcsak a lakosság által felhasználható anyagi javak és szolgáltatások mennyiségi növekedését jelölik ki, hanem olyan társadalmi jelentőségű változásokat is, mint a szakképzettséget nem igénylő, elsősorban nehéz fizikai munkák teljes megszüntetése a komplex gépesítéssel és automatizálással, a középfokú végzettség fokozatos általánossá tétele, s a fizikai és szellemi foglalkozásúak közötti lényeges különbségek folyamatos felszámolása, a mezőgazdasági munka iparosítása, a falu és a város közti lényeges különbségek kiküszöbölése - tehát a különféle társadalmi csoportok, valamint az ország különböző vidékeinek lakosai között meglevő társadalmi-gazdasági különbségek leküzdése. Ez a társadalom nagyobb homogenitásának, a feltételek egyöntetűségének biztosításával - ami nem zárja ki, sőt elősegíti az egyéni sajátosságok kibontakozását - voltaképpen a szocialista életforma fejlődését szolgálja. Mégis, az életforma fejlesztésére vonatkozó tervezés módszereinek lényegesen különbözniük kell a termelőerők fejlesztésének tervezési módjaitól. Az életforma jellemzőinek többségét és fejlődési folyamatát ugyanis nem lehet konkrétan megtervezni. Itt elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy a szocialista életforma a termelőerők lényeges változásainak közvetlen vagy közvetett függvényeként, a termelési viszonyok fejlődése, a gazdaság mennyiségi és minőségi változásai révén alakul. E vonatkozásban az életmód fejlesztésének tervezése elsősorban a termelőerők és a termelési viszonyok változásainak tervezését jelenti, valamint annak számbavételét, hogy e változások milyen várható következményekkel járnak a társadalom egészére, illetve annak összes csoportjaira. Ezen túl a szocialista életmód tervezésének megvannak a maga határai. Nyilvánvalóan nem lehet konkrétan megtervezni például a gyermekek számát a családban, vagy azt, hogy a dolgozók mire használják fel a szabad idejüket, s még azt sem, hogy miként változzanak a szükségletek. Az ilyen és hasonló jelenségek konkrét megtervezése a személyiséggel szembeni kényszer kísérletét jelentené,, s mint ilyen, megengedhetetlen - azonkívül nem is vezethetne sikerre. Az emberi élettevékenység ilyen és hasonló bonyolult jelenségei jövőbeni alakulásának vizsgálatához feltétlenül tudományos prognózisokra van szükség. Ilyen prognózisok - például a demográfiai jelenségek előrejelzése - nélkül bármely, az ország társadalmi-gazdasági fejlesztésére vonatkozó tudományosan megalapozott terv összeállítása is lehetetlen. A szocialista életforma jövőbeni alakulására vonatkozó jellemzők többségét is tudományos prognózis formájában lehet és kell beilleszteni a népgazdaság tervezési rendszerébe. S minél pontosabbak lesznek az emberi élettevékenységre vonatkozó prognózisok, annál hatékonyabban működik a tervszerű fejlesztés rendszere, annál eredményesebbek lehetnek a hosszú távú elhatározások. / A szocializmusban az emberi élettevékenység jövőjére vonatkozó jellemzők nemcsak többé-kevésbé pontosan előre jelzik a perspektívákat, hanem közvetlenül bekapcsolódnak a fejlődés útját kijelölő tervek rendszerébe is. E nézőpontból a szocialista életforma tervezése tulajdonképpen olyan prognózisok rendszerének kidolgozása, amelyek lehetővé teszik, hogy irányítsuk a társadalom életmódjának alakulását. Ez a gazdasági és a társadalmi tervezés bizonyos egységét kívánja meg. Mindenekelőtt - ahol ez valóban lehetséges - tudományosan ki kell dolgozni azoknak az összefüggéseknek a mennyiségi meghatározását, amelyek a szocialista életmód egyes jellemzőinek, illetve a termelőerőknek és a termelési viszonyoknak a változása között mutatkoznak. E feladat megoldása teszi lehetővé a szocialista társadalom belső fejlesztésére vonatkozó törvény megalapozottabb használatát az emberek életmódjának fejlesztésében. Az életmód változásának azok a jellemzői tervezhetők meg konktrétabban, amelyek leginkább függnek a gazdasági élet változásaitól. így beláthatók az egyes munkák komplex gépesítése miatt bekövetkező változások az érintett foglalkoztatott dolgozók szakmai összetételében, szakmai és általános műveltségük szintjében stb. Számos hasonló példát lehetne sorolni még a közvetlen tervezés reális lehetőségeire anélkül, hogy az az emberek magánéletébe való bármilyen adminisztratív beavatkozást feltételezne. A tudósok különbözőképpen viszonyulnak ahhoz a kérdéshez, hogy kidolgozható-e a mennyiségi és a minőségi mutatók olyan rendszere, amely teljességgel jellemezné egy életmód társadalmi-gazdasági kategóriáját. Néhányan eleve tagadják e téren bármiféle mennyiségi mutató használatának lehetőségét. Mások viszont szükségesnek tartják az életmód minden részének mennyiségi meghatározását - még a családi életre vagy az emberi magatartásra vonatkozóan is. Valószínű, hogy olyan egységes altalános mutatók kidolgozása, amely az életmód fejlődését teljes egészében jellemezné, nem reális feladat. A szocialista életmód összetett társadalmi-gazdasági kategória, az emberi élettevékenységet érintő olyan különböző hatások bonyolult és szerves egysége, amelyek közül sokat nem lehet mennyiségileg meghatározni. Például lehetetlen kidolgozni bármilyen általános mutatót a dolgozók szabadidőfelhasználásának változására vagy a munkához való viszony változásainak összességére. Mégis szükség van a mutatók olyanféle komplex rendszerére, amely jellemzi az életmód különböző oldalait. Ennek összetevői - leegyszerűsítve - két egymással kölcsönhatásban levő részből állhatnak: az ember életmódját meghatározó feltételek jellemzéséből, illetve a szocialista életmódnak és fejlődésének általános mutatóiból, de figyelembe kell venni, hogy ezek a mutatók egymással összekapcsolódva fejezik ki egy- egy csoport életmódját, az emberi élettevékenységek fejlődését stb. Meglehetősen összevont feladat az első és a második rész mutatói közötti kölcsönhatás matematikai leírása - egyfajta modell készítése. Az ehhez szükséges reális összefüggések megállapítása tartós megfigyelést és kísérleteket kíván, valamint a statisztika és a jelentős tárgyi feltételek tökéletesítését. Ezek a feltételei annak, hogy kidolgozzuk a szocialista életmódnak bár formális, de a gyakorlati életben reálisan érvényesülő modelljét. Ilyen modellre szükség van az életmód fejlesztésével kapcsolatos fontos problémák megoldási tervének kidolgozásához. E modellnek tartalmaznia kell a lakosság társadalmi szerkezetére vonatkozó mutatókat, magában kell foglalnia a lakossági szükségletek és kielégítése társadalmi csoportonkénti jellemzőit, ideértve a nem anyagi szükségleteket, a műveltség és a szakképzettség szintjét, a szabad idő felhasználását is. Továbbá szükség van a modellben a társadalom tagjainak munkájára és munkafeltételeire vonatkozó különféle mutatókra csakúgy, mint a családok és a demográfiai folyamatok jellemzőire. A szocialista életmód modelljének mindamellett olyan fontos jelenségkörök jellemzőit is tartalmaznia kell, mint a társadalmi aktivitás - beleértve a dolgozók részvételét a termelés irányításában, a szocialista munkaversenyben és a társadalmi életben -, vagy mint a társadalmi magatartás szabályainak és normáinak betartása. Az életforma alakulásának összefüggései közül sok annyira bonyolult, hogy a fejlődési irányok csak minőségileg jellemezhetők, azonban a lakosság élettevékenységében végbemenő folyamatok ilyen jellemzése is elengedhetetlen, és véleményünk szerint feltétlenül szükséges a bonyolult helyzetek elemzéséhez még a tervek kidolgozása előtt. Vagyis ezek az összefüggések mint szabályszerűségek, alkalmasak az emberi élettevékenységben végbemenő változások tudományos előrejelzésére, és részint közvetve, részint közvetlenül felhasználhatók a szocialista életmód fejlesztésének tervezésében. E. I. KAPUSZTYIN A nemzetközi biztonságért EGYSZERŰ, MINT A LELKIISMERET SZAVA A béke védelmét szolgáló pénzgyújtési mozgalom az ötvenes években kezdődött a Szovjetunióban. Olyan tömegjellegú mozgalommá vált, hogy szükség volt egy külön szervezet létrehozására, amely az ezeknek az összegeknek az átvételével és felhasználásával kapcsolatos valamennyi teendőt magára vállalja. így jött létre a Szovjet Békealap. Ma 85 millió szovjet állampolgár vesz részt tevékenységében, lényegében az ország minden harmadik lakosa. Szergej Harcsenko újságíró beszélgetést folytatott olyan emberekkel, akik pénzt fizettek be a Szovjet Békealapba. Anatolij Szolovjanyenko, 50 éves, a Szovjetunió népművésze, a Kijevi Tarasz Sevcsenko Opera- és Balettszínház magánénekese. Lenin-díja pénzösszegét adta át a Szovjet Békealapnak.- Sok országban vendégszerepeltem. Olaszország, Kanada, az Egyesült Államok, Ausztrália színházaiban rendezett előadásokon, hangversenyeken énekeltem. És partnereim között sohasem találkoztam olyanokkal, akik azt mondták volna, hogy az oroszok ellenségeink, ők fenyegetnek bennünket. Ezek között az énekesek között sok a világhírű művész. Őket - akárcsak engem, aggasztja a kialakult nemzetközi helyzet. Ők, akárcsak jómagam, megértik, hogy a múzsák örökre elhallgathatnak, ha megszólalnak az atomtöltetü ágyúk. És persze mindenki aggódik gyermekeinek sorsáért. Nekem két fiam van. És bár nincs miért panaszkodnom a sorsra, nem szeretném, hogy fiaimnak ugyanolyan gyermekkoruk legyen, mint amilyen az enyém volt, hiszen ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyet a Szovjetunióban „háborús gyermekeknek“ neveznek. És még egy indokom van. Az a díj, amelynek pénzösz- szegét a Békealapnak adtam át, Lenin nevét viseli. Ismeretes, hogy 6 volt a világon az első olyan államvezető, aki felhívással fordult valamennyi kormányhoz, hogy a békés egymás mellett élést tegyék a nemzetközi politika elvévé. Ezt feltétlenül támogatja minden apa. És minden anya, és minden józanul gondolkodó ember. Az egyesült államokbeli cambridge-i Nemzetközi Bolygóközpont egy új kisbolygót, amelyet a Szovjet Tudományos Akadémia Krími Csillagászati Obszervatóriumának munkatársai fedeztek fel, Alekszandra Gyerevszkaja ukrán asszonyról nevezett el, aki 48 gyermeket adoptált és nevelt fel. Az egyik Fjodor Gyerevszkij 38 éves.- Édesanyánk, Alekszandra Avramovna, a szó szoros értelmében a háború útjairól szedte fel a gyermekeket. Én egyéves koromban kerültem a Gyerevszkij családba. Itt gondoskodást, szeretetet, családi otthont és családi hagyományokat kaptam. Hogy milyen nemzetiségű vagyok, nem tudom. De van-e jelentősége ennek egy olyan családban, ahol orosz, ukrán, belorusz, baskír, csuvas, német, tatár — édestestvéreknek tartják magukat? Most valamennyien Gyerevszkijek vagyunk. Egyszer összeszámoltuk: az ifjabb Gyerevszkijeknek már 215 gyermekük van. Sok fivérem örökölte apánk, Jemeljan Gyerevszkij foglalkozását: geológus, olajipari dolgozó lett. Éppen ezért élünk hatalmas országunk legkülönbözőbb zugaiban. Anyánk 59 éves korában, gyógyíthatatlan szívbetegségben halt meg. Utcát neveztek el róla az ukrajnai Romni városban, ahol laktunk. A város szoborral is megörökítette emlékét. Mi pedig, a gyermekei, minden évben április 23- án, anyám születése napján, egybegyúlünk a szülőházunkban. Ilyenkor elkerülhetetlenül szóba kerül az az ok is, amely egy fedél alá gyűjtött bennünket, a háború. Ezért még egy hagyomány született családunkban: az, hogy ezen a napon közösen annyi pénzt fizetünk be a Békealapba, amennyit csak össze tudunk gyűjteni. Anna Ribacsenko, 60 éves, a második világháború veteránja, ogyesszai lakos: Én kétszer voltam a halál küszöbén. Amikor elkezdődött a háború a fasiszta Németországgal, a frontra mentem. Géppuskás szakasz parancsnoka voltam. Ukrajnában, a Donec-medencében súlyosan megsebesültem és fogságba kerültem. A fasiszták agyonlövetésre Ítéltek. A kivégzéstől csoda folytán sikerült megmenekülnöm. Később Sztálingrádban harcoltam, és megint súlyosan, megsebesültem. Olyan súlyosan, hogy az elesettek névjegyzékébe kerültem. Nevem mindmáig szerepel Sztálingrád védői egyik tömegsírjának emlékművén. Ritka, példátlan sors - gondolhatja olyasvalaki, aki nem tudja, milyen volt országunk számára a legutóbbi háború. De hány ehhez hasonló sorsot ismertem meg amikor később részt vettem a háborús veteránok találkozóin, a szovjet békeharcosok gyűlésein, a katonaözvegyek tiszteletére rendezett esteken. Az ogyesszaiak lakásaiban, ahol munkám során sűrűn megfordulok, gyakran szóba kerül az, amit valamennyien átéltünk a háború idején, a békéért való aggodalom, amelyet manapság mindenki érez. És amikor az emberek a Békealapról hallanak, mindig arról kérdezősködnek, hogyan támogathatnák ezt ők is. Szergej Rakovec, 18 éves, a Kijevi Műszaki Főiskola hallgatója.- Bizonyára tudja, mi a diáképítőbrigád. Nyári szünetben a szovjet főiskolai hallgatók az ország különböző építkezéseire utaznak, vagy a szolgáltatás területén dolgoznak. Ez számukra és az államnak egyaránt előnyös; hasznos munkát végzünk, és pénzt keresünk. 1979- ben azonban ingyenmunka-brigádot szerveztek főiskolánkon. A fiúk, akik (között sok külföldi, többek között vietnami hallgató is volt, elhatározták, hogy a brigád - amelyet Ho Si Minhról, a vietnami nép hőséről neveztek el - a keresetét, az ellátásra fordított pénz kivételével, a Szovjet Békealapba utalja át. A brigádnak egyetlen kérése volt a Békealaphoz, hogy a befizetett összeget vietnami iskolák építésére fordítsa. 1980- ban mi is hasonló brigádot alakítottunk. Alapítói, 26 hallgató, szintén elhatározták: keresetüket a Békealapba utalják át. Tavaly nyáron brigádunknak már 35 tagja volt: szovjet fiúk és lányok, kubai, cseh, lengyel, NDK-beli hallgatók, akik a mi főiskolánkon tanultak. Tavaly nyáron a magadani területen dolgoztunk, 40 tonnás dömperek részére építettünk garázst, 40 ezer rubelt kerestünk, ebből 25 ezer rubelt fizettünk be a Békealapba. Nekünk fiataloknak, a puszta gondolat is elviselhetetlen, hogy a világ jövőjét és a mi saját jövőnket manapság veszély fenyegeti. (Fáklya)
