Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-08 / 23. szám
Vasárnap 1984. június 10. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 4.34, nyugszik 20.36, Közép-Szlová- kia: 4.41, nyugszik 20.43, Nyugat-Szlovákia: 4.47, nyugszik 20.49 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: 17.03, nyugszik 2.45, Közép-Szlová- kia: 17.10, nyugszik 2.52, Nyugat-Szlovákia: 17.16, nyugszik 2.58 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük MARGIT és MARGARÉTA nevű kedves olvasóinkat • 1774-ben született Carl HALLER von HELLERSTEIN német építész, a német klasszicizmus jelentős képviselője (t 1817) • 1854-ben született Francois de CUREL francia drámaíró (f1928) • 1894-ben született Pavol BORKOVEC cseh zeneszerző és pedagógus, érdemes művész (t 1972). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL „MINDIG LELKESÍTETT VALAMI“ Török Elemér riportja Ml OKOZTA A DÉL-KOREAI GÉP TRAGÉDIÁJÁT? Kanyó András cikke AZ EGYÜTTMŰKÖDÉST FEJLESZTENI KELL Teodor Péchy cikke VÁSÁR A MARICA PARTJÁN J. Mészáros Károly riportja BALLAG MÁR A VÉN DIÁK Péterfi Szonya riportja RENDHAGYÓ ISKOLA Keszeli Béta riportja ÜNNEPEK Jókai Lajos novellája iü f *v _ A Zlaté Moravce-i Mezőgazdasági Szakmunkásképző Középiskolában az oktató-nevelő munka a legkorszerűbb módszerek és eszközök segítségével folyik. A Z-akcióban iskolai műhelyeket, számítástechnikával felszerelt laboratóriumot, tanpadokat, s a gépjárművek és az önjáró munkagépek diagnosztizálására alkalmas létesítményeket építettek. A fenti képen: Vladimír Nociar művezető és Vladimír Gajdos harmadikos szakmunkástanuló egy traktort ellenőriz; a középső képen: az elektromechanikus szak korszerűen felszerelt műhelyében szakmai gyakorlatot végeznek a tanulók; a lenti képen: Jozef Kluöiar művezető Marian Samek harmadikos szakmunkástanulót ellenőrzi, amint a villanymotor kapcsolását gyakorolja. (Magda Borodácová felvételei - ÖSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A gépiparban rendkívül sürgetöek a tudományos-műszaki fejlesztés feladatai, amelyeket a XVI. kongresszus jelölt ki és a CSKP KB 8.ülése tovább konkretizált. A gépipar valamennyi ágzata számára szállítja a korszerű technikát és így az egész népgazdaság műszaki-gazdasági színvonala emelésének döntö fontosságú láncszeme. Ebből a szemszögből hogyan értékeljük a helyzetet? Vannak kiváló gyártmányok, amelyek megfelelnek a világszínvonalnak. Több az olyan gyártmány, amely megfelel az átlagos világszintnek. Viszont nem kendőzhető el, hogy aránylag nagy azoknak a gyártmányoknak és szakágazatoknak a száma, amelyek még nem tartanak lépést a világszínvonallal s ezért külföldön eredményesen nem érvényesülhetnek. Egyes esetekben erre részben hatással lehet a vállalatok műszaki ellátottsága, az alapanyagok és a háttéripar szállításának minősége. Szükséges azonban, hogy a vezető dolgozók és a pártszervezetek figyelmének homlokterébe kerüljön, hogy vállalatuk, szakágazatuk gyártmányai hogyan állnak helyt a világszínvonalhoz képest, hogy tudatosítsák a helyzet javításának szükségét s erre minden erőt mozgósítsanak. A tudományos-műszaki fejlődés ki nem elégítő ütemének általános okaival tüzetesen foglalkozott a CSKP KB 8. ülése. Határozatainak következetes valóra váltása főleg a gépipari és az elektrotechnikai ipar egyik döntö fontosságú feladata. Noha a 8. ülés óta rövid idő telt el, meg kell állapítanunk, hogy határozatai megvalósításával nem lehetünk hiánytalanul elégedettek. Elvárjuk, hogy a minisztériumok, a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok határozottabban teljesítsék a feladatokat. A világhoz képest nálunk mindmáig lassú az innoválás üteme. Az elektrotechnikában és a közszükségleti cikkek gyártásában az innováció ideje csaknem tízszerese az igényeknek, az általános és a nehézgépipar gyártmányai esetében pedig hozzávetőleg a felével hosszabb, mint világviszonylatban. A megoldás kulcsa elsősorban az, hogy a műszaki fejlesztés feladatait valóban a gazdasági terveknek, egész gazdasági tevékenységünknek tengelyébe állítjuk. Hogy miképp? Azáltal, hogy a termelési terv egyidejűleg a választék innovációjának és a termelési technológia korszerűsítésének terve lesz. A munkatermelékenységnek, az állóeszközök hatékonyságának növelését, az anyag- és az energiaigényesség, valamint a termelési költségek csökkentését konkrét intézkedésekkel kell biztosítani a műszaki fejlesztés terveiben. Ez nem lehet csak reszortügy, hanem ez a gazdasági vezetésnek elsőrendű feladata, az egész kollektíva ügye. A műszaki fejlesztéshez meg kell teremteni a komplex termelési, gazdasági, szervezési, káder- és politikai feltételeket. ( CSKP KB 10. ülésén elhangzott beszámolóból) Étkezés előtt, víz nélkül, naponta háromszor egyet. A szöveg ismerős. Az arc, a név kevésbé: Schlosser Veronika.- Akár az orovosnak, nekem is vannak állandó betegeim, pácienseim. Akik két utcával odébb is kiválthatnák a receptjüket, ott is megkapnak a szükséges gyógyszert, mégis idejönnek hozzám. Igen, érzem, hogy bizalommal fordulnak hozzám, hiszen tudják, hogy megpróbálok segíteni rajtuk. Ha sikerül, boldog vagyok. Rettenetesen boldog. Lelkesen, szárnyaló hangon bészél.-Akár hiszi, akár nem: majdnem a patikában születtem. De nemcsak az anyám - a nagyapám, sőt adédapám is gyógyszerész volt. Úgy adták át egymásnak a szakmai tudnivalókat, mint a családi örökséget. Anyám az első gyógyszerészek között végzett 1920- ban; munkaidőt, fáradtságot sosem ismért. Hétfőtől vasárnapig, estétől reggelig lekötötte a munkája. Még az éjszakai ügyeletek sem vették el a kedvét. Volt idő, amikor többet volt a patikában, mint otthon. Ha magával vitt, úgy tettem-vet- tem körülötte, mint a leghűségesebb asszisztense. Ha valaki azt mondta volna, hogy válasszak magamnak valami más hivatást, a szemébe nevettem volna. Megállás nélkül folytatja:- Az egyetem befejezése után, 1950-ben két évre egy fürdővárosba mentem dolgozni, aztán visszakerültem Brati- slavába és tizenhét évig a Duna utcai gyógyszertár volt a másik otthonom. Egészen addig, amíg meg nem szüntették. Itt, a Csehszlovák Hadsereg útján a hatodik évemet töltöm, én vagyok a gyógyszertár helyettes vezetője. Hát ennyit dióhéjban azokról az évekről, amelyek mögöttem vannak. Ami pedig a családomat illeti: legidősebb lányom a Szlovák Filharmónia énekese, a másik építészmérnök, a harmadik pedig számítástechnikát végzett. De most kérdezzen, mire kíváncsi?- Például arra, mennyit változott a gyógyszerész munkája az elmúlt évtizedekben?- Annyit, amennyit a gyógyszerkutatás. Nagyapám idejében majdnem minden gyógyszert a patikus állított elő, ma viszont olyan széles a gyárilag készült pirulák skálája, hogy nem is hinné. Persze, oldatokat, kenőcsöket, kúpokat ma is csinálunk, ám napjainkban mégis inkább adminisztratív munkát végez a gyógyszerész. A legfontosabb az, hogy lépést tartson a gyógyszeripar fejlődésével. Hogy naprakész elméleti tudással rendelkezzen. Hogy semmi se kerülje el a figyelmét, tudja, melyik gyógyszer mivel pótolható.- A Vöröskereszt szervezeteiben tartott szakmai előadásain ugyanazt hirdeti, mint a tára mögött: csak akkor nyúljunk a gyógyszerhez, ha már nagyon szükséges.- A tüdőgyulladással például nem lehet viccelni, az biztos, de a legtöbb betegség megelőzhető. Az egészséges életmód sok mindenre gyógyír. Együnk sok gyümölcsöt, zöldséget, tegyünk nagy sétákat a természetben, találjuk meg az időt a sportra, az esti tornára, ne legyünk túltápláltak, ne legyenek káros szenvedélyeink. ..- Ne haragudjon a kérdésért: ön hisz abban, hogy a huszadik század embere, aki otthon, a munkahelyén, de még az utcán is stresszhelyzetnek van kitéve, aki kapkodva eszik, és egy kis túlzással mondva a tévé előtt pihen, szóval az életvitele egyáltalán nem ne- vezehető normálisnak, betarthatja ezt a,,tízparancsolatot“?- Miért ne tarthatná be? Akármilyen rohanó életet élünk is, önmagunkra mindig kell, hogy időnk legyen.- El tudná képzelni azt, hogy gyógyszer híján holnaptól valami mást adna a rászorulóknak?- Sok esetben igen. Mézzel, méhpempövel, éterikus olajjal, növényi kivonatokkal, gyógynövényekkel sok minden gyógyítható. És akkor még nem beszéltünk az ásványvizekről, a hideg-meleg zuhanyról, a gyógyfürdőről - higgye el, a legszívesebben mindenkinek ilyesmit írnék fel. Sok betegnek pedig a szép szó, a jó tanács is elég. SZABÓ G. LÁSZLÓ Szép szóval, gyógyírral-c UJ szú 2 1984. VI. 8.
