Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-01 / 22. szám
rÚJ SZÚ 15 A Fehér Házban 1942. május 30-án reggel Roosevelt amerikai elnök Molotov szovjet külügyi népbiztossal tárgyal. Jelen van még Marshall tábornok, az amerikai hadsereg vezérkari főnöke és King tengernagy, a haditengerészet vezérkarának feje. A tárgyalások témája a szovjet kormánynak az a kérése, hogy az Egyesült Államok és Anglia fegyveres erői Nyugat-Európában indítsanak nagy kiterjedésű támadást, és így kényszerítsék a hitleri vezetést arra, hogy a szovjet frontról legalább 40 hadosztályt kivonjon.- Elnök úr, mondja meg egészen nyíltan - kérdezi a szovjet képviselő -, számíthatunk a szövetséges hadseregek ilyen akcióival? Roosevelt Marshall tábornokhoz fordul:- Feltételezem, ismeri a helyzetet, tehát mit üzenhetünk Sztálinnak?- A második front megnyitásával még az idén számolunk - válaszolja magabiztosan Marshall tábornok. Molotov ezzel a sovány eredménnyel utazik vissza Moszkvába, hogy tájékoztassa Sztálint a szövetségesek álláspontjáról az európai második front létrehozásával kapcsolatban. A szovjet vezetőket a szövetségesek nem tudták egészen meggyőzni arról, hogy valóban meg akarják nyitni a második frontot. A Molotov washingtoni tárgyalásai utáni események teljes mértékben bebizonyították, hogy a kérdésben az USA, de mindenekelőtt Anglia spekulál. Az Egyesült Államok és Anglia kormánykörei 1943 nyara előtt nem tervezték a második front megnyitását. Számukra megfelelt, hogy afasiszta Németországgal folytatott háború terheit a Szovjetunió viseli, s arra vártak, hogyan alakulnak majd az események a szovjet-német fronton. Csak 1943 januárjában döntöttek arról, hogy a brit szigeteken kialakítják az invázióhoz szükséges feltételeket, elegendő fegyvert és katonát vonnak ott össze. Ugyanazon év márciusában hozták létre a szövetséges hadseregek főparancsnokának stábját a partraszállás előkészítésére. A hadművelet ekkor kapja az ,,Overlord“ fedőnevet. „Láthatatlan“ háború Az invázió előkészítésével és megkezdésével kapcsolatos haditechnikai intézkedések és stratégiai elképzelések kulisszái mögött a hadbanálló felek felderítő szervezetei lázas aktivitást fejtettek ki. Kérlelhetetlen titkos háború robbant ki, amelyben bevetettek minden eszközt és emberi képességet. A német titkosszolgálat rögtön azután, hogy Anglia belépett a háborúba, súlyos vereséget szenvedett: csaknem egész kémhálózatát felszámolták. Ezért az Abwehr a következő években igyekezett mindent megtenni, hogy pótolja veszteségeit. Légi és tengeri úton, közvetlenül Németországból, vagy Írországon keresztül és sok esetben a kontinensről menekülők útvonalán (Franciaország, Spanyolország, Norvégia és Svédország érintésével) juttatta el Angliába kémeit. Nagy-Britannla abban az időben hatalmas repülőgép-anyahajó volt, s a németek joggal tartottak attól, hogy onnan indul meg az invázió a kontinens ellen. Canaris tengernagy titkosszolgálata azzal a céllal, hogy kifigyelje ezeket az előkészületeket, 1942-ben két speciálisan kiképzett, az angol nyelvet kiválóan beszélő, a brit körülményeket jól ismerő felderítő tisztet dobott át Angliába. Az ejtőernyős ugrás ugyan sikerült, ám az angolok a két tisztet felfedezték, s nem egész 24 órával azután, hogy a német kémek földet értek, megtalálták a két ejtőernyőt is. A kémeket azonban nem fogták el, hanem követni kezdték. Úgy vélték, hogy a mit sem sejtő német felderítők elvezetik őket azokhoz a személyekhez - a felszámolt kémhálózat maradványaihoz -, akiktől segítséget remélhetnek. így is történt. Az angol elhárítás, az MI-5 így sikeresen számolta fel az ország területén az utolsó német ügynököket is, akik többségét nacionalista beállítottságú szélsőséges elemek alkották. A kémek „láthatatlan“ hadserege ellen folytatott harcban a Szovjetunió a háború egész ideje alatt jelentős segítséget nyújtott a szövetségeseknek. A szovjet felderítőhálózatok a náci főparancsnokságig nyúltak, s általában idejében megszerezték a szükséges információkat a fasiszta Németország és szövetségesei tervéiről. A szovjet felderítöknek sok esetben fontos információkat is sikerült szerezniük a német titkosszolgálat Anglia és az USA elleni eredményeiről, s ezeket a szovjetek az ellenintézkedések foganatosítása végett mindig átadták a szövetségeseknek. Például amikor a szovjet titkosszolgálat megtudta a Göring kabi: netieoen oolgozó munkatársától, Schutz-Bolzen hadnagytól, hogy a németek megfejtették az angol haditengerészet által használt kódjelzéseket, erről haladéktalanul tájékoztatta az illetékes brit hatóságokat. Számos más bizonyíték is van arra, hogy a szovjet vezetés aktív tevékenységet fejtett ki annak érdekében, hogy a szövetségeseket megóvja a felesleges veszteségektől épp a második front előkészítése során. A háborús konfliktus másik oldalán elért sikerek vagy kudarcok döntő mértékben vetítőd- tek át a harctérre, gyakran befolyásolták az ütközeteket.Tavaréze-Schmidt esete Azokban az órákban, amikor Washingtonban Molotov külügyi népbiztos Roosevelt elnökkel tárgyal, Spanyolországban leszálláshoz készül a LATI olasz légiforgalmi társaság Buenos Aires-Madrid útvonalon közlekedő személyszállító gépe. Az első osztályon utazók között a második sorban az ablak mellett ül egy körülbelül 45 éves férfi, fekete bajusszal, enyhén őszülő halántékkal. Az útlevélben szereplő név szerint senor Ricardo Tava- rézéről van szó, aki a Standard Oil of New Jersey amerikai kőolajkonszern argentin vállalatának kereskedelmi igazgatója. Valójában a náci Abwehr munkatársa, dr. Schmidt, aki az I. G. Farben német konszern segítségével 1935-ben költözött Argentínába. Itt lett belőle Ricardo Tavaréze, a Standard Oil jó képességű alkalmazottja. Tavaréze az argentínai vállalat kereskedelmi igazgatójának tisztségéig verekedte fel magát, s így optimális feltételeket tudott biztosítani kémtevékenységéhez közvetlenül az USA-ban is, ahova gyakran ellátogatott. Az Egyesült Államokban sok befolyásos ismerőse volt a politikai és katonai körökben. Az Abwehr parancsnoksága rendkívüli figyelmet szentelt jelentéseinek. Ezek többségét személyesen Canaris tengernagy nyújtotta át Hitlernek. A repülőgép földet ért, az utasok problémák nélkül mentek át az útlevél- és vámvizsgálaton. Tavaréze perfekt spanyol tudása és megjelenése lehetővé tette számára, hogy teljes biztonsággal igazi dél-amerikainak adja ki magát. Tavaréze-Schmidt taxiba ült és szokása szerint megadta a Zurburán szálló címét, ahol már előzőleg szobát foglalt. Itt kellett találkoznia főnökével, Spatzer tábornokkal is. Pontosan tíz óra volt, amikor szállodai szobájának ajtaján valaki háromszor kopogtatott. Rövidebb szünet után még két kopogtatás hallatszott. Tavaréze kinyitotta az ajtót, s amikor felismerte látogatóját, beengedte. Az ajtót gondosan becsukta, s a két férfi csendesen üdvözölte egymást jobb karja felemelésével: ,,Heil“.- Feltételezem, hogy ismeri az okot, amiért létre kellett hoznunk ezt a gyors és igen veszélyes találkozót - kezdte a beszélgetést Spatzer tábornok, miután kényelmesen helyet foglalt egy fotelben. - Bizonyára egyetért velem, nem érdekünk hogy hosszabb ideig maradjunk Madridban, mint amennyi feltétlenül szükséges. Ezért elmondom röviden, miről van szó, s mi az ön legfontosabb feladata. Tavaréze a tábornokkal szemben, előrehajolva ült, s feszülten várta, milyen feladatot kap.- A rendelkezésünkre álló információk szerint Washingtonban ma reggel szigorúan titkos tárgyalások folynak Roosevelt és Molotov között. Ennek a megbeszélésnek nagy jelentőséget tulajdonítunk. Nem kizárt, hogy az oroszok a fronton kialakult helyzetre való tekintettel kategorikusan követelik, hogy az amerikaiak és az angolok teljesítsék kötelességüket, s hajtsanak végre valamilyen kiterjedtebb hadműveletet azzal a céllal, hogy erőinket csoportosítsuk át a keleti frontról. Mellesleg tud erről a találkozóról?- Nem, semmit sem tudok. Tizennégy nappal ezelőtt voltam az Egyesült Államokban, s Madridba egyenesen Buenos Airesböl érkeztem.- Nem baj, végül is azért hívtuk ide, hogy tájékoztassuk önt, mi érdekel benőnket elsősorban az amerikai politikában, illetve Washington katonai intézkedéseiben. Ez az ön legfőbb feladata, s erre kell összpontosítania minden rendelkezésére álló eszközt. Robert ebben különösen nagy segítséget nyújthat. A tábornok szavai után Tavaréze kényelmesen hátradőlt foteljében, s már azon gondolkodott, hogyan hajthatja végre a legjobban a rábízott feladatot. A tábornok elnyomta havannaszivarját a kiürített kávéscsészébe és vizsgálódva figyelte fiatalabb munkatársát.- Hozott valamilyen üdvözletét a tengernagy számára?- Igen, túlnyomórészt az értesülések Róberttól származnak, s ebben a képeskönyvben találja meg őket a megbeszélt kód alapján. A tábornok átvette a könyvet és érdeklődéssel lapozgatta.- Jól kigondolta - jegyezte meg. - örülök, hogy egyáltalán hozott valamit. A tengernagynak meggyőző érvekre van szüksége a vezérkar számára. Az anyagot azonnal előhivatom, s az információkat késedelem nélkül Berlinbe küldöm. Délután háromkor eljövök magáért, s aztán még elbeszélgetünk. Spatzer tábornok felállt, s Tavarézétő! kísérve elhagyta a szobát. Tavaréze 1942. május 31-én repült vissza Buenos Airesbe, s rövid pihenés és a vállalat szokásos ügyeinek elintézése után folytatta útját az Egyesült Államokba. Ki volt Jean Lutz? Miközben Tavaréze az óceán fölött whiskyvel erősítette magát, hogy ne gondoljon a repülőgép alatt levő rengeteg vízre, Párizs egyik külső kerületében, egy stílusosan berendezett házban öt férfi beszélgetett. A ház a helyi lovasklub tulajdonosáé volt. Éjfél után egy óra, a férfiak jól megvacsoráztak, s az elfogyasztott alkoholmennyiségtől hangulatuk is kezdett a tetőfokára hágni. A vendéglátó klubtulajdonos háza a magasabb rangú német tisztek igen kedvelt találkozóhelye volt. A férfiak közül hárman német egyenruhát viseltek: Hil- der ezredes, Glück őrnagy és Memmer százados. A negyedik egy Forrelle nevezetű belga, akinek az építkezési vállalata német megrendeléseken dolgozott.- Uraim, győzelmünk most már csupán néhány hónap kérdése - kiabált Hilder ezredes. - Amint elfoglaljuk Moszkvát és eljutunk a Volgán túlra, az oroszoknak vége.- Igyunk a győzelemre - hívta fel magára a figyelmet a már jócskán kapatos Memmer százados. - Azután következik Anglia. Mit gondol Forrelle, van az angoloknak valamilyen esélyük ellenünk? Tudnia kell, hiszen a vállalata részt vesz a nyugati védőfal építésében!- De hiszen üresek a poharaink - mondja Forrelle és szemrehányóan néz a vendéglátóra, aki máris siet a bárszekrényhez, hogy teljesítse vendégei kívánságát. Teletölti a poharakat, széles mosollyal az arcán fordul ismét a jelenlevőkhöz. Hogy milyen volt ez a mosoly, mi volt rajta a hamis, azt a jelenlevők közül senki sem tudta. A lovasklub tulajdonosát Jean Lutznak hívták, s Kanadában született, okmányai szerint német-francia vegyes házasságból. 1934-ben, szülei halála után költözött Párizsba, ahol jól jövedelmező klubot alapított. A magasabb körök képviselői találkoztak nála, és Jean Lutz számos politikai személyiség kedvence lett. Különösen a Párizsban élő német kisebbség körében volt népszerű. Hogy ki volt valójában Lutz, azt csupán ő maga és a szovjet titkosszolgálat moszkvai központja tudta. Akárcsak más ilyen alkalmakkor, amikor komoly információk britokába jutott, most is azt kívánta, hogy minél hamarabb fürdőszobájába mehessen, elővegye titkos rádióadóját, s leadja azt, amit éppen megtudott. Türelmesnek kellett azonban lennie, s végig kellett játszania a vendéglátó szerepét. Ezért felemelte poharát és csatlakozott a többiekhez:- A győzelemre! Még két hosszú év Washingtonba érve Tavaréze a repülőtérről kedvelt hoteljébe ment, útközben Roberttel tervezett találkozójára gondolt. Délután két óra volt és az esti megbeszélésig még elég idő maradt. A portás régi ismerősként üdvözölte, s fejével oldalt biccentve a halira mutatott.- Azok az urak szeretnének beszélni magával. Tavaréze odanézett, három középkorú férfit látott szürke öltönyben. Hozzájuk lepett, meglepődve azon, hogy valaki tudja: itt van.- Velem akarnak beszélni? - szólította meg őket.- ön Ricardo Tayaréze, a Standard OH argentínai vállalatának kereskedelmi igazgatója?- Igen - mondta Tavaréze izgatottan. Nem tudta miért, de egyszerre a bizonytalanság kerítette hatalmába.- örülünk, hgy ön az, már csaknem egy órája várunk magára - válaszolta a legidősebb férfi. - Crawly felügyelő vagyok az FBI-tól, saza feladatom, hogy egyenesen a főnökhöz szállítsam önt. Hoover bárkit nem fogad, úgyhogy érezze magát megtisztelve. Szeretném, ha minden nyugodtan zajlana le. Az Abwehr berlini központjában hiába várták a második front előkészületeiről szóló jelentéseket. Schmidt-Tavaréze már sosem jelentkezett. Az Egyesült Államok biztonsági szolgálata a brit elhárítással együtt az USA-ban német társaságok ál-leányvállalatainak tucatjait leplezte le, s még idejében felszámolta a német ügynökök nagy részét. Az „Overlord“ hadművelet előkészítése megkezdődhetett. A Leningrád és a Kaukázus között húzódó egész frontszakaszon harcoló szovjet polgárok milliói, az európai országok elnyomott népei vártak erre. Még két hosszú évnek kellett azonban eltelnie ahhoz, hogy megkezdődjön az oly rég ígért és olyannyira várt hadművelet, s megnyíljon a második front. „OPL“ Még két hosszú évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a haditudósító elkészíthesse ezt a felvételt a normandiai partraszállásról f|7í /#/?vwfíu[3 tó
