Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-01 / 22. szám
(Zuzana Minácová felvétele) LEGDRÁGÁBB KINCSÜNK A lig töltötte be hatodik életévét. Egy évvel ezelőtt még ugyanúgy nevetett, játszott, bújt az édesanyjához, mint többi pajtása. S ma fáradt, kedvetlen, mire az iskolába ér hányingerrel küszködik, pedig szeret oda járni és jól tanul... Mi ennek az oka? - tette fel magának á kérdést a kislány osztályfőnöke, majd felkérte Valéria Kaplanová pszichológust, a Bratislavai IV. Városkerületi Nemzeti Bizottság szociális kurátorát segítsen a kislányon. A szociális kurátornak nem tartott sokáig, amíg kiderítette, hogy a kislányt az édesapja neveli, mert az „anya“ elhagyta őket. De a kislány iskolába menet az üzlet kirakatán keresztül naponta látja édesanyját... Hogy mi játszódik le a kislányban, mire gondol, arról a pszichológus inkább nem beszél. S a kiút? Lakás, illetva környezetcsere és sok-sok szeretet. Az első lépéseket a szociális kurátor teszi meg. Levelet ír az apa munkaadójának (a lakás miatt), telefonál, intézkedik. De naponta több esetet kell megoldania.- A mi városkerületünkben évente 170 nehezen nevelhető gyermek ügyét vizsgáljuk. Az első jelzéseket az iskolákból, illetve szaktanintézetekből kapom, hozzám az öt-tizennyolc évesek tartoznak. Rendszerint iskolakerüléssel kezdődik minden. De talán ez már következmény. Az ok rendszerint a családban végbement változás. Később gyengülnek a tanulmányi eredmények, sor kerül az első lopásokra, verekedésekre, a hasonszőrűek bandákba tömörülnek, jön a cigaretta, az alkohol, a szipózás - sorolta Valéria Kaplanová. - Az első-bejelentés után én behívatom a szülőket, akik vagy eljönnek, vagy nem. Külön-külön beszélgetek velük, a gyerekektől is megpróbálom megtudni a változás okát, rámutatok helytelen életmódjukra, s meg kell próbálnom ,,kézen fogni“ őket. Ha nem jön el a szülő, vagy vajpmi nem tetszik a szülő vallomásában, családlátogatásra megyek. Ott rendszerint reálisabb képet kapok a helyzetről - avatott be munkája kulisszatitkaiba, majd szomorú, megrázó tapasztalatairól beszélt. Értelmiségi szülők, az apa a gyermek- nevelést a pedagógus anyára bízza. A család egyszem gyermeke jól tanul, érdeklődési köre szélesebb mint társaié, kedves, vidám. Ám egyszerre megromlik az anyjával való jó kapcsolata, a szeretet gyűlöletté alakul, megjelennek a rossz osztályzatok, a lány ki-kimaradozik, s egy nap az anya észreveszi, hogy tizenkét éves lánya sápadtan, kitágult pupillákkal a semmibe réved... Csak ekkor fordult az ifjúsági szociális kurátorhoz.- Ha előbb jött volna, könnyebben ment volna minden. De még most sem mondhatom - pedig eltelt már jónéhány hónap - hogy minden rendben van - lapozott emlékezetében beszélgetőtársam.- Eleinte naponta kellett találkoznom a kislánnyal - aki nem akart önmagáról, gondjairól beszélni. Én is láttam rajta, hogy egyre sápadtabb, levertebb, gyengébb. S egy nap, amíg iskolában volt, szobájában megtaláltuk változásának fő okozóját, a furcsa színű, kellemetlen szagú vegyszert. Csak amikor eléje tettük a bizonyítékot, tört meg, s mondott el mindent. Mi következett ezután? Hosz- szan tartó kezelés a pszichiátriai osztályon, míg a kislány leszokott a káros szenvedélyről, s újból helyreállt a családi békesség. De vajon meddig? - teszem fel magamnak félve a kérdést - vallotta be a pszichológus.- Nem győzzük hangsúlyozni, hogy az ifjúság jogi nevelése alacsony színvonalú, már a hetedik osztályban kellene tisztázni a legfontosabb kérdéseket. Ugyancsak nyíltabban és korábban kellene beszélni a szexuális kérdésekről. Gyakran találkozom a fiatalokkal, s hihetetlen, hogy jogi felelősségtudatuk mennyire fejletlen. Mi elvárjuk, hogy az iskolákban ■<’ észrevegyék, ha a gyerek megváltozik, hiszen a pedagógusok töltik a gyerekekkel a legtöbb időt. S jelezzék nekünk, ha rendellenességgel találkoznak. Inkább szóljanak feleslegesen, mint későn. Munkatársaimmal együtt azt valljuk, hogy a bajt meg lehet előzni, csak oda kell figyelni - magyarázta a kurátor hévvel.- A mai rohanó életet okoljuk sok mindenért. De nem magyarázhatjuk ezzel azt, hogy sok szülő nem törődik gyermekével, kizárja a lakásból stb., illetve személyi kapcsolat helyett pénzzel tudja le szülői kötelességeit, s amikor előfordul valami, ő maga simítja el az ügyet. De amikor már a baj akkora, hogy egyedül képtelen megoldani, hozzánk fordul, és nem érti, hogyan fajulhatott el a dolog e.nnyire... Két évvel ezelőtt felkértem a városkerület iskolaigazgatóit, hogy készítsék el nekem azon gyerekek névsorát, akikkel tapasztalataik szerint történt valami. Kilencven nevet kaptam. Meghívtam az összes szülőt egy előadásra. A szülök fele jött el csupán, de a városi ügyész, a szociális osztály vezetőjének, valamint a közbiztonsági szervek képviselőjének őszinte, megrázó beszámolója után né- hányan megrendülve távoztak. A család szerepe a gyerek nevelésében meghatározó volt és ma is az. Nem mindegy mit lát, hall, kit utánoz. Ha nem érzi a szeretetet, (mert ebben a korban fokozottabban szeretetigényes), az érdeklődést problémái iránt, máshol keresi mindezt. Éljut a lakótelepeken összeverődő bandákba, ezek léteznek, garázdálkodnak, törvénybe ütköző cselekedeteket követnek el. Sokan előbb kíváncsiságból, kivagyiságból próbálkoznak a különféle kábítószerekkel, majd megszokják... öt évvel ezelőtt nem tudtunk ilyen esetekről. Ma ötven kiskorút kezelnek a pszichiátriai osztályokon. Egyre emelkedik a válások száma, a mi városkerületünkben is. Az okok? Elidegenedés, meg nem értés, pedig a házasság szerelemből köttetett. .. mondják nekünk a szülők, s nem gondolnak arra hogy a folyosón a gyerekek reszketve várják, hogy most velük mi lesz?! Pedig a gyerekben a törés valahol itt kezdődik... Legdrágább kincsünk a gyermek - mondjuk általában, s ez az esetek nagy részében így igaz. De én egy-egy nehezebb nap után lélekben sok szülőtől megkérdezem: igazán? PÉTERFI SZONYA az üzemvezetőt keresi, ne az irodába menjen, ott ritkán tartózkodik - igazított útba a portás, a Milex vállalat ipolysági (Sahy) üzemének kapujában. Igaza volt, a sajtházban találtam rá. A hatalmas kádakat éppen vízzel engedték tele, ö ellenőrizte a munkát.- A szivattyúval volt problémánk, de már rendben van - mondotta Vilma Jakusová, s irodája felé menet az egyik karbantartónak adta át a hibás alkatrészt. Az üzemben negyvenhatan dolgoznak, közülük nyolc férfi. Vilma asszony 1958-ban került ide, technikusként kezdett dolgozni, majd a termelési részleg vezetője lett, 1973-tól pedig az üzem élén áll.- Éilináról származom, itt volt rám szükség, ide helyeztek. Többségben magyar nemzetiségúeket foglalkoztat az üzem, igyekeztem a nyelvüket elsajátítani. Fiatal voltam, nem várhattam el, hogy az idősebbek alkalmazkodjanak hozzám. Látták rajtam, hogy meg akarok tanulni magyarul, segítettek is, együtt nevettünk, ha valamit épp nem szabályosan mondtam. Kiejtésén ugyan érződik, hogy nem ez az anyanyelve, de szókincse, kifejezőkészsége arról tanúskodik, sikeresen megbirkózott a nyelvi nehézségekkel.- Viszonylag fiatalon kerültem vezető beosztásba. Tudtam, nem hátrálhatok meg, bizonyítanom kell. Egy ilyen kis üzemben érteni kell szinte mindenhez. Igaz, nem éreztem magam kezdetben elég erősnek, de mindent el akartam sajátítani. Fontosnak tartottam, hogy az emberi kapcsolatok is jók legyenek. Ez is szükséges volt ahhoz, hogy a továbbiakban eredményesen dolgozhassunk. Ha a véletlen úgy hozza, bármelyik dolgozót helyettesíteni tudja, s erre nevelte beosztottjait is. Nem állhat meg a termelés, ha az anyukák maguk vagy gyermekeik betegsége miatt kiesnek. A vezető sokoldalúságára nagy szükség van például azért is, hogy üzemzavar esetén gyorsan tudjon intézkedni. Valamennyi gépet jól ismeri, s mosolyogva jegyezte meg, hogy még a fűtövizsgát is letette, mert soha nem lehet tudni, arra mikor lesz szüksége.- Nem könnyű az emberekkel dolgozni. Mindig meg kell találni a legmegfelelőbb hangnemet, alaposan meg kell ismerni mindenkit. Ha a gépet jól beállítjuk, s ha nem hibásodik meg, folyamatosan működik. A dolgozókat viszont különböző hatások érik. A nők munkavégzését befolyásolja, ha a gyermek beteg, ha a családban vagy a kollektívában nem jó a légkör. Beosztottjaimat, ha hozzám fordulnak, szívesen meghallgatom, segítek nekik, de azt hiszem, tudják rólam, hogy nekem sem ment minden simán, s azt tartom, hogy a nehézségeket mindenkinek le kell tudnia küzdeni. A viszonylag kis kollektívát jól összetartja. Mindenkit alaposan ismer, tudja mikor kire számíthat, kitől mit várhat el. Néhányukkal már két évtizede együtt dolgozik. Tudja mi vár otthon a nőkre a második műszakban: a ház körüli teendők, a gyermekek nevelése. A szombat-vasárnapi műszak megszervezése sem gond, mert tudják, hogy a környék szövetkezeteiből beszállított tejet fel kell dolgozni.- Már szakmunkástanuló koromban is a sajtkészítés érdekelt. Szerencsésnek érzem magam, mert azt csinálhatom, amihez kedvem van. Mindig szerettem a pontos munkát, s ezt beosztottjaimtól is elvárom. A tervteljesítéssel nincs gondunk, évek óta jó eredményeket érünk el. Tíz évvel ezelőtt 360 tonna sajtot gyártottunk évente, tavaly már megközelítettük az ezer tonnát. Beszélgetésünk közben többször zavarják; telefonon keresik, útiparancsot ír alá, érdeklődik, kicserélték-e már a villanykapcsolót. Munkatársai, az ismerősök már megszokták, hogy nő az üzemvezető, az idegenek gyakran csodálkoznak, ha benyitnak hozzá.- Megtörtént, hogy ismeretlen karbantartó javította a gépeinket. Különböző alkatrészeket kértek, mondván ezeket cserélni kell. Mikor végeztek a munkával, átnéztem a gépet s láttam, csak néhány új alkatrészt használtak fel, a többi régi. Igen meglepődtek, hogy minden darabot számon kértem rajtuk, meg is jegyezték: nem számítottak rá, hogy nő létemre értek hozzá. Vilma Jakusová egyenrangúnak érzi magát a férfiak között. Egyedüli nö a vezetők városi nemzeti bizottság szervezte találkozóin is.- Sem a munkában, sem a közéletben nem az a lényeges, nő vagy férfi a vezető, hanem az, mit végez. Talán azért is tudok én az erősebb nemhez alkalmazkodni, mert műszaki típus vagyok. Érdekelnek a gépek, de szeretek főzni is, sütni már kevésbé és a kézimunkázás sem köt le. Véleményem szerint több nő is lehetne vezető beosztásban, de inkább csak harmincon felüli. Míg a gyermekek kicsik, nehéz felelősségteljes munkát végezni. A felkészítést viszont időben el kell kezdeni. Vilma asszonynak lánya felnevelésében nagyon sokat segített a nagymama. Nem kellett percnyi pontossággal érte menni az óvodába, ha beteg volt a nagymama vigyázott rá. Lánya már felnőtt, s most ő vállalja szabad idejében az unoka gondozását.- Előny is meg hátrány is, hogy az üzem közvetlen szomszédságában lakom. A munkaidő nálam relatív fogalom. Ha szombat, vasárnap történik valami, akkor csak beszólnak, s már itt is vagyok. Reggelente azzal kezdek, hogy végigjárom az üzemet, s naponta megfordulok minden részlegen. Az üzemvezetőnek viszont nemcsak a termeléssel kell törődnie, a fejlesztés ugyanúgy a feladata. A vízhiány okozta gondot saját kutak létesítésével oldották meg, a korszerűtlen kádak cseréje pedig terveikben szerepel. A szűk raktárak helyett újakat építettek, s még az idén elkészül a szociális épület. Vilma asszony tavaly két újítási javaslatot nyújtott be. Mindkettőt elfogadták, az egyiket már meg is valósították. Évente átlagosan 1 millió liter vizet használnak.el, s eddig a hűtővizet a csatornába engedték, javaslata alapján viszont ezt újra felhasználják. Ez évente 500 ezer korona megtakarítást jelent az üzemnek. Másik javaslata, melyet a kellő gép hiányában a második félévben valósítanak meg, a sajt préselésével kapcsolatos. Ez munkaerőmegtakarítást hoz és megkönnyíti a műveletet.- Az eltelt évek alatt sok-sok apró dolgot változtattam meg, ezeket nem tartom számon. Az a fontos, hogy egyszerűsítsük és könnyítsük a munkát. Szigorú, de igazságos vezetőnek tartják Vilma Jakuso- vát. Szerény, mindennapi önfeláldozó munkájával bizonyítja hogy számíthatnak rá a vállalatnál, hisz az üzemek közti versenyben mindig az elsők közt van az ipolysági részleg. Amíg egészségi állapota engedte, a szakszervezetben éls a Szlovákiai Nószövetség városi szervezetében is igen aktív volt.- Néha úgy érzem, nagyon fáradt vagyok, de a másik percben már el sem tudom képzelni életemet az üzem nélkül. Szabad időmben kirándulok, utazom. A nyugdíjig ugyan van még néhány évem, de addig is úgy akarok dolgozni, hogy sose kelljen pirulnom, ha a tejüzemről van szó. Azt mondta, az élet tanította meg sok mindenre, a jó emberi kapcsolatok kialakítására, a szakmaszeretet és a gyakorlat pedig ahhoz segítette hozzá, hogy olyan vezető legyen, amilyennek felettesei és munkatársai ismerik. DEÁK TERÉZ ÚJ SZÚ 8 1984. VI. 1 nramT]nnr\n EZI7ZI Yl[\\/lll] | J
