Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-25 / 21. szám
A nyugati burzsoá tömegtájékoztatási eszközök állítása szerint a szovjet egészségügy válságban van, a szovjet emberek egészségi állapota romlik. Szergej Burenkovtól, a Szovjetunió egészségügyi miniszterétől kérdezzük:- Mi a véleménye az efféle állításokkal kapcsolatban?- Aligha hihető, hogy az ilyen kijelentések tájékozatlanságból fakadnak, abból, hogy nem ismerik a dolgok valódi állását. Rágalmakkal állunk szemben. A világ sok-sok országából folyamatosan érkeznek hazánkba orvosok, orvostudósok, egészségügyi szolgálatok képviselői, s mi nem titkoljuk előttük sem pozitív tapasztalatainkat, sem gondjainkat, nehézségeinket. Ha a szovjet egészségügyet válság sújtaná, a Nemzetközi Egészségügyi Szervezet nem ajánlotta volna a fejlődő országoknak, hogy egészségügyi szolgálatuk megteremtésekor alkalmazzák a szovjet tapasztalatokat. Ugyancsak aligha nőne évről évre azon külhoni szakemberek Száma, akik szeretnének együttműködni a szovjet orvosokkal, és szakmai továbbképzésben részesülni hazánkban. Azoknak, akik „aggódnak“ a szovjet egészségügy helyzete miatt, szeretném feltenni a kérdést: mi a magyarázata, hogy minden évben nyugati állampolgárok százai fordulnak a Szovjetunió egyészségügyi minisztériumához orvosi segítségért? Megszokott jelenség, hogy egészségügyi intézményeinkben Olaszországból, az NSZK-ból, Angliából, Görögországból, Kanadából, az USA-ból érkezett betegeket látunk el. Az említett országok sajtója a szovjet egészségügy „válságáról“ beszél, az emberek pedig, akik súlyos bajaiktól kívánnak megszabadulni, ám ezt saját országukban nem tudják elérni, hosszú utazásra vállalkoznak: szovjet szívsebészekhez és trauma- tológusokhoz, szemészekhez, gyermek- gyógyászokhoz, ideggyógyászokhoz fordulnak.. . A szovjet egészségügyi szolgálat útja nem volt könnyű, és ezen az úton még mindig vannak nehézségek, melyek leküzdése időbe telik. Noha ma nálunk több orvos van, mint a világ bármely más országában, még nem lehetünk elégedettek a Szovjetunió egyes körzeteiben az egészségügyi káderekkel, az egészségügyi-megelőző intézményekkel való ellátottsággal. Nem egyszerű feladat, hogy ugyanolyan színvonalon szervezzük meg a falusi lakosság kórmegelőzc ellátását, mint a városokban. Egyszóval, nem kevés a gondunk, de a legnagyobbat megoldottuk: az orvosi segítség hozzáférhető minden arra rászoruló szovjet ember számára. A lakossági mortalitás ma a Szovjetunióban ezer állampolgárra 10,3. összehasonlításképpen: Nagy-Britanniában 12,1, az NSZK-ban 11,5. Az átlagos életkor a Szovjetunióban 70 év. Ugyanakkor nálunk, ellentétben más országokkal, a különböző szociális csoportokhoz, nemzetiségekhez tartozó egyének elért életkorát tekintve nincsenek nagy különbségek. Az Egyesült Államokban a fehér lakosság átlagos életkora 73 év fölött van, ugyanakkor az amerikai indián lakosságé 48 esztendő. Jelena Novikova egészségügyi miniszterhelyettest, az anya- és csecsemő- gondozó szolgálat vezetőjét kérdeztük meg:- A nyugati tömegtájékoztatás azt állítja, hogy az elmúlt évtizedben a Szovjetunióban nőtt a gyermekhalandóság, s jelenleg kétszer olyan magas, mint az USA-ban. Igaz ez?- Nem, nem igaz. A gyermekhalandóság a Szovjetunióban évről évre csökken, egyetlen szovjet köztársaságban sem emelkedik. Meggyőződéssel mondcsaládokban a gyermekhalandóság ennek csaknem a kétszerese. Pjotr Geraszimov egészségügyi miniszterhelyettestől kérdezzük:- Igaz-e, hogy a szovjet egészségügyben gyógyszerhiány van, s hogy a lakosság nem vásárolhat szabadon orvosságot olyan bő választékban, mint amilyennel a nyugati országok gyógyszertárai rendelkeznek?- Bevezetőben hadd szolgáljak egy elgondolkodtató információval. Amerikai kutatók megvizsgálták, vegyileg, az országukban kapható gyógyszeripari készítményeket. Kiderült, hogy minden gyógyszernek átlagosan 30 megfelelője Ml AZ IGAZSÁG A SZOVJET EGÉSZSÉGÜGY KÖRÜL? hatom ezt, hiszen a Szovjetunióban egységes állami nyilvántartás rögzít a gyermekek születésével, megbetegedésével vagy elhalálozásával kapcsolatos finden egyes esetet. Nyilvántartunk minden szülést, köztük a koraszüléseket is. A gyermekhalandósági mutató köztársaságonként eltérő. Szovjet Belorussziában például 1983-ban 16,3 volt (1970- ben 18,8), Lettországban 15,4 (1970-ben 17,9), Litvániában 14,5 (1970-ben 19,4). Magasabb-e ez, mint az USA-ban? Ott a hivatalos statisztika szerint minden ezer világra jött gyermek közül körülbelül 13 hal meg. Am ha közelebbről nézzük a helyzetet, kiderül, hogy ez az adat csak a fehér lakosságra érvényes. A néger van, vagyis valójában az USA-ban nem 20 ezer, hanem csak 700 gyógyszeranyagot használnak. A dublórkészítmények elterjedése azzal magyarázható, hogy a nyugati gyógyszeripari korporációk extraprofithoz kívánnak jutni. Jelentéktelen változtatást eszközölnek a régi készítményen, új néven hozzák forgalomba, egyidejűleg pedig meredeken megemelik az árát. A Szovjetunióban sem az orvosi segítségnyújtás, sem a gyógyszergyártás nem üzlet tárgya. Folyamatosan ellenőrizzük az állami gyógyszerjegyzéket, s kiiktatjuk abból az olyan készítményeket, amelyeket megfelelő, jobb gyógyszerrel tudunk helyettesíteni. A szovjet orvosok rendelAlma-Atában, a Kazah SZSZK fővárosában új fürdőgyógyintézet épült, amelynek feladata, hogy elősegítse a páciensek gyorsabb felépülését a különböző betegségek után. További küldetése, hogy a nehéz fizikai munkát végző dolgozókat fogadja és elősegítse szervezetük regenerálódását. -A felvételen az Araszán fürdő- központ előcsarnoka. (Telefoto: ŐSTK) kezésére mintegy 2,5 ezer gyógyszerkészítmény áll. Alekszej Szafonov egészségügyi miniszterhelyettesnek a következő kérdést tettük fel:- Igaz-e, hogy a Szovjetunióban a beteg embereknek hónapokig kell várni a kórházi elhelyezésre, s hogy sorba kell állni, míg valaki bejut az orvosi rendelésre?- Ha a beteg soron kívüli ellátásra szorul, azt haladéktalanul megkapja. Az olyan esetekben, amikor nem halaszthatatlan a beavatkozás, a beteget szakrendelésre jegyzik elő egy bizonyos időpontban. Ez általában még aznap vagy a rákövetkező napon megtörténik. Előfordul, hogy a beteg szakkonzultációra szorul, ám megfelelő szakorvos nincs a rendelő- intézetben. Ilyenkor a beteget a konzultációs központba irányítják, ahol esetleg néhány napig is várnia kell, míg sorra kerül. Néha a kórházi elhelyezésre is várni kell, ám nem azért, mintha kevés volna a kórházi ágy. A Szovjetunióban jelenleg több mint 22 ezer fekvöbetegellátó intézmény van 3,3 millió férőhellyel (10 ezer lakosra 125 férőhely jut). Ez világviszonylatban az egyik legjobb arány. Ugyanakkor a Szovjetunióban jóval több beteg részesül kórházi fekvőbeteg-ellátásban, mint a világ bármely másik országában (évente több mint 60 millióan). Ennek nem az a magyarázata, hogy a szovjet emberek gyakrabban betegeskednek, hanem az, hogy az emberek a kórházakban komplex kivizsgálásban, gyógyító és gyógyító-megelőző ellátásban részesülnek. Természetesen, ha a kórházi tartózkodásért a betegnek fizetnie kellene, az említett sok százezer férőhely többsége szabad volna. A kórházi beutalásra az olyan esetekben is várni kell, ha a beteg egy bizonyos klinikához, egy bizonyos (a maga területén a legismertebb) szakemberhez ragaszkodik. A magánorvosi gyakorlatot folytató országokban a vezető specialistákhoz való bejutás a gyógykezelésért fizetett összeg nagyságától függ. A Szovjetunióban, ahol minden lakosnak alkotmányos joga az ingyenes orvosi ellátás, ilyen „szabályozó“ nem létezik. Bárki kérheti, hogy - mondjuk - Jevgenyij Csazov, Nyikolaj Blohin vagy Mihail Krasznov klinikájára vegyék fel, s ha ez a kérelme orvosilag indokolt, előjegyzésbe veszik, ám lehetséges, hogy a befek- vésre, bizony, várnia kell. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: amikor haladéktalan beavatkozásra van szükség, azt mindenki azonnal megkapja. Csupán a mentőszolgálat évente mintegy 85 millió hívásra reagál: segítséget nyújt közvetlenül a helyszínen, a beteg ágyánál, vagy, ha szükséges, gondoskodik a beteg gyógyintézetbe szállításáról. A mentőszolgálatnak minden kórházban fenntartott helyei vannak, s a betegnek egyetlen órát sem kell várnia, amíg bejut a gyógyintézménybe. • A Nauka v SZSZSZR című folyóiratból Az SZKP újjászerkesztett programja A szovjet kommunisták manapság nagy. figyelmet fordítanak az SZKP újjászerkesztett programjának elkészítésére. E célból az SZKP KB különbizottságot hozott létre, s ez aktiv tevékenységet* fejt ki. Elnöke Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára Emlékeztetünk arra, hogy az SZKP ma érvényes programja - szám szerint a harmadik a párt történetében. Az első programot, amelyet Lenin dolgozott ki, 1903-ban fogadták el, s ez azt a célt tűzte ki, hogy a dolgozók vegyék át a hatalmat, és az embert fel kell szabadítani az elnyomás mindenféle - társadalmi, nemzetiségi, faji - formája alól. A lenini párt sikeresen valósította meg ezt a programot: vezetésével igében győzött Oroszországban a szocialista forradalom, s ez a XX. század egyik legfontosabb eseményévé vált Az SZKP második programját is Lenin dolgozta ki, és 1919-ben hagyták jóvá. Ez 1961-ig volt érvényes, és a szocialista társadalom megteremtését tűzte ki céljául 1961-ben - akkorra a szocializmus már teljesen és végérvényesen győzött a Szovjetunióban - elfogadták az SZKP harmadik programját. Tartalmából sok minden sikeresen megvalósul. Az azóta eltelt csaknem negyedszázad alatt azonban jó néhány olyan esemény történt a Szovjetunióban és szerte a világon, amely objektíve mélyreható elméleti értelmezést, kiegészítést és pontosabb meghatározást igényel. „Éppen ezért beszélünk csupán a párt harmadik programjának újjászerkesztéséről - állapította meg Konsztantyin Csernyenko az SZKP KB-nak a párt újjászerkesztett programjának elkészítésére alakított bizottsága ülésén mondott beszédében. - A jelenleg előkészítés alatt álló dokumentumnak nemcsak a megváltozott életünket kell visszatükröznie, hanem megváltozott politikai nyelvünket is - ez megfogalmazásokban pontos, tárgyszerű nyelv. Általában, ennek minden tekintetben korszerű programnak kell lennie“. Az SZKP-nak a legutóbbi évekből való dokumentumai azt az elvi fontosságú következtetést vonták le, hogy a szovjet társadalom egy hosszú történelmi időszaknak - a fejlett szocializmus szakaszának - kezdetén áll. Éppen ez határozta meg a párt és a szovjet nép jelenlegi és távlati feladatainak a lényegét. Az ilyen megközelítés lehetővé teszi, hogy végleg leküzdjük a bizonyos időszakban előfordult leegyszerűsített elképzelést a kommunizmus legmagasabb szakaszára való áttérés útjairól és idejéről. A fejlett szocializmus tökéletesítése programjának - hangsúlyozta Konsztantyin Csernyenko - jelentős erőfeszítést igénylő nagy munkára, mindazon sokféle és bonyolult probléma konkrét megoldási módjainak keresésére kell ösztönöznie, amelyet maga az élet vet fel. E munka döntő iránya a gazdaság fellendítése volt és marad. A Szovjetunió népgazdasága évtizedeken keresztül dinamikusan, válságmentesen, stabilan fejlődött. Most azonban olyan határvonalhoz értünk, amikor nemcsak időszerűvé, hanem elkerülhetetlenné is vált az, hogy mélyreható minőségi változások történjenek a népgazdaságban - ezeket a tudományos technikai forradalom tette szükségessé. S a szovjet kommunisták eltökélt szándéka az, hogy tevékenységük során valóra váltják a két - a tudományos-technikai és a társadalmi - forradalom egybeolvasztásának gondolatát, hogy ezen az alapon tökéletesítsék valamennyi és minden egyes ember életmódját. Marx kora óta a kommunisták úgy vélték, valamilyen társadalom demokratizáltságának szintjét az határozza meg, hogy képes-e szavatolni a munkához - létünk fő alapjához - való jogot, képes-e általános egészség- ügyi, közoktatási, társadalombiztosítási rendszert létrehozni s ezt tökéletesíteni, egyszóval - megvalósítani elsősorban azt, amire a dolgozó embernek szüksége van. Ebből a szempontból a fejlett szocialista társadalom - a legmagasabb társadalmi igazságosság társadalma. Itt réges régen és örökre felszámolták a munka- nélküliséget. És olyan mértékben, amilyenben ez a társadalom fejlődik és tökéletesedik, fokozatosan, lépésről lépésre eltörli a munkásosztály és a parasztság között még meglevő különbségeket; e két osztály méhéből származott dolgozó értelmiségünk. A szovjet társadalom osztály nélküli szerkezetének kialakulása emellett a fejlett szocializmus keretei között történik. Az SZKP állandó programkövetelése volt és marad az emberek jólétének szüntelen növelése. Evégböl mindenekelőtt meg kell gyorsítani a népgazdaság átállítását a fejlesztés intenzív útjára - ez a nyolcvanas évek fő gazdasági feladata. A szovjet gazdaságban jelenleg örvendetes változások mennek végbe. Fokozódott a népgazdaság fejlődésének üteme, javultak a minőségi mutatók. 1984 első negyedében (január-március) fordult elő első ízben a szovjetország történetében az, hogy az ipari termelés növekedésének 96 százalékát a munka termelékenységének fokozása révén érték el. Jelentős változás történt az állattenyésztésben is. Ez azonban csak a kezdete annak az óriási megfeszített, sokéves munkának, amelynek célja a gazdaság átállítása az intenzitás fokozásának vágányára. Korunkban, ebben a bonyolult, nyugtalan korban, minden egyes ember, mindegyik nép, az egész emberiség valamennyi problémája egyetlen fő probléma körül összpontosul: ez a béke megőrzése. „Ez a program a béke ügye iránti odaadó hűségünket, azt a törekvésünket fejezi ki, hogy a szocialista közösség országainak más testvérnépeivel együtt elhárítsuk az atomkatasztrófát“ -7 hangsúlyozta Konsztantyin Csernyenko GENNAGYIJ PISZAREVSZKIJ
