Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-25 / 21. szám
KERESETT TERMÉKEKET GYÁRTANAK A nyersanyagokban - főként agyagban és samottban - gazdag Kishontban és az Ipoly völgyében már a középkorban jelentős kerámiai és fazekas háziipar volt, - tanúskodnak a feljegyzések. Mint arra elnevezéséből is következtetni lehet, Hrncianské Zaluzanyt, továbbá Pon- delok és Mastinec községeket a múltban főként fazekasok és földművesek lakták, még pontosabban: földműves-fazekasok. Miután a szűkén termő, agyagos föld sem a száraz, sem az esős esztendőkben nem biztosított művelői számára megfelelő megélhetést, a lakosok többsége szükségszerűen elsajátította a fazekasmesterséget is. JÓ MUNKAMEGOSZTÁSSAL Hosszú évtizedeken keresztül valódi munka- megosztásban készültek a fazekak, korsók és egyéb cserépedények. Egyesek csak nyersanyagkészítéssel, keveréssel és szállítással foglalkoztak, mások - a szakma igazi mesterei - a különböző használati cikkeket és dísztárgyakat formálták, mintázták, festették és égették, megint mások az értékesítéssel foglalkoztak. Különösen ez utóbbiak, a viszonteladók köre volt széles, kiterjedt több szomszédos község mozgóárusaira, kereskedőire is. A heteken keresztül úton levő árusok ökrös- és lovasfogatokon, jellegzetesen hosszú, fedett szekereikkel eljutottak az Alföldre, Békéscsaba és Szeged környékére is. A különböző cseréptermékeket sokszor nem is pénzért, hanem búzáért, kukoricáért cserélték, értékesítették. A kereskedelem fellendüléséhez jelentős mértékben hozzájárult a Rimaszombat (Rimavská Sobota) - Poltár vasútvonal felépítése és üzembehelyezése 1914-ben, miután már nemcsak a fazekaskészítményeket szállíthatták vagonokban, hanem a környéken égetett építőanyagokat, a tűzálló samott-téglát, a házfedó zsindelyt és a kályha- cserrpét is. FAZEKASOK IPARI SZÖVETKEZETE A felszabadulás után hamarosan új alapokra helyezték a termelést; a szétszórt háziipar helyén 1950-ben ipari szövetkezet alakult húsz (Gyökeres György felvétele) taggal, kilenc égetőkemencével. A háború utáni helyreállítás és építés követelményeinek megfelelően éveken keresztül főként téglát és zsindelyt égettek, később a mezőgazdasági üzemek (talajvízelvezetéshez szükséges csövek) kereslete szabta meg az üzem termelési profilját. Az idők változásával természetesen változott a termékszerkezet is. Egy időben a már említett közhasználati és építési célokat szolgáló termékek mellett csak virágcserepeket, máskor díszkerámiát és a villanytűzhelyhez sem nélkülözhető samott burkolóanyagot gyártják. Hogy milyen sikerrel, erről Milan Gablasszal, az ipari szövetkezet elnökével beszélgetünk:- Minden jel arra utal, hogy a különböző fém- - és műanyagból készült közhasználati cikkek, edények kora után az emberek ismét visszatérnek a régi, jól bevált cserépedények használatához. Nem hiszem, hogy nosztalgiából történne mindez, sokkal inkább a felismerésből, hogy ezek tulajdonságait semmi más nem pótolhatia. Termékeink iránt most olyan nagy az érdeklődés, hogy jelenlegi termelési kapacitásunk többszöröse sem lenne elegendő kielégítésére Különösen a különböző méretű hordók - ezeket káposzta, zöldség és gyümölcs tartósítására használják - padlóvázák, lábasok és tepsik iránt óriási a kereslet. Az elmúlt évben összesen 32 846 darab hordót értékesítettünk, saját mintaboltunkban, illetve az állami és szövetkezeti hálózaton keresztül. Hasonló mennyiséget képvisel a már említett többi áru termelése is. Ml OKOZZA A MINŐSÉGI PROBLÉMÁKAT? Sok termékünk kerül a népművészeti boltokba is, s még többre lenne igény, ha a minőségi követelményeknek jobban meg tudnánk felelni.- Nem különös kettősség az, hogy termékeik iránt egyrészt óriási a kereslet, másrészt pedig - mint említette - nem megfelelő a minőségük?- De igen, valóban így van. Csakhát tudni kell, hogy elsősorban a küllemmel van igazán gond. A hordók esetében tavaly például - 49 százalékot tett ki az első osztályú termékek ' aránya, harminc százalékot a másodosztályúa- ké. A vásárlóink mégis inkább az utóbbit keresik, mivel senkit sem zavar különösebben, hogy azokon egy kissé elfolyt a festék, vagy árnyalatnyi szinkülönbségek észlelhetők egyes oldalai között. Sajnos a még szintén értékesíthető harmadosztályú árun kívül 6,8 százalékot tesz ki a selejt, amit a jövőben feltétlenül csökkenteni szeretnénk. Nincsenek persze illúzióink, ebben a szakmában soha nem lehet száz százalékra garantálni a minőséget, de a jelenlegi arányokon feltétlenül javítani szeretnénk. El kell mondanom, hogy máris igen kedvező tapasztalatokat szereztünk a brigádrendszerű javadalmazási forma bevezetésével. A padlóváza készítésénél (melynél különösen nagy jelentősége van a formának) szigorú minőségi követelményeket állítottunk fel, s az eredmények nem maradnak el. Jolana Beniková szocialista munkabrigádjában az első osztályú termékek aránya már eléri a 75- 80 százalékot, s az idén kötelezettséget vállaltak a 90 százalék elérésére. A minőséggel kapcsolatos gondjaink mindemellett égetőek más munkahelyeken is. A brigádrendszerű javadalmazást sajnos nem tudjuk minden munkahelyen alkalmazni, hiszen a késztermék több munkafolyamat eredménye, s utólag nehéz kideríteni, hogy hol történt mulasztás. Aztán objektív okok is közrejátszanak a minőség alakulásában. Sajnos, mindmáig nincs megfelelő laboratóriumunk, így a nyersanyagösszetétel vizsgálata nem pontos. Aztán az égetést, a kemencék fűtését is több tényező befolyásolja, hogy csak a fűtőanyag minőségét, kalóriaértékét említsem. GONDOK AZ UTÁNPÓTLÁS KÖRÜL Kár lenne persze tagadni, s nem is teszik ezt az ipari szövetkezet vezetői, hogy a jelenlegi gondoknak személyi, szubjektív okai is vannak. Igaz ugyan, hogy a régi, jórészt örökölt berendezések már kicserélésre szorulnának, ám az sem biztos, hogy a korszerű berendezések megfelelő kezekbe kerülnének. Szakképzett keramikus alig van a 140 fős munkáskollektívában, s a betanított munkások körében meglehetősen nagy a fluktuáció. Mert a szakma ugyan szép, de nem könnyű, s a kereseti lehetőségek sem túl csábítóak a fiatalok számára. Az előrelépés tehát immár elkerülhetetlen. Gondoskodni kell a szakmai utánpótlásról, s ezzel párhuzamosan a kedvező munka- és szociális feltételek megteremtéséről is. Amint hallottuk, az égetés gondja hamarosan megoldódik, hiszen áttérnek a gázfűtésre. A külső építést a Dubnica-i Nehézgépgyár, a belső munkálatokat pedig a poprádi építószerelő vállalat végzi.- Ezzel egyszersmind az üzem korszerűsítése is megkezdődik? - kérdezem végezetül az üzem vezetőjétől.- Igen, a gázmüvesítés lényegében már az üzem rekonstrukciójának a kezdetét jelenti. Ez lépcsőzetesen történik. Az évtized végéig mintegy 15 millió korona áll majd rendelkezésünkre, ebből a legszükségesebb beruházásokat szeretnénk megvalósítani. Termelőüzemünk szempontjából nem lehet közömbös a lelőhely kiaknázásának kérdése sem. Jelenleg az Ipoly- menti Téglagyárakból szállítjuk a nyersanyag nagy részét, ehhez adagoljuk a helyben található alapanyagot. Van viszont saját nyersanyag- bázisunk is, ennek feltárása azonban ismét pénz - nem is kevés - kérdése. Mindenesetre foglalkozunk az üggyel, s javaslatainkat az ipari szövetkezetek országos tanácsa elé terjesztjük. Reméljük, a zaluzanyi fazekasok a legfelsőbb fórumon nemcsak meghallgatásra, hanem támogatásra is találnak, hiszen az ősi szakma már a huszonnegyedik órában kéri a segítséget. HACSI ATTILA llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll^ Fontos a jó előkészítés (Jozef Stuka felvétele) Kellő figyelmet az öntözésnek Az öntözés szükségességének megítélésekor elsősorban a klima- tikai és a meteorológiai feltételek elemzéséből szoktak kiindulni. Mégpedig főképpen a csapadék- mennyiség, a környezeti hőmérséklet és a kipárolgás megítéléséből. Hazánk földrajzi elhelyezkedéséből eredően a vegetációs idő alatt lehulló csapadék mennyisége körülbelül 360 milliméter, amely elegendő ugyan a legtöbb mezőgazdasági növény számára, azonban a csapadék megoszlása a növények szükségletei szerint nem mindig megfelelő. A csapadék területi és időszakos megoszlása éppen a nyári meleg hónapokban szokott időszakos vízhiányt okozni olyan mezőgazdasági kultúrákban, amelyek éppen ebben az időben igényelnék a csapadékot, ezért a kelet-szlovákiai alföld területén is szükséges volt megteremteni az öntözéses gazdálkodás lehetőségeit. Két évtized tapasztalataiból kiindulva azonban meg kell jegyezni, hogy a heterogén talajviszonyok közt, amelyekkel a kelet-szlovákiai alföld is renI delkezik, nagy figyelemmel és körültekintéssel kell eljárni a növények öntözésekor. Az öntözéses gazdálkodás hatékonysága csak abban az esetben mutatkozik meg, ha a többi hozamnö- velő agrotechnikai feltétel is biztosított mellette. Az öntözés ugyanis a hozamnövelés egyik utolsó faktoraként szerepel, amely így képes ellátni a hozam stabilizációs szerepét is. Emellett az öntözéses gazdálkodás egyik fő követelménye a szövetkezetek alapos felkészültsége az öntözési idényre. Ezt az öntözési technika és a megfelelő szakembergárda segítségével lehet biztosítani, így lehetőség nyílik arra, hogy aszükséges csapadékot időben és megfelelő mennyiségben a növényekhez juttassák. Hatása a vízhiány időszakában csak akkor érvényesül igazán, ha az öntözés minőségére is ügyelnek. A nehéz talajokon végzett többéves öntözési kísérletek azt mutatják, hogy az öntözés megvalósításával romlanak a talajok fizikai tulajdonságai, azonban helyes agrotechnikával és növényváltással kiküszöbölhetők vagy mérsékelhetők ezek a negatív jelenségek. Ezt segíti elő az öntözési norma helyes megválasztása is, amely nem lehet több egyidejűleg 30 milliméternél. A vízhiány (deficit) a talaj nedvességtartalma szerint 1983-ban az egyes növényeknél a következőképpen alakult: lucerna - 200 mm, füfélék - 240 mm, szemes kukorica -130 mm, cukorrépa - 160 mm, őszi búza - 65 mm. A felületi öntözés kihasználtsága 20-25 százalékos volt, de néhány növény esetében elérte a 40- 60 százalékot is. Egyes növényeket azonban - mint például a szemes kukoricát és a cukorrépát - egyáltalán nem öntöztek. Hol keresendők tehát e fontos hozamnöveló faktor érvényesítésének fogyatékosságai? Elsősorban az érdekeltség hiányát lehet kiemelni az öntözéses gazdálkodással kapcsolatban, illetve az öntözőberendezések karbantartásának késői megvalósítását, mivel a berendezések javítását közvetlen a szezon előtt kezdik meg, és a pótalkatrészek beszerzése is erre az időszakra esik. Fogyatékosságok mutatkoznak a termelők szervezési képességeiben, mivel nem biztosítják az állandó öntözőcsoportok időbeni kialakítását, tapasztalt öntözőtechnikus vezetésével. Emellett ezidáig nem sikerült megteremtenünk a berendezések javítását szolgáló szervizhálózatot sem. S bár a Bratislavai Ontözógazdálko- dási Kutatóintézet minden évben tanfolyamot tart az öntözési szakemberek számára, a gazdaságok részéről csekély az érdeklődés ezen a ponton is. Az említett okok miatt tavaly az öntözési idény megkezdése késett, s a pótalkatrészek hiányából adódóan a sávos és a hagyományos öntöző- berendezések nagy része kihasználatlan maradt. Ennek megelőzése érdekében az Ontözögazdálkodási Kutatóintézet szomotori (Somotor) kutatóállomásának, a Kassai (Koáice) Kerületi Mező- gazdasági Igazgatóság, az Állami Meliorációs Igazgatóság és az egyes járási mezőgazdasági igazgatóságok tagjaiból inventarizációs csoportokat alakítottak, melyek feladata a fogyatékosságok felmérése és felszámolása, illetve az egyes üzemek részére - a termesztett növények igényei szerint - az öntözéses gazdálkodás tervezésének és az idénynormák megállapításának biztosítása. Már az előzetes felmérések alapján megállapítható volt, hogy az 1984-es öntözési idényre való felkészültség nem kielégítő. Például a tőketerebesi (Trebiéov) járásban az öntözés megvalósításához szükséges öntözőcsövek összmennyiségéből (20 194 darab) februárban még 10 250 darab használhatatlan volt, az 1881 darab szórófejből pedig 1245 darab olyany- nyira megrongált, hogy csak 162 darab volt üzemképes állapotba hozható. Noha a járásban 73 darab sávos öntözőberendezés van, az említett időszakban csak 28 darab volt üzemképes, s hasonló volt a helyzet a nagy szélességű „Druzba“ öntözőberendezésekkel is, amelyekből nyolc darab üzemel, azonban esetükben nagyon magas a meghibásodási lehetőség. Az előzőek alapján leszögezhető, hogy a tervfeladatok megvalósítása csakis megfelelően előkészített gépi berendezésekkel és a berendezéseket kezelő nagy tudású szakemberekkel lehetséges, akiket anyagilag érdekeltté kell tenni a munka minőségi színvonalának emelésében. Szintén az ő feladatuk az öntözési norma helyes megválasztása a hatékonyság figyelembe vételével. Az idén ez az egyik fő követelmény, mivel a kelet- szlovákiai alföld viszonylatában a talaj víztartalékai nem kielégítőek. Ezt támasztják alá a meteorológiai megfigyelések is, melyek szerint a tavalyi hosszú, száraz ősz után (a normál csapadékmennyiség 25-50 százaléka hullott csak le) a lehullott téli csapadék szűkös volta miatt csakis ezekre a tartalékokra lehet támaszkodni. Ennek következtében kisebbek a felszíni és a talajvizek tartalékai, s ez az állapot messzemenően befolyásolja a talaj nedvességtartalmát. Ezt pedig figyelembe kell venni az öntözés szervezése során. JÁN TKÁŐ mérnök, kanditátus, a Bratislavai öntözőgazdálkodási Kutatóintézet szomotori kutatóállomásának munkatársa
