Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-05-18 / 20. szám

A környezetvédelem hosszú ideig témája lesz az autó­gyáraknak. Noha az USA egyes államaiban és Japánban már több éve ólommentes bezinnel is járnak autók, Európában elsőként, 1986. január elsejétől az NSZK-ban te­szik kötelezővé az új kocsikba a katalizátor beszerelését. Nem olcsó mulatság ez, és végsósoron a vásárlóval fizettetik meg a külön- bözetet. Ez pedig nem kis összeg. Az új rendelkezések miatt máris serény kísérletezések folynak, hogy a katalizátor helyett valami mást, és sokkal olcsóbb megol­dást találjanak. Legutóbb a nyu­gatnémet Hobby magazinban ol­vastunk az egyik „úttörőről“, aki egészen más úton jutott el az ólommentes benzin használa­tához. A nyugdíjas matematikapro­fesszor, Franz Josef Huf - aki az A szabadalom sematikus ábrá­zolása: a befecskendezett üzemanyagot a dugattyú sűríti és felgyorsítja a keveréket egy ovális pályán. S csak ekkor kö­vetkezik be a gyújtás KATALIZÁTOR HELYETT NSZK-beli Konstanzban lakik - már évek óta közlekedik katali­zátor nélküli, mégis környezetkí­mélő autójával. Huf professzor hat éve jár olyan kocsival, amely egy gramm ólmot sem bocsát a levegőbe. Jelenleg az Audi 80-asa üzemel ólommen­tes benzinnel, s ez már tizenegye­dik kocsija e kísérletei során. A motor alapja egy 1,8 literes, négyhengeres Audi-erőforrás, amely elektronikus benzinbefecs- kendezésü. A széria Audi GLE motorja, köztudottan 82 kW (111 LE) telje­sítményű 1:9,4-es sűrítési viszony mellett, és 100 kilométerenként 11 litér szuperbenzint fogyaszt. A professzor kocsijának az erő­forrása 107 kW (145 LE) teljesít­ményű, 1:14 sűrítési viszonyú és 100 kilométerre nem fogyaszt töb­bet 9 liter ólommentes benzinnél. S mindehhez még hozzá kell ten­ni, hogy a motor a hagyományos 98 oktános szuperbenzin helyett megelégszik a ma már szinte is­meretlen 65 oktános üzemanyag­gal is. Huf professzor 2 741 121 szá­ma alatt nyilvántartott szabadalma mindössze csak két százalékkal növelné meg a kocsik árát. Ö ugyanis a motor égésterét mó­dosította, s ezáltal katalizátor nél­kül képes csökkenteni a káros égéstermékek kiáramlását. Motor­jának elméleti részét a bécsi mű­szaki egyetemen az osztrák Lenz professzorral egyetemben dolgoz­ta ki. Ők ketten egyébként egy továb­bi elképzelésen is fáradoznak. Olyan eljárást szabadalmaztattak, amelynél már semmiféle káros anyag nem kerül a szabadba. Mi hát a Huf-féle szabadalom lényege? Egészen egyszerűen fogalmaz­va nincs semmi csoda a talál­mányban, mindössze arról van szó, hogy a feltaláló olyan égéste­ret készített, amelyben örvényel- tetés útján kedvezően keveredik az I üzemanyag a levegővel. Ezt úgy éri el, hogy a keverék áramlá­sát igen jelentős mértékben fel­gyorsítja. Mindezt az aszimmetrikus du­gattyú, a hengerfejben levő meg­felelő alakú robbanótér segíti elő. Mindehhez párosul még az elekt­ronikus benzin-befecskendezés, amely révén szintén a legkedve­zőbbre lehet beállítani az üzem­anyag-fogyasztást. A motor 3500 ford/percen adja le a legjobb telje­sítményt. A speciális dugattyúk és a hen­gerfejek elkészítését az ismert motortuningoló, Johann Abt vállal­ta. Huf professzor a motorokat „csak “ összeépítette. A kísérlete­zések soráh az is kiderült, hogy az átalakításra legjobban az Audi és VW motorjai felelnek meg. E típu­soknál függőlegesen állnak a sze­lepek, ezért lehet a legkönnyeb­ben kialakítani az újfajta robbanó­teret. VBizonyára lesznek még más megoldások is, mielőtt a katalizá­tor mellett döntenének az autó­gyártók. (am) ■ Az NDK-beli Calbei útépítő vállalat használt autókerekekből előállított 100-150 kilogrammnyi gumigranulátumot kever az útbur­kolásra szánt beton minden köb­méteréhez. Az eljárás pontos „re­ceptjét“ a magdeburgi útépítési kutatási és fejlesztési központ szakembereivel közösen dolgoz­ták ki. Az eredmény: olcsóbb és tartósabb betonburkolat. A gumi- beton-réteg közvetlenül vihető fel a talaj felszínére. ■ A világon tavaly 40 millió sze­mélyautót, haszonjármüvet és te­herautót állítottak elő, 10 száza­lékkal többet, mint egy évvel előbb. A teljes termelés 86 száza­léka a világ 3 nagy termelőköz­pontjából származik: Nyugat-Eu- rópa (12,7 millió + 7 százalék), Japán (11,1 millió + 4 százalék) és az USA (9,2 millió + 32 száza­lék). Nyugat-Európában a nyugat­német autóipar megtartotta vezető pozícióját, 6,1 százalékkal több kocsit, összesen 5,46 milliót állított elő. Az USA a belföldi piac kedve­ző alakulásának köszönhetően hátrányának jelentős részét be­hozta. A japán autóipar összesen (külföldi gyártással együtt) 11,9 milliót állított elő, a külföldön elké­szült mennyiség 30 százalékkal 790 ezer egységre emelkedett. A japán export ezzel szemben alig 2 százalékkal volt nagyobb és 5,68 millióra rúgott. Kivitele Észak-Amerikában 6, Nyugat-Eu­rópában 17, az NSZK-ban pedig 30 százalékkal emelkedett. A világ vezető autóexportőreinek sorában az NSZK 2,37 millió egységgel továbbra is a második helyen áll Japán mögött és megelőzi Fran­ciaországot, Kanadát, az USA-t, Olaszországot, Spanyolországot és Angliát. (APA) ■ Új Zastava típuson dolgoz­nak a jugoszláviai autógyár fej­lesztő szakemberei. A Zastava 103-as 1116, illetve 1300 köbcen­tis motorjának tökéletesítését egy brit cégre bízták. A kocsi ötsebes- ségü és elsőkerékmeghajtású lesz. Megkezdődött a Jugo-55 tí­pusú, 1116 köbcentis, 40,5 kilo­watt teljesítményű (a korábbinál 10 lóerővel erősebb) újfajta autó sorozatgyártása is. ■ Japánban 'bemutatták a Nis­san és a Volkswagen együttműkö­désében készülő Santana prototí­pust. A nyugatnémet motorral, se­bességváltóval és kormányszer­kezettel, de japán karosszériával készülő gépkocsiból havi 2500 egység eladására számítanak.-•fv , A közúti közlekedés szabályai csak lassanként íródtak meg, és a szükségnek megfelelően bizonyos mértékig változtak is. Az első nemzetközi egyez­mény, amely már részletesen szabályozza a közle­kedés rendjét, 1926-ban Párizsban született. Ezzel ’ egyidöben a nemzetközi vezetői engedély mintapél­dánya is. Ekkor még bal oldali volt a közlekedés. így természetesen a szabály is a balról jövőnek adott elsőbbséget. De aztán megszületett a „jobbra hajts". Ma már szinte valamennyi európai országban - ke­vés kivétellel - így közlekednek. Érdekes, hogy a jobb kéz szabálynak sok ellenzője van: azt vallják, hogy a jobb oldali közlekedésben, egyenrangú útke­reszteződésnél az autóst először bal kéz felöl fenye­geti veszély. Tehát balkéz-szabály szerint kellene autózni: Az elméletnek annyi híve van, hogy Nemzet­közi Balkéz-szabály Bizottság is létezik, saját lapot adnak ki, így próbálva híveket toborozni álláspontjuk­hoz. Bár amit állítanak, logikus, a többség mégis a jobbkéz-szabály mellett foglal állást: így rendelke­zik az 1949-es genfi egyezmény is. Elv az, ha Olajhűtésű motor Kenőolaj és nem víz a hűtőközeg az Olaszországban kifejlesztett kis dízelmotorban. A pehelykönnyű egyhengeres alumínium motornak hagyományos olajteknöje van. Innen az olajat először a forgattyústenge- lyen szivattyúzzák át, hogy létrehozzák a hagyományos olajozást. Ezt követően az olaj egy részét vékony sugárrá alakítják át, ezzel hútik a dugattyú alsó részét és kenik a csapágyakat. Az olaj fő része a motorblokkba öntött spirális hűtöjáratokba, majd a hengerfejbe kerül. Ezután hőcserélőn vezetik át, mielőtt visszajuttatnák az olajteknőbe. Az olajhútésnek számos előnye van. Először is csendesebb a motor, mert az olaj sokkal jobb hangelnyelő, mint a víz. Víz híján kisebb a korrózió veszélye a hengerfejben és a motorblokkban, nagyobb tűrést engedhet­nek meg. Az olajhűtésű motornak egyelőre csak két változata van, egy 5,25 és egy 7,5 kilowatt teljesítményű, de nagyobb teljesítményű és több hengeres olajhűtésű motorkonstrukciók kifejlesztésén is dolgoznak, (d) mindenki megtartja a jobbkéz-szabályt, balról nem fenyegethet veszély senkit. Az 1949-es egyezmény hamar elavult, világossá vált, hogy jóval átfogóbb, nemzetközi szabályozásra van szükség. Ezért az ENSZ megbízásából a forga­lombiztonsági szakértői csoport kidolgozta a világ­egyezmény szövegét. Két egyezményről van szó: az első a közlekedési szabályokra, a második a közúti jelzésekre vonatkozik. Talán különösnek tűnik a ket­tőt külön választani, de gyakorlati okok teszik szüksé­gessé. Az általános szabályok alkalmazása sokkal egyszerűbb és főleg olcsóbb, mint átállni új jelzés- rendszerre. Nem is egyszerre lépett életbe a két egyezmény: a közúti jelzésekre vonatkozó rész csak 1979-ben lett hatályos. A hatályba lépésnek ugyanis feltétele, hogy legalább tizenöt ország hivatalosan is ratifikálja. A 15-ik ilyen okmány csak 1979-ben született meg. Érdekes, hogy néhány kérdésben a megegyezés ellenére sincs egység. Például a jel­zőtáblák használatában. Európában a veszélyt jelző táblák alakja háromszög, ebben látható az ábra. Az amerikai rendszer viszont más, ott a tábla alakja olyan, mint nálunk a főútvonalat jelző tábláé. Ugyan­akkor a nálunk is ismert nyolcszögletű stoptábla eredetileg amerikai eredetű. Meg kell jegyeznünk, hogy az ENSZ további új világegyezményen dolgo­zik. -Py­A GÉPKOCSIVEZETÉS ALAPJAI ÉS TECHNIKÁJA T olatáskor nemcsak hátra kell figyelni, hanem előre is. Tolatás előtt főként arról kell meggyőződnünk, hogy jármű­vünk mögött szabad-e a térség, nem veszélyeztetünk-e valakit. Szükség van a jó kilátásra, és mellőzni kell a rángatott kormány­zást. A motor üresjárati fordulatszámát tolatáskor kissé növeljük. Lábunkat állandóan a tengelykapcsoló-pedálon tartjuk, mert a tolatás sikere a tengelykapcsoló-pedál és a gázpedál össze­hangolt használatától függ. A kormánykereket folyamatosan kell kezelni. Tolatással jól be lehet állni a járda mellett várakozó gépkocsik között levő szabad helyre. Gépkocsinkat a szabad hely előtt várakozó jármű szintjén állítjuk meg. A kerekeket teljesen kifordítjuk a járda irányába. Amikor az első kerekekkel a várakozó jármű hátsó kerekeinek szintjére értünk, járművünk első kerekeit az ellenkező irányba fordítjuk ki, s a lehető legszorosabban állunk be a szabad hely után várakozó jármű elé. Ezt követően a kerekeket egyenesbe kormányozzuk, s járművünket úgy állítjuk le, hogy előttünk és mögöttünk azonos távolságú hely maradjon. A gépkocsit csak ott hagyjuk el, ahol ezt jelzőtábla engedélyezi. A jármű elhagyása előtt ellenőrizzük, hogy bebiztosítottuk-e elindulás és eltulajdonítás ellen. Elindulás ellen biztosítékot nyújt az I. sebességi fokozat bekapcsolása, esetleg a kézifék behú­zása. Lejtőn való várakozáskor ajánlatos a kormányzott kereke­ket a járdaszegélyhez fordítani vagy a kerekeket kitámasztani. Korlátozott látási viszonyok közt gondoskodunk az elhagyott jármű szabályos kivilágításáról. A járművet igyekszünk kijelölt várakozóhelyen - nem pedig félreeső, elhagyott helyen - leparkolni. Szabályok: (1) A járművezetőnek nem szabad megfordulnia és hátrame­netet végeznie: a) be nem látható vagy egyébként veszélyes helyeken (be nem látható útkanyarulatban és ennek közvetlen közelében, be nem látható bukkanó előtt, rajta és azon túl stb.); b) irányított forgalmú útkereszteződésben és közvetlen köze­lében; c) kijelölt gyalogos-átkelőhelyen; d) vasúti átjárón és közvetlen közelében; e) alagútban és közvetlen közelében; f) egyirányú forgalmú közúton; itt azonban hátramenetet végezni szabad, ha feltétlenül szükséges (a várakozó járműsorba való beállás vagy az onnan való elindulás stb. esetén); g) ha a közúti közlekedés többi résztvevőjét veszélyeztetné vagy korlátozná. (2) Ha a körülmények megkívánják - főként elégtelen kilátás esetén a járművezető köteles a biztonságos megfordulást vagy a hátamenet végrehajtását erre alkalmas és megfelelően kiokta­tott személy segítségének igénybevételével biztosítani. A gépkocsi kiszabadítása Helyes vezetéstechnika al­kalmazása esetén és jól kar­bantartott úton nem kerülhet sor a gépkocsi elakadására. A gépkocsi télen általában a jeges, havas úton - nyáron a homokos és sáros terepen akad el. Kivédhetjük az elaka­dást, ha csak ismert és kipró­bált terepen közlekedünk, megfelelő sebességgel. Elaka­dás esetén először magunk kí­sérletezünk a jármű kiszabadí­tásával. "" ////, ■// //////a ^ - '1 rb La] toj faira-] föl • Beállás a járda mellett le­vő szabad helyre- A kormányozott kerekeket egyenesbe állítjuk, a II. sebességi fokozatba kapcsolunk, s óvatos gázpedálkezeléssel és tengely­kapcsoló-csúsztatással megkísérelünk elindulni. Ha a meghajtott kerekek - a tiirtelen indulás következtében - megpördülnek, még jobban beássák magukat.- Ha a gépkocsival nem tudunk elindulni előre, hátramenettel kísérletezünk.- Célszerű a gépkocsi előre-hátra hiztáztatása. A ritmikus himbálással párhuzamosan a tengelykapcsoló pedált váltakozva benyomjuk és visszaengedjük.- Ha az egyik kerék csúszós, a másik pedig érdes úttesten van, előfordul - a differenciálmü okozza -, hogy az egyik kerék pörög, a másik meg mozdulatlan. Ilyenkor kissé behúzzuk a kézifékkart, s így kíséreljük meg az elindulást.- Ha hóban akadtunk el, ún. folyékony hólánccal segíthetünk magunkon.- Megkönnyíti az elindulást, ha homokot vagy salakot szórunk, illetőleg használt pokrócot helyezünk a meghajtott kerekek alá.- Mélyebb beásás esetén segítséget jelenthet a kocsiemelő. A gépkocsit megemeljük és a kerekek által kiásott mélyedést kővel, deszkával stb. betömjük. A gépkocsit nem toljuk oldalról a hátsó kerekek előtt, mert a segítséget /nyújtó személy megcsúszhat, s a kerekek alá kerülhet, vagypedig - a gépkocsi elindulásakor - a karosszéria egyes kinyúló részei elsodorhatják. A segítséget nyújtó személy a hátsó sárhányó mögött tolja a gépkocsit. Ha a gépkocsit vontató jármű segítségével szabadítjuk ki, a vonatatókötelet mindkét járművön szilárd részhez kell erősíteni. Legelőnyösebb, ha a jármű fel van szerelve ilyen célra alkalmas konzollal vagy horoggal. Ügyelünk arra, hogy a kötél megfeszülé- sekor ne kerüljön sor a karosszériarészek, főként pedig a fékcsö­vek megsérülésére. A gépkocsit megfeszült kötéllel, egyenesbe kormányzott kerekekkel és benyomott tengelykapcsoló-pedállal szabadítjuk ki. (Folytatjuk) ÚJ SZÚ 16 1984. V. 18.

Next

/
Thumbnails
Contents