Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-05-18 / 20. szám

( Köteles János mérnök (jobbról) Hajdú Péter traktorossal (Berenhaut Róbert felvétele) A FÖLD ÉLETET JELENT, Ez az igazság és ennek felismerése határozta meg Köteles János mérnöknek, az Újbodvai (Nová Bodva) Egységes Földmüvesszövetkezet elnökének az életét. A föld szeretetére és megbecsülésére nevelték szülei már kisgyermek korában, amikor mezítláb vezette az ökröket, szántották a kenyeret adó pár hold földecskét, s édesapja az eke szarván kérgesítette tenyerét. Kemény munka volt, de megszerette, s a mezőgazdaságot választotta élethiva­tásul, noha a felszabadulás után a föld gyermekei előtt is kitárultak az érvényesülés és pályaválasztás lehetőségei. Ahhoz a generációhoz tartozik, akik gyermekként élték át a világégést s a felszabadulás utáni zavaros és útkereső éveket. 1950-ben ezen a vidéken is megnyíltak a magyar iskolák, s Köteles János is anyanyelvén tanulhatott. Az alapiskola elvégzése után mezőgazdasági szakmunkás bizonyítványt szerzett, de ezt kevesellte. Végig szorgal­mas, jó tanuló volt. Tovább folytatta tanulmányait: Komá­romban (Komárno), a mezőgazdasági szakközépiskolá­ban érettségizett.- Növénytermesztőként dolgoztam a fiatal, akkor még tornaújfalusi (Turnianská Nová Vés) szövetkezetben - emlékezik vissza. - Abban az időben a növénytermesz­tők is, mint a gépesítök és a traktorosok a traktorállomás­hoz tartoztunk. Lehetővé vált a továbbtanulás Nyitrán (Nitra), a Mezőgazdasági Főiskolán. Az érettségi bizonyít­vány és a felvételi vizsga eredményei alapján felvettek a nappali tagozatra. 1956-ban szereztem mezőgazdasági diplomát, s visszajöttem szülőfalumba. Nem mondja, de tudjuk, hogy a diploma „vörösre“ sike. ült. Hozzáértését, a föld iránti szeretetét és tiszteletét azóta bizonyítja, s 1977-től az egyesült szövetkezet elnö­keként részese, kovácsa az elért jó eredményeknek.- A nyolc község határában gazdálkodó szövetkezet mezőgazdasági földterülete 3750 hektár, így gazdaságunk nem tartozik a nagy mezőgazdasági üzemek közé. A dol­gozók lelkiismeretességének, a kitermelt javak mennyisé­gének és minőségének köszönhetően tartozunk a járás és a kerület élvonalába. Sokszor szerényen fogalmaz Köteles János, de igazat kell adnunk magatartásának: inkább keveset mondjunk, de többet tegyünk.- A később egyesült kis szövetkezetek - mondja - az akkori irányítási rendszer, műszaki felkészültség, javadal­mazási rendszer mellett jó eredményeket értek el. Adós­ság itt is, ott is volt, egyik ágazatban eredményesek voltak, másokban lemaradtak. De ez már történelem. Minden­esetre le kell szögeznem, hogy azok, akik előttünk, fiatalab­bak előtt jártak, egy új mezőgazdasági formát teremtettek meg, jó munkát végeztek, lelkesedésben, munkabírásban, a sikerben való hitben ma is példát mutatnak. Ezeknek az embereknek köszönhető az is, hogy az egyesülés után adódó gazdasági és termelési nehézségeket sikerült leküzdeni, sikerült kifizetni az adóságokat, növelni a beru­házást, többet fizetni. Nem a legideálisabb mezőgazdasági földterületeken gazdálkodunk. Művelhető területünk egy része köves, a másik agyagos talaj. Mégis fő ágazatunk a növénytermesztés és az állattenyésztés. A növényter­mesztésben különösen kukoricából értünk el jó eredmé­nyeket, több évi átlagot 5,5-6 tonnában számolhatunk, de voltak már 7 tonnán felüli eredményeink is. Az állatte­nyésztésben is jók az eredmények. Különösen a baromfi- tenyésztés és a tejtermelés jó. Egy hektárra egy tehéntől átlagban ezer liter tejet fejtünk, a hústermelés hektáron­ként 533 kilogramm. 1982-ben úgy éreztük, hogy a csú­csot értük el az összetermelésben, akkor, amikor az időjárás nem nagyon kedvezett és sok mezőgazdasági üzem ráfizetéssel zárt. A múlt év azonban rácáfolt az előzőre. Elég talán, ha annyit mondok, hogy a közel kétszáz dolgozónk között a zárszámadó közgyűlésen több mind kétmillió koronát tudtunk osztalékként szétosztani. Bizonyított tény, hogy a termelési eredmények nálunk hatvan százalékban az időjárástól, a széltől s a csapadék mennyiségétől függnek. De itt van még negyven százalék. Ezért minden vezető, minden dolgozó felelős. A munkaidő kihasználása, az átgondolt irányítás és szervezés, a gépek karbantartása, az anyagtakarékosság, a munkavédelem, talajművelés, szociális gondoskodás, munkafegyelem és még sorolhatnám, ez mind függvénye a jó eredményeknek és szigorúan beletartozik a negyven százalékba. •- A szövetkezet irányításán kívül *- melyet nem igen lehet napi nyolc órai munkaidőben elvégezni - pártmunkát is végez, s különböző társadalmi tisztségeket is betölt. A legjelentősebb a Szövetkezeti Földművesek Szövetsé­gében végzett munkája. Mondjon néhány szót erről a tevé­kenységről - kérem.- 1976-tól vagyok a szövetség plénumának tagja. A Vili. kongresszus után öt éven keresztül a szövetség alelnöke voltam és pártcsoportvezetö. Ezek a funkciók sok időt igényeltek, én pedig szeretek mindennap résztvenni a ter­melésben, csak így követhetek figyelemmel minden mun­kafolyamatot, tarthatok kapcsolatot az emberekkel. Enél- kül nem lehet irányítani és pem lehet eredményeket elérni. Jelenleg is plénumtag vagyok. A jelen időszakban a leg­fontosabb feladatunk az efsz-ek X. kongresszusának elő­készítése. A kongresszus fő feladata lesz az elért eredmé­nyek mérlegelésén felül az elkövetkező gazdasági felada­tok megtárgyalása, a termelés mennyiségi növelésével és minőségi javításával kapcsolatos teendők megvitatása, szervezeti és szervezési kérdések megoldása.-- önök miben látják fő feladatukat?- Elsősorban a takarmánynövények termelésének foko­zásában, az állattenyésztés növelésében, az istállók foko­zatos rekonstrukciójában, korszerűsítésében. Gond, tenni­való van bőven. A hetedik ötéves tervidőszak első három évének feladatait minden ágazatban teljesítettük, több ágazatban túlteljesítettük. Ehhez hasonló, sőt még jobb munkát szeretnénk végezni a hátralevő időszakban is. Erre minden feltételünk megvan. Anyagilag, technikailag felkészültünk a feladatok teljesítésére, most már minden rajtunk, a szövetkezet dolgozóin múlik. Szaktudásban, munkakedvben nincs hiány, bízom szövetkezetünk tagsá­gában. Köteles Jánosban pedig a legmagasabb szinten is bíznak. Ennek bizonyítéka, hogy május elseje alkalmából átvehette köztársasági elnökünk kezéből a Munka Érdem­rendet. FECSÓ PÁL A galántai (Galanta) járási pártbizottság áprilisi ülésén hozott intézkedések értelmében a mezőgaz­dasági vállalatoknál meg kell teremteni a kedvező feltételeket a tehenenkénti évi 3900 literes tejhozam elérésére. A zootechnikai szolgálat olyan színvona­las legyen, hogy egyetlen mezőgazdasági vállalat­ban se fejjenek tehenenként 3250 liternél keve­sebb tejet évente. Az intézkedéseket nem véletlenül hagyták jóvá az ülésen. A szarvasmarha-tenyésztés, főleg a tej­termelés .a járásban sok mezőgazdasági vállalat termelési terveiben csak hatodik kerékként szere­pel. Amint Éles Károly, a járási pártbizottság titkára beszámolójában megállapította, az elmúlt három évben némi fordulat történt a szarvasmarha-te­nyésztésben és a tejtermelésben. Az eredmények mégis mérsékeltek, ha figyelembe vesszük, hogy a járásban minden feltétel adott a jó állomány beállítására és elegendő takarmány termelésére. A múlt év hasonló időszakához viszonyítva mégis naponta tízezer liter tejjel adnak el kevesebbet. Az elhangzott beszámolóval kapcsolatban sokan kifejtették véleményüket és javaslatokat is tettek a helyzet javítására. Egyesek bírálták az irányítás­ban, a szervezésben, a munka- és a technológiai fegyelemben mutatkozó fogyatékosságokat. Mások inkább objektív okokkal igyekeztek indokolni a le­maradást. Leszűrve a vita tanulságait, nyíltan meg kell mondani, hogy a bírálóknak volt igazuk. Indoko­latlan, hogy a járás a nyugat-szlovákiai kerületben csak a 9. helyet érte el a tejtermelésben. Ennél jóval jobb eredményeket érhettek volna el. Elég felhozni néhány követendő példát. A járásban három mező­gazdasági vállalatnál több mint négyezer liter a te­henek évi tejhozama. Ezek közé tartozik a Deáki (Diakovce) Cisz is, amelyet az ülésen többször megdicsértek. Az egy tehénre jutó tejtermelésben elsők a járásban. A feldolgozó üzemnek első osztá­lyú tejet adnak el. Mivel jó minőségű a tömegtakar­mányuk, kevés abrakot használnak fel egy liter tej előállításához. Hasonló eredményeket érnek el a Nádszegi (Trstice), a Zsigárdi (Zihárec) és a Sók- szelőcei (Selice) Efsz-ben is. Amikor ezeknek a mezőgazdasági vállalatoknak az eredményeit boncolgatták, minden esetben megállapították, hogy magas szintű az irányítás, rugalmas a szerve­zés, erkölcsi és anyagi ösztönzőkkel sikerült meg­szilárdítani a munka- és technológiai fegyelmet. Ezzel szemben több mezőgazdasági vállalat ve­zetősége nem gondolkozik távlatokban. A Nagyfö- démesi (Veiké Ufany) Efez-ben például rossz minő­ségű a silótakarmány, így az állatoknak más válla­latokból szállítják a drága takarmányt. Nem csoda, ha eléggé drága itt a tejtermelés. Morvái Vince fögépesítő, az efsz-nek az említett ülésén részt vevő képviselője ezzel kapcsolatban elismerte, hogy nagy a vezetőség mulasztása. Termelhettek volna elegendő tömegtakarmányt, hiszen a szövetkezet földterületének közel 70 százalékát öntözhetik. Amint mondotta, az új vezetőséggel olyan komplex takarmánytermelési tervet kell kidolgozniuk és megvalósítaniuk, ami biztosítja az egyenletes tejter­melést. Akad tehát tennivaló a járásban, hiszen a tehe­nek átlagos tejhozama tavaly csak 3487 liter volt. Amint az ülésen is elhatározták, minden mezőgaz­dasági vállalatnál felmérik a helyzetet, rendszeres ellenőrzéseket végeznek és időjében intézkedése­ket tesznek a kedvezőbb feltételek megteremtésé­re. Főleg az élenjáró tejtermelő gazdaságok példái­nak népszerűsítésétől várnak sokat. Tervbe vették, hogy a lemaradó mezőgazdasági vállalatok zoo- technikusait, állatgondozóit és takarmánytermelöit elviszik azokba a mezőgazdasági vállalatokba, amelyek jó példával járnak elöl. A helyszínen lás­sák, hogyan lehet igazán döntő fordulatot elérni a szarvasmarha-tenyésztésben, főleg a tejterme­lésben. Tanulmányozzák az irányítási, tervezési és szervezési módszereket, sajátítsák el a vezetők az emberekkel való bánásmód legmegfelelőbb formáit, azt, hogyan alkalmazzák a leghatásosabban az erkölcsi és anyagi ösztönzőket a munka- és a tech­nológiai fegyelem megszilárdítására. Mert a terme­lés egyre emberközpontúbbá válik. Ezt bizonyítot­ták sokan a felszólalók közül. Ott, ahol nagy a veze­tők és beosztottak felelőssége, nincs lemaradás. Ellenkezőleg: évről évre emelkedik az egy tehénre jutó tejtermelés, javul a tej minősége, és egyre jövedelmezőbbé válik a szarvasmarha-tenyésztés. Ezek a vállalatok a növénytermesztésben is nagy hozamokat érnek el, mert elegendő szerves trágyát juttathatnak a földbe. A pártszervezetek legfontosabb feladata a járási pártbizottság ülése után a jóváhagyott intézkedések megismertetése a mezőgazdasági dolgozókkal és olyan agitációs munka kifejtése, hogy a határozat a lehető legrövidebb időn belül megvalósuljon.. Ú. A Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulóját a szlovákiai vas­utak dolgozói is megünneplik; mint mindig, ebben az esztendőben is megemlékeznek a „kék hadsereg" hősi, antifasiszta harcáról. A történel­mi dokumentumok szerint több mint 7 ezer vasutas vett részt a felkelés­ben, köztük a legtöbben a zvoleni gócpont dolgozói voltak, akik a vrútkyi vasutasokkal karöltve három páncél­szerelvényt indítottak útnak a vérziva­taros napokban. A zvoleni mozdony­telep dolgozói mind a mai napig önfel­áldozó, becsületes munkával, szo­cialista kötelezettségvállalásaik telje­sítésével haladnak tovább a kijelölt úton, s mindent megtesznek azért, hogy a tervet a megszabott időre teljesítsék. Lássuk csak, miről árulkodnak a ki­mutatások: december 30-ig 18 ezer tonna áruval többet raknak majd be a vagonokba, mint ahogy a terv meg­szabja. A múlt évhez képest két szá­zalékkal csökkenteni szeretnék a gyorsvonatok átlagos késését, megtakarítanak 50 ezer kilogramm kenőanyagot, 20 ezer liter fűtőolajat, terven felül adnak át 1210 tonna vas­Újra a síneken / hulladékot és két tonna papírt. Új elhatározás született abban is, hogy a mozdonyjavításokkal további 600 ezer koronát takaríthatnak meg. A Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulóján adják át ugyanis a dolgo­zók azt a 478 3095 jelzésű mozdonyt, amelynek javítása már hosszú hetek óta folyamatban van.; Az első kilomé­tereket 1973 augusztusábán tette meg a mozdony, majd a gyakori mű­szaki hibák miatt gyakran kihaszná­latlanul állt a telepen. Hiányoztak az alkatrészek, nem volt dízelmotor... A dolgozók közös összefogása alap­ján a zvoleni mozdonytelep vezető szakemberei nagy sikernek könyvelik majd el az újonnani üzembehelyezés napját. A javításokat februárban kezdték el, s bár a masina hét évig állt mellékvágányon, és az idő vasfoga is nyilván megtette a magáét, ráadásul a munkásokat kicsit váratlanul érte az igényes generáljavítás, feladatuknak maradéktalanul eleget tudtak tenni. A javítás több mint 8 ezer órát vett igénybe, hiszen a mozdony összes alkatrészéről „le kellett fújni“ a rozsdát. Jan Laciak szocialista munkabri­gádja a többi kollektívával együtt min­dent megtesz, hogy vállalt kötelezett­ségüket időben és példás kivitelben teljesíthessék. FRANTIŐEK RISZDORFER BÁLLÁ JÓZSEF 1984. V. 18.

Next

/
Thumbnails
Contents