Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-18 / 20. szám
rossz példára van szükség, * mindig rájuk találnak. Évek óta. Elmarasztalásuk időszaka szinte egybeesik a gyár létezésével. így aztán tapasztalhattam: a kerületben sincs jó hírnevük. Legalábbis a kívülállók körében nincs. Akit meg a hétköznapjai is az üzemhez kötnek, annak megvan a saját véleménye róla. Vagy egyéni szempontból, vagy az összefüggéseket látva mérlegel. De nem biztos, hogy közreadja mondanivalóját. Bútorgyár a Bodrogközben. Tíz-tizenöt éve még csak álom, néhány esztendeje már valóság. Mi indokolhatta hát az iparág meghonosítását Kelet-Szlovákia e déli csücskében? Munkalehetőséget teremtett, annyi bizonyos. Királyhelmec (Krárovsky Chlmec) aránylag közel fekszik a szovjet határhoz, így a létrehozáskor a baráti állam óriási befogadóképességű bútorpiacával is számoltak, az export a gyártó számára minimális szállítási költségeket ígért. Akkoriban azonban még beláthatatlan távlatokat jósoltak a bútoriparnak. Szlo- vákia-szerte egyre-másra épültek az új termelőkapacitások. Szó sem volt a bútorpiac telítettségéről, a minőségi kérdésekről, a fogyasztói szándék figyelembevételéről. Ahogy legyártották, úgy el is fogyott a bútor. Azóta sok minden megváltozott. Szigorúbbak lettek a külső és belső feltételek. A királyhelmeci bútorgyár, amely szervezésileg a Spiáská No- vá Ves-i Uj Otthon vállalat legtávolabb fekvő üzeme, kezdettől fogva tervteljesítési gondokkal küszködik, ami ma is rányomja bélyegét a gyár mindennapjainak hangulatára. Hagyományok nélkül, szinte a kezdőpontról indultak. Mostanáig néhány nehéz, gondokkal teli esztendő áll mögöttük. Es hol tartanak jelenleg, ezerkilenc- száznyolcvannégy első felében? Milyen súlya van a gyárnak a Bodrogközben? Ottjártamkor ezekre a kérdésekre kerestem választ, de közben akaratlanul szélesebb összefüggésekbe is belebonyolódtunk. Órák hosszat hallgattam a véleményeket, az észrevételeket, üzemszemlén voltam. Tapasztalataim közreadásakor csak a nyilatkozók s jómagam meglátásaira szorítkozhatok, bár lehetséges, hogy a hallgatni óhajtók hozzászólásával lett volna teljes a kép. IGAZGATÓI MEGLÁTÁSOK Jaroslav Blahút néhány év alatt már a második üzemigazgató. Januárban teljesen kiborultan fogadott, nem kívánt beszélni a gyárról, kérdéseimmel a vállalati igazgatóságra küldött. Útbaigazításul azért elmondott egyet s mást. Töprengő, az üzem gondjait nagyon is szívén viselő embernek ismertem meg, aki érzékenyen reagál a rajtuk kívülálló dolgok behatásaira, és gyakran teljesen megalapozottan. Ennek ellenére belső gondjaikat, lehetőségeiket is képes reálisan felmérni. Két hónappal később a vállalat képviselőjének jelenlétében próbálom szóra bírni.- Szinte a zöld réten épült fel ez az üzem - kezdi. - S olyan vidéken, ahol korábban a mezőgazdaság foglalkoztatta a legtöbb embert. Üzemünkben nagy a munkaerővándorlás. A szakmunkásképző - főként az asztalos szakmában - nem győzi az utánpótlásneveléssel. Ezért az átképzett és betanított munkásokra is szükségünk van. Ha körülnéz, észreveszi, hogy a középkorosztályból már csak alig vannak üzemünkben. De az irányításban dolgozók közül is sokan elmentek. Helyükre fiatalok, tapasztalatlanabbak léptek. A feladatok teljesítésében sok függ a mesterektől. Eddig még teljesen nem szokták meg, hogy irányítaniuk, szervezniük és dönteniük is kell. Az önállóságukat hiányolom kissé. Ebben valószínűleg az is közrejátszik, hogy roll J SZÚ Viktor Tomeéek: „A gondok ellenére 1984. V. 18. aránylag jók az eredmények“ Méret szerint készül a bútorlap ◄---------------------------------------------------való csökkentését javasolja, mégpedig a mostani termékszerkezet mellett. Tavaly a kooperáció „kiesése“ miatt 22,8 millió koronával csökkentettük a tervet, de úgy, hogy ezt az összeget szétírtuk a többi üzemünknek, amivel aztán külön- külön lehetetlen volt megbirkózniuk. Idén az üzem árutermelési terve 143 millió korona. Március elején 133 millióra csökkentettük, azzal az indoklással, hogy a fotelvázak kooperációja idén sem valósul meg. Székvázakat a vranovi Bukózá- ból kellene kapniuk, de csak a második félévben, erről végérvényesen még nem beszélhetek.- Mennyire teljesültek az üzem létrehozásakor fő indokként emlegetett elképzelések: a munkaerőfoglalkoztatás és a Szovjetunióba irányuló export terén?- A bútorgyár munkalehetőséget ad az embereknek, amivel főként a nők élnek, hiszen közülük kerül ki az alkalmazottak 70 százaléka. Többnyire fiatalok, ami az üzemben dolgozókra általában is érvényes. Errefelé munkaerő van elég, szakképzett viszont már kevesebb. Magas a nők hiányzási aránya, gyakran tartja őket otthon a gyermekgondozás. És annak is megvan a hatása, hogy Királyhel- meccel együttvéve 50 (!) településről ingáznak ide az emberek. Mindenhol nincsen óvoda a gyerekek elhelyezésére, így a nők közül sokan kényszerülnek otthon maradni. Ezért a kétmúszakos termelés biztosítása is sok fejtörést okoz az üzemvezetésnek.- És mi a helyzet az exportra vonatkozó elképzelések terén?-Az idei terv kivitelre 114 millió koronát irányoz elő. A termékek döntő hányada a Szovjetunióba kerül, a fennmaradó rész Lengyelországba. Királyhelmecről külföldre kárpitozott garnitúrákat és otthoni íróasztalokat szállítunk. Az áru konténerekben kel útra. Szó volt már róla, hogy a széles nyomtávú iparvágányt egészen a bútorgyárig kiépítenék. Ezzel tovább apadnának a készáru szállítási költségei. Befejezésképpen még egyszer aláhúznám: a gondok ellenére aránylag jók az üzem eredményei... Ketten kísérnek végig a műhelycsarnokokon, de csak egyikük, Furik László technológus mutatkozik be. Egész idő alatt látni-tapasztalni lehet, mennyire hátrányos, ha az eredeti termékszerkezeten változtatva ugyanazon a technológiai berendezéseken kell folytatni a termelést. Ez legtöbbször többletmunkát szül, és felfuttatja a munkaerőszükségletet Kapacitásgondok merülnek fel, némelyik gép túlságosan is leterhelt. Három művelet - préselés, csiszolás, festékfúvatás - esetében ez szembeötlően jelentkezik. Szakmunkásképzőben találkoztam utoljára ennyi tizenéves fiatallal. De huszonévesekből sincs kevés. Azt mondják, a gyár hatvan százaléka harminc éven aluli. Időnként úgy tűnik, mintha középkorúak nem is dolgoznának köztük. Többen mutatják és említik az elszívóberendezést. Sok a por, nem javítja a munkakörülményeket. Valami nincs rendben vele, mert árulkodó porréteg borította még az elszívócsövek környékét is. Sajnos, nem ez az egyedüli, s tán még a legfontosabbnak sem beillő félresikerült dolog az üzemben. Minden kedvezőtlen hatás ellenére a királyhelmeci bútorgyár termel. Napról napra kész bútordarabok hagyják el a gépsorokat. A kibontakozás időszaka mégis bonyolult és hosszabbnak ígérkezik, mint azt korábban elképzelték. Társadalmilag pedig éppen az ellenkezője lenne kívánatos. Valószínűleg ezért a sok bírálat. De elég-e az ilyen, ha nem változtat a helyzeten? Mi történne, ha időnként valami más is kerülne mellé? Akár egy segítő kéznyújtás. Van kinek elfogadni. J. MÉSZÁROS KÁROLY / Jaroslav Blahút: „Többet ésszel...“ vid ideje töltik be ezt a posztot. Két-há- rom kivételével valamennyien fiatalok. Rájuk építünk, de legalább öt év gyakorlat kell hozzá, hogy megmutatkozzék: mire is képesek egyáltalán. A mostani helyzet részben azzal is összefügg, hogy a sorozatos tervteljesítési adósságok káros hatással voltak az emberekre. A műszaki-gazdasági dolgozók korábban még prémiumot sem kaptak, idén először került erre sor. Egészében véve az itteni munkához való viszony még nem az igazi, a szakmai képezettség emelése is kívánatos lenne. Ebben mindenképpen szerepe van a sokféle változtatásnak, a munkaerőmozgásnak. Az emberek a vártnál lassabban alkalmazkodnak a gyári munka feltételeihez. Lelkesítő lehet számunkra, hogy tavaly a vállalat öt üzeme között meghirdetett versenyben a harmadik helyet szereztük meg. Mondanom sem kell, hogy nem voltunk még ennyire „magasan“... Úgy érzem, előrelépésünk természetes tartalékai kimerültek. Most már többet kéne ésszel, szakmai fortéllyal elérnünk. Hogy ne topogjunk egy helyben. Itt van például a més- terkérdés, a több szakma elsajátításának szükségszerűsége... Gondtalan napjaink ezután sem lesznek. Elmondja Viktor Tomeóek, aki hónapokig a termelési igazgatóhelyettes teendőit végezte. Gyakran pillant kimutatásaiba, hogy adatokkal illusztrálja a fontosabb összefüggéseket. Észrevételei vállalati szemszögből tárják elénk az üzemet.- A helmed bútorgyár tervezett kapacitása 165 millió 200 ezer koronás évi árutermeléssel számolt - magyarázza. - Ebben már benne van a vállalatok közti kooperáció része is, amely az ülőalkalmatosságok favázának szállítását irányozta elő, mintegy 40 millió korona értékben. Sajnos, a termelés felfuttatásának idején, vagyis 1981-83-ban, a termelési-gazdasági egységen belül tervezett kooperáció nem valósult meg. így a vállalatnak és az üzemnek enélkül kellett folytatnia a termelést. Eredetileg a gyár termelésének 60 százalékát kárpitozott, a fennmaradó részt fabútor képezte volna. Ráadásul a fából készült bútor felét mintautánzatos fólia-bevonattal kellett volna legyártani. Ilyen termékszerkezetre épült a kapacitás. A valóság másképp alakult. A fabútor aránya 50 százaléka nőtt, természetesen a kárpitozott rovására, amely iránt megcsappant az érdeklődés. A szerkezeti változások előidézésében egyéb értékesítési gondok is közrejátszottak. Tavaly a fóliabevonatú bútor előállítása csak a termelés 17 százalékát tette ki, az is exportra ment. A negyedik negyedévben pedig teljesen leálltak a fóliabevonat alkalmazásával.- Ha már a múlt évnél tartunk: milyen volt az egyes tervmutatók teljesítése?- Az árutermelés orientádós mutató, a csökkentett tervvel szemben is 13,7 millió koronát tett ki a tavalyi lemaradás. A komplex intézkedésekkel együtt életbe lépett mutatókban - saját termelési érték, a termelési alaphoz viszonyított rentabilitás, a nyereség és a szocialista országokba irányuló export - az üzem elérte a tervezett paramétereket. És ez bizonyítja, hogy temérdek munka van mögöttük. A sok nehézség ellenére ez igyekezetük eredménye, mondhatnám kiváló eredménye.- Mi okozta az árutermelésben mutatkozó kiesést?- Legalább három indítékot mindenképpen felsorolnék. Piac híján nem oldódott meg a kárpitozott bútor értékesítése; egyenetlen volt az alapanyagszállítás, ami fékezte a folyamatos árutermelést; későn rendeződött az üzem Lengyel- országba irányuló kivitele, itt főként az Evicka készletre gondolok.- Mi a helyzet a kooperációval?- Mivel eddig nem valósult meg, a vállalatvezetés az árutermelés 130 millióra Újabb művelet - marógéppel (Gazdag József felvételei)
