Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-18 / 20. szám
V SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1984. május 18. XVII. évfolyam 20. szám Ára 1 korona ■ •• H árom évtizedet meghaladó hagyomány, hogy a munka, a nemzetközi szolidaritás és a béke nagy ünnepének, május elsejének előestéjén hazánk élenjáró dolgozói a legrangosabb állami kitüntetéseket veszik át az ősrégi prágai várban. Köztük az új módszerek, a kimagasló teljesítmények, a kiváló minőség úttörői, a szocialista munka hősei. Zömükben munkásemberek. S ez így természetes, hiszen fejlődésünk útjának egyengetésében meghatározó a szerepük azoknak, akik az anyagi termelésben új javakat és értékeket teremtenek. De nemcsak ők válnak az arany csillag viselőivé. Idei listájukon is találunk például egységes földművesszövetkezeti elnököt, üzemigazgatót, mérnököt, repülőgép-konstruktőrt, sebészprofesszort. Ez így helyes. Hiszen életünknek nincs olyan területe, beleértve a szellemi munkát, amelyen ne születnének országra szóló, a legmagasabb fokú elismerést kiérdemlő nagy eredmények s amelyeken ne lennének a gyorsabb előrenyomulás zászlóvivői. Évről évre az országot járva a szocialista munka hősei nyomában, hogy olvasóinknak is életközeibe hozzuk őket, mindig annak az újra és újra felötlő kérdésnek gondos és felelősségteljes megválaszolása volt a legnehezebb feladat, hogy tulajdonképpen milyen emberek is? Különös fából faragták őket? Avagy ugyanolyanok mint mi, a túlnyomó többség vagyunk? A válasz - erről tapasztalataink meggyőztek bennünket - nem lehet teljesen egyértelmű igen vagy nem. Inkább: igen is, meg nem is. Igen, mert hasonlók az örömeik és a gondjaik mint a miéink, a feladataik és a munkájukat vezérlő indítékaik. És csakúgy vannak nemes jellemvonásaik, mint gyönge pontjaik és fonákságaik. Felesleges szószaporítás nélkül is elmondhatjuk róluk, hogy ugyanolyan hús-vér emberek, mint amilyen dolgozóink derékhada. S mégis, van valami, amiben mások. Úgy is mondhatjuk, különbek. Esetükben a szakmai hozzáértés, a munka iránti szocialista viszony valamivel szervesebben fonódik össze az öntudattal, a forradalmi lendülettel, az elkötelezett tenniakarással. Ök azok, akik egy ütemmel korábban ismerték és ismerik fel, merre vezet a fejlődés útja, mit kell tenni a társadalmi fellendülésért. Mégpedig a hagyományostól eltérő új módszerekkel, célravezetőbben. Persze, balga dolog lenne azt állítani, hogy ebben a több mint tizenötmilliós lélekszámú országban csak ők ilyenek. A szocialista munka hősei kiemelt követendő példaképek, de tízezrével akadnak hozzájuk hasonlóak, akik ugyanolyan, vagy csaknem olyan jól végzik a munkájukat és emberként is ugyanúgy helytállnak. Végső soron a fejlődést előmozdító teljesítmények szinte kizárólag a közösségi munka eredményei. Nem is szólva arról, hogy széles fronton, országos viszonylatban számottevő tettek nem születnek, születhetnek néhány tucatnyi ember érdeméből, hanem csak százezrek és milliók összefogásának, többet és jobbat akarásának, tettrekészségének, szorgalmának és tudásának köszönhetően. Jól érzik, tudják ezt ők maguk, az arany csillag viselői is. Az elmúlt évtizedekben a kitüntetésekkel kapcsolatban számtalanszor hangsú- ( lyozták, hogy szőkébb kollektívájukban találtak támaszra, biztonságot és erőt szavatoló hátországra. Április végén, a szocialista munka csaknem 130 hősének országos találkozóján a legmagasabb állami és szakszervezeti képviselőkkel, találóan fejezte ezt ki Stefan Stefanec chomutovi vájár: „Mi tulajdonképpen valamennyien az általunk képviselt egész kollektíva hősei vagyunk.“ Elcsépeltnek tűnő, de felette igaz gondolat. Ugyanolyan igaz ez a megállapítás, mint az említett tanácskozáson a szocialista munka hősei által nyíltan, nem egyszer kritikai éllel felvetett sok más nézet, vélemény, javaslat is. Csak úgy véletlenszerűen tallózunk köztük: ,,A terv kötelességeink minimuma“; „a szocialista munkaversenyben azoknak a feladatoknak a teljesítésére kell elsősorban törekedni, amelyek az egész társadalmat szolgálják“; „a jó tapasztalatok értéke elterjesztésük arányában nő“; „a termelési feladatokat egészen az egyénekre kell lebontani"; ,,a díjazásnak következetesebben igazodnia kell az elvégzett munka mennyiségéhez és minőségéhez; „ne fedezzük fel a már felfedezettet, jobban támaszkodjunk a szovjet tapasztalatokra"; „a fontos határozatok és irányelvek konkretizálása néha olyan hosszadalmas, hogy időszerűségüket vesztik“. Folytathatnánk a sort, de talán ennyi is elég annak érzékeltetésére, hogy ezek az emberek a saját tapasztalataik alapján jól tudják, hol szorít bennünket a csizma, mit kell tennünk, hogy ne csak a termelésből, hanem általában az életünkből száműzzük a jobb boldogulásunkat gátló jelenségeket. Természetesen a szavakat ez esetben is tetté kell váltani, mert csak ezzel nyernek értelmet. Ez viszont már nemcsak a szocialista munka hőseinek a feladata, hanem mindannyiunké. S a feladat elsősorban az idei terv teljesítése és a CSKP XVI. kongresszusán kitűzött célok elérése. Erre szólította fel az ország dolgozóit az idei jubileumi évfordulók alkalmából pártunk központi bizottságának, a CSSZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságának és a szövetségi kormánynak felhívása. Erre a felhívásra kell méltó választ adnunk, bárhol is dolgozunk. GÁLY IVÁN Hföi fmM j§»l |lpf| [pÄ f^gg lm$ja jgj3 . v.j “•dl - '# dpi ’-Jj A Vj M? **.| ” I A :||J gff» m \j m -j |i9 * Bll fül w -ÜR jB jjjjjs -.I |P| I i (j 'SHH H ü IIPPh WnmiSTIS áSNl Weh 93 «I m imm lift If H H m m 18 91 m 99 9B9*99 99911 9199 99 S' fl) a> *> > 0) * h (0 o
