Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-11 / 19. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA A földi élet védelmezésében felbecsülhetetlen jelentőségű a háromatomos ózonmolekula (03), amely a Föld légkörében a becslések szerint változó mennyiségben van jelen. Az ózongáz egyik fontos jellemzője, hogy a Napból érkező 0,3 um-nél rövidebb sugarakat - amelyek az élőlényekre halálos sugárzást jelentenek - elnyeli. Az ózongáz a föld-légkör rendszeres hőháztartásában és szabályozásában is fontos szerepet tölt be. Az átlagolvasó ember viszonylag keveset tud az ózongáz keletkezéséről. Ez úgy megy végbe, hogy az oxigénmolekulák a Napból hozzánk érkező bizonyos hullámhosszúságú sugárzást elnyelik és oxigénatomokká (O) esnek szét, amelyek további oxigénmolekulákkal egyesülve ózonmolekulákat (03) alkotnak. A légkörben az ózongáz állandóan keletkezik és szétbomlik, mennyisége a légkörben viszonylagos egyensúlyban van. Az ózonréteg elhelyezkedése a légkörben a földtörténet folyamán úgy változott, hogy kezdetben az ózonréteg még a talajfelszín Az ózonpajzs szerepe a bioszféra védelmezésében közelében volt, majd az oxigénkoncentráció megnövekedésével a légkörben egyre magasabb rétegekbe helyeződött át. Az ózonpajzs, amely megakadályozza, hogy a Napból érkező halálos sugarak nagy mennyiségben a talajfelszínre jussanak, a legnagyobb töménységben kb. 20-22 km-es magasságban van jelen a légkörben. Nyilvánvaló, hogy e réteg alatt és fölött is van ózon a légkörben, csak éppen kisebb töménységben. A levegőkémiával foglalkozó szakemberek megállapításai szerint az ózon átlagos értéke a légkörben bizonyos ingadozásokat mutat. Általában tavasszal van a légkörben a legnagyobb mennyiségben jelen, ősszel pedig minimális töménységben. Érdekességként említjük meg, hogy az ózon átlagos értéke az egyenlítő környékén kisebb, az északi és déli sarkok felé nagyobb. Az ózonréteget a sztratoszférában a földi tevékenység következtében csak akkor éri jelentősebb károsodás, ha nagy energiájú robbanások, például atomfelhök, óriási zivatarfelhők, vagy lassú légrétegek átrendeződése következtében a szennyező anyagok a felsőbb légrétegekbe kerülnek. Az ózonpajzs vagy ózonréteg bomlását elősegíthetik az emberi tevékenység által a sztratoszférába, kerülő nitrogénoxidok. Ezek a vegyületek a nagy magasságban repülő szuperszonikus repülőgépek vagy rakéták égéstermékeivel kerülhetnek a felsőbb légkörbe. Az ózonréteg némely halogénezett szénhidrogének - például a Freon-11 és Freon-12 - is gyengíthetik, amelyeket a szén-tetraklorid fluorozásával állítanak elő. A freon gázok segítségével különböző folyadékokat porlasztanak és fújnak szét a levegőbe. A repülőgépek égéstermékeiként kibocsátott különböző nitrogénoxidok, például a nitrogén-mono- xid és a nitrogén-dioxid jelenléte a légkörben azért nem kívánatos, mert ezek a molekulák egy ózonmolekulából és egy oxigénatomból láncreakciósze- rűen két oxigénmolekulát hoznak létre. Ha a légkörben az ózonmulekulák töménysége csökken, az ultraibolya-sugárzás növekszik. Napjainkban világszerte számos intézet szakemberei azon fáradoznak, hogy például az utazást kényelmessé tevő szuperszonikus repülőgépek kibocsátotta gázok mennyiségét csökkentsék például a repülőgépek számának a megszabásával. A légköri atombomba-robbantások betiltása a légkör tisztaságát is hivatott szavatolni, mivel egy esetleges atomháború a földi élet szempontjából végzetes lehetne, a bioszférát tönkretenné. A Földünket körülvevő ózonréteget a közeli és távoli jövőben a Freon-11 és Freon-12 halogénezett fluor-klór szénhidrogénszármazékok is veszélyeztetik. Ezeket az anyagokat eredetileg a hűtő- technikában alkalmazták, azonban ez a felhasználási területük az utóbbi időben jelentős mértékben háttérbe szorult. így például 1976-ban a világon kb. 9 millió tonna Freon-11 -et és Freon-12-t gyártottak, és a gyártástermékeknek kb. a 95%-a a légkörbe került. Ezekből az anyagokból a szocialista országok a szakirodalmi forrásmunkák szerint csak kb. 15%-ot gyártottak, felét az Egyesült Államokban termelték, a többi részét nyugat-európai vagy más országokban gyártották és alkalmazták. A freon gáz az ózonpajzsra azért lehet veszedelmes, mert a légköri hatásokkal szemben (az alsóbb légköri hatásokkal) közömbös. A troposzférába érkező sugárzás hatására nem bomlik el, azonban a légrétegek lassú cserélődése folytán nagy meny- nyiségben a sztratoszférába kerülhet, ahol az ultraibolya-sugárzás hatására bekövetkezhet a bomlása. Ennek következtében igen nagy energiájú klóratomok keletkezhetnek. A klóratom pedig az ózonmolekulákat széthasíthatja, így egyetlen klóratom sok száz ózonmolekulát pusztíthat el. Olyan becslések is vannak, hogy a légkörbe került freon gázok az ózonkoncentrációt kb 1 %-kal csökkentették. A légkörbe kibocsátott freon gázok az alsóbb légrétegekből a felsőbb légrétegekbe csak lassan jutnak fel és élettartamuk igen hosszú, kb. 50-100 év a sztratoszférában, némelyek szerint ennél rövidebb. Ha különös körülmények nem játszanak közre, így a ma kibocsátott freontól Földünk légköre csak igen hosszú idő múlva tisztul meg. Ezt igazolják az eddig elvégzett laboratóriumi vizsgálatok és számítások is. Ha freonok által okozott légszennyeződés a jelenlegi szinten maradna vagy növekedne, a legújabb előrejelzések szerint a jövőben az ózonréteg 11-16%-os csökkenése várható. Ez az élőlényekre igen komoly veszéllyel járhat, például bőrrákot okozhat. Másik, szinte beláthatatlan következményekkel járó hatása például a Föld éghajlatának megváltozásában mutatkozna meg. A freon gázok jól elnyelik a hosszúhullámú hősugárzást, s ezáltal megnövelhetik a légkör üvegházhatását, (mintegy 1 °C-os hőmérséklet-emelkedést eredményezhet). A freonokra vonatkozó eddigi kutatások eredményei azt mutatják, hogy az 1970-es években az abnormális károsító hatásokról közzétett adatok bizonyos mértékben túlzottak voltak. Más tekintetben viszont jogos az igény, hogy a légkörbe juttatásukat egyéb klórtartalmú vegyületekkel együtt csökkenteni kell, és csak ott alkalmazzuk ezeket a szereket, ahol létfontosságúak, például a gyógyászatban és a biztonsági technikában. Dr. SIMON LÁSZLÓ, docens, kandidátus A Farmakon Olomouc nemzeti vállalat uniőovi üzemében a gyógyhatású takarmánykiegészítő adalékok széles választékát készítik a mezőgazdasági üzemek és a kisállattenyésztök számára. Termékeik között szerepelnek a közismert Robotan H, Roboran EX és a Konvit Neo készítmények. A gyártási folyamatokba négy egységes földművesszövetkezet is bekapcsolódott. A felvételen Bozena Vicianová (jobbra), a laboratóriumban dolgozó szocialista munkabrigád vezetője és Alena Pavelková mintákat készítenek elő a gyártott preparátumok ellenőrző elemzéséhez. (A ÓSTK felvétele) W Érdekességek, újdonságok NAGYFESZÜLTSÉGŰ VEZETÉK A BOSZPORUSZ FÖLÖTT A több mint 200 m-rel a Boszporusz vízszintje fölött húzódó nagyfeszültségű vezeték hivatott összekötni Törökország európai részének új erősáramú hálózatát az átellenben levő Kisázsiáéval. A vezetéket egy török és a nyugatnémet Siemens vállalat építi. A tengerszoros mindkét partján, mintegy 120 m-rel a vízfelszín fölött eoy-egy 124 m magas tartóoszlop áll. A közöttük levő távolság 1800 m. Ezen a távolságon az összesen 25 tonnát nyomó vezetékek mintegy 150 m-re belógnak, úgyhogy még mindig 70 m van köztük és a víz színe között, s így a legnagyobb tengerjáró hajók is biztonságosan áthaladhatnak alattuk. SZUPERGYORS FARAGASZTÁS Új ragasztási eljárást fejlesztettek ki az NDK faiparának drezdai tudományos-műszaki központjában. Az új felszíni ragasztóberendezéssel az eddigieknél lényegesen hatékonyabban lehet nagyméretű táblákat előállítani a fa- és forgácslemezmaradékból. A hagyományos eljárással ellentétben nagyfrekvenciás besugárzással gyorsítják a ragasztó megkötését. Ezzel a szükséges kötési idő az eddigi több óráról 30 másodpercre csökken. Az NDK naumburgi fafeldolgozó gyárában értékes gyártmányok kiindulási anyagához jutnak ezen a módon. KÖNYVOLVASÓ GÉP Japán kutatók hangosan felolvasó elektronikus számítógépet készítettek. Az automata szintetikus női hangon beszél és 99,5 százalékos pontossággal reprodukálja a japán szöveget. Bgy gyermekkar nagyságú kis robot is tartozik hozzá, amely lapozza az oldalakat, függetlenül attól, hogy vastag vagy hajszálvékony papírra nyomtatták-e a könyvet. Mindez nem gyermekjáték - a felolvasó robotot újfajta szolgáltatásnak szánják, például telefonhívásra megadhatná az érdeklődőknek a kívánt információt vagy felolvashatná a legújabb híreket. A távolabbi cél az egyetemes könyvolvasó gép kifejlesztése, és mindez az ötödik generációs intelligens számítógépek létrehozásának keretében. (d) ÚJ SZÚ Az azbeszt A szó olthatatlant, elpusztítha- tatlant jelent. Éppen ezek a tulajdonságai határozták meg sok évszázadon keresztül az azbeszt alkalmazásának legfontosabb területét - tűzálló és hőszigetelő termékeket készítettek belőle. Oroszországban az azbesztet ré- ges-régen „ásványi lennek“ keresztelték el. Rostos szerkezete révén ez az anyag már az ókorban sok országban éghetetlen szövet készítésére alkalmas fonalként szolgált. Az azbesztholmikat régen nagy értéknek tekintették; Néró császár (i. sz. 37-68) például roppantul büszke volt az azbesztszalvétájára. Az első évezred végén élt arab utazók megemlítik, hogy az azbesztből sok helyütt éghetetlen lámpabelet készítenek (az egyik ókori kézirat „kanóckönek“ is nevezi). Az arab uralkodók lakomáihoz azbesztabroszokat szőttek; ezekből tűzön való melegítéssel lehetett eltávolítani a zsirioiíokai. Harun al-Rasid uralkodása idején (766-809) azbesztszövetből készítettek ruhákat azoknak a katonáknak, akik a tűzijátékokon a „görögtüzet" pufogtató gépeket kezelték. Érdekes megemlíteni, hogy csupsán mintegy ezer évvel később, 1829-ben varrtak először Olaszországban és Franciaországban ilyen szövetből ruhát a tűzoltóknak. A piemonti Elena Perienti művészete bekerült a történelembe: ó azbesztből pompás csipkét font. Ennek az anyagnak a rostos jellege sokáig titok maradt. Ezt csak az elektronmikroszkóp feltalálása révén sikerült megfejteni: az azbeszt rostja - igen vékony, hosszú csövecskékből áll, amelyeknek külső átmérője 26 nm, belső átmérője pedig 13 nm (1 nm = 10'9 m). A rostok hosszúsága eléri az 50 mm-et, ritkán a 150 mm-t is. Amikor cső alakú kristályok jönnek létre a kristályosodási üregekben, akkor nagy rostos halmazokat képeznek. Vegyi összetételük révén az azbesztásványok a magnézium és a vas, részben pedig a kalcium és a nátrium vasszilikátjainak osztályába tartoznak. A felhasznált azbesztnek több mint 95 százaléka zöldesszürke krizotil-azbeszt, ennek a rostjai az 1500 C fokos hőmérsékletet is elbírják. Az azbeszt lelőhelyei rendszerint nem mélyen a felszín alatt fekszenek. A történelem megőrizte annak az embernek a nevét, aki Oroszországban elsőnek fedezte fel az azbesztet. Szof- ron Szorga paraszt volt, aki a nyevjanszki gyártelepen dolgozott. 1720-ban ö bukkant rá az első lelőhelyre a Tagil folyó mentén s a kőkócból“ már akkor kesztyűt, papírt, abroszt készítettek. 1876-ban Kanadában, Thetford falu mellett igen gazdag azbeszt- lelőhelyeket fedeztek fel, és ennek köszönhetően Kanada hamarosan az élre került e hasznos ásvány kitermelésében. Kilenc évvel később még gazdagabb azbesztkészletekre bukkantak Oroszországban, az uráli Bazsenovóban. Korunkban a geológusok az új lelőhelyek keresése során elsősorban a réteg méreteit, ázután a rost minőségét, hosszúságát, különösen pedig szilárdságát és hajlékonyságát állapítják meg. A különböző helyeken található azbeszt minősége igen tág határok között ingadozik, s ezért az ára is jelentősen különbözik a nemzetközi piacon. A legnagyobb azbesztlelőhelyeket jelenleg a Szovjetunióban, Kanadában és Afrika déli részén aknázzák ki. Azok a készletek, amelyeket a háború után fedeztek fel és kezdték meg kitermelésüket a Tuvai ASZSZK-ban (az ak-do- vurakszi bánya), a kusztanaji területen (a dzsetigarai), az orenburgi területen (a kijembajevi) - 1965- re világviszonylatban az első helyre juttatták a Szovjetuniót e fontos hasznos ásvány bányászatában. Évente összesen mintegy 5 millió tonna azbesztet termelnek világszerte, vagyis 170-szer többet, mint századunk elején. Az azbesztlelőhelyeket többnyire külszíni fejtéssel, nagy teljesítményű, modern technikai felszerelés - egyputtonyos exkavátorok, nagy teherbírású dömperek, nagy terhelésű vasúti szerelvények - segítségével aknázzák ki. A kitermelt érc a dúsítóműbe kerül, itt az azbesztrostot feldarabolják, majd légüres térbe leszívják, megtisztítják a portól és különleges berendezésekben osztályozzák. E hasznos ásvány kitermelésének és feldolgozásának súlyos átka: az azbesztpor. Nagyfokú koncentráltság esetén tüdőbetegséget idézhet elő. Ezért a Szovjetunióban különleges figyelmet fordítanak arra, hogy az azbeszt termelése és a feldolgozása közben megakadályozzák a levegő portartalmának túlzott méretű fokozódását. Az azbeszt fő felhasználója: az építőipar, ez a termelt nyersanyagnak mintegy 80 százalékát veszi át. De sok más iparágban is használják: a repülőgépgyártásban, az autó- és traktorgyártásban, a textiliparban, az energetikában. Több mint háromezer cikk készül azbeszt felhasználásával. A szovjet azbesztipar termékeit a világ 49 országába exportálják. L. GEJMAN, a műszaki tudományok kandidátusa (Nauka is Zsizny) 1984. V.11. /