Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-05-11 / 19. szám

_ A Csehszlovák Államvasutak kassai (Koáice) vonalszakaszán dolgozó fiatal vasutasok, SZISZ- tagok két évvel ezelőtt azzal hív­ták fel magukra a figyelmet, hogy védnökséget vállaltak a Tátrán gyorsvonat felett, amely Bratislava és Kassa között közlekedik. Az ötlet nem váltott ki különösebb lelkesedést. Az utasok nem hittek a jobb eredményekben, sőt az idősebb vasutasok között akadtak olyanok is, akik gátolni próbálták a kezdeményezők munkáját. Ma már ezekről a fiatal vasuta­sokról tud az egész utazó közön­ség, sőt mi több, a Tátrán ex­pressz nagyon jó hírnévnek ör­vend hazánkban. Hasonlóan köz­kedvelt a Hornád hálókocsis gyorsvonat is, mondták a SZISZ- tagok az elmúlt napokban azon a konferencián, amelyen szerve­zetük munkáját értékelték. SZABAD UTAT KAPTAK AZ ÚJÍTÓK A már említett vonalszakaszon a fiatalok tudományos-műszaki fejlesztésbe való bekapcsolására nagy gondot fordítanak. Elsősor­ban a feltaláló- és újítómozgalom­ra, valamint a ZENIT ügyességi versenyre összpontosítják figyel­müket. Az értékelésből megtud­tuk, hogy 1983-ban a vasutas fia­talok 364 újítási javaslatot nyújtot­tak be. Közülük 254-et fogadtak el, amelyeknek társadalmi haszna 2 521 370 koronát tesz ki. Az elfo­gadott javaslatok közül 186-ot már alkalmaznak is a gyakorlatban. Tavaly az egyéni újítók között Pe­ter Wiener, a Spiáská Nová Ves-i mozdonytelep dolgozója volt a legjobb. Három újítási javaslatot nyújtott be, amelyek összesen 124 500 korona haszonnal jártak. A kollektívák közül Ladislav Karchőák csoportja - ugyancsak az említett mozdonytelepröl - érte el a legjobb eredményeket. Kilenc újítási javaslata 563 970 korona megtakarítást hozott a társada­lomnak. A konferencián a fiatalok el­mondták azt is, hogy a jó eredmé­nyek ellenére sem lehetnek teljes mértékben elégedettek munkájuk­kal. Sokan vannak még, akik nem kapcsolódnak be a tudományos- műszaki haladás eredményeinek gyakorlatba való bevezetésébe. Az új, progresszív módszerek he­lyett inkább a már megszokottakat alkalmazzák, legyen szó akár az irányításról, a munkaszervezésről vagy éppen a javításokról. „VASHÉT“ A VASÚTON A dolgozók kezdeményezésé­nek jól bevált formái közé tartozik a másodlagos nyersanyagok gyűj­tése, amely népgazdasági szem­pontból is nagy jelentőségű. Azon­kívül üzemanyag- és energiameg­takarítást is jelent, s ez elsősorban a vasút számára fontos, hiszen a legnagyobb fogyasztók közé tar­tozik. Az említett munkából a fiata­lok is kiveszik részüket. Évente többször is szerveznek vasgyüj- tést. A legutolsó alkalommal a széles nyomtávú vasútvonal környékén 42 tonna vashulladékot szedtek össze. A SZISZ-alapszer- vezetek összesen 545 900 kilo­gramm vashulladékot, 16 272 kilo­gramm papírt gyűjtöttek, a Szoli­daritási Alap számlájára pedig 7 709 koronát juttattak. Ezenkívül rendkívüli műszakokban, a szoci­ális program teljesítésében, a me­zőgazdaságnak nyújtott segítség keretében és a környezetszépí­tésben 78 405 órát dolgoztak. Megtakarítottak 412 873 kilowatt­óra villamos energiát, 497 746 li­ter gázolajat, 5095 liter benzint, valamint 18 362 kilogramm olajat és kenőanyagot. AZ IFJÚSÁGI KOLLEKTÍVÁK HOZZÁJÁRULÁSA A munkakezdeményezés ered­ményezte sikerekben jelentős ré­szük van az ifjúsági kollektívák­nak. A kötelezettségek teljesítésé­ben a Poprád-Tatry-i mozdonyte­lepen az a közösség nyújtott ki­emelkedő teljesítményt, amelyet Marian Vaverőák vezet. A fiatalok az EMU 260 típusú mozdony fel­újításán 580 órát, a tátrai villamos- vasút újjáépítésén pedig 346-ot dolgoztak. Hagyományosan jó eredményeket ér el a SpiSská No­vá Ves-i szignalizációs és biztosí­tó részlegen Július Veseka kollek­tívája, amely a reléberendezések javításában a teljesítménynormát 117 százalékra teljesítette. Ha­sonlóan jól dolgozik az ágcsernyői (Öierna nad Tisou) szállítóköz­pontban a Juraj Havríla mérnök által vezetett közösség, valamint Kassán Ludmila Dzurilová kollek­tívája is. xxx A fiatalok munkáját a kassai vonalszakasz pártalapszervezeté- nek elnöke, Július Kocka is nagyra étékeli. Amint elmondta, az utóbbi években a SZISZ-tagok tevékeny­ségében pozitívan kell értékelni azokat az eredményeket, amelye­ket éppen munkakezdeményezé­sükkel értek el. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy míg 1978-ban 1,2 millió, 1983-ban már 6,5 millió korona megtakarítást hoztak a tár­sadalomnak. Figyelmüket tovább­ra is az utazás színvonalasabbá tételére, a munkakezdeményezés növelésére, az újítómozgalomra, valamint az üzemanyag- és ener­giamegtakarításra kell összponto­sítaniuk. FRANTIŐEK RISZDORFER A Tátrán ifjúsági expressznek mindig tisztának kell lennie, mondják a SZISZ-tagok a kassai mozdonytelepen, ezért vonatukat gyakran még szabad idejükben is tisztítják, fényesítik. Nekik is nagy részük volt abban, hogy a konferencián a fiatalok munkáját pozitívan értékelték. (Vojtech Jusko felvétele) Már hagyománnyá vált, hogy a Gabőíkovo-Nagymaro- si Vízlépcsőrendszer építői tervfeladataikat szocialista kö­telezettségvállalással erősítik meg. A mozgalom kezdete ezen a nagyberuházáson 1979 szeptemberére nyúlik vissza, amikdr elfogadták az első kö­zös kötelezettségvállalást. Ez év márciusában 13 szervezet képviselői immár az ötödik ilyen vállalást fogadták el. Az építők igyekezete a XVI. párt- kongresszuson kitűzött gazda­ságpolitikai és szociális prog­ram, illetve az SZLKP nyugat­szlovákiai Kerületi Bizottsága határozatának megvalósításá­ra irányul. A kötelezettségvál­lalás 36 konkrét feladatot tar­talmaz. Ezek teljesítése előse­gítheti az idei tennivalók elvég­zését és feltételeket teremt a gabcíkovói erőmű I. aggre- gátjának 1990-ben történő üzembehelyezéséhez. Az egyes feladatok lényegé­ben mindegyik munkaterületet érintik: a tervrajzdokumentáció szállításától kezdve a földmun­kákon és a technológiai beren­dezések szerelésén keresztül egészen az ellenőrzésig. A vízlépcsőrendszer építésén az idén a hangsúly az alvíz- csatorna kotrására, a felvíz­csatorna gátépítésére, a gab- őíkovói erómúteknó injektálá­Már az ötödik... sának befejezésére és az ala­pok kotrásának elkezdésére összpontosul. A bratislavai > Nyugat-Szlovákiai Kő- és Ka­vicsbányák a tervezettnél 25ö ezer köbméterrel több kavics kitermelését vállalták, és 4 mil­lió 400 ezer köbméter kavics kotrása vár rájuk. Ebben segí­tenek nekik a Duna menti Víz­gazdálkodási Vállalat dolgozói, akik 450 ezer köbméter, és a Hydrostav alkalmazottjai, akik 100 ezer köbméter ka­vics kitermelését vállalták. A „hydrostavosok" ráadásul 300 ezer köbméterrel több ka­vicsot kívánnak felszínre hozni a gabőíkóvói erőmű alapjainak kotrásánál. A Nyitrai (Nitra) Magasépítő Vállalat ígérete, hogy 1984. jú­nius 30-ra befejezi a felbári (Horny Bar) elszállásolási léte­sítményt. Á vasútépítők a Du- naszerdahely (Dunajská Stre- da) és Gabcíkovo közti iparvá­gány június 29-i befejezésére tettek ígéretet. A beruházó 1984-ben 100 hektár termőföld visszaszolgáltatásával számol. A kötelezettségvállalás fel­adatainak száma változik és aszerint alakulhat, hogy milyen követelmények és helyzetek adódnak majd a nagyberuhá­záson. Az érdekeltek azt is vállalták, hogy az építés idején igyekezetüket a gazdasági ösztönzési formák kihasználá­sával a munka ésszerűsítésére irányítják. GABRIEL JENÓÍK Ö tvenhat éves. Betonozó munkacsoport élén dolgozik. Harmincöt esztendeje a bratislavai Priemstav alkalmazottja. Hatvantól párttag, a szakszervezetben az ellenőrző és revíziós bizottság elnöke... Kissé rendhagyóan alakult az élete. Nemrégiben azonban egy kedves eseményt tartogatott számára. De ne vágjunk a dolgok elébe... Sötét öltöny, nyakkendő, sima arcvonások. Lapos János legelső ismertetőjelei. A beszélgetésre egy értekezletről hívják ki. Később mintha magyarázatképpen mondaná:- Nem ismerne rám, ha munka közben keresne. Sokszor annyi a beton az arcomon, hogy a felismerhetetlenségig megváltozom. De a többiek sem néznek ki másképp. Mi már ezt megszoktuk, közülünk senki sem fél a munkától. Nincs gyenge ember a parti­ban, s ha mégis akad, az rövid időn belül elszökik onnan. Gbelyben, a Nafta vállalat beruházásán alapozunk, vibrációs cölöpözéssel. Életének képzeletbeli könyvében lapozunk. Mindjárt a legelső oldalról idéz:-<• Csallóközben, Nagyudvarnokon (Dvorníky na Ostrove) szü­lettem. Gimnáziumba Dunaszerdahelyre (Dunajská Streda) jár­tam, de a háború németországi fogságba sodort. Negyvenhatban kerültem haza. Egy évig otthon éltem, aztán felkerültem Bratisla- vába. Pontosan 1949. március 14-én lettem a Priemstav alkalma­zottja. Először munkás voltam, aztán évekig normázó, majd munkagazdálkodási osztályvezető...- Most meg betonozó. Elég ritka manapság, hogy valaki az íróaéztal mellől munkásbeosztásba kerüljön. Mi idézte elő ezt a váltást és hogyan élte át belülről?- Újszerű munka volt akkoriban üzemünkben a vibrációs cölöpözés, vagyis az alapozás korszerűbb módja. Még szabvá­nyunk sem volt hozzá. Mikor kidolgoztam, túl szigorúnak tartották. Be akartam bizonyítani, hogy teljesíthető. Először csak ideiglene­sen engedtek ki *az építkezésre. Olyan teljesítményt kellett produkálnunk, amit már máshol elértek, mert korábban honosítot­ták meg a módszert. Tizennégy napra mentem a partiba. Ezalatt felkészültem, munkacsoportot szerveztem. Bevallom, a legelején mindenféleképpen fogadtak. Időbe telt, amíg megértették, hogy segítő szándékkal mentem közéjük. Idővel aztán annyira belejöt­tünk, hogy teljesítményünkkel gyakran felülmúltuk a többi munka- csoportét. Tudja, sokan arról beszélnek: ez nincs, az nincs, és emuimra leállnak miatta. Ez csak kibeszélés. Kicsit „spekulálni" kell, s mindig akad munka, előre sok mindent el lehet készíteni.- Partijukban ez már bevált gyakorlat?- Mióta brigádrendszerű elszámolásban dolgozunk, minden­képpen. Hiszen a teljesítmény szerint kapjuk a fizetést. Megnőtt a kollektíva szerepe. De sok még az időveszteség, legtöbbször azért, mert nincs beton. Ez mind fékez bennünket, s a lemaradást magunknak kell behozni.- Mi a legfontosabb a cölöpözésnél?-Minden fontos benne, nem lehet rangsorolni az egyes műveleteket. Sőt még a munkát sem lehet nagyon ellenőrizni. Mert az átadásnál ki venné észre, hogy kilenc helyett csak hatméteres mélységbe eresztettük a cölöpöt. Csak később derül­hetne ki. Becsületes embernek kell csinálnia ezt a munkát. Akárcsak a naplóvezetést, amellyel rögzítjük a cölöpözés mozza­natait.- Jegyzetelés közben egyszer sem kívánkozott vissza az irodába?- öt éve vagyok munkás, de nem vágytam vissza még soha. Elfáradok ugyan, de reggelre mindig kipihenem magam.- Hány cölöpözést csinált végig?- Egy hónap alatt hatvan-hetvenet... most valahol a három- ezerötszázadiknál tartok. Hosszas lenne a sok helyszín felsoro-, lása...- Mennyire tűri a vándoréletet?- Szerencsére már megszoktam. Fiaim felnőttek, családot alapítottak. A fiatalabb velem van a partiban. Ő olyan, mint az apja.- Felsorolná szakmájának legfőbb ismérveit...- A pontosság és a becsületesség. Minden kész cölöp kívülről jól néz ki, de ha nincs rendesen elkészítve, évek múltán jön meg a baj. A mi csoportunknak ilyen esete még nem volt.- Mikor érzi jól magát?-Volt mikor visszaküldtem a betont, mert már a színéről láttam, hogy nincs benne elég cement... Ha jó a beton és rendszeresen érkezik, akkor estére nem leszünk annyira fárad­tak. De ha napközben keveset csinálunk meg, és nem megy úgy a munka, ahogy szeretnénk, sokkal fáradtabbaknak érezzük magunkat.- Szabad idejét mivel tölti?- ötvenöttől lakom Bratislavában, az Ivánkái úton, közel a repü­lőtérhez. így megszoktam már a zajt. Nemrég hétvégi házat vettem Partizánske mellett, és először bizony nem tudtam el­aludni a csendben. Szeretek gombázni, tizenöt éve tekézek, most már a fiaimmal együtt és még mindig versenyszerűen.- Elégedett embernek tartja magát?- Annak örülök, hogy lesz mit mindenfelé mutogatnom az unokáimnak. Ezt is, azt is építettem. Ebben a korban már többször gondol az ember arra, hogy eleget csinált-e az életében. Mit mondjak? Van elég belőle ...- Vágyai, tervei?- Nincs különösebb vágyam. Elég lesz, ha látom, hogy a fiai­mat becsületes munkásként tartják számon. Mióta a Priemstav- ban vagyok, még nem voltam betegállományban. Egyszer 14 napra kiírtak, de eldobtam az igazolást, és inkább munkába mentem, mert folyton csak azon járt az eszem, hogy mi történik a távollétemben.- Honnan ez a szívós természet?- Amikor fogságban voltam Németországban, minden pillanat­ban meghalhattam volna. Azt túléltem, most meg nem bírnám ki? Szégyenkeznem kellene magam előtt... Lapos János nemrégiben a bratislavai Prímáspalota Tükörter­mébe kapott meghívót, ahol „Az építésben szerzett érdemekért“ kitüntetést tűzték a mellére. Ezzel magas társadalmi elismerés­ben részesült. Visszacsengenek találkozásunkkor mondott szavai:- Egymagám, a többiek nélkül ezt sohasem értem volna el. J. MÉSZÁROS KÁROLY ÚJ szú 6 1984. V. 11.

Next

/
Thumbnails
Contents