Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-11 / 19. szám
Illilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll „ Drága harcostársam, testvérem! Szívélyes és őszinte üdvözletemet küldöm neked és a családodnak. Rég nem kaptam Tőled egyetlen sort sem... Ebben az évben van a Felkelés negyvenedik évfordulója, remélem jelentkezel. A sucanyiak megbíztak, hogy szerezzem meg mindazok címét, akik ott harcoltak, hogy az emlékmű felavatására mindenkit értesíthessünk. Neked is küldenek hivatalos meghívót. írok a parancsnokodnak, hogy engedjenek el, s főleg, hogy megtudják, milyen fia vagy a lengyel népnek. Te biztattál, vigasztaltál, amikor csüggedtem... Március 13-án lettem hatvanéves. Az élet elfolyik, mint a víz... Ha jól tudom, két év múlva már te is hatvan leszel. Drága testvérem, amit mi átéltünk, azt nem lehet elfelejteni...“ A levél írója, Elena Kisidajová-Kucerová, Csehszlovákiában él, HerSpicében. A címzett varsói lakos, Stanislaw Majewski, ismert publicista, ez idő szerint a Lengyel Újságírók Szövetségének funkcionáriusa, negyven évvel ezelőtt a Szlovák Nemzeti Felkelés harcosa, • Hogyan került Szlovákiába?- Úgy, hogy megszöktem a kelet-lengyelországi német táborból, románok segítségével. A faluban állomásozott azilinai 13. légelhárító üteg, a szlovák katonák befogadtak maguk közé, egyenruhát adtak, s velük mentem íilinára. A kaszárnyában a kapitány, akit Karol Repasskynak hívtak, azt mondta: ,,Semmi keresnivalód itt. Mit csináljunk veled? A csendőröknek nem adhatunk át, mert azonnal átadnak a németeknek. De itt sem maradhatsz. Ismerünk lengyeleket, szólunk nekik, gondoskodjanak rólad ők“. A kapitány kapcsolatba lépett a zilinai Bartolomej Wiszczor szabóval, a CSKP régi tagjával, aki abban az időben Stanislaw Majewski partizánigazolványa M ILII k IIu jl q 11a 1/ n \l \ illegalitásban élt. Nem sokkal később megtudtam, hogy a kapitány szintén tagja volt a mozgalomnak. Májusig a strázovi kőbányában dolgoztam, de amikor a fülembe jutott, hogy internálni fognak, elmentem Wiszczorhoz, s megmondtam, hogy milyen veszély fenyeget. Két kommunista - a nevüket nem tudom, de egész biztosan apa és fia voltak -, vonaton Martinba vittek, s éjszaka a partizánokhoz kísértek, a Vrátná völgyébe. 0 Melyik partizáncsoportba került?- Akkor még nem alakultak meg. Csak július 25-e után- akkor dobták le a szovjet ejtőernyősöket - kezdték szervezni a partizánosztagokat. Augusztus 12-én összehívtak bennünket a Kántor-völgyben, ott alakult meg az első szlovák partizándandár. Milan Rastislav Stefánik nevét vettük fel. Nézze meg a partizánigazolványom fotókópiáját. Hűen tükrözi a Felkelés internacionalista jellegét: a fénykép engem ábrázol, aki lengyel vagyok, az egyenruha szlovák, a géppuska angol, a partizándandár szlovák, az osztag - Szuvorov - szovjet. Ez az egyetlen ilyen igazolvány Lengyelországban, az eredetije a Lengyel Hadtörténeti Múzeumban látható. A Stefánik-dandár parancsnoka a szovjet Velicsko tábornok volt, a jobbkeze pedig a bratislavai Vojtech Rob. Rob Sklabinában lakott, Samcíkéknál. Ez még augusztus huszonkilencedike előtt volt. A Felkelés kitöréséig viszonylag békében éltünk. 0 Hol tartózkodott a Felkelés kirobbanásakor?- Huszonnyolcadikáról huszonkilencedikére virradó éjszaka lőszerért mentünk - a kőbányában volt a rejtekhely- a bolgár Cvetko Lazarowal - ő jelenleg Kassán (Kosice) él -, meg egy orosz és egy szlovák partizánnal. Huszonki- lencedikén reggel, Streőno mellett már folytak a harcok. A németek Martin felöl nyomultak, már nem tudtunk eljutni Sklabinába. Ottragadtam Repáésky kapitány századában, aki a Felkelés második vagy harmadik napján eiesett. Csak a negyedik vagy az ötödik napon találkoztam társaimmal - közben odaértek 2ilinára. Stanislav Majewski harcolt Strecnónál, Vrútkynál, Su- canyban, Kríz nad Hronom-nál, Jánova Lehotánál, Krem- niőkánál. Detvában pár napi pihenés következik, majd irány Stará Halié. Magyarország felől támadást indítanak a németek - a partizánok kénytelenek visszavonulni Mytna, Lovinobana felé. Október 24-én Detva pod Krivá- nom alatt súlyosan megsebesül, beszállítják a Banská Bystricai-i kórházba, de másnap kénytelen elhagyni a betegágyat, mert a németek bevonulnak a városba. Bekötözött karral, gyalog indul Donovalyba - ott tartózkodik a stáb. Két nappal később tovább indul. A Kyselá völgyében találkozik a csapatával. Liptov, majd Orava következik s egy iszonyatos összecsapás a zubereci völgyben - december 8-án.- Előző nap elhagyhattuk volna a völgyet, de tizenhét súlyos sebesültet kellett biztonságba helyeznünk. Felvittük őket egy menedékházba. A friss hóban látszottak a nyomok, ezért felvettük a harcot a németekkel - a sebesültek védelmében. Két nap és három éjszaka harcoltunk - amíg egy hóvihar el nem tüntette a nyomokat. Megmentettük tizenhét sebesült életét, de huszonegy embert vesztettünk, harminchatan pedig megsebesültek. A huszonegy partizán temetője a zubereci völgyben van. Nagy volt a fasiszták vesztesége is. Hogy a harcok során milyen veszteségeket szenvedtünk, két számadat illusztrálja a legjobban. A Felkelés kitörésekor a dandár létszáma 3200 volt, s amikor negyvenötben csatlakoztunk Svoboda tábornok csehszlovák hadtestéhez és a 4. Ukrán Front 18. hadseregéhez, már csak 280-an voltunk. Ma már derűs történetként emlegeti Stanislaw Majewski a Liptovsky Hrádok-i híd bevételét. Harminchatan - köztük ő is - német egyenruhában rohantak át a hídon az igazi németek felé, azt kiabálva, hogy mögöttünk a partizánok. A csel sikerült - utat nyitottak a támadó partizánoknak. Stanislaw Majewski még akkor is német egyenruhát viselt, amikor a csehszlovák hadtesthez csatlakoztak. PRÉS RF 1*1'ELI KV t\i IPENT íKOSLOVEKSKÉ VDtUt V l'ZSAKI BOJOVfCH ZA»«fH. KTKEÉ ZISIUL V BO)l ZA osvoBozENi fjirujLkv ceikohovekskJ " Z NBmTSuipfO OMA2EMI naurenw. * mil 11 «naui __ ________ ftSfl* A»ík* CK SKOSLQVtuKSKi' VAUCS'V KftlZ M*i V Pr»it ■ ■ Csehszlovák kitüntetés - Svoboda tábornok aláírásával (A Lengyel Hadtörténeti Múzeum archívumából)- Egyszer azt mondta Svoboda tábornok: ,,ne mutatkozz az ablakom alatt, mert az idegeim véletlenül felmondják a szolgálatot, és lelőlek.“ Tábornok elvtárs, nincs más egyenruhám - mondtcim. Svoboda tábornok parancsára vadonatúj egyenruhát kaptam - a sapka ma már múzeumi tárgy. Poprádnál csatlakoztak a Vörös Hadsereghez - s Stanislaw Majewski április tizennegyedikén - már mint a Vörös Hadsereg katonája, ismét megsebesült. • Ezek szerint az On számára a sebesüléssel be is fejeződött a háború...- Dehogyis. Szeptember harmincadikén hagytam el a kórházat, és október másodikán már a lengyelországi ellenforradalmi bandák ellen harcoltam a Magas-Tátrában, bekötött karral. Negyvenháromtól negyvenkilencig harcoltam - és újra megsebesültem. Hat mundért viseltem: amikor megszöktem a táborból, rabruhát, aztán románt, a szlovák hadsereg egyenruháját, partizánegyenruhát, németet, s végül a Vörös Hadseregét. De csak az egyenruha változott, a szívem-lelkem nem. • Tartja a kapcsolatot egykori harcostársaival?- Túlzás nélkül állíthatom, hogy az egy japán partizánon kívül - ugyanis az első szlovák partizándandárban japán is harcolt - mindenkivel. Huszonhat nemzetiség fiai harcoltak a Stefánik-dandárban. Streőno alatt a napiparancsot tizenkét nyelven adták ki, hogy mindenki megértse: oroszul, csehül, szlovákul, franciául, bolgárul, németül, szerbül, lengyelül, magyarul, románul... hirtelen nem is tudom mindet felsorolni. 0 Kik voltak a legtöbben?- A Stefánik-dandárban a szlovákok. 0 Mikor látogatott el először a harcok színhelyére?- Tizenöt év után, ezerkilencszázötvenkilencben. A csehszlovák nagykövetség hívott meg. A következő látogatásra ismét tizenkét év elteltével került sor. Velicsko tábornok eljött hozzám Varsóba, s együtt mentünk Szlovákiába. 0 Kiért harcolt On Szlovákiában?- Sok olyan levelet kapok, amelyben azt írják, hogy köszönjük, Majewski elvtárs, hogy harcolt értünk. En Lengyelországért harcoltam. De hálás vagyok Szlovákiának, hogy fegyvert adott a kezembe. Sót, többet mondok. Streőno alatt harcoltunk, amikor kezembe került egy felhívás, hogy Banská Bystricában lengyel zászlóaljat szerveznek, és minden lengyelt oda várnak. Az elvtársaim, oroszok, szlovákok, franciák, magyarok, ott estek el mellettem. Ha én akkor azt mondom a többieknek, hogy megyek, mert lengyelnek érzem magam, az arcomba köptek volna. És joggal. Van fegyverem? Van. Mi a csodának menjek máshová, ha van fegyverem és itt az ellenség. Minden lengyel történész felteszi nekem a kérdést, hogy miért nem jelentkeztem a lengyel zászlóaljba - amely egyébként soha nem alakult meg. Azért, mert az ellenség helyben volt, Banská Bystrica meg távol. Nagyon egyszerű. • Hány éves volt a Felkelés idején?- Tizennyolc: De börtöntapasztalatokat már szereztem - a negyvenegyes, negyvenkettes évekből. 0 Régi partizántársai Marianként emlegetik...- Ez volt a fedőnevem. Mariának hívták azt az asszonyt, aki révén bekapcsolódtam a mozgalomba, tizenöt évesen. Az ezred fia voltam. Lengyelországban így hívták azokat, akik még nem töltötték be a tizenhetet é§ fegyverrel a kezükben harcoltak. Kétezervalahányan vagyunk, de minden évben fogyunk. Az igazolványom száma 76-os. Stanislaw Majewski kitűnően beszél szlovákul: a hetvenes. évek elején a bratislavai Komensky Egyetem bölcsészkarán szlovák nyelvvizsgát tett; kiváló tolmácsolója a szlovák irodalomnak. Publicisztikai és műfordítói tevékenysége jelentős - szlovákból és oroszból fordít, de szépírói munkássága ugyancsak említést érdemel. Kilencen az égből című regényét oroszra is lefordították, s az Anna Maria című ifjúsági regénye tavaly Olaszországban második díjat kapott; könyvet írt a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról: John Reed-monográfiája a közeijóvő- ben jelenik meg, s a Szlovák Nemzeti Felkelés történetét is megírta.- Minden helyzetben hú maradok a Felkelés eszméihez, a harcostársakhoz, mindahhoz, amit a tábortűz mél- lett megfogadtunk. KOPASZ CSILLA ÚJ SZÚ iiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiiii 1984. V. 11. oa™
