Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-11 / 19. szám
VASÁRNAPI. KIADÁS SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1984. május 11. XVII. évfolyam 19. szám Ára 1 korona Negyvennel megyek. Nem ajánlatos gyorsabban hajtani; szombat van, eleven a falu utcája: gyalogosok, kerékpárosok, kutricát húzó traktor, teherautó készül balra fordulni lengő deszkákkal, amott habarcskeverőt vonszol- nak-tolnak. Figyelem az előttem haladó Ladát, amely váratlanul, minden előrejelzés nélkül teljesen átúszik az úttest bal oldalára, majd mindjárt vissza is tér. Közelebb érve látom, labdázó gyerekek miatt volt a kitérő. Nem az úttesten játszottak, de biztos, ami biztos, gondolhatta a Lada vezetője. Valamivel tovább már az úttest a játéktér, lányok tollaslabdáznak, fiúk kerékpárokon köröznek. Aztán elhagyjuk a falut, néhány perc múlva pedig már bent haladunk a városban, ahol még sűrűbben fogadnak az iméntiekhez hasonló képek: úttesten kergetőző, labda után futkározó gyerekek. Éberek már, azonnal visszahúzódnak, amint észreveszik, hogy kocsi közeledik. Mintha külön érzékük fejlődött volna ki az ilyesfajta veszélyekkel szemben. Különösen a lakótelepi gyerekeknek. Az egyhangúan szürke háztömbök közé érkezve így is ugyancsak oda kell figyelni a gépkocsivezetőnek. Az itteni utacskák ugyanis már nam csupán labdajátékok színterei, hanem mindenféle játékokéi, az ipiapacstól a sárkányeregetésig. A gyerekek tágítják a szűkös teret, ahogy tudják, ha már nem gondoltak vagy helytakarékossági okokból nem gondolhattak rájuk a tervező bácsik. Nincs mit csodálkoznunk azon, ha szemétgyűjtő betonkerítésén, ottfelejtett tégla- vagy deszkarakáson mászkálnak, ha lefocizzák a blokkok előtti vagy mögötti tenyérnyi zöldterületek még éppen csak zsendülö gyepszönyegét. Ők csak azt csinálják, mi lényegükből ered, nem ők tehetnek róla, hogy nincs hol kifutniuk magukat, hogy számos helyütt még a játszótér is, ha egyáltalán van közelben, a szűkösség, bezártság érzetét kelti, otromba beton- és vasalkotmányaival meg egyenesen életveszélyes. A csecsemők, a három-négyéves gyerekek még úgy -ahogy elvannak itt szülői felügyelettel, elépítgetnek-elsü- tögetnek homokozójában. De kiélhetik-e magukat, kielégíthetik-e természetes mozgásigényüket, játszhatják-e a fantáziájuk diktálta jétékaikat a nagyobb, mondjuk a nyolc-tízéves gyerekek. Ők hova menjenek? Már a falusi gyerekek számára is mind kevesebb a szabad terület a határban is, eltűnőben a legelők, kaszálók, és kevesebb magában a faluban, ahol úgyszintén beépítve, aszfaltozva, elfoglalva majd minden talpalatt- nyi föld már, és hát az udvar se mindenütt az a szabadon bejátszható romantikus tér manapság, ami csak két évtizeddel korábban is volt. Épült, került rá ez az, kisebb- nagyobb áldozatok árán, valamilyen, leggyakrabban haszoncélból. Vigyázzatok gyerekek, inkább menjetek ki az utcára, de ott is vigyázzatok! Azt hiszem, a mai falusi gyerekek már át tudják érezni, noha (még) napjainkban sem élnek „magas házak közé ékelve“, mit jelentett a Pál-utcai fiúknak az a darabka üres föld, a grund. Hiszen hovatovább számunkra is ilyen- véletlenül üresen hagyott vagy egyelőre be nem épített- terület jelenti a rónát, a síkságot, a végtelenséget és a szabadságot. Félő azonban, hogy lassan ez sem lesz végképp. A sportpályákat is úgy óvják, féltik nem egy helyütt, hogy oda csak a „kiválasztottak“ léphetnek be. Marad az utca? És csak akkor jut igazi szabad terekre, természeti környezetbe a gyerek, ha kirándulni viszi az iskola vagy a szülő? Csak akkor mozoghat kedvére? Oktatási szakemberek, testnevelők, orvosok, sorozó katonatisztek mondják, újabban több a gyenge fizikumú gyerek, egyszerű gyakorlatokat nem képesek megcsinálni. Hát persze hogy nem. „Mert mindig a tévét nézte.“ Töprengtünk-e már azon, hogy nézné-e a gyerek annyit a televíziót, ha lenne hol úgy mozognia, hogy öröme teljék a mozgásban? Ha lennének tágas parkok, fűre lépni szabad jelzésű zöldövezetek, ahol értelmesen és hasznosan vezethetnék le energiájukat, tölthetnék szabad idejüket, intézményesen és rendszeresen szervezett, az egyes korosztályoknak külön-külön megfelelő program szerint akár? Mindenhonnan kiszorulnak a gyerekek. Mindenhová beszorulnak a gyerekek. Szerencsések azok a srácok, akiket nap mint nap látok az egyik falu végén egy nem nagy, de kiskapus focira mindenképpen megfelelő füves területen labdarúgni. Igaz, főútvonal határolja a játékterüket, és ugyancsak hangos a közönségük: személykocsik, teherautók, traktorok, kamionok. Néha lassítaniuk kell, meg is állni... * BODNÁR GYULA (Gyökeres György és Borzi László felvétele) „UM KT ERK
