Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-05-11 / 19. szám

Vasárnap 1984. május 13. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 4.58, nyugszik 20.06 Közép-Szlovákia: 5.05, nyugszik 20.13 Nyugat- Szlovákia: 5.11, nyugszik 20.19 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: 18.02, nyugszik 4.19 Közép-Szlovákia: 18.09, nyugszik 4.26 Nyugat-Szlovákia: 18.15, nyugszik 4.32 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjuk SZERVÁC nevű kedves olvasóinkat • 1804-ben született Alek- szej Sztyepanovics HOMJA- KOV orosz filozófus, költő, drámaíró (t I860) • 1859- ben született Teodor AXEN- TOWICZ örmény származású lengyel festőművész (t 1938) • 1909-ben született Jaros- lav OTCENÁSEK szlovák festő, érdemes művész (t 1972) • 1914-ben született Flavien RANAIVO franciául író mndagaszkári költő, mű­vészettörténész, folklorista. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A FEJLETT SZOCIALIZMUS ÉS AZ ÚJ TÍPUSÚ EMBER Dr. Viliam Jánoá írása KITŰZTE A ZÁSZLÓT Kopasz Csilla Írása BÚTORGYÁR ABODROGKÖZBEN J. Mészáros Károly riportja FAZEKASOK Hajdú András riportja HOGY BÉKÉBEN ÉLHESSÜNK Németh János riportja BEDRICH SMETANA ÉLETMŰVÉRŐL Vojtek Katalin írása MAMEYEK ÉJSZAKÁJA Francisco Chofre novellája PRÁGAI TALÁLKOZÁS ANDREA ÓUNDERLÍKOVÁVAL G. Szabó László riportja A martini járásban a választási prog­ramot legsikeresebben teljesítő köz­ségek közé tartozik Belá-Dulice. Az idén fejezik be egy korszerű, hatvan férőhelyes óvoda és az ezzel ösz- szekapcsolt, száz tanuló étkeztetésé­re alkalmas iskolai étkezde építését. A komplexumot Z-akcióban építik, s szeptember 1-ig átadják. A község lakói tavaly 13 ezer órát dolgoztak az építkezésen társadalmi munkában, s az idén a befejezésig ismét 4500 óra ledolgozását vállalták. A faluban Z-akcióban már eddig művelődési ház, tornaterem, posta, élelmiszerüz­let, sífelvonó stb is épült. A felső felvételen Juraj Kollárik, a hnb titkára (balról) és Stanislav Kollárik, az építőcsoport vezetője a tervrajzot ellenőrzi. A középső fel­vételen Ján Brna már a bútorokat szereli. Az alsó felvételen pedig a be­fejezés előtt álló óvoda látható. (CSTK - Vladimír Gabéo felvételei) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Ha azt értékeljük, hogyan sikerül megvaló­sítani a CSKP XVI. kongresszusának prog­ramját, kijelenthetjük, hogy munkánk mérle­ge pozitív. Tekintettel az utóbbi években a világban kialakult helyzetre s arra, hogy az előttünk álló feladatok nagyon igényesek, nem volt könnyű a népgazdaság továbbfej­lesztése. Az elmúlt évben a sikeres tervtelje­sítés megteremtette a feltételeket az ötéves tervidőszak utolsó éveire tervezett fejlődés gyorsabb üteméhez, s ezzel együtt a felada­tok teljesítéséhez a CSKP XVI. kongresszusa határozataival összhangban. Tudatosítjuk azonban, hogy szocialista társadalmunk további fejlődése érdekében határozottabban kell felszámolni a még meg­levő hiányosságokat, nem szabad elnéznünk a közömbösséget vagy a formalizmust, s kezdve föntről lefelé mindenkitől meg kell követelni, hogy a legfelelősségteljesebben viszonyuljon a kötelességekhez és a felada­tokhoz. Tovább kell tökéletesíteni a népgaz­daság tervezési és irányítási rendszerét, szi­lárdítani kell az állampolgári és munkafe­gyelmet, a szocialista törvényességet és a rendet. Továbbra is érvényes és a jövőben is érvényes lesz: ahogyan dolgozni fogunk, úgy fogunk élni! Csakis az áldozatkész, lelki- ismeretes munka teszi lehetővé az olyan értékek létrehozását, amelyek alapján bizto­síthatjuk és javíthatjuk a nép magas anyagi és kulturális színvonalát, fokozhatjuk védel­mi képességünket, hozzájárulhatunk a béke megőrzéséhez. Ez valamennyiünk, minden egyes állampolgár közös ügye és közös ér­deke. A társadalmi és személyi gazdagságunk alapját képező gazdaság fejlesztése a mun­katermelékenység növekedésétől függ. Ezt a tudomány és a technika eredményeinek gyors alkalmazásával, a népgazdaság inten­zív fejlesztésére való következetes áttérés­sel, a termelés társadalmi hatékonyságának fokozásával és a mindennemű munka minő­ségének tökéletesítésével akarjuk elérni... Meg vagyunk győződve arról, hogy a mun­kások, a szocialista mezőgazdasági üzemek dolgozói, az értelmiségiek és a többi dolgo­zók, férfiak és nők, szakszervezeti tagok és az ifjúság fokozzák a szocialista munkaver­senyt a csehszlovák nép nemzeti felszabadí­tó harca betetőzésének és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfor­dulója tiszteletére, s erőfeszítéseiket az idei gazdasági terv és az egész 7. ötéves tervidő­szak feladatainak teljesítésére és túlteljesíté­sére irányítják. A társadalom javára végzett jó minőségű és lelkiismeretes munka fejezi ki a legjobban azt a tiszteletet és őszinte kapcsolatot, ame­lyet a szabadságunkért és szocialista jele­nünkért harcolók nemzeti felszabadító küz­delmének hagyatéka iránt érzünk. Ez a mun­ka fejezi ki a történelmi jubileum ünnepségei­nek értelmét. (A CSKP KB, a CSSZSZK NF KB és a szövetségi kormány felhívásából) v­-Jöjjön csak bátran. Igaz, éppen tízórai szünet van, de ne higgye, hogy zavar - fogad Varga János, a stúrovói Dél­szlovákiai Cellulóz és Papír­gyárak kartonlemezgyártó részlegének dolgozója.- A mukámról, életemről be­széljek? De hiszen nincs ab­ban semmi különös. Mezőgaz­dasági gépész vagyok, azon­ban a szakmában nem sokáig dolgoztam, mert keveset ke­restem. Nem vagyok ugyan túlzottan anyagias, de hát megnősültem, aztán családi ház építésébe kezdtünk, és úgy döntöttem, hogy egy job­ban jövedelmező állás után nézek, (gy lettem gépkocsive­zető. Szép, s egyben nagyon fárasztó munka volt ez, hiszen jó és rossz időben, ködben és napsütésben is volánhoz kel­lett ülni. Kicsit belefáradtam... 1974 óta pedig itt dolgozom a papírgyár kartonlemezgyártó részlegén, gépkezelőként.- Miből áll egy munka­napja?- Hát nem nyolc és fél órá­ból, annyi bizonyos. Reggel hatkor napi karbantartással kezdünk, majd elosztom a munkát, aztán beindítjuk a gépeket. Reggelizésre per­sze nincs idő. Esetleg állva, munka közben megeszünk a tévénézésre marad időm és erőm. Persze az is előfordul, hogy kissé felborul a napi program. Ha például nem tud­juk teljesíteni a tervet, akkor műszak után benn kell maradni a gyárban. Néha á hétvégét is 'feláldozzuk. Nem is olyan ré­gen vasárnap is bejöttünk, hogy egy új termék gyártását kipróbáljuk. Természetesen mindezt nemcsak utasításra tesszük, mert brigádunk, amelynek vezetője vagyok, gyakran önként is vállal sza­badnapon műszakot. Hogy Nemcsak a számításomat találtam meg... egy kiflit, amit a bevásárlónő­vel hozatunk. Aztán fél tízkor 20 percre csend lesz a mű­helyben. Ekkor van a tízórai szünet, s utána már csak a műszak végén hagyjuk abba a munkát. Azt hiszem, monda­nom sem kell, mennyire fárad­tak vagyunk, mert ezen a rész­legen bizony nem könnyű a munka. Fél három után kilé­pek a gyár kapuján, s ekkor kezdődik a második műszak a kertben, vagy a szőlőhegyen. Esténként rendszerint csak szívesen végzem-e a többlet- munkát? Nézze, jó lenne töb­bet együtt lenni a családdal. Viszont az elmúlt tíz év alatt megszerettem ezt a munkát és persze a munkatársaimat is. S mondja, mit érnének a sza­vaim, tettek nélkül?- Mi az, amit a közeli vagy a távolabbi jövőben el szeretne érni?- Céljaim mindig vannak, de hogy ezekből mit tudok majd elérni...? Erről, vagyis önma­gámról inkább ne beszéljünk. A brigádtársakkal arra törek­szünk, hogy megkapjuk az aranyjelvényt, ugyanis a bronz és az ezüst már megvan. Min­denesetre, ha egy manapság divatos szóval akarok élni, ak­kor azt kell mondanom, hogy a munkabrigádnak vannak még tartalékai, sőt nekem is, mint brigádvezetőnek. Itt első­sorban a gépek karbantartásá­ra, valamint a karton lemezek pontos méreteinek és a mun­kavédelmi előírások megtartá­sára gondolok. Mindehhez el­sősorban jobb anyag- és alkat­részellátás kell. Meg a teljesít­ménynormákon is jó lenne egy kicsit változtatni, hogy az előző részlegen elkövetett hibákért - például a nem megfelelő alapanyag-összetételért - ne mi fizessünk. Ezek után nem szeretném, ha azt gondolná, hogy panaszkodom, mert erre nincs is okom. Hiszen felette­seim nagyra értékelték eddigi munkámat, s ezért tavaly meg­kaptam a Vállalat legjobb dol­gozója címet. A kitüntetés még jobban megerősítette azt az elhatározásomat, hogy kitartok a stúrovói papírgyárban. Jó ér­zéssel tölt el, hogy itt nemcsak a számításomat találtam meg, hanem a munkámat is megbe­csülik, és úgy érzem, szüksége van rám a gyárnak. KOVÁCS EDIT ÚJ szú 1984. V. 11.

Next

/
Thumbnails
Contents