Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-04 / 18. szám
KÖNNYŰ Kovács elmegy a könyvkereskedésbe, és valami modern olvasnivalót keres.- Valami könnyűt adjunk talán?- kérdi az udvarias segéd.- Felőlem lehet nehéz is - feleli Kovács autóval vagyok. RÉMES A gyerekeké vizibolháról tanulnak biológiaórán.- Rémes lehet a halaknak- mondja az egyik.- Miért?- Mert a hal nem tud vaka- ródzni. MUNKAHELY A főnök rászól egyik hivatalnokára:- Hallja, vegye ki a szájából azt a cigarettát. Ne füstölje tele ezt a helyiséget.- Bocsánat, főnök úr - mondja a jámbor könyvelő ez nem a cigaretta, ez ceruza.- Mindegy, maga itt ne szívjon ceruzát sem! MÁSIK A betegnek rettenetes gyomorégése van. Elrohan az orvoshoz. Az orvos megvizsgálja, és így szól:- Felírok magának egy gyógyszert Ha ez nem használna, jöjjön el ismét, akkor majd felírok egy másikat, az biztosan használni fog A beteg szerényen közbeszól:- Kérem, doktor úr, nem írhatná fel mindjárt azt a másikat? ÜZLETI ÉRZÉK Reklám egy angol cipőüzlet kirakatában: „Rendkívüli vásár!! Aki megvásárol egy cipőt tizenöt fontért, az ingyen megkapja a párját is!“ MOZIBAN- Miért van ma olyan kevés néző?- Mert ezt a filmet tizenhat éven aluliaknak nem ajánlják, a többieket pedig nem érdekli... Sziporkák szlovák és cseh lapokból Még a legjobb karmesternek is szüksége van kottára. A csúszómászók számára nincsenek bevehetetlen területek Ez a munkahely tele van kockázattal. Itt dolgozni kell. Módosított mondás tavaszi idényben, labdarúgóknak: Ha nem adsz gólt, kapsz. Tízezreket az ellenféltől... Befogják a száját. Tapssal. . . Az üzemi konyha szakácsai minden tudományukat beleadták az ételbe. Az alapanyag nagy részét meg hazavitték. Az ásítás is lehet bátor véleménynyilvánítás. Utálta a félmunkát. Ezért inkább nem csinált semmit... A szőke nők nagy részének sötét múltja van. Egykor barnák voltak...-y-f fordítása FELEJTÉS- Milyen szomorú vagy, barátom ... Gyere igyunk egyet, s felejtsünk el mondént!- Én csak felejtenék... De a fő- pincér ... az nem felejt... A hét vicce- Az én férjem mindent megtett értem, amit csak lehetett! Először a régi barátairól mondott le, azután a szeszről, majd a cigarettáról, végül rólam is... VIZIT Audrey Hepburn egyszer bizalmasan elárulta barátnőjének, hogy egy orvossal azért bontotta fel az eljegyzését, mert az nagyon fösvény.- Csak nem kérte tőled vissza az ajándékokat?- Dehogynem - mondta Hepburn sőt még számlát is küldött a harminckét vizitről... VADÁSZOK isC*.. Újítás (Miroslav Motycik karikatúrája) IGEN- Ha igent mond, szép hölgyem, megnyílik előttem a mennyország kapuja...- Akkor készítse elő a kapupénzt ... KEZDŐ A fiatalasszony először süt életében kalácsot a szakácskönyv receptje szerint. A férj belekóstol, de alig eszik néhány falatot, köpködni kezd.- Mi az? - kérdezi az asszony.- Ez a kalács, drágám, tele van tojáshéjjal.- Ja, ez kérlek, a receptben van: „Egy fél kiló lisztet keverjünk össze 2 egész tojással“.- Én négyszáz méterről is megcélzók egy nyulat ...- Ne haragudj! Olyan távolságról nem is lehet eltalálni!- És ki mondta, hogy eltalálom! TANONC A telefonszerelő-tanonc rosszkedvűen tér haza.- összevesztél a mesterrel?, - kérdi az anyja.- Igen. Az öreg valamiért megharagudott, amikor azt kérdeztem tőle, hogy a telefonpóznák magból nőnek ki vagy palántából fejlődnek? MUMT0 p^r'st aía'nMt ezert ^ n£ & munK.aheújel ere SIKER- Professzor úr! Professzor úr! A laboratórium a levegőbe repült ...- Pompás! Ez a bizonyítéka, hogy a találmányom sikerült. CSODA- Mondja, uram, kié ez a halastó?- A szövetkezeté.- És ha halat fognék itt, az büntetendő cselekmény lenne?- Nem uram... Csoda! BLÖD A hajó elsüllyedt. Csak egy zongora maradt a víz színén és rajta egy tú. Egy húllám felnyitja a zongora tetejét, a következő hullámok pedig verdesni kezdik a zongora billentyűit.- Hallod, • milyen szépen játszom? - kérdezi ekkor a zongora a tűtől.- Nem hallok semmit, mert víz ment a fülembe... ELOADAS Borozgatás után, éjjel egy órakor. a társaság egyik tagja fizetni akar.- Már menni akarsz? Miért nem maradsz még?- Előadásra kell mennem.- Ilyenkor? Ki tartja az előadást?- A feleségem. NEM TUDJA A főnök emelt hangon leckézteti újdonsült munkatársát.- Mit gondol maga? Hülye vagyok én?- Nem tudom, kérem. Még csak második napja vagyok itt. JOGOSÍTVÁNY- A jogosítvány feljogosítja a nőket is, hogy autót vezessenek - mondja egy bánatos férj a barátjának. - Ezért hiszik, hogy a házasságlevél meg arra jó, hogy a férjjel ugyanezt tegyék. Elrad Parhomovszkij Nekem már réges-régen kocognom kellett volna. Egy orvos ismerősöm egyszer ezt mondta: a futás - az élet. Okvetlenül kocogjon. „Kocognod kell, úgy bizony! És te mit művelsz?" - mondogattam önmagámnak, amikor munkaszüneti napon ebéd után ledőltem, hogy szunyókáljak egy órácskát- Hát még mindig nem szokott kocogni? - kérdezgették szemrehányóan az ismerőseim, akik jómaguk nem kocogtak ugyan, de kötelességüknek tartották, hogy terjesszék a hasznos kezdeményezéseket. Amikor mellékutcánkban kora reggel néhányszor összetalálkoztam egy tizennyolc éves forma, pirospozsgás, sovány kocogóval, filozófiai töprengésbe estem amiatt, „vajon miért csak a rossz példa ragadós?" Mégis rabul ejtett a pozitív példa varázsa. Váratlanul törHogyan lettem én is kocogó? tént Azon a napon a szemfüles tudósítók kora reggel óta buzgón számoltak be az idei Kocogók Napjának eseményeiről, s arra biztatták az érdeklődőket, és a még habozókat, hogy jelenjenek meg a rajthelyen, és ki-ki fusson annyit, amennyit tud. Amikor már tizedszer hallottam ezt, a reklám elérte hatását. Magamra húztam a melegítőmet, és kiballagtam az utcánkba. A gyakorlat hiánya miatt valahogy kényelmetlenül éreztem magam., mintha - se szó, se beszéd - felmennék a dobogóra, bár sem hangom, sem hallásom nincs, s valamit énekelni próbálnék a közönség előtt. Ott álltam, zavaromban topogtam. mellettem pedig - ki poroszkálva. ki ügetve, ki pedig vágtatva - sorra húztak el a lakótársaim a házból, férfiak és nők, nagyapák és unokák, kövérek és soványak .. Egyszer egy szép lány suhant el mellettem, könnyedén és kecsesen, ahogyan fiatalhoz illik, mint valami látomás. És ekkor szinte szárnyam nőtt. Utána kocogtam, és teli tüdővel szívtam a friss levegőt Kocogok. Szívem szörnyű erővel kalapál, lábam rogyadozik. homlokomat verejték borítja el. De tovább kocogok. Ko- co-gok! Nem megyek, nem állok, nem ülök, és még kevésbé fekszem. . . Amikor rájöttem, hogy több nem telik tőlem, már legalább tizenöt métert tettem meg. Futással nem szabad túlerőltetni magunkat" - jutott eszembe, és lépésre tériem át. Azután leültem, már nem is emlékszem, hogy mire. Azután ledőltem... De ez már itthon volt. Nos hát, előszörre nem is olyan rossz - gondoltam, miközben a szívcseppeket számoltam. Rosszabbul is végződhetett volna. Az a jó, hogy én is kocogó lettem! Gellért György fordítása ÚJ SZÚ 1984. V. 4. >
