Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-27 / 17. szám

• Megvan az okunk a bizakodásra - halljuk Frantisek Letenaytól zetméter zsalura volt szükség, és ez szakmai körökben is tiszteletre méltó adag. S ha már a nagy számoknál tar­tunk; szólnék a speciális vízálló szigete­lésről is, amelyből 200 ezer négyzetmé­tert készítettünk. Hazafelé az egyik találó megjegyzé­sen tűnődöm, amelyre az első pillanat­ban szinte fel sem figyeltem. A kezelő- személyzet kis csapatával beszélgettem, s ekkor valaki félig viccként, félig komo­lyan csupán annyit mondott, hogy szerin­te a telep - képletesen szólva - immár egy leeresztett „szennyvízsorompó“, amely a Slovnaftnak a természetbarátok körében is visszaadja régi becsületét. Hiszen - mint már szó volt róla - ezután tisztább vizet eresztenek vissza a Duná­ba, mint amilyet termelési célokra belőle vételeznek. Fokozatosan elszennyeződő külszíni és föld alatti vízforrásainkra való tekintettel viszont óhatatlanul szólni kell itt azokról a „sorompókról" is, amelyek továbbra is makacsul útját állják a fenti példához hasonló, javító szándékú igye­kezetnek. A vészjelző csengő márpedig náluk is nemegyszer megszólalt. A víz • Szlovákiában legnagyobb tisztítóál­lomás a miénk - büszkélkedik Miro­slav Székely tükrén lebegő haltetemek, kiszáradt rétek és elsárgult levelű erdőszakaszok a bizo­nyítékai a helyenként megbolygatott ter­mészeti rendnek. Gyakran tapasztalom, ahol nem sokat tettek még a környezet védelméért, rendszerint pénzhiányra hi­vatkoznak. Ma már viszont tudjuk, hogy az a probléma, amit nem előzünk meg bölcs előrehaladással, könnyen a „fe­jünkre nő“, megoldásának elodázásával a megoldás várható költségei pedig egy­re növekednek. A gyakorlat, sajnos, már ezt is bizonyította. KESZELI BÉLA A Duna több évtizedes rekordokat megdöntő alacsony vízállása fel­tárja medrének titkait. Az övezet, ahol éppen állunk, még Bratislavához tartozik. Szemközt látom is Petrzalka nemrég épült, friss színekben pompázó házait. Lábunk alatt a víz által cserben hagyott folyammeder fenekén csikorog a kavics. Kísérőimmel felkaptatunk a meredek part szélére, ahonnét már jól látjuk a két hatalmas csatorna torkolatát, amelyből szünet nélküli ömlik a kellemetlen szagot árasztó, gőzölgő, színeiben változatos, nagy mennyiségű ipari szennyvíz. Nyom­ban kiderül, a Slovnaft és a Dimitrov Vegyi Müvek a csatornák gazdái. Rövid ideig még szinte megbabonázva nézem, amint a szennyvíz beleömlik a Duna amúgy sem tiszta vizébe. Vajon hány hasonló „övön aluli ütést“ visel még el tartósan káros következmények nélkül a természet? Nem véletlen, hogy e lát­vány alapján ilyen összefüggések fölött tűnődöm. sának különleges fogásait. Mindketten szemlátomást lelkesednek e munkáért.- Háromszoros tisztítást végzünk itt - avat be kérésemre a rendszer titkaiba Vladimír Papso, a gondjaira bízott panel előtt. - Az első fázisban a mechanikus, viszonylag könnyen leszűrhető szennytől szabadítjuk meg a vizet. Ezután a vegyi­tisztítórészlegre kerül, ahol már bonyolul­tabb eljárásnak vetjük alá, s végül, ha kell, a biológiai tisztítás következik. Ott már viszont a mikroorganizmusokat is segítségül hívjuk, amelyek a természet ősi törvényei szerint emésztik föl a szenny bizonyos részét.- Egyébként a vállalat összes szenny­vizét ide vezetjük. Ezután egy liternyi sem kerül a Dunába tisztítatlanul - csatlakozik hozzánk a másik diszpécser, Miroslav Székely. - A gyárban már működik az ún. előtisztító állomás, mi innen kapjuk a részben megtisztított vizet. Egy dolog­nak nagyon örülök: annak, hogy miköz­■ ■ ■ • Szívesen vállaltuk ezt a munkát - mondja Havran mérnök- Reméljük, hogy hasonló vonatko­zásban vállalatunkra, a Slovnaftra már nem sokáig kell neheztelnie a lakosság­nak - szólal meg hosszú hallgatás után Frantiéek Letenay. - Hogy miből ered derűlátásom? A szennyvízderítő-állomás építéséért felelős osztály vezetője va­gyok. örömmel mondhatom, hogy a csa­tornánkból rövidesen tisztább víz folyik majd, mint amilyen jelenleg a Duna med­rében hömpölyög. Már megkezdtük a te­lep egyes részeinek üzembe helyezését, így már napról napra javulnia kell a hely­zetnek. Lassan tehát célba érkezik egy beru­házás, amelyre annyi éven át vártunk. Úgy gondolom, ma már nincs értelme firtatni, hogy az alapok ásását miért csak 1978-ban kezdték el. Pillanatnyilag a végeredmény a lényeges. Régen vívott és elfeledett csaták felidézésénél sokkal fontosabb, hogy sokak kitartó igyekeze­ben ezt a komplexumot tervezték, a válla­lat termelési kapacitásának bővülésével is számoltak, ezért a tisztítóállomást a vélt szennyvízmennyiséghez méretez­ték. Időközben a termelést mégsem bőví­tették, így most tartalékunk is lesz. A te­lep hatékonysága és kapacitása hazánk­ban egyedülálló. Óránként 3600 köbméter vizet tisztítunk meg a szennytől, de szük­ség esetén ezt 20 százalékkal növelhet­jük is. A kezelt víz végső tisztasági foka ekkor is változatlan marad. Aki ismeri hazai viszonylatainkat, s jár­tas a szennyvíztisztítás berkeiben, nyil­ván sejti már, hogy most Szlovákia leg­nagyobb ilyen jellegű telepén vesz részt egy képzeletbeli sétán. Erről a beruházás költsége is tanúskodik, amely 1 milliárd korona körül mozog. Gondolom, az sem érdektelen, ha most néhány műszaki és egyéb érdekességre hívom fel a figyel­met. Itt van például a telepet elhagyó víz minősége, amely olyan, hogy bátran • Vladimír Pap- so a műszerfal előtt ÚJ szú 1984. IV. 27 tének gyümölcse immár heteken belül beérik. Eredetileg két részre osztottuk a kivite­lezést, a költségvetés fogyatékosságai erőszakolták ki ezt az eljárást. Hamaro­san kiderült, hogy semmiképpen sem lehet ilyen beruházást feldarabolni, hi­szen itt nincsenek kevésbé fontos szaka­szok, minden objektumra, amely a tisztí­tással kapcsolatos, egyformán szükség van. Rövid időn belül sikerült az álláspon­tot megvédenünk, s az ügyvitelbe is visz- szaállítottuk a rendet. Végre helyes vá­gányra tereltük a beruházás ügyét, s egy egészként folytattuk a kivitelezést - em­lékezik az osztályvezető. - Akkor úgy döntöttünk, 1984 végére befejezzük a gépi és technológiai rész szerelését, majd a következő év őszén átadjuk a ki­szolgáló részlegeket is. Most például a portáról, az ügyviteli szakaszról, és ehhez hasonlókról beszélek. Közben látványban sem szeretnék semmiről lekésni, ezért előállók a kérés­sel, ha nincs akadálya, nézzünk körül a telepen. A „háziak“ részéről talán van benne némi kérkedés is, hogy azonnal a legérdekesebb, s a szemnek is lenyű­göző vezérlöterembe vezetnek. A hosz- szúkás helyiség egyik hatalmas falát a központi irányító panel alkotja. Leg­gyakrabban erőművekben és nagy telje­sítményű termelő egységek vezérlésénél használnak hasonlót. Mint mondják, a műszerfal mögött számítóközpont „bú­jik meg“, segítségével a lehető leghaté­konyabb munkát végezhetnek. A szolgá­latos két diszpécser is most tanulja a szennyvíztisztítás folyamatai irányítá­a kristálytiszta jelzővel illethetjük. Az ide­vágó előírás kimondja, hogy egy liter vízben a kőolajszenny mennyisége nem haladhatja meg az öt milligrammot. Ha­sonló hazai egységekkel összevetve az itteniről azt is elmondhatjuk, hogy a gé­pesítés, az automatizáció, a mérés és a vezérlés terén mindahányat felülmúlja. Ennek bizonyítéka, hogy a kezelősze­mélyzet teljes létszáma csupán 42 fő. Tegyük hozzá azonnal, hogy korábban ennél jóval kisebb teljesítményű tisztító­állomásokon is legalább 100 emberre volt szükség.-A fő berendezéseket Japánból ho­zattuk, de az elégedettségre nemcsak ezek zavartalan üzemelése ad okot - mondja Frantiéek Letey. - A legfonto­sabb, hogy vállalatunknál átfogó módon sikerült megoldani a szennyvíztisztítás évekig elhúzódó súlyos problémáját. Ki­dolgoztuk például a felfogott szenny to­vábbi hasznosításának módszerét is. Párhuzamosan az itteni objektumokkal felépült az égetőállomás, s mellette a ha­mulerakat. Ma már tárgyalunk az építő­ipar képviselőivel, így nem kizárt, hogy éppen ebben az ágazatban tudják majd jól kihasználni ezt a „mellékterméket“. Ne titkoljuk el: a probléma komplex megítéléséből, tökéletes megoldásából a tervező, a bratislavai Hydroconsult szakemberei vették ki a legnagyobb részt. Persze, kitünően helytálltak a szál­lító vállalatok is, így a prágai Sigma és a brnói Chemont. A beruházó képviselője most is csak a legjobbakat mondja e két vállalat partnerkapcsolatáról. Az ittenie­ket ámulatba ejtette a szállítók egymás | gondjai, bajai iránt tanúsított megértése és segítőkészsége. A pálmát Frantiéek Letey szerint mégis a bratislavai Hydros- tavnak ítélte oda, mert amit és ahogy itt létrehoztak, arra még sokáig szívesen emlékeznek majd. Ez a dicséret egészen pontosan a Hydrostav Vléie Hrdlo-i üze­mének szól, s mert ennek székhelye csupán kőhajításnyira van innen, Járt Havran mérnök igazgatóhelyettest meg­kértem, tartson velünk. Most őt faggatom.- Annak idején szívesen vállaltuk ezt a munkát, hiszen a beruházó nem min­dennapi lehetőséget kínált. Műszakilag olyan bonyolult és így érdekes feladat elvégzésére kért fel minket, amelyre le­hetetlen volt nemet mondani. Helyesen cselekedtünk akkor. Itt van például a me­chanikus és vegyi tisztító részleg építé­sével kapcsolatos műszaki megoldás. Ebben a két egységben olyan erősen szennyezett víz kerül tisztításra, amely­ből egy liternek sem szabad elszivárog­nia a talajba. Ennek az elvárásnak úgy tudtunk eleget tenni, hogy az objektumo­kat speciális, duplafenekű vasbeton me­dencébe helyeztük. Ha az egyik meden­ce megrongálódna és a szennyvíz utat találna magának, a második megakadá­lyozná az elszivárgást. Mint általában hasonló helyzetekben, most is szóba kerül a feladat nagysága. Kiderül, a beruházási összegnek csak­nem a felét a Hydrostav szakemberei használták fel: 454 millió korona értékű munka elvégzését vállalták. Ebből a múlt év végére több mint 300 millió koronát már átutalhattak saját számlájukra. A tel­jes összegből még megmaradt pénz be­látható időn belül a járulékos objektumo­kon ölt majd testet.- A partnervállalatokról mi is csak jót mondhatunk, ilyen együttműködésre nem nagyon volt példa az elmúlt évek során. Játszva sikerült teljesítenünk az összes részhatáridőt - erősíti meg a beruházó szavait Havran mérnök. - A komplexum építészeti érdekessége, hogy előregyár­tott elemeket egyáltalán nem használ­tunk. így írta elő a műszaki dokumentá­ció, s nekünk ennek kellett eleget tenni. Mint több hasonló esetben, itt is sikerrel alkalmaztuk az idehaza gyártott IS NOÉ márkájú, nagyfelületű acélzsalu-rend- szereket. Nélkülük elképzelhetetlennek tartom ilyen rövid időn belül csaknem 180 ezer köbméternyi beton feldolgozását, hiszen ehhez több mint 420 ezer négy­A tisztítóállomással párhuzamosan felé MŰKÖDŐ „SZENNYVÍZSOROMPÓ“ ' f

Next

/
Thumbnails
Contents