Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-20 / 16. szám
□ D kifeküdt a paplanra. Izzadt, D. D. gyűrött pizsamája rátapadt a testére. Kinyitotta szemét, és hosszan, elmerengve nézte a fehér mennyezetet, a rajta keresztül-kasul szaladgáló hajszálvékony repedéseket. Az éjjel rosszul aludt. Most, hogy rágondolt az egész éjszakára, úgy tűnt fel, nem is aludt az éjszaka, vagy álmodta, vagy ébren van. Úgy rémlett neki, hogy tisztán hallotta, amint a nagyszoba órája elkongja az éjjeli kettőt. Emlékezni vélt az ablaka előtti orgonabokrok homályos, kísérteties árnyára a szoba fenyőfa padlóján, amikor a hold bevilágított az ablakon. Megkereste lábával a papucsát, majd álmosan kicsoszogott a fürdőszobába. Útközben ráesett tekintete a nagyszoba órájára, de az pár perccel kettő előtt megállt. Bosz- szúsan megállapította, hogy tegnap este elfelejtette felhúzni. Le-lecsukódó szemmel elkezdte keresgélni a díszes öreg óra kulcsát. A keresést az első fiók kifordítása után abbahagyta. Nem volt kedve turkálni az öreg rézpénzek, csontgombok, színes cérnák és sok egyéb használható és használhatatlan kacat között. Bosszúsan legyintett, és az asztalt beborító holmikat visszasöpörte a fiókba. Legszívesebben visszafeküdt volna még lustálkodni a jó meleg ágyba, de nem mehetett. Kicsoszogott a fürdőszobába, és kelletlenül megtöltötte fogmosópohárát vízzel, hogy kiöblítse fogai közül a vacsora maradványait. Melegvízzel mosakodott, mint mindig, mivel sosem volt annyi akaratereje, hogy jéghideg vízzel mosakodjon, mint az apja. Vagy tíz percig vesződött a nyakkendője csomójával. A nyakkendőcsomó csak görbén volt hajlandó állni. Legszívesebben sírva fakadt volna és fogával tépte volna szét a makacs nyakkendőt. - Csak nyugalom, nyugalom - mondotta magának mind összébb szorított fogakkal. Még mielőtt kilépett volna a szobából, a tükör előtt nyugalmat és közönyt erőltetett arcára, amiről felismerték. B. B.-ben egyre nőtt a feszültség, mióta becsukta maga mögött a nyikorgó kaput. Már egy hete csak ezen györtódött. Ma, május 7-én be kell hogy menjen az AJTÓ-n. Már egy hete úgy készült erre a napra, mintha felvételire ment volna, de a tételek ismerete nélkül. Igen, ma, kilenckor. B. B többhónapos fontolgatás után döntött úgy, hogy ügye már biztosan megérett arra, hogy belépjen vele az AJTÓ mögé. Hét napja egyébre sem gondolt, csak arra, hogyan fog odaállni az AJTÓ elé, és hogyan fogja lenyomni a kilincset, és hogyan fogja illedelmesen bedugni a fejét a résen, és hogyan fog bemenni a bőrrel bevont, szegecselt AJTÓ titokzatos birodalmába. Érdekes módon, akárhogy akarta is az ellenkezőjét, a képsor vége mindig totális kudarc volt. Ezért az utolsó napokban mindenre odafigyelt, csak hogy ne kelljen az AJTÓ-ra gondolnia. Az utcán vidám emberekbe botlott lépten-nyomon. Egyre nagyobb ellenszenvvel nézte a nevetgélő arcokat, I és szinte kétségbeejtette a gondolat, hogy ennyire odavan egy probléma miatt. Ebben a pillanatban nagyon egyszerűnek tűnt az egész AJTÓ-n való bemenet. A buszmegállónál rengeteg ember várt. Mélyen elmerengve, szótlanul és komoran állt be közéjük. Az AJTÓ-ra gondolt. Ekkor vette észre, hogy figyelik. Egy elálló fülű, csúf kislány nézte öt az anyja szoknyája mellől. B. B agyán átfutott, hogy a csúf kislány talán gondolatolvasó. Szégyenkezve gondolt arra, hogy a kislány most talán nagyot nevet magában, esetleg az anyjának vagy az egész itt összeverődött tömegnek, ujjával őrá mutatva, azt mondja:-Az a bamba muki ott, ezt és ezt gondolta most. - És a tömeg rajta fog nevetni.-A délelőtt folyamán az emberek továbbadják B. B. gondolatait, az AJTÓ- ról, munkatársaiknak, rokonaiknak, és estére az egész város rajta fog röhögni. Dühösen rámorgott a csúf kislányra. Az kiöltötte rá a nyelvét, és elfordult. A busz hamarosan befutott, és a tolakodók tömegében elvesztette szeme elől a csúf kislányt. A busz bezárkózott a hallgatásba. Jellegzetes közönyéből megpróbált falat emelni maga köré, hogy kiszűrje a hozzápréselődő emberek hol vidám, hol epés megjegyzéseit a tegnapi filmről, meccsről, a kalauznő kebléről. Precízen, süketen fontolgatta a teendőket a legkülönbözőbb helyzetekben az AJTÓ előtt. Ekkor véletlenül végigsiklott szeme az utasokon, és legnagyobb megdöbbenésére, az elálló fülű, csúf kislány a busz másik végéből ót nézte. Ez felidegesítette, de nem mutatta. Elfordította a fejét, és kiráncigálta zsebéből az újságot. Mivel annyi helye nem volt, hogy széthajtogassa, ott kezdte el olvasni, ahol fogta. Egy kritika volt a Vasas lehangoló játékáról. A sport sohasem érdekelte, de most úgy gondolta, hogy jó pajzsnak bizonyul a kislány tekintette ellen. A tizedik sorban sem volt, mikor a betűk összefutottak előtte, és rájött, hogy nem tudja, mit olvasott. Újra kezdte olvasni a kritikát, átrágva magát minden betűn, de nem segített. Nagy nehezen megfordult, és kibámult az ablakon. B. B. érdeklődve nézte a rohanó házakat, az előttük pezsgő életet. Aztán újra eszébe jutott az AJTÓ, és szinte undorral nézte a mellette levő suhancot, aki lábujjhegyre ágaskodott, hogy jobban tanulmányozhasson egy ruhakivágást. B. B. még egy megállót mehetett volna, de leszállt, és inkább gyalog ment, hogy teljen az idő. Komótosan, lassan ment az AJTÓ felé, nagyokat rúgva a járdán található kavicsokba. Megfogadta, hogy most mindenképpen bejut az AJTÓ mögé. Befordult az egyik mellékutcába, hogy hosszabbítsa az útját. A kopott, málladozó falak fürödtek a napsütésben. A balkonokon ráérő, szikkadt öregemberek pipázgattak, olvasgattak. Tüdejük asztmás sípolása messzire elhallatszott. Arra gondolt, hogy legjobb volna odaülni melléjük, és beszélgetni a régi időkről, csak ne kelljen az AJTÓ elé mennie. De nem - döntött -, TÁLAMON ALFONZ Ugyanolyan, mint bármelyik ajtó kilincse. Szinte érezte tenyerében a vas hideg tapintását, szinte megfeszült karizma, amint képzeletben lenyomta, megnyitotta az AJTÓ-t. De türelmesen, hátratett kézzel várakozott az AJTÓ előtt. Először a bőrborítást vette szemügyre, de mivel azon nem talált semmi különset, az AJ- TÓ-félfát kezdte tanulmányozni, bízva abban, hogy talál rajta egy kis rést vagy nyílást. De az tökéletesen simult az AJ- TÓ-hoz. A kulcslyukkal nem is próbálkozott, hisz az ilyen AJTÓ-kon nem közönséges zár van. Megpróbált hallgatózni, felfogni az AJTÓ mögül kiszűrődő zajokat, de hiába tartotta vissza a lélegzetét, hogy az se zavarja, hiába dugta a karóráját zsebe mélyére hasonló meggondolásból - nem segített. Ezt nem merte bevallani magának, és továbbra is feszülten figyelt. Ekkor a háta mögött hirtelen, élesen megcsikordult az AJTÓ. Kivörösödött arccal, zavartan egyenesedett ki, és a zaj irányába fordult. A kinyitott AJTÓ mögül egy szőke szépség jött ki. Más helyzetben minimum pajkosan ráfütyült a dolog megérett. Cipőjének sarka alatt látta a sáros, szeméttel borított aszfaltot. Lassan lemaradtak a dudáló, rozsdás alvázú autók, a szúnyogtetemekkel bevont szélvédőjú kék buszok, lassan összementek a felhőkarcolók, és az agya újra kirekesztett minden zajt. Lassan elmaradt minden fény. Elhaladt az utat szegélyező dátumok, emberek, tények, pofonok, ábrándok, csókok mellett, és nemsokára észrevette, hogy cipőjének kaucsuktalpa alatt nem kopog az aszfalt, a semmin lépked, és körülötte nincs semmi, csak előtte: az AJTÓ. B. B. előtt sok ajtó megnyílt már. Volt, amely felett piros lámpa volt, volt amely felett semmi, csak a záron hét lakat. De ez az igazi AJTÓ volt. Felment az AJTÓ- hoz vezető semmin, és megfogta a kilincset. Nyilván aranyból volt, de nem merte közelebbről megnézni. Még valaki bizalmatlanak nézhette volna. Helyben volt. Bármerínyire is sajnálta, célhoz ért. Pontosabban: nem sajnálta, csak félt a következményektől, ami esetleg az AJTÓ mögött vár rá. Úgy érezte, hogy a gonoszok között van, és mindez az AJTÓ miatt. Szeretett volna berohanni az AJTÓ karjai közé, és nem bánta volna, hogy belehal az ölelésbe. Bement az épületbe. A vastag, fehérre meszelt falak tökéletesen szigetelték a csendet. Cipőjének kaucsuktalpa hangosan csikorgott a köpadlón. Felment a lépcsőn. A falakra rakódott porréteg megőrizte ujjai nyomát, amint hozzáért. Felért az emeletre, és szinte meglepődött, amikor meglátta a folyosó végén a méltóságteljes, hatalmas AJTÓ-t. Óvatosan, először a sarkára lépve, nehogy nagy zajt csapjon, elindult az AJTÓ felé. Félénken meg-megállt, mint a minden zugból veszélyt sejtő állat. Letörölte a homlokára kiülő izzadsággyöngyöket, majd megigazította nyakkendőjét, és a lehető legnagyobb csendben az AJTÓ elé lépett. Az AJTÓ barna bőrrel volt bevonva és nikkelezett szegekkel kiverve. így kopogni vagy dörömbölni nem lehetett rajta. De ezt amúgy is istengyalázásnak tartotta volna. A kilincs teljesen közönséges volt. volna, de most csak ujjait tördelve úgy fordult, hogy a szőke szépséget is és az AJTÓ-t is lássa.- Valakit keres talán? - ütötte meg a szépség kellemes hangja. Először úgy tett, mintha nem tudna arról, hogy tőle kérdezték, és továbbra is oldalt állt a szépségnek. Nyilván ö is ezt gondolta, mivel B. B. tisztán hallotta a cipősarkak kopogását a kongó folyosón, amint közelednek feléje. A szépség úgy öt-hat lépésnyire állhatott meg tőle, és újra feltette a kérdést. Mivel a süketet játszani már értelmetlen dolog lett volna, szembefordult a lánnyal, de nem nézett az arcába.- Nem, nem keresek senkit, Éppen végeztem, és indultam haza-hazudta, és érezte, hogy el-elcsuklik a hangja. - Már megyek is - tette még hozzá, és bizonytalanul, lassan elindult a lépcsőlejárat felé. Várta, hogy a szépség visszahívja, de az szótlanul állt, és bámult utána. Még érezte a tekintetét, és nagyon szeretett volna minél hamarabb megszabadulni tőle. Az egyik lépcsőfokról óvatosan visz- szalesett, de a lányt már nem látta. - Nincs mit tenni - rántotta meg a vállát -, most már el kell menni. Pedig lehet, hogyha megmondtam volna neki a szándékomat, talán még segített is volna. De így most mehetek a fenébe. Ha visszamennék, a szépség azonnal megtudná, hogy hazudtam neki. Közben kiért az utcára. Félhomályhoz szokott szeme káprázott amint a szemközti vakítóan fehér házfalat nézte a napsütésben.- Ez az utca az AJTÓ miatt a gonoszok utcája - gondolta bosszúsan. Újra a szőke szépség járt az eszében. Most megint azon fogok gyötrődni, hogy milyen hülye voltam, amikor hazudtam neki. Pedig egészen csinos lány volt. Aztán az eszébe jutott, hogy nem is látta az arcát, de valahogy mégis úgy érezte vagy képzetté, hogy kellemes hanghoz csak szép arc tartozhat. Mind jobban sajnálta, hogy hazudott neki és faképnél hagyta. A buszon, ahol most már jóval kevesebben voltak - megfogadta, hogy holnap, ha törik, ha szakad, a szépség tudta nélkül is bejut az AJTÓ-n. Az igazi AJTÓ mögé. Este nem volt kedve semmit csinálni. Csak a másnapra tudott gondolni. Lelke mélyén azonban sejtette, hogy a holnapi nap is olyan lesz, mint a mai. A nap hátralevő részében a szokottnál valamivel mogorvább és durvább volt. De ezt csak elvből tette. Ezzel valahogy el tudta terelni a figyelmét a holnapi napról. Lefekvéskor iszonyú fáradtság tört rá, mégis csak hosszas forgolódás után tudott elaludni. Reggel, mikor felébredt, borult volt az ég. Na, ez is jól kezdődik, gondolta. Semmi kedve nem volt az egészhez. Talán azért nem, mert úgy érezte, hogy nincs esélye jó eredmény elérésére. Csodák nincsenek. Ezt nyilván tudták a helyi csapat játékosai is, de bíztak a szerencséjükben, amiben aztán igazán nem érdemes. B. B. esetét mégsem lehetett ehhez hasonlítani. Arról a meccsről sok ember döntött, és akik döntöttek, kívülálló emberek voltak. Nekik mindegy volt, hogy mi lesz az eredmény, a várakozásnak megfelelő-e vagy szenzáció. Ők nem veszthettek. De őhelyette nem volt hajlandó dönteni senki sem. így ó sokat nyerhetett, de sokat veszíthetett is. Márpedig esélye nagyon kevés volt. Mindenki a maga keresztjét... Időközben elvégezte a szokásos toalettjét, és felöltözött. Már indulófélben volt, amikor az eszébe jutott, hogy a rádió esőt mondott az ország délnyugati részére. Kinyitotta az ablakot, és tanulmányozni kezdte az eget. Az ég valóban egészen szürke volt, de úgy gondolta, hogy nem ér ide az eső. Egész úton önkéntelenül a múltra gondolt. Huszonnégy órával ezelőtt ugyanitt koptatta az aszfaltot. Negyvennyolc órával ezelőtt ilyenkor, mint mindig, felhörpintette a sarki talponállóban szokásos felvizezett kávéját, aminek már úgy megszokta az ízét, hogy azon csodálkozott volna, ha rendes kávéízt érez. Egy hete a nagyanyjánál volt falun. Nagyanyja már kilencven körül jár, és agyérelmeszesedése van. Senkit sem ismer meg, mert elfelejtette az arcokat. Nagyon rosszul érezte magát nála, és arra gondolt, hogy nem lenne jó így megöregedni. A buszon egész idő alatt a csúf kislányt kereste, de az nyilván nem utazott, mert bár alaposan körülnézett, sehol sem látta. A buszt lemosták, a szélvédőjén alig volt itt-ott eqv-egy szúnyoqtetem. Most az AJTÓ-hoz közelebb levő megállónál szállt le, mégis vagy kétszáz métert kellett gyalogolnia. Már jó darabot megtett, mikor hirtelen az utca másik végéből halálsikolyt, rémült kiáltozást hallott. Az utcán hatalmas bikák rohantak végig. Szőrük selymesen csillogott, követve mozdulataik hullámzását. B. B. kétségbeesetten beugrott az egyik mellékutcába, és teljes erejéből futni kezdett a másik vége felé. Az utcán az ordítozás egyre nőtt. Mégis, a legnagyobb csodálatára, úgy tudott futni, mint lidérces álmaiban, a levegőben lépkedve, kétségbeesetten az életéért, miközben egyre hangosabban hallotta a bősz lihegést, a patacsattogást a háta mögött. B. B. teljes erejéből nekirohant a falnak. A vállát ért kemény ütés visszatántorította és kijózanította. Zsákutca - villant át az agyán. Háta mögött egyre erősödött a fújtatás, és már érezte a bikák nehéz testét, a karvastagságú hegyes szarvak görbülését, és ő csak kábán ült a földön. Hirtelen eszébe jutott, hogy talán az AJTÓ is láthatja most; nem rá nézve hízelgő, ha végigszáguldanának rajta a bikák. Leégni mindig nagy szégyen. Sarkon perdült, és útjába állt a bikáknak. Érdekes módon nem érzett semmiféle félelmet. Felkészülten várva az előreszegezett szarvú bikák rohamát. Érezte, hogy felemelkedik a földről, amint megmarkolta a bika szarvát. Nem tudott semmi mást csinálni, csak hagyta vitetni magát a bikával, amely egyenesen a kőfalnak rontott. Az ütközést sikerült a vállával felfognia, de az olyan nagy volt, hogy a kőfal egy nagy darabon hatalmas robajjal bedőlt, s a bikát is visszatántorította. B. B. ott lógott a nyakában, mivel elroncsolódott vállát nem tudta mozdítani - Hagyd legyőzni magad! - ordította a bika fülébe. Az rázott egyet fényes, vörös szőrrel fedett fején, és B. B. mint könnyű pehely hullott le róla. A bika fújt egyet, és a ki- döntött falon a többiek után csörtetett. Csalódottan és kábultan állt fel, de azért megpróbált jó képet vágni az egészhez. Kábult volt az ütéstől, és csalódott, mert valahogy több megértést várt a bikától. Végül azért próbált meg jóképet vágni az egészhez, mert nem tekintette magát legyőzöttnek. Tehát, ha az AJTÓ látta a küzdelmet, akkor B. B. nem égett le előtte. Kiért a főútra. A rozsdás alvázú autók éppen úgy dudáltak, mint azelőtt. A járdákat még kora reggel ellepte a munkába igyekvők tömege. B. B. ugyanúgy, mint huszonnégy órával ezelőtt, felment a terméskövekből faragott lépcsőkön. A fehérre meszelt falat borító porrétegen felfedezni vélte az ujjlenyomatát, ezelőtt került hogy az övén ujjlenyomat is de ne tehete nemcsak neki csak ónekHvo son. Pontosai huszonnégy i ugyanolyan ve ezelőtt, pedig azóta. Okulva sétálgatni kéz előtt, mint akir hez, de közbei valaki kinyitja; Újra feszült cs órájának nag} san lehagyja é des volt. Tis; szuszogását, < ujjábán. Várta nincsenek. Mi a tegnapi széf gül. De mindé- Az istenit jöttem, hogy itl jam az időm é du lattal odaáll köhintett egye dőjét, és meg kilincs egy sz< Nem volt ereje próbálta gyoi^ lett volna. Per. állapítani. A r denkinek szeri zavartan és in a kilincset, az mindegy, lemc Milyen érzé Nehéz megmi vánszorgott le kedve az ujjle falakon. Az A. máskor. B. B. mint huszonni sütött és zuhi esernyők alatt koltak a tócsi gyobbodtak. E hon hagyott e: sebbik baj vol nadrágja, cip< egésszel serr kislányt keres emberek ujjal r ami a piszkosf költ, de bárho mét, nem Iától dosta a tócsa meg akart halr volt? Szerencs az eszében, éi tőle. Mikor hazai metlen vendéc nyomta az ác Cipője megper dobnia. Tudta, az életben ne Pedig felkészül Később B. I Karrierjének el: ha az AJTÓ el' A kkor kor romba sz konyka aj nem állta ' a nagykor a meleget a kopogtál Az öreg léptekkel c minden er ajtóra nag' felismertei - Andrá áhítattal.- Andrá kedvűén a - Aggyc ajtóban az - Haszr - felelte a ténye sári' Az asztal I fordult.- Tartsc - Kóstol - Csak i megvolt.- Na, m - Viktor tolót. Levá - Az ige - A hurk csak a zs már az é helyember káposztán; - Foga i - HátH öreg. - Ns ^ lV |f Mpfejilf i I L m ■ J MEÉ-33%5% & jjfff r"!v^ “'-Tv .^Bpl ^Ötjí-*Í '■ Zw&fc £ ß nfä* ár«y «sg ’ If *£ fti f;í| § ÄS jfSIÍ S »$¥fií|||| Jg J||g m |S M^I HR V Bl jK ,vsíp jjjjffiSfc .-.»Ív
