Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-20 / 16. szám
Jozef Mi lata: „Kétóránként adunk jelentést Prágába“ A közelben csővezetékek kígyóznak. Mozdulatlanul és hármasával. Mindegyikben földgáz érkezik, majd innen nagyobb nyomással halad tovább. A Tranzit Gázvezeték hazánk területén létesített első kompresszorállomásán vagyunk. Nagykapos (Veiké Kapusany) közelében, kilométerekre a szovjet határtól. Négy nagyobb csarnok, csőrengeteg, néhány alacsony épület... Látszatra ez tárul az idegen elé, amikor a tavaszi napsütésben megközelíti a létesítményt. Kívülről nézve gondolni sem merné, hogy mennyire jelentős helyen jár. A kompresszorállomás kétszázhatvan embert foglalkoztat. Nagykaposiak vagy a környező településekről bejárók valamennyien. Naponta ingáznak. Ki három kilométert, ki ennél jóval többet tesz meg munkahelyéig. Aztán a műszak végén ugyanennyit hazafelé. Március végi hétköznap van. Néhány perccel múlt nyolc óra. Ha nem jön közbe váratlan esemény, akkor mint annyiszor, ezúttal is nyugodt, zavarmentes délelőtt vár az itt dolgozókra. Tamók Gyula üzemmérnök kíséretében éppen közéjük tartunk.- Kezdjük akár a kompresszorállomás „kapujában“ - mutat a fiatal mérnök az előttünk álló földszintes épületre. - Ez itt a határátvevó és mérőállomás. Mielőtt többet mondana róla, belép és kihívja annak vezetőjét. Jozef Milata fűzi tovább a gondolatot:- Ezen a helyen halad át a hazánk területére érkező valamennyi földgáz. Nincs más feladatunk, minthogy érzékeny mérőműszereink és berendezéseink segítségével állandóan rögzítsük ezt a mennyiséget, valamint a földgáz összetételét, s kétóránként jelentést adjunk róla a prágai diszpécserközpontnak. Vagyis a kompresszorállomásra érkező földgáz mennyiségi és minőségi paramétereit mérjük és elemezzük folyamatosan. Ezután végigvezet az állomáson, ahol mérőműszer mérőműszert ér. Mindegyik valamilyen értéket mutat, mindegyik számtáblájáról fontos információ olvasMarié László: „A legfontosabb: a biztonságos üzemelés“ hátó le. A berendezések többsége maga rögzíti az adatokat, így az ellenőrzés csak ezek figyelemmel követéséből áll. Benyitunk a laboratóriumba is. Egyetlen ember ügyel a mérőműszerek zavartalan működésére. Ha szükséges, újra megmér egy-egy értéket, hogy a jelentésbe pontos adatok kerüljenek. Megállunk még egy helyiségben. Itt mérik a kompresszorállomáson áthaladó földgáz mennyiségét. Két gépen. Az egyik a mennyiség ellenőrzésére szolgál, a másik ugyanazt teszi, de a külkereskedők számára. így zajlik le az áruátvétel, eléggé sajátos módon. Elhagyva a földszintes épületet az egyik csarnokhoz közeledünk. Falai közé süví- tés kísér. A gépházban viszont már tompa zaj szolgáltatja a hangaláfestést. Turbinazene. E berendezések segítségével a vezetékben olyan mértékben növelik a földgáz nyomását, hogy az a megadott időre eljusson a következő kompresszor- állomásig. Bármerre néz a szem, mindenhol a biztonság jeleivel találkozik. A sok mérőskála és kilengő mutatóik is erre utalnak. Nincs tehát olyan érték, amelyről ne lenne áttekintésük, s ez a gyors beavatkozás alapvető feltétele.- Következik a vezérlőterem, az egész kompresszorállomás szíve - magyarázza Tamók Gyula az emeleti helyiségbe érve. - Ide fut be minden üzemeléssel kapcsolatos információ. A kompresszor- állomás zavartalan működését számítógépek biztosítják. Innen is kétóránként küldünk jelentést Prágába, majd kapjuk a visszajelzéseket, s ezek szerint módosítjuk a kompresszorállomás teljesítményét. A műszak munkáját a fődiszpécser irányítja. Jómagam is itt dolgozom, üzemmérnöki beosztásban. Főként a gépek műszaki állapotáért felelek. Közben akaratlanul is egy turbinabeindítás tanúi vagyunk. Előzőleg már a gépházban láttuk, amint két szakember adóvevő készülékkel a kezében az utolsó ellenőrzéseket végezte a berendezésen. Percekkel később nagy robaj kíséretében beindul a turbina. A vezérlőterem egyik Tamók Gyula: „Eleinte szorongást éreztem“ (Bogoly János felvételei) DÉLELŐTT A KOMPRESSZORÁLLOMÁSON képernyője előtt a számítógép sikeres „manőverét" figyelik. Marié László az ügyeletes fődiszpécser. Már jó ideje szemmel tartom. Állandóan intézkedik, szervez, telefonál. Legutóbb például oroszul beszélt a kagylóba, a szovjet szakértőkkel váltott néhány szót. Közelébe férkőzöm, hátha akad mondanivalója.- Mit mondhatnék? - szólal meg rövid nógatás után. - Az irányítás Prágából történik. Kapcsolatot tartunk velük és végrehajtjuk az utasításokat. Ennyi az egész. Hogy mi a legfontosabb számunkra? Mindenképpen a biztonságos üzemelés. És ébernek kell lennünk. Nagyon vigyáznunk kell például az áramkiesésnél. De más váratlan helyzet is adódhat. Ilyenkor mutatkozik meg, ki milyen legény a talpán, felkészültségét mennyire tudja gyakran másodpercek alatt helyes döntésre kamatoztatni. Mert itt aztán nagyon rövid határidő van a hiba vagy kiesés felszámolására... Ezután az üvegfallal elválasztott számítóközpontba vezet. Megmutatja a kazettás modulrendszert, magáról pedig elárulja, hogy villamosmérnök, a műszaki főiskola kibernetikai szakán végzett. Hetvennyolcban került a kompresszorállomásra, s az első munkahelye éppen a számítóközpont volt. Innen jutott fokozatosan mostani beosztásába. Mástól tudom, hogy sikeres újítóként tartják számon. Egy csarnokkal arrébb, ismét vezérlőteremben vagyunk. Persze nem olyan korszerűben, mint az előző volt. Innen nem számítógéppel irányítják az egyes berendezések működését. Csupán mechanikusan, kézi beindítással. De nem is emiatt jöttünk ide. Két olyan embert próbáltam szóra bírni, akiknek ittléte majdhogynem egybeesik a kompresszorállomás üzemelésének éveivel. A véletlen hozta,^ hogy. mindketten műszakmesterek. ~ Karosi Tibor eképpen vélekedik: — A katonaévek letelte után, hetvenhárom októberében kerültem ide. Először a mérőállomáson dolgoztam. Később gázberendezéskezelöi vizsgát tettem... Fokozatosan jutottam el mai beosztásomig. Királyhelmecről (Král'ovsky Chlmec) járok be naponta. Veszélyes munkahelyen vagyunk, ezért számunkra a biztonság az elsőrendű dolog, ennek rendelünk alá mindent. Heten vagyunk a műszakban. Jó kollektívában dolgozom, amelyben sikerült összehangolnunk az idősebbek és a fiatalok érdekeit. Tizenkét órás műszakokra járunk. Én nem tudom például, hogy hogyan lehet a nyolcórás munka utáni szabad idővel gazdálkodni. Kipróbálására még sosem volt alkalmam. Előnyös viszont a két szabadnap, amikor sok mindent elintézhetek. Az érem másik oldala az éjszakai ügyelet, amikor ugyanolyan éberen kell vigyázni, mint napközben. És végre kell hajtani valamennyi tervezett és váratlan utasítást. Sajnálnám, ha itt kellene hagynom a kompresz- szorállomást, megszoktam már, máshol még nem dolgoztam. Azt hiszem a többiek nevében is szólok, ha azt mondom: jó érzés a nemzetközi összéfogással megépült vezeték egyik állomásán dolgozni, s a magunk részével hozzájárulni az üzemzavarmentes szállításhoz. Ondrej Juhás önmagáról és az általa vezetett szocialista munkabrigádról beszél:-A Töketerebesi (Trebisov) Járási Építőipari Vállalat Szakmunkásképző Intézetében végeztem. Eredeti szakmám: géplakatos. A kompresszorállomásra toborzás útján jöttem, s amikor bővítették a „termelést“, műszakmesteri beosztásba kerültem. A Terebes melletti Hran községből származom, jelenleg családommal Nagykaposon élek. Én is csak azt mondhatom: jó kollektívában dolgozom, megbízható munkatársak vesznek körül. Mint brigádvezető is elégedett vagyok velük. Mert nemcsak a munkahelyi gondjainkat oldjuk meg közösen, hanem a szabad időben is összefogunk. Eljárunk például dolgozni a patronáló Abarai (Oborín) Efsz-be, legutóbb meg éppen egyik családi házat építő kollégánknak voltunk segíteni... Távozóban Tamók Gyulát érvényesülési lehetőségeiről faggatom.- Nálunk alapvető, hogy mindenki tudja, mikor mit kell tennie - magyarázza. - Háromévenként kötelezően vizsgát teszünk valamennyien, s ezzel mérjük fel tudásunk szintjét. Villamosmérnök vagyok, a Kassai (Koáice) Műszaki Főiskolán végeztem. Egy évet a terebesi Tesla üzemben töltöttem, de nem bántam meg, hogy eljöttem onnan, hiszen olyan munkát végeztem, amihez nem kellett főiskolai végzettség. Ezerkilencszáznyolcvan- ban kerültem a kompresszorállomásra. Itt érzi az ember, hogy nem hasztalan, amit csinál. Egyelőre csak ismerkedem a létesítménnyel, újítást még nem nyújtottam be. Pedig van mit tökéletesíteni. A biztonságos üzemelés, s a változó körülmények újabb lehetőségeket kínálnak. Mikor ide kerültem, eleinte szorongást éreztem. Később, ahogyan megismertem a biztonsági berendezéseket, úgy váltam egyre nyugodtabbá. fgy ezt továbblépésnek is elkönyvelhetem. Röviddel tizenegy óra előtt hagyom magam mögött a kompresszorállomást. Dolgozóira már csak hatvan egynéhány perc vár a délelőttből. Egy március végi hétköznap nyugodt délelőttiéből. J. MÉSZÁROS KÁROLY N em én sütöttem ki - olvastam, hogy az első kesztyűt medvefülből készítette az ember. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem, de egy biztos: őseink időben rájöttek, hogy a fagytól, a hideg széltől a kezet is védeni kell. A történészek szerint ezek a kesztyűk zacskó formá- júak voltak, az egyiptomi piramisokban azonban már ujjas kesztyűket találtak a régészek. Egészen más kesztyűket hagyott ránk a középkor. Alapanyaguk - bőr helyett - gyapjú és brokát volt, s azon aranyszínű hímzések meg drágakövek jelezték a rangot, a hovatartozást, a gazdagságot. V. Károly spanyol király kesztyűjét állítólag 666 gyöngyszem ékesítette, I. Erzsébet angol királynőjét pedig 24 aranygomb. A 16. században már ajándék tárgya volt a kesztyű - természetesen csak a jobb körökben. S aki kapott, annak adnia is illett. így jött aztán divatba a kötött kesztyű, rajta az elmaradhatatlan, vagyont érő mütyürökkel. És ahány kor, annyi szabály: a király előtt senki sem viselhetett kesztyűt. A középkorban sem a férfi, sem a nő nem táncolhatott kesztyűben, de a 17. századi Angliában már azt írta elő a bonton, hogy minden tánchoz új kesztyűt illik húzni. (Képzelem, micsoda nagy pakkal indulhatott bálba az a nő, aki éjfélig, netán hajnalig akarta ropni a táncot.) Más: a hódító férfi a szívénél hordta kedvese kesztyűjét, s ha a sajátját földre dobta valaki előtt, párbajra szólította fel az illetőt. Érdekes feljegyzéseink vannak a kesztyúgyártás történetéről is. Cseh földön IV. Károly uralkodása idején nyitották meg az első kesztyűgyártó céheket, ahol inkább a bőrből készült ruhák és az erszények számítottak elsődleges ipari terméknek, de a fehérhegyi, csata után rossz napok köszöntöttek a műhelyekre. A kereskedők kifizetődőbbnek találták, ha messzi földről hozzák be e keresett divatcikket, minthogy keresztül-kasul utazzák a környéket megfelelő alapanyagért. Hosszú éveken át Franciaországban vásárolták a mutatós, minden igényt kielégítő tízujjas kesztyűket. A változás akkor állt be, amikor XIV. Lajos elűzte hazájából a hugenottákat, köztük sok neves kesztyűgyárost. így került francia földről Prágába Étien Boulogne, aki 1784-ben végérvényesen lerakta kesztyúgyártásunk alapjait. A kezdet, a céhalapítás akkor sem volt könnyű. Kerek egy évbe telt, amíg a mester megindította a termelést, de a bőr feldolgozásától a festésen át egészen a varrásig mindent egy fedél alatt csináltak. 1800-ban már 16 ezer pár kesztyűt gyártottak Étien Boulogne prágai műhelyében. A jól működő céhnek gyorsan híre ment, s a jó minőségű hazai kesztyűk fokozatosan kiszorították a piacról a francia behozatalt. A 19. század közepén már Londonban, Párizsban és New York-ban is díjakat nyerlek a Prágában készült kesztyűk, s a gyártók hírnevén azóta sem esett csorba. Ennyit a múltról. Ma a Prága melletti Dobrisban van hazánk legjelentősebb kesztyűgyára.- Vállalatunk 1950-ben nyitotta meg kapuit - mondja Vladimír Sídlo igazgatóhelyettes -, s nincs olyan év, hogy valamelyik nemzetközi vásáron vagy kiállításon figyelmen kívül hagynák termékeinket. Évente körülbelül öt és fél millió pár kesztyűt gyártunk, ennek nyolcvan százaléka külföldre megy. A legtöbbet az északi államokba, Svédországba, Norvégiába, Finnországba és Dániába szállítunk, de sokat vesz tőlünk az NSZK, az Egyesült Államok, Kanada, Hollandia, Spanyolország, Anglia és Franciaország is. Lent járunk a műhelyekben. Ott, ahol a bőrt kézzel és géppel szabják-vágják, ott, ahol száz meg száz kéz percek alatt kesztyűt formál az alapanyagból. Josef Krotil harminc éve végzi ugyanazt a munkát. Téglalap alakú darabokat vág ki a bőrből - ollóval. Vastag ujjain megkeményedett hólyagok, arcán ránc ráncba fut, ősz haja a homlokába hull. Fárasztó, egyhangú munkája van, mondom neki, minden nap csak nyír, meg nyír, meg |Jj nyír.- Azokat a darabokat szabom ki, amelyekkel a gép már nem tud mit kezdeni - szólal meg hosszú faggatás után. mm
