Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-20 / 16. szám
Az osztrák fővárosban a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó tárgyalások résztvevői most tavaszi szünetet tartanak. Köztudott, hogy e tárgyalássorozat 1973. október 30-án kezdődött 7 szocialista ország és 12 NATO-ország képviselőinek részvételével. A bécsi megbeszélések több mint egy évtizedes története alatt rendszeressé váltak a tavaszi, a nyári és a téli szünetek: nyáron általában két hónapig, tavasszal és télen pedig 4-6 hétig tartottak. A tárgyalások jelenlegi, immár 32. fordulója március 16-án nyílt meg. A korábbi december közepén véget ért forduló után rendhagyó, háromhónapos szünet következett. A felek ugyanis a sokéves rendszerrel ellentétben nem tűzték ki a következő szakasz megkezdésének időpontját, s miután a közepes hatótávolságú rakéták korlátozásáról folytatott genfi tárgyalások az amerikai fél hibájából megszakadtak, a másik európai leszerelési fórum tevékenysége is a szokásosnál hosszabb ideig szünetelt. Földrészünk közvéleménye megelégedéssel nyugtázta a jelenlegi nemzetközi légkörben az immár egy évtizedre visszanyúló bécsi viták újrakezdésének a puszta tényét is. A tárgyalások hosszabb idejű szünetelésének közvetlen oka az volt, hogy a NATO-országok 1983 novemberétől megkezdték a közepes hatótávolságú fegyverek telepítését Európában. Ezek az országok nem vették komolyan a szocialista államok' küldöttségeinek figyelmeztetéseit, hogy a NATO „kettős határozatának“ gyakorlati végrehajtása rendkívül megnehezíti a bécsi tárgyalásokat is. A telepítés megkezdése ugyanis ellentétes a Hofburgban folyó megbeszélések szellemével és céljaival. Ez abból is világosan kitűnik, hogy e fegyverek jelentős részét éppen abba a körzetbe tervezik telepíteni, amelyekre a bécsi tárgyalások vonatkoznak (az NSZK, Hollandia, Belgium). Ezért a telepítés megkezdése rendkívüli módon megnehezíti, sót köny- nyen meg is hiúsíthatja a megállapodást Bécsben. KIVEZETŐ ÚT A ZSÁKUTCÁBÓL Nyilvánvaló tehát, hogy a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokat a NATO-országok álláspontja és magatartása juttatta zsákutcába. Ezért elsősorban nekik kell megtenni a szükséges lépéseket az elmozduláshoz a holtpontról. Az előző tárgyalási fordulókban a szocialista országok ismételten elítélték a NATO halogató taktikáját, azt a tényt, hogy a Nyugat „haladásról“ beszólt atár- gyalásokon, de jottányit sem engedett egyoldalú előnyökre törekvő álláspontjából. Képviselőik Bécsben képmutató módon a fegyveres erők csökkentéséről szónokoltak, s közben országaik lázasan fegyverkeztek. Negatív, merev, obstrukciós magatartásuk a tárgyalásokon elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a szocialista országok számára eleve elfogadhatatlan feltételeket támasztottak, elzárkózva minden kompromisszumtól. Olyan megoldásokat akartak a Varsói Szerződés országaira rákényszeríteni, amelyek egyoldalú katonai előnyhöz juttatták volna a NATO-t. Bár a tervezett csökkentés körzetében (az NSZK, a Benelux államok, Lengyelország, az NDK és Csehszlovákia területén), a hivatalosan előterjesztett létszámadatok megközelítő erőegyensúlyt mutattak ki, a Varsói Szerződés négy közvetlen részt vevő országától (a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia és az NDK) csaknem háromszor nagyobb létszámú csökkentést követelnek, mint amilyenre maguk hajlandóságot mutattak. A négy közvetlen részt vevő szocialista ország igazságos, mindegyik fél biztonsági érdekeit figyelembe vevő, messzemenően kompromisszumos javaslatait (eddig mintegy húsz indítványt) a Nyugat egyszerűen elutasította vagy nem válaszolt érdemben rájuk. Hosszú éveken át a tárgyalások menetét a bonyolult, de nem lényeges kérdésekre, részletproblémákra igyekezett terelni. A nyugati országok a hivatalosan előterjesztett létszámadatok ellenére minden konkrét bizonyíték nélkül azt állították, hogy a négy közvetlen részt vevő szocialista ország fegyveres erőinek létszáma mintegy 150 ezerrel több a megadottnál. E valótlan állításukhoz mereven ragaszkodva minden megállapodást a létszámprobléma tisztázásától tettek függővé. A bécsi tárgyalások mostani fordulója, a tavaszi szünet utáni folytatása természetesen csupán akkor hozhat eredményeket, csak akkor juthat ki a zsákutcából, ha a haszontalan manipuláció helyett a Nyugat a szocialista javaslatokat konstruktív módon kezelve ül a Hofburgban az asztalhoz. Megállapodási készségre van szükség részükről, ahelyett, hogy adatokkal, számokkal hadakozzanak a tényleges leszerelési lépések megkezdése ellen. Jó feltételek vannak arra, hogy végre - több mint tíz év után - megkezdődjék a csapat- és fegyverzetcsökkentés folyamata, csökkenjen a közép-európai térségben a katonai feszültség. JÓ ALAP A tárgyalásoknak lendületet adhat a jó alap: a Szovjetunió, a részt vevő szocialista országok közös kompromisz- szumos javaslatai, amelyek a korábbi nyugati indítványok sok elemét is tartalmazva kerültek az asztalra tavaly. A Varsói Szerződés országai most is változatlanul érvényesnek tekintik és megvitatásra, elfogadásra ajánlják a múlt évben előterjesztett szerződéstervezetüket, amelyben javasolják: vonjanak ki elsőnek 20 ezer főnyi szovjet és 13 ezer főnyi amerikai haderőt az érintett térségből; fagyasszák be a haderőt a további tárgyalások idejére, majd - figyelmen kívül hagyva a különböző létszámbecsléseket - állapodjanak meg abban, hogy kölcsönösen 900 ezer - 900 ezer főre csökkentik a két szövetség közép-európai erőit. A javaslatok a tervezett egyezmény megfelelő ellenőrzésére is vonatkoznak. A Varsói Szerződés országai készek gondosan megvizsgálni a NATO-javasla- tokat, de arra is figyelemmel lesznek, hogy azok vajon az érdemi tárgyalások, a megegyezés szándékát tükrözik-e, avagy csak az amerikai elnök választási kampányát, győzelmét kívánják segíteni, illetve az a céljuk, hogy leszereljék az amerikai rakétatelepítések elleni tiltakozásokat. Megfigyelők rámutatnak: a kérdés az, hogy Washington kész-e zöld utat adni, hiszen a Varsói Szerződés tagjainak konkrét szerződéstervezete nyilvánvaló megegyezési készséget tükröz. Az előző évek, a harminckét forduló tapasztalatai azt mutatják: a bécsi újrakezdésnek csak úgy van értelme, ha a nyugati országok feltétlenül és haladéktalanul gyökeres változtatást eszközölnek álláspontjukban és magatartásukban. Konkrét eredmények eléréséhez mindenekelőtt az szükséges, hogy a Nyugat lemondjon az egyoldalú katonai előnyök megszerzésére irányuló kísérleteiről, ne támasszon már eleve elfogadhatatlan feltételeket, s a szocialista országokhoz hasonlóan tanúsítson rugalmasságot és kompromisszumos készséget az álláspontok közelítése érdekében. Tegyen tanúbizonyságot politikai akaratáról a megegyezésre, a további időhúzás helyett pozitívan válaszoljon a négy szocialista ország nagy jelentőségű kezdeményezéseire, s ezek között is elsősorban az 1983. jűnius 23-án beterjesztett igen fontos, kompromisszumos egyezménytervezetre. VÁLASZRA VÁRVA A szocialista országok képviselői a bécsi tárgyalások márciusi felújításakor azt hangsúlyozták, hogy a maguk részéről változatlanul készek a komoly tárgyalásra, s ehhez jó alapnak tekintik szerződés- tervezetüket, javaslataikat. Ezek valódi lehetőséget nyújtanak arra, hogy a haderő- és fegyverzetcsökkentés fontos kérdéseiben megegyezés jöjjön létre. Javaslataik egyszerűek és gyakorlatiasak, a felek biztonsági érdekeinek józan, kölcsönös figyelembevételéből kiindulva senkinek sem okoznak kárt. Noha a Varsói Szerződés tagországai a kölcsönösen elfogadható döntések keresésében elébe mentek a nyugati partnereknek, azok mind ez ideig nem mutatnak készséget arra, hogy az egyenlőség és a felek egyenlő biztonságának elveit megtartva jussanak megállapodásra. A nyugati országok nem adtak pozitív A bécsi Hofburgban a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentésről tárgyalnak a küldöttségek. (A CSTK-felvétele) ◄—--------------------------------------------------------—-----------választ a szocialista országok javaslataira. Nem váltak tehát eddig valóra a nyugati sajtónak - olykor hivatalos forrásokra hivatkozó - jóslatai és előrejelzései, amelyek szerint Washington és szövetségesei, érezve, hogy lépéskényszerbe kerültek a világközvélemény nyugtalansága miatt, állítólag módosítják álláspontjukat, és kompromisszumos javaslatokat kívánnak előterjeszteni Bécsben. A mostani fordulóban sincs a nyugati résztvevők álláspontjában semmi olyan változás, amely arra utalna, hogy konstruktívabb szellemben közelítenék meg a vitás kérdéseket. A nyugati képviselők felszólalásai a korábbi álláspontok gépies ismételgetésére szorítkoztak, s így nem teszik lehetővé, hogy a vitatott témákban kielégítő és kölcsönösen elfogadható megoldás szülessék. Ennek ellenére - amint Valerjan Mihaj- lov, a szovjet küldöttség vezetője rámutatott - van lehetőség arra, hogy megállapodás jöjjön létre a bécsi tárgyalásokon, van mód a zsákutcából való kijutásra a szocialista országok javaslatai alapján. Ugyanakkor leszögezte: teljesen helytelen egyes nyugati megfigyelőknek az a vélekedése, amelyek a bécsi tárgyalások folytatódásában egyfajta jelét látják annak, hogy a Szovjetunió úgymond eltávolodik a közepes hatótávolságú amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai telepítésével kapcsolatos álláspontjától. A rakétatelepítést ugyanis a Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagországai továbbra is olyan lépésnek tekintik, amelyet semmivel sem lehet igazolni és amely aláássa a béke, az európai stabilitás ügyét és élezi a nemzetközi helyzetet. CSEHSZLOVÁK ÁLLÁSFOGLALÁS A Nyugat ismert akciói következtében rendkívül kiéleződött nemzetközi helyzetre hívta fel a figyelmet felszólalásában Jozef Őesták csehszlovák küldött. Kijelentette: a Varsói Szerződés tagországai elsőrendű kötelességüknek tartják, hogy erejükhöz mérten mindent megtegyenek és minden lehetőséget kihasználjanak a nukleáris háború veszélyének elhárítására, a fegyverkezési hajsza megállítására és a katonai szembenállás csökkentésére földrészünkön, elsősorban Közép- Európában. Éppen most, ebben a helyzetben a bécsi haderő- és fegyverzet- csökkentési tárgyalások pozitív eredményei nagymértékben előmozdíthatnák az enyhülést, az államok közötti kapcsolatokban a bizalom elmélyítését. A szocialista országok, köztük hazánk, éppen ezért teljesen megengedhetetlennek tartják, hogy a nyugati országok időrabló taktizálása miatt a tárgyalások vég nélkül elhúzódnak, egy helyben topognak, s hogy a NATO, miközben tárgyalási készségét hangoztatja, fokozza fegyverkezését. Úgy véljük, hogy a tárgyalás nem lehet öncélú, ez csak felesleges időveszteséghez vezet. A szocialista országok számára a nyugati félnek ez a hozzáállása - amely félrevezeti a közvéleményt - elfogadhatatlan. Sürgetően szükséges, hogy a Nyugat ne üres szólamokkal, hanem konstruktív tettekkel, gyakorlati lépésekkel válaszoljon a szocialista országok javaslataira, elsősorban az 1983 júniusában beterjesztett új, az áttörés lehetőségét magában foglaló egyezménytervezetére. Hazánk a szocialista országok küldöttségeivel együtt továbbra is minden tőle telhetőt elkövet a kölcsönösen elfogadható megállapodások elérése érdekében. A nyugati féltől függ most, hajlandódé olyan érdemi léprésekre, amelyek ebbe az irányba vezetnek. PROTICS JOLÁN Aj szú 5 84. IV. 20. N apijainkban gyors ütemű szociális átalakulás figyelhető meg a szovjet falvakban. A falusi lakásépítés ma az egyik legfontasabb állami feladat a Szovjetunióbán. A legkorszerűbb technológiákat alkalmazó házgyárak - amelyek hálózata mindegyre bővül - komplett családi házakat szállítanak - a portákhoz tartozó melléképületekkel együtt - a falvakba. A falusi lakásépítési program tervei a hatvanas években bontakoztak ki, amikor a szovjet köztársaságokban pályázatot hirdettek modern falvak és korszerű falusi otthonok építésére. A mintafalvak kialakításánál nagy figyelmet fordítottak a háztáji gazdaságokra Is. Részint ennek köszönhető, hogy ma a szovjet falvaikban a kolhozprarasztok 99, a falun élő munkások és alkalmazottak 81 százaléka a háztájiban is munkálkodik A közös gazdaságok irányításával és segítségével működő háztáji gazdaságokra még hosszú évekig szükség lesz, ezért biztosítanak megfelelő teret a számukra. Milyen kéf>et is mutat a modern szovjet falu? Először SZOVJETUNIÓ Lakásépítkezés faluhelyen is közpjonti bolthálózata, kellő számú gyermekintézménye, jól felszerelt iskolája és orvosi rendelője, továbbá művelődési háza, klubja, étterme, szórakozóhelye van. Az otthonok sem nyújtanak egyhangú képet. A variálható elemekből épített földszintes vagy emeletes családi házakban - a falusi szükségleteknek megfelelően- tágas konyha, kamra, veranda és természetesen több szoba alakítható ki. A víz-, a csatorna-, a villany- és a fútöhálózat általában közpxrnti rendszerhez csatlakozik. Jelenleg a falusi lakásállomány - összesen 1,4 milliárd négyzetméternyi terület - egynegyede van állami tulajdonban. Egy-egy ház építési költsége 12-20 ezer rubelt emészt fel. A hetvenes években 294 millió négyzetméter területen épült új lakóház a falvakban. Faluhelyen már most jobb a lakáshelyzet, mint a városokban. A régebben épült falusi lakások azonban komfortban elmaradnak a városiak mögött. Ezért jelenleg - az újak építése mellett - megkezdték a falvak lakásállományának korszerűsítését is. Az elkövetkező tíz év során 378 millió négyzetméter területen építenek modern lakásokat. (APN) Sms/' EMDtffl
