Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-13 / 15. szám
Harhorin (törökül Kara Korúm) az a város, amelyhez Mongólia ősi történelmének eseményei kötődnek. Az írásos feljegyzések már 1231 -ben említik a várost. Földsánc vette körül és négy kapuja volt. A keleti kapunál búzát és gabonát árusítottak, a nyugatinál birkákat és kecskéket, a délinél bikákat és szekereket, az északi kapunál pedig lovakat. Harhorin kereskedelmi és kézművesközpont volt. Műhelyeiben kínai típusú edényeket, mezőgazdasági eszközöket, fegyvereket és lőszert gyártottak. 1235-ben Harhorinban született meg a döntés a Délkelet-Európa elleni hadjáratról. A már eltűnt város helyén áll a nagy lámaista kolostor, az Erdeni-Dzu - a Drágaköves Budha. Egykoron Harhorinban találkoztak az uralkodók és számos ország nagykövetei. Volt itt követe Szent Lajos francia királynak is, aki a mongolokat a muzulmánok ellenfelének tekintette. A város legszebb épülete ödegej, Dzsingisz kán fiának palotája volt, akit apja halála után választottak meg nagykánná. A kolostor udvarán áll egy nagy, 45 lépés átmérőjű, kövekkel kirakott kör. Itt állt valaha a kán jurtája. Az udvarban több kisebb épület is van. A kolostor lakatlan, ha nem számítjuk kolostorlakónak az őrt és családját. Az ember akaratlanul is elgondolkodik azon, mivé tették ezt a virágzó várost a háborúk, majd később a lámaizmus, amely tiltotta a föld művelését és megparancsolta a felfele kunkorodó orrú cipők viselését, hogy a méltatlan ember ne érintse a szent földet. A vízhiányt a lámaizmus fura utasítással „oldotta meg“ - három csepp víz naponta elegendő kell, hogy legyen. Gazdag vízesés Az Orhon vízesés mellett ismét találkoztam a mandzsui uralkodók emlékével. A krónikák tanúsága szerint ennél a vízesésnél csapott össze a mandzsui had az ojratokkal. Sokáig nem dőlt el, ki nyeri a csatát, míg végül az Orhon folyó döntött. Az árvíz elsöpörte az ellenség katonáit, a győztes pedig grófi címmel és olyan fizetéssel jutalmazta meg a folyót, mint amilyet általában a grófok kaptak Mandzsu császárától. Mivel a folyó nem tudta megmondani, megkapja-e fizetését, jogos jussa általában a hivatalnokok zsebében tűnt el. Csak az aprópénzt dobták oda, ahol ma a vízesés van. Góbi Tűző nap, kiszáradt föld, beláthatatlan homokdűnék, karavánok, zöld oázisok - általában ilyennek képzeljük a sivatagot. A természet csodái azonban megismételhetetlenek. Az egyik helyen a megrepedt föld, egy kicsit távolabb a földet víz itatja át; forróság napközben és kellemetlen hideg éjszaka meg este és reggel, folyócska a homokdűnék között és zöld hegyek hideg patakokkal és örökké jeges szorosokkal. Ilyennek ismertük meg a Góbi-sivatagot. Mi is a Góbi? Mongolul ez a kifejezés Jégmező a sivatagban félsivatagot vagy terméketlen sztyeppet jelent. A mongolok azonban száraz sztyeppnek is nevezik a Góbit. Nem éppen vendégmarasztaló pusztaságnak ismertem meg én is. Egy enyhén hullámzó homokos síkság közepén állok. Helyenként csak homok van, másutt gyéren növő száraz fű. A növények azért nőnek ilyen gyéren, mivel nagyon kiterjedt, mélyreható gyökérzetük van, hogy így kárpótolják magukat a földfelszínről alig kapott csapadékért. Ilyen a szakszaul is, a Góbi legjellegzetesebb növénye. Nem fa, habár erős, tekervényes ágai vannak, amelyeket tüzelőként használnak a Góbi lakói. Inkább egy fához méltó, erős gyökerekkel rendelkező bokor. A Mongólia déli részét elfoglaló Góbi- sivatág, a Föld legkiterjedtebb pusztasága sajátságos feltételeket teremt a növények, állatok és az ember életéhez. Az élet itt a víztől függ, s abból kevés van. A levegő páratartalma is alacsony. A növényzetet alacsony cserjék képezik, a hegyes vidékeken itt-ott nyárfát és mandulafát is látni. Az állatoknak sem rózsás az élete. Hegyi birkák, kecskék, néhol hód, kis góbi róka, hiúz, vadmacska, szürke nyúl. Ahogy a sztyeppen a ló uralkodik, ugyanúgy a teve a sivatag ura. Az egész világon összesen úgy 11 millió teve él, ebből több mint 650 ezer a Góbi-sivatagban. A tudósok azt állítják, hogy ahol ma a Góbi terül el, egykor sekély tenger volt. így találhatták meg itt az iszapban az ignuanodont ősgyík nyomait, amely 50-60 millió évvel ezelőtt élt. Akkor itt más hatalmas élőlények is éltek - tracho- dontok, titanothériák, dinosaurusok, di- noceratapsok. A dinosaurus lábnyomát - amely egyedülálló a világon - ma az ulánbátori múzeumban őrzik. A régészek és az etnográfusok akiszáradt tavak közelében egy, a neolitikumból, vagyis a csiszolt kökorból származó települést is találtak. A tavak környékén hatalmas mam- mutfogakat és egy különleges zöld me- teoritot is kiástak. Lassan ugyan, de mégis hozzászoktam a természeti anomáliákhoz, de más különlegességekhez is a Góbi úttalan útjain. Az autóbuszban utazva már mesz- sziről észrevettem az egyetlen forgalmi táblát, amely egyirányú közlekedésre utasított. Amikor elhaladtunk mellette, meggyőződtem, hogy valóban jó helyen áll - mögötte meredek lejtő volt. Ezt a táblát csak egyszer lehet nem tiszteletben-tartani. Érdekes a sivatagi utazás. A sivatag ugyanis csak látszólag egyhangú. Aki először jár itt, meglepődik azon, hogy a sofőrök mindig ugyanazokon a keréknyomokon járnak, s gyakorta tesznek nagy ívű kitérőket, pedig látszólag semmi sem akadályozza, hogy nyílegyenesen hajtsanak. Meggyőződtem róla; amint letértek a kitaposott útról, a sivatag azonnal bizonyította, hogy nagyon kellemetlen is tud lenni a gépkocsik számára. A Góbi kevés vízforrása körül a vidéket élénkítő buja oázisok nőnek. Tarkítják a vidéket a megismételhetetlen természeti alakzatok is. Kezembe került egy prospektus, amely ezt írta: ,,A Góbiban megcsodálhatja a sziklákat, amelyek a forró lenyugvó Nap fényében élénk vörösen izzanak." Meggyőződtem róla, hogy a prospektus nem hazudott. Csak kár, hogy arról nem tett említést, ha valaki a Góbiba utazik, az jól öltözzön fel. A nap kezdetben kegyetlenül tűzött, de amikor egy folyóhoz érkeztünk, már egyáltalán nem panaszkodtunk a hőségre. Szálláshelyünk a Góbi déli részén levő nemzeti park közelében volt, s innen nyugatra már látszottak az Altáj magas nyúlványai, ahol a csodálatos szépségű El kanyon fekszik. Ez volt sivatagi kirándulásunk csúcspontja. A forró napról árnyékos ösvényeken ereszkedtünk le a folyóhoz, s mind erősebben éreztük fagyos leheletét. Először csak jégfoltokkal találkoztunk, majd egy valódi jégmezővel. A csodálatos és titokzatos Góbi szépségét éppen a csalóka délibábok, a zöld oázisok, a bársonyos éjszakai égbolt közeli csillagai, a mesebeli építményekre hasonlító bíborszínű sziklák adják meg. Hasonlóan felejthetetlenek a találkozások az itt élő emberekkel. A sivatag óriási és nagyon csendes. Csendesek és szűkszavúak az emberek is, akikkel itt-ott találkoztunk. Nem gesztikulálnak, halkan, nyugodtan beszélnek. A mongolok még a veszekedéseknél is tartózkodóak. Inkább érvelnek, semmint kiabálással védenék igazukat. Ilyen a természetük. A sivatag azonban ezeket a jellembeli vonásokat mintha még inkább kiemelné. Dr. MILAN PIOVARŐI A jurtákban egy nagy fazékban sosem hiányozhat a kumisz ÚJ SZÚ 15 Az utóbbi ötven évben egyetlen olyan esetet sem jegyeztek fel, hogy a Távol-Kelet déli részén fekvő tengermellék-övezetben tigris embert támadott volna meg. A Szovjetunióban csak Itt élnek tigrisek. Azon a bizonyos napon a ragadozó azért vált veszélyessé, mert egy medvével való harcban súlyosan megsebesült... Tavaly ősszel egy forgalmas főútvonaltól tizenöt kilométernyire hatalmas tigris fekvőhelyének nyomára figyeltek fel a fakitermelők. Ebben még nem lett volna semmi különös. Ám most óvatosságra késztették őket a tisztán kivehető vérnyomok. Az irtás területén átmenetileg abbahagyták a munkát, hogy megtudják, hol van most a sebesült állat. A munkások segítségül hívtak egy vadászt, Mihail Burenkovot. Burenkov tapasztalt tajgalakó lévén, jól tudta, hogy veszélyes vállalkozás az állat nyomába szegődni. Ezért magával vitt a munkások közül egy önként jelentkezőt, Jurij Reznyiket, a vad keresésére. Megtettek vagy hatszáz métert, és úgy látták, hogy a nyomok a szomszédos völgy irányába eltűnnek. Mindketten megkönnyebbültek. Ám alig telt el egy pillant és földbe gyökerezett a lábuk: fájdalmas ordítást hallottak, s a tigris szempillantás alatt ott termett előttük. Hatalmas ugrásokkal támadt rájuk. Burenkov kapta a puskáját, hátát a mögötte álló cédrusnak támasztotta és célzott. A puska csütörtököt mondott. A tigris mancsával hatalmas ütést mért a vadászra, aki csak azért nem esett össze, mert a fa megtartotta. A vadász behajliT ajgai történet tott bal karját a vadállat vicsorgó, harapásra készülő szájába dugta, ezzel az ösztönös mozdulattal próbálta távoltartani magától a tigrist. De erőik nagyon egyenlőtlenek volta. A tigrissel védtelen test állt szembe. „Ez lenne hát a vég?“ — futott át Burenkov agyán. A váratlan tusakodás hevében egészen elfeledkezett társáról. Az pedig egy pillanatra kővé dermedt, hiszen fegyvertelen volt, majd felocsúdva, felkapta a földről a fegyvert. A tigris felismerhette az újabb veszélyt, mert otthagyta Burenkovot és Reznyikre rontott. Reznyik a fegyver csövét gyömöszölte az állat szélesre tátott pofájába, és ezután meghúzta a ravaszt. Az átkozott fegyver most sem sült el. Minden erejével visszatartva a dühödt állatot, a célzót a kis kaliberű csóré állította, és ismét lőtt. A tigris hirtelen visszahökölt, mintha újra támadásra készült volna, majd összerogyott. Burenkov ruhája cafatokban, sebeiből ömlött a vér. Reznyik nagyjából bekötözte a sebeket, majd eltámogatta társát a téli szálláshelyig, ahol már emberek voltak. Három órával később - a munkások hívására - a helyszínre érkezett a vadászfelügyelet brigádja. A tigris ott feküdt a fánál, de amint megpillantotta az embereket, hatalmas ugrással próbált elmenekülni. Ám abban a pillanatban eldördültek a lövések. A szemle során aztán megállapították, hogy az állatnak bal mellső lába eltört, a jobb mancsán össze volt tépve az izompárna és egy óriási gennyes seb látszott a pofáján. Minden valószínűség szerint egy hatalmas medvével dulakodott, és akkor sebesült meg. így nem vadászhatott volna többé vaddisznóra és könnyen emberevővé lett volna, le kellett hát lőni. Mihail Burenkov több komplikált műtéten esett át, míg újra visszanyerte egészségét. (Szputnyik) 1984. IV. 13. mm/iMBM Homokdűnéka Góbi sivatagban. (Aszerzófelvételei) A Góbiban hű társ a teve MONGÓLIÁI KÉPEK - III.
