Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-13 / 15. szám
ticélunk a morvaországi Po- hofelice, ahol a tranzit gázvezeték építőinek bázisa épül. E központból irányítják majd a gázvezeték Hyd- rostav vállalat dolgozóira háruló szakaszának a kivitelezését. Találkát is itt beszéltünk meg a szakemberekkel, s miután a térkép fölött tánakodva kitűzzük mai barangolásunk pontos útvonalát, gépkocsit cserélünk, mert innen már úttalan utakon haladunk tovább. Jobbra tőlünk végtelen fekete óriáskígyóra emlékeztetve húzódik egészen a látóhatár pereméig a fektetéshez előkészített gázvezeték. - Most ezen a szakaszon dolgozunk - mondja kicsit később a gépkocsiból kikászálódva Pavot Duóik mérnök, a bratislavai Hydrostav Vlcie hrdlo-i üzemének vezető szakembere. És valóban, miután magam is kiszállok, a terepet egyengető, csöemelö és illesztő hatalmas erőgépek között észreveszem az imént még végtelennek hitt „óriáskígyó“ farkának legvégét. Amennyire csak lehet, megközelítjük a gépóriásokat, ámulatba ejtő a hatalmas tömegüket meghazudtoló fürgeségük is. Amíg két dolgozó előkészíti a hegesztő részhez az égőfejet, az emelőgép hidraulikus pofájába veszi a következő roppant nehéz, átlagosan 10 tonna súlyú és 17 méter hosszú csövet, majd milliméternyi pontossággal a meglevő vezeték végéhez illeszti. Ekkorra már a hegesztők ugyancsak befejezték az előző varratot, most ők is „lépnek“ egyet előre, s nyomban nekilátnak az újabb feladatnak. Alig félórája csupán, hogy megérkeztünk mégis meglepve tapasztalom, parkoló gépkomögöttünk is hegesztők dolgoznak. Kiderül, az élbolyban csak egy varratot készítenek, képletesen szólva, mindössze összefércelik a vezetéket. A két cső tökéletes összeforrasztásáról a hátvonalban dolgozók gondoskodnak. A hegesztő brigádban átlagosan 50 szakember dolgozik. A Hydrostav által vállalt szakaszon 11 ezer 330 ún. tiszta, több réteges varratot kell elkészíteniük. A feladat nem mindennapi még egy ilyen, hasonló munkában már megedzett kollektívának sem. Tavaly, munkakezdés előtt közösen eltöprengtek azon, hogyan lehetne a korábbinál is jobban megszervezni az építést. Vélemények ütköztetéséből került ki a többség által megvitatott és jóváhagyott megoldás. Úgy döntöttek, a brigádon belüli önálló elszámolást teszik próbára. Először a hegesztők között tesztelnék, s ha itt beválik, a többi részlegen is bevezetik. Miért éppen ezt az utat választották? A magyarázat nagyon egyszerű, hiszen pillanatnyilag éppen az önelszámoló egységekben képesek pontosan lemérni az egyéni teljesítményeket, s így anyagiakban is látványosan megkülönböztetni a jól végzett munkát a jobbtól. Na de nézzük, hogyan alakultak a dolgok időközben.- Segítségül hívnám a múlt évi kimutatásokat is - húz elő táskájából egy iratcsomót Dubík mérnök. - A legelején eltökéltük, hogy a formalizmusnak ebben a kísérletben helye nincs. Azzal mi már korábban is tisztában voltunk, hogy az adott szónak csak akkor van hitele, ha fedezete is van. Ezt úgy igyekeztünk elérni, hogy határozottan szembenéztünk az összes ténnyel, kidolgoztunk egy kölcsönösen elfogadható szerződést, amit Az ember eltörpül az itt használt gépek mellett Az egyik pillanatban aztán kérdezés nélkül kezdte el:- Nézze, nekünk nem babra ment a játék, hiszen a havi pluszprémium összegét 7 ezer koronában állapították meg - mondja. - Ezt az összeget kellett úgy elosztani, hogy mindenki az érdemei szerint részesüljön belőle. Nem kis feladat, ezt elhiheti nekem. Persze, nem is olyan bonyolult, mint sokan hiszik, mert egyforma mércét használunk mindenkire. Hónap végén összeadjuk az egyéni teljesít„ÓRIÁSKÍGYÓT“ FEKTETNEK ési nkat az élboly jócskán maga mögött tudja már.- A nemzetközi igény diktálja ezt a nagy munkaütemet - magyaráz Dubík mérnök.- Minél előbb készülünk el, annál korábban kapják meg a szerződő országok a Szovjetunióból az értékes nyersanyagot, a csővezetéken szállított földgázt. Az már közismert, hogy pillanatnyilag a tranzit gázvezeték negyedik ágát építjük. Rajtunk kívül még egy vállalat vesz részt az építésben, az országszerte ismert par- dubicei Plynostav. Nekünk négy híján 200 kilométeres szakaszt kell elkészítenünk, a többit a cseh kollégák végzik. Több mint egy éve, hogy nekifogtunk a munkának. Nem sok időt vesztegettünk az előkészülettel. Tavaly márciusban már összehegesztettük az első csöveket is.- Elégedettek a teljesítményekkel?- fordulok Stefan Gábris mérnökhöz, a vállalat kivitelezési osztályvezetőjéhez.- Láthatja, nagyon jó ütemben haladunk, így aztán érthető, hogy a múlt évi tervünket minden mutatóban túlteljesítettük. Kereken 30 millió koronát érő munkával végeztünk el többet, mint azt eredeti leg szerződésben ígértük. A január végi statisztika is mutatja, hogy indokolt az elégedettségünk, hiszen akkorra már úgy 76 kilométeres szakaszon elkészültünk a hegesztéssel. További 20 kilométert hegesztettek össze a velünk partnerviszonyban álló Kassai (Kosice) Mélyépítő Vállalat dolgozói. Január végére már több mint 51 kilométernyi vezetéket sikerült szigetelni, lefektetni és letakarni. Február első napjaiban volt az a pillanat, amikor a pohorelicei bázisunk mellett haladtunk el a gázvezetékkel. Attól a naptól kezdve hazafelé, Szlovákiába mutat utunk iránya. Közben az élvonal ismét jóval előttünk jár, azt viszont ugyancsak látom, messzi aztán a brigád minden tagja és az üzem vezetősége is igyekezett megtartani. Ez, persze, nem azt jelentette, hogy az újabb, a friss tapasztalatok szülte kívánatos korrekciók elöl elzárkóztunk. Példákat is tudok mondani ennek bizonyítására. Lássuk csak - pörgeti ujjai közt az iratkö- teget. - Itt van egy tipikus eset, az augusztusi. A szerződésben erre a hónapra 355 ún. tiszta varratra szólt a brigád szerződése, a végeredmény: 6 varrattal többet készítettek el. A rákövetkező hónap viszont már konfliktust is szült, hiszen a tervezettől 14 varrattal lemaradtak a fiúk. Ehhez a nem éppen kedvező helyzethez mindkét szerződő fél „hozzájárult“. A vezetőség hibája volt például, hogy a meghibásodott gépek gyors karbantartása akadozott, és egyebek... Arról viszont már nem tehettünk, hogy megváltozott a munkaterep is, nehezebbek lettek a körülmények, ami nyomot hagyott a teljesítményeken. így történt, hogy abban a hónapban nem fizettük ki a célprémiumot. Viszont igyekeztünk kiutat találni. Leültünk és egyenrangú partnerek módjára megvitattuk az esetet. Egyik röp- gyülésen dőlt el, hogy ha sikerül a következő hónapban pótolni a lemaradást, visszamenőleg is kifizethető a jutalom. Amint látja - vezeti mutatóujjával tekintetemet a papíron - ez a későbbiek során megtörtént. Nem tudom elég szemléletes voltam-e, de valahogy így alakult ki ezen az építkezésen a munkaszervezés ma már csaknem végérvényes változata. Beszélgetés közben Ján Vállát, az itteni építésvezetőt is figyeltem, hátha arcáról is leolvasható, mit gondol az elhangzottakról. Gyakran előfordult már, s tapasztalatból én is tudom, hogy a vezetés különböző szintjein másként ítélik meg ugyanazokat a határozatokat, elveket. Ján Valla arcán végig enyhe mosolyt látok, azt viszont, hogy egy-egy sommás megállapításra bólogatott is, az egyetértés tévedhetetlen jeleként könyveltem el. ményeket, a számok pedig önmagukért szólnak. Azt is tudjuk, lehetetlen csupán a számok alapján dönteni, mert az emberek igyekezete így gyakran megközelítőleg sem mérhető le. De ez már az érem másik oldala. Mindenesetre tavaly az utolsó negyedévben szerződésbe vettük, hogy az esetleges lemaradás a következő hónapban pótolható, s ha ez megtörténik, kifizethető a jutalom, ami az év végére 7600 korona lett. Rájöttünk ugyanis, hogy az ügy érdekében be kell fogadnunk a brigádba más szakembereket, ezt diktálták a korábbi tapasztalatok is. így kerültek később közénk például a szerelőkocsik sofőrjei is. Kihasználom az alkalmat, hogy Ján Túrna, a brigádvezető is időt szakított és részt vesz a vitában. Most öt kérem meg, mondja el tapasztalatait. Közben elindulunk, hogy immár sokadszor utolérjük az élbolyt.- Tavaly megkérdezték tőlem - mondja rámszegezett tekintettel - nem féltünk-e elvállalni ilyen körülmények között eny- nyi munkát. Nyomban visszakérdeztem az illetőt, hogy miért, milyennek látja feltételeinket. Kiderült, halvány sejtelme sem volt az önelszámoló rendszer lényegéről, sőt, valaki szándékosan félretájékoztatta. Azt hiszem, sikerült őt meggyőznöm arról, hogy jogosan vár egy kollektíván belül több jutalmat az, aki többet is dolgozik. Tudja, az idén még jobban szeretnénk elmélyíteni együttműködésünket a vezetőséggel. Hajlandók vagyunk nagyobb kockázatot is vállalni, ha ezzel arányosan nő a jutalom összege is. Én már több mint 13 éve vagyok a szakmában, de dolgoznak velem még tapasztaltabb szakemberek. Azt hiszem, nyugodtan állíthatom, hogy felkészült gárda a miénk, képesek vagyunk a nehezebb feladatokkal is megbirkózni. Ismét hepehupás útra kanyarodik velünk a gépkocsi, az élbolytól immár jó Az égőfej segítségével felmelegítik az acélcsövek peremét huszonöt kilométerre lehetünk. Most a szigetelőket és a vezetékfektetóket keressük. Idefelé jövet szünetet tartottunk a csőlerakatnál, ahová vasúton érkeznek szinte naponta a szállítmányok. Ott a hajlítógép kötötte le figyelmünket. Hiszen az sem mindennapi látvány, hogyan „játszadozik“ a tíztonnás acéltesttel ez a nem túlságosan nagy hidraulikus berendezés. Pedig a cső átmérője csaknem egy felnőtt ember átlagos magasságával vetekszik. Kísérőim útközben a vállalaton belüli munkaszervezés formáiba is készségesen beavatnak. Megtudom, korábban három üzem közösen végezte a gázvezeték építését. Most egy üzembe tömörítették az összes hozzáértő szakembert és a gépeket, aminek látványos előnyei vannak. Mindenekelőtt rengeteg papírmunkától szabadultak meg, amely az üzemek közti ügyvitelben korábban nélkülözhetetlen volt. Ennek az üzemnek a létezését a gázvezeték befejezése terminusához kötötték. Ezután feloszlatják, s a soron levő feladathoz igazítva szervezik majd újjá. Más szóval: a rugalmasság kapott nagyobb teret.- E változásnak azonnal megmutatkoztak az előnyei - magyaráz Dubík mérnök. - Az átszervezés után csaknem negyedrésszel kevesebb ember látja el az egész ügyvitelt. Igaz, ahhoz, hogy mindenről pontosan tájékozottak legyünk, egyéb lehetőségeket is ki kell használni. A távolságokra való tekintettel adó-vevő készülékekkel láttunk el néhány fontosabb munkahelyet. A pohorelicei bázis központi diszpécsertermében délelőtt jártam. Rudolf Berka mérnök mutatta be, hányféleképpen fordítható az építkezés előnyére a gyors információcsere. Szinte félóránként megkapják az élboly előrevonulásának adatait, a gépek állapotára vonatkozó információkat, a raktárkészletek alakulását, stb. Ugyanezt azonnal továbbítják a vállalat felelős szakemberihez, akik nyomban cselekedhetnek az esetleges nehézségek elhárítása érdekében.- Ott vannak - kiált örömében a gépkocsivezető, s ezzel gondolataimból visz- szatérít a jelenbe. A dombtetőről jól látjuk, amint a fektető gépek lépésben haladva beágyazzák a földbe súlyos terhüket. Azt már csupán a mély árok fölött állva veszem észre, hogy a csövet valójában puha gumi- és textilhulladék közé fektetik, növelve ezzel a cső szigetelésének élettartamát. Eltart néhány percig, amíg betelek a nagyszerű látvánnyal. Hiszen ami itt folyik olyan benyomást kelt, mintha egy láthatatlan karmester vezényletére történnék. A szó valódi és átvitt értelmében is simán, zavartalanul, olajozottan működik ez a bonyolult építkezési rendszer. KESZELI BÉLA A képen Ján Túrna brigádve- zető (balról), Jarosiav Horil mérnök, Ján Valla építésvezető és Pavol Dubík mérnök az elért eredményeket értékeli (A szerző felvételei) A fektető gépek lépésben haladva rakják a földbe terhüket
