Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-06 / 14. szám
K örbejárom a bratíslavai Petrzalka lakónegyed egyik, hatékony módszerekkel épülő, kicsi alapterületű iker toronyházát. Olykor megállók egy pillanatra. de a hozzám érkező hangok alapján sem tudok azonnal rájönni, mi az. amit ez a helyszín nélkülöz Pedig kísérőim, a kivitelező Hydrostav Vállalat szakembereinek dolgozói a lehető legkimeritöbb választ adják minden kérdésemre. Többek közt azt is megtudtam már, hogy az épületet 21 emeletesre tervezték, ezért a ház panelekből kivitelezhetetlen. Az előregyártott elemek ilyen magasságig nálunk még nem alkalmazhatók, maradt tehát a módszer, miszerint az épület tartószerkezetét a helyszínen kell zsaluzni, vasazni, betonozni egyaránt. Vagyis a kedvezőtlen időjárás ellen védelmet nyújtó és a folyamatos ellátást biztosító házgyári termelő csarnokokból ez esetben ismét a szabad ég alá költözhettek az Itt már a panel nem alkalmazható JBPP* szmmn mami építők. Mintha a fejlődés megtorpanásáról lenne itt szó, pedig azért jöttünk ma össze, hogy ezen a példán is bizonyítsuk: a műszaki lehetőségek igénybevételével és kitűnő szervezéssel ilyen körülmények közt is lehetséges gyorsan és jól építkezni. Most ismét megállók néhány másodpercre, mert végre sejteni kezdem már, mi az, ami hiányzik. Végre világos minden. hiszen nagy mennyiségű zsaluzásról esett az imént szó, az ácsok jellegzetes kopácsolását mégsem hallani. Nem nyerít a körfűrész, s a/levegőben sem érezni a frissen metszett fa gyantaillatát. A hűvös szél csaknem kizárólag az acél csengését-bongását „teríti“ szét a környéken.- A reánk háruló feladatok, a megvalósításukra megszabott egyre rövidebb időszakaszok és az ember felmentése a nehéz fizikai munka alól - ezek kényszerítik ki bizonyos szakmák hagyományos fogásainak módosítását - mondja a zörejeket is túlharsogva Otakar Pisoft mérnök. - így aztán hiábavaló visszasírni azt, amit elöbb-utóbb végérvényesen maga alá temet a múló idő. Jobb a fejlődés irányát követni, s ezt mindenekelőtt a szakemberek címére mondom. Valamikor egy ilyen épületen szó szerint nyüzsögtek az ácsok. Rengeteg fűrészelt faanyagot kellene fölhalmozni ide, amiből aztán munka- és időigényes módszerekkel előállítanák a zsaluk szükséges elemeit. Természetesen ma is dolgoznak itt ácsok, viszont kevesen, és nagy teljesítményt nyújtanak. Szeretném, ha jobban szemügyre venné az épület peremén a zsaluszerkezetet. De jobb, ha a lerakat- hoz megyünk, ahol be is mutathatok néhány érdekességet. Elindulunk tehát a parányi felvonulási terület túloldalára, útközben még szót ejtünk a nagyfelületű acél zsalurendszerek előnyeiről és a körülményekről, amelyek közvetlenül és közvetve is alkalmazásuk mellett szólnak. Megtudom, az építő szakemberek sem kedvelik az egyhangúságot, a panelnek ezért van ma már elég sok ellenzője az építőipar berkein belül is. Egyre többen fáradoznak azon, hogy a nagy teljesítmények megtartása, növelése mellett is változatosan megoldott objektumok szülessenek. Ennek a gondolkodásnak a gyakorlati hatása ma még csak az atipikus épületeknél érezhető, de nem kizárt, hogy az így szerzett tapasztalatok idővel jóval nagyobb teret hódítanak. Ilyen összefüggésben érdekes, hogy amíg a lakások építésénél már mintegy 90 százalékban a panel hódít, az ipari létesítményeknek alig a felét lehet előregyártott elemekből fölhúzni. Ennek egyszerű a magyarázata, hiszen az utóbbiak rendszerint speciális céllal épülnek. Nehezen képzelhető el például az erőművek különleges alapozása és felső épületeinek rendszere kizárólag panelből. Mindent összevetve, ma még rengeteg munkát kell helyben, „testre szabva“ elvégezni, s ezen a belátható jövőben sem tudunk sokat változtatni. Helyénvaló tehát az az igyekezet, amely ilyen esetekben a műszaki vívmányok gyakorlati alkalmazását sürgeti. Az ún. monolitikus eljárások mellett szólnak továbbá a termőföld megóvását szorgalmazó rendeletek is. Nem csoda, ha a tervező szakemberek minél kisebb területre összpontosítva igyekeznek elhelyezni az épületeket.- íme a mi büszkeségünk - mutat az acélzsalu-elemekre Pisoft mérnök. - Tudja, a hagyományos fából készült zsaluzás valaha a „nyers építkezés“ értékének csaknem a 40 százalékát emésztette föl. Mindenekelőtt emiatt szorgalmaztuk a változást. Ennek már hosszú múltja van, hiszen még 1969-ben vásároltunk meg egy licencet külföldön, nevezetesen a NOÉ cégtől, aminek nyomán a Trencianské Bohuslavice-i üzemünkben gyártani kezdtük a nagyméretű acélzsalukat, IS NOÉ jelzéssel. Ennek köszönhetően azonnal több mint egyhar- madával csökkent a munkaigényesség. Három éve már, hogy az eredeti licenc szerint a szenei (Senec) Montostroj és a prágai Épületszerelő Vállalat is gyártja ezt a zsalut, s mégis azt kell mondanom, hogy elégedetlenek vagyunk elterjedésének fokával. Több vállalat szándékosan nem veszi tudomásul, hogy hazai forrásból ugyanúgy beszerezhetné ezeket az elemeket, sőt még gyorsabban és olcsóbban is, mint külföldről. Tesztelik az új típusú, részelemekre bontható zsaluszerkezetet Nem kizárt, a riportot olvasva itt főleg a hagyományos deszkazsalu hívei kapják fel a fejüket, s azzal érvelnek majd, hogy a faelemek négyzetmétere csupán 60 koronába kerül. Csakhogy ez nem mérvadó, hiszen számítások is bizonyítják, hogy az acélzsalu több testhossznyi előnnyel vezet a pályán. Lássuk a tényeket A deszkazsalu kíméletes bánásmód mellett mindössze háromszor használható, ezután rendszerint annyira megrongálódik, hogy anyaga csupán tűzifának alkalmas. Állítsuk vele szembe a legolcsóbb és a leggyakrabban használt, az egyszerű síkfelületű acélzsalu-elemet (négyzetmétere 600 korona körül mozog), ami 400-szor használható. Egészítsük ki a képet még azzal, hogy a különböző típusú acélzsalu-elemek két csoportba oszthatók. Az elsőbe azok tartoznak, amelyeknek nemcsak a vázát, hanem sík felületét is acéllemezekből készítették, míg a második csoportot a nagyméretű ragasztott, réteges, préselt, furnérlemezekkel ellátottak alkotják. Az utóbbinál az ismételt alkalmazhatóság számát a furnérlemez minősége szabja meg. Ezzel idehaza, sajnos, elég sok- Nézzük kicsit részletesebben az említett furnérlemezek ügyét. Hazai gyártóink, név szerint a zvoleni Bucina, meg a vranovi Bukóza évek óta ígéri ugyan, de a mai napig nem gyártja olyan méretekben, amelyekre nekünk szükségünk lenne. Igazodva az acélvázhoz, 3 x 1,5 méteres lemezek kellenének, ami egyébként nemzetközi szabványméret. Mivel a hazai piacon csak ennél kisebb lemezek vannak, kénytelenek vagyunk több részből összeállítani a zsalu sima felületét. Sajnos, a csatlakozások a kész beton felületén meglátszanak, mi aztán ezek lecsíszolásával vesztegetjük az időt. A lemezek élettartamára viszont nagyon rosszul hat, hogy gyenge a vízálló képességük, pedig velük szemben, ez az egyik alapkövetelmény. És végül, de nem utolsósorban az sem mindegy, hogy gyakran eltérő a vastagságuk is. Képzelje el, mit jelent a sima felület több részből történő kialakításánál, ha a lemezek közt két- három milliméter a különbség. Nem csoda, ha a dolgozók szerelés közben belefáradnak a sok csere-berébe, megunják a válogatást, és úgy rakják föl a lemezeket, ahogy jönnek. Volt olyan szállítmány, amelyben fél centiméteres eltéréseket is felfedeztünk a lemezek között. Ezért van, hogy egyes beruházásokra mi is külföldről hozatunk furnérlemezeket. A helyzet érthető paradoxona, hogy ha mindent összevetünk, az importból származó drágább, de jobb portéka a kifizetődőbb. A vízálló lemeznek az előírás szerint látható elváltozás nélkül 100 óra hosszat ki kéne bírnia forró vízben. A hazai lemezeket pedig már az első nyári zápor girbe-görbére deformálja, szétnyitja, mint a meséskönyvet. Ez nemcsak nekünk gond, de az IS NOÉ elemek exportjára is rosszul hat. A gyártók szállítottak már belőlük Jugoszláviába, Lengyelországba, Magyarországra, Líbiába, de máshová is. A megrendelők a furnérlemezeket már nem nálunk vásárolták, önmagában a zsaluszerkezet egyébként kitűnő, a világszínvonalhoz mégis hiányzik belőle valami. A vetélytárs külföldi cégek ma már rozsdaálló felülettel látják el az acélelemeket. Megfelelő kapacitások híján Pisoft mérnök a baj, a lemezek maximálisan 60 „fordulatot“ ha kibírnak. Ezután rendszerint újakat kell felszerelni az acélvázra. Tegyem hozzá azonnal, még így is sokkal olcsóbb ez az eljárás a hagyományos deszkazsalunál.- Az acélzsaluk alkalmazásánál van egy fontos tényező - magyaráz Pavel Vrana mérnök, mai „expedíciónk" egyik tagja. - Nagyon kívánatos, hogy már a tervező tudjon róla, az építő ezt a zsalut szeretné használni. Az ő kezében a lehetőség, hogy úgy méretezze a helyiségeket, hogy nekünk ne kelljen a zsalukat , toldoznunk-foltoznunk, hanem könnyen variálhassuk az adott méretű elemeket. Idököltség- és egyéb megtakarításokhoz vezet az ilyen együttműködés. Nálunk, a bratislavai Hydrostavban elértük, hogy havonta átlagosan kétszer forgatjuk meg a zsalukészleteinket. Az ún. alagútzsalu- nál még a fentinél is látványosabbak az eredmények, elemeit évente kétszázszor (200!) is bevetjük. Ilyen esetben már két év alatt megtérül az értékük. Miután megtudom, a Hydrostavban évente átlagosan mintegy 400 ezer négyzetméter zsalut kell elkészíteniük és felszerelnék, nyomban érthetővé válik számomra, miért lelkesednek az IS NOÉ típusért. Részben tehát a kényszernek köszönhetik, hogy ma országos viszonylatban is az elsők között vannak az acélzsaluk gyakorlati kihasználásában.- Próbáljuk meg kiegészíteni az eddig vázolt, nagyrészt pozitív képet azzal, mi lehet az oka annak, hogy számos vállalatnál eléggé bizalmatlanok az IS NOE- vel szemben - kapcsolódik be társalgásunkba Magdaléna Lutterová mérnök is. (A szerző felvételei) idehaza maradunk továbbra is a festett felületeknél, s ennek hátrányát, gondolom, nem kell részletezni. Beszélgetés közben feljegyzek még egy adatot: a Hydrostavban jelenleg 20 ezer négyzetméter acélzsalu van. Vannak speciális célú zsaluik is, amelyeket nem lehet bárhol bevetni, ezért túl sokat hevernek kihasználatlanul. Mint mondják, jobb lenne, ha kevesebb, de univerzális elemeik lennének, amelyeket a feladat jellegétől függően variálhatnának. Ezzel kihasználtságuk fokát is növelhetnék. Csupán néhány méterrel arrébb arról is meggyőződöm, hogy ilyen vonatkozásban sem ülnek ölbe tett kézzel. Négy kísérőm együtt mutatja be korábbi tárgyalásaik legújabb gyümölcsét, a könnyen módosítható, részelemekre bontható, újfajta acélzsalut. Mert jól állják a próbát, már eldöntötték: megvásárolják gyártásuk jogát is. Erre azért is nagyon gyorsan sor kerül, mert kiszámították, ha az új zsalutípust használják, kereken egyharmad- résszel kevesebbel is tartani tudják a munka ütemét. Eddig még nem esett szó arról, hogyan viselik munkakörülményeik ilyen gyökeres változását a dolgozók. Az építőipar berkeiben már nem titok, gyakran hangoztatják, a hagyományos ácsszakmának egyre több beruházáson végképp beharangoztak. Ma már szerelői képesítést igényel a zsaluzás, s aki teheti és ha megvan rá a tehetsége, alkalmazkodik a körülményekhez. így aztán jól megfér az acélzsaluval. Sajnos, fordítva ez nem mindig érvényes. Ha beszélni tudnának a zsaluelemek, gyakran panaszt emelnének a bánásmód ellen. E téren is kívánatos lenne a rohamos változás. KESZELI BÉLA
