Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-06 / 14. szám
mm EGY NEM CSINÁL NYARAT. DE... Hosszas keresés után találtam rá a Honvédelmi Szövetség Allende utcai klubjára. Bent szólt a zene, az ajtót csak hosszabb csengetés után nyitották ki. Pavol Benc mérnök, a klub elnöke, mentegetőzve mondta:- Az ifjúsági szakkör az előbb fejezte be a foglalkozást, az idősebb klubtagok pedig csak később érkeznek. Este nyolc óra felé a legnagyobb a forgalom nálunk. Körülnézek a négy kis helyiségből álló klubban. Ez az egyedüli olyan klub Brati- slavában, ahová bárki bejöhet, ahol mindenkit szívesen látnak, függetlenül attól, hol dolgozik, melyik iskolába jár. Tizenötéves múltra tekintenek vissza, a nyilvántartott tagok száma több mint ötszáz. Erről a klub elnöke így vélekedik:- Azt hiszem, nem pontos a nyilvántartásunk Számításaink szerint az aktívan tevékenykedő klubtagok száma háromszáz körül van. Hetven százalékuk közép- iskolás. A tizenöt éven aluli fiatalok száma alig húsz, két szakkörben dolgoznak. Hogy miért vannak ilyen kevesen? Elsősorban azért, mert nehéz jó szakkörvezetőt találni. A másik ok: a szakköri tevékenységhez szükséges alkatrészeket, elektronikai paneleket nehéz beszerezni. Nincs patronáló üzemünk, anyagi támogatást csak a Honvédelmi Szövetség 4. városkerületi bizottságától kapunk. Esetenként társadalmi munkával szerzünk pénzt.- A Hi-Fi klubok kezdetben csak zenével, annak rögzítésével, reprodukciójával, s az ehhez szükséges berendezések előállításával foglalkoztak. Később lépett be a videotechnika, most pedig már a mikroszámítógépeknél tartunk. Amint látja, a klubbeli tevékenységben is igyekszünk lépést tartani a fejlődéssel. Igaz. lépéshátrányban vagyunk. Ahogy múlik az idő, úgy népesedik be a klub. A fiatalok kisebb csoportokba verődve dolgoznak a klub tulajdonában levő mikroszámítógépeken, magnetofonokon. Egy-egy berendezést először rendbe kell tenni. Robert Redhammer, az ifjúsági szakkör egyik vezetője megkérdezi:- Nem akar sakkozni? Csodálkozva néztem rá, mert sakktáblát, sakkfigurákat sehol sem láttam. Aztán feleletre sem várva a szakkörvezetö bekapcsolta az egyik komputert. A képernyőn kirajzolódik a sakktábla, a berendezés jelzi, kezdődhet a játék- Az idejáró fiatalok maguk is készítenek programokat, amelyeket betáplálnak a számítógépbe, aztán ellenőrzik, csiszolják, javítják azokat. - Ez jobban leköti őket - bár jó matematikai ismeretekkel is kell rendelkezniük - mint maga a játék. Azt hiszem, akik a klubban megfordulnak, közelebb kerülnek az elektronikához, a mikroszámítógépekhez. Hogy a klub tevékenysége befolyásolja-e a fiatalok pályaválasztását, azt a vezetőség nem tartja nyilván. Ennek ellenére nem érdektelen megemlíteni, hogy az elnök maga is több mint nyolc éve lett klubtag. A mikroelektronika lett a hobbija, s mint fiatal mérnök ma is számítógéppel dolgozik. Robert Redhammer is a Szlovák Műszaki Főiskola elektrotechnikai karának hallgatója. Tovább is lehetne a sort folytatni. Kár, hogy nem irányítják tudatosan a fiatalok pályaválasztását. Ennek okát Benc mérnök ebben látja:- A mikroszámítógépeket, az üzemeltetésükhöz szükséges berendezéseket nem lehet a kiskereskedelmi hálózatból beszerezni. A tulajdonunkban levő néhány számítógépet a bazáron keresztül vettük meg. Ez szűkre szabja tevékenységünket, ami nagy kár, mert az érdeklődés igen nagy. Nagyobb helyiségre, jól képzett szakköri vezetőkre és több számítógépre lenne szükség ahhoz, hogy tervszerűbb munkát végezhessünk, és az idelátogató fiatalok mindegyike alapos ismeretekre tegyen szert. Ennek ellenére bizakodó vagyok, hiszek abban, hogy felszereltségünk hamarosan jobb lesz. A klub több tagja olyan berendezéseket, mintadarabokat készít - helyiség és megfelelő berendezés hiányában a legtöbb esetben odahaza -, amelyeket a különböző kiállításokon is bemutatnak. A Trnaván megrendezett HI-FI-Ama ’83 országos kiállításon Ján Brosek mérnök reprodukciós rendszere magas elismerésben részesült. Tibor Jávor mérnök berendezését újítási javaslatként fogadták el. Boris Pietrzyk mérnök a morzeje^ lek mikroszámítógéppel való vételén dolgozik. Egyszóval népgazdasági szempontból is hasznos munkát végeznek a klubtagok, akik egykor az elektrotechnikai szakkörbe jártak.- Van két képmagnónk, s ehhez egy kameránk, fényképezőgépünk és vetítőnk. Az utóbbi két évben a FAT-verse- nyen az első helyen végeztünk. Van. amikor adva van a témakör, esetenként megrendelésre készítjük el a felvételt, természetesen megfelelő zenei aláfestéssel. Zuzana Klucková és Irma Dovino- vá műsora a naprendszerről nagy visszhangra talált. Egyes klubtagok magnótekerccsel érkeznek. Zenei felvételeket akarnak átjátszani. Amíg rájuk kerül a sor, nézelődnek, talán legközelebb ők is odaülnek a számítógép elé, előbb-utóbb ők is kedvet kapnak a programkészítéshez...- A különböző rendezvényeken igyekszünk népszerűsíteni munkánkat, bemutatni tagjaink alkotásait - mondja búcsúzóul a klub elnöke. - Egyre több fiatal érdeklődését akarjuk felkelteni az elektrotechnika, a mikroszámítógépek iránt. Kár, hogy nem sok hasonló klub van Szlovákiában, kevés helyen nyílik a fiataloknak lehetőségük, hogy megismerkedjenek a mikroszámítóképekkel. Egy fecske még nem csinál nyarat, tartja a közmondás, de lehet az előhírnöke... NÉMETH JÁNOS Szakköri tevékenység (A szerző felvétele) Felszállásra készen (Archív felvétel) N incs olyan műszer, amely alkalmas lenne a lélekjelenlét hiteles mérésére. És nincs pszichológus, aki teljes biztonsággal és pontosan körül tudná határolni az emberi lélekjelenlét nagyságát, erejét. Különösen akkor, ha teljesen váratlan és ismeretlen veszély teszi hirtelen próbára az embert. Egy fiatal vadászpilótának volt része ilyen megpróbáltatásban. A nevét nem kívánja nyilvánosságra hozni. Nevezzük őt Kovács Jánosnak. Kovács János tizennégyezer méter magasságban viharzott szuperszonikus gépével a hangsebességnél jóval nagyobb gyorsasággal, amikor különös, szokatlan koppa- násra lett figyelmes. A koppanás a kabintető oldaláról hallatszott. Mi történt? Eltévedt meteor ütközött a gép testének? Vagy valamely más, ismeretlen erőhatás érte? A pilóta ellenőrizte a műszereket, a kapcsolótáblát, a kabintetőt. Semmi rendellenesség. A gép minden berendezése a megszokott biztonsággal üzemelt. A parancsnak megfelelően kissé csökkentette a sebességet. A gázkarért nyúlt. Ebben a pillanatban iszonyú robbanás reszkettette meg a gépét. A vadászrepülőt lebírhatatlan erejű légnyomás taszította mellbe és préselte vasmarokkal az ülésbe. Fejvédő sisakját viszont hirtelen kerekedett fel a küzdelmet. Megkísérli épségben földre juttatni a gépet. A gép sebességét sikerült a megengedhető minimálisra csökkentenie. A kitört kabinte- tö felől beáramló légzuhatag ereje érezhetően lanyhult. A kisebb kapacitással cjolgozó hajtómű zaja is gyengült. Sikerült helyreállítania a rádióösszeköttetést- Jelentem, kirobbant a kabintetőm! A repülőtér irányító harcálláspontján nem akartak hinni a fülüknek.- Ismételje meg adását. Megismételte, majd rádióját átkapcsolta a repülésvezető hullámhosszára.- Vissza tudja hozni a gépet? - kérdezte a repülésvezetö.- Megkísérlem. A gép kabintetőjének plexiüvege elülső része nem törött ki, de millió és millió hajszálA FÉLELEM LEGYŐZŐI szívóhatás igyekezett letépni. Arca fedetlen részébe mintha milliónyi jégtű fúródott volna. Szemhéja görcsösen összezárult, mindkét szeméből patakzott a könnye. A testét oltalmazó magassági ruha léggömbként felfúvódott. __ A fiatal tiszt nem vesztette el a lélekjelenlétét. Ereje teljes megfeszítésével ültében előrehájolt, s arcát a műszerfal mögött óvta a felülről beáramló elsöprő erejű léghuzattól. Felpillantott. A kabintetö plexiüvegének nagyobb hányada hiányzott. Mi történhetett vele? Talán valóban nekiütközött valami, amitől megsérült, megrepedt, s azután a kabin belső légnyomása nagy hirtelen, robbanásszerű erővel kitörte. A pilóta testét az úgynevezett túlnyomásos ruha biztonságosan oltalmazta. E nélkül ilyen esetben a szervezet belső nyomása és a sztratoszférában uralkodó igen kicsiny külső nyomás közötti különbség következtében az emberi test valósággal szétrobbanna. És a légzés? A pilóta orrára és szájára szerelt légzőcső bőségesen elegendő oxigént biztosított. Kovács János tudta, hogy a tétlenkedés egyenlő a pusztulással. Cselekednie kellett. Kikapcsolta a hangsebesség feletti repülést lehetővé tevő úgynevezett utánégetöt, kiengedte a törzsféklapot, s továbbra is előre hajolva, a műszerfal viszonylagos oltalma mögött megfeszített összpontosítással dolgozott. Rádión jelenteni akarta a történteket a repülőtérre, de hasztalan kísérletezett. A nagy torlónyomás és a hajtóműnek a kitört kabin- tetőn beáramló zaja lehetetlenné tette a kapcsolat felvételét. Testét dermesztő hideg járta át. A kirobbant plexiüvegen besüvítő levegő hőmérséklete mínusz ötvenkét fok! Tízezer méteren még mindig kegyetlen volt a hideg, mínusz negyvennyolc fok gémberítette tagjait. Meddig bírja? Nem lenne célszerűbb katapultálnia, mielőtt teljesen átdermed és cselekvőképtelenné válik? A légzőkészülék szájára és orrára szoruló csöve alatt az ajkába harapott. Nem. Nem hagyja sorsára a gépet. A műszerek működnek. Amíg erővel és akarattal bírja, nem adja repedés miatt teljesen átláthatatlanná vált. A pilóta vizuálisan nem tájékozódhatott. A repülőtérről segítségére siettek. A harcálláspontról megadták neki a repülési irányt és a szükséges süllyedési adatokat. Az iiányító harcálláspont lokátorának személyzete biztos hozzáértéssel vezette őt hazafelé. Egyik fiatal repülőgépvezető társa is a segítségére sietett. Megkereste öt a levegőben és gépével melléje csatlakozott, hogy segítse a leszállómezőre irányításban. Első leszállási kísérlete nem sikerült. Újabb iskolakörrel megismételte a műveletet. Most... most... És ezúttal már sikerült letennie gépét a kényszerleszálló mezőn. Amint földet érzett a kerekek alatt, azonnal kikapcsolta a hajtóművet, kiengedte a fékernyőt, áramtalanította a gépet, amely a térdig érő fűben viszonylag rövid gurulás után engedelmesen megállt. A pilóta megkönnyebbült sóhajjal ereszkedett le a vezetőfülkéből. Megnézte a sérült kabintetőt, fürkészve végigpásztázta a törzset, a szárnyakat, a vezérsíkokat. A kirobbant plexin kívül sehol semmi sérülés. A gépet úgy simogatta végig tenyerével, mint édesanyja gyermekét. Egyszeriben belényilalt a felismerés: másként is végződhetett volna. Lélekjelenlétének, félelemlegyűrő képességének és a repülőtérről kapott segítségnek köszönhető, hogy megúszta ezt a veszélyes helyzetet, amely rajta kívül még soha egyetlen vadászrepülővel sem fordult elő. Az újságíró persze örül a felelevenített esethez hasonló, izgalmas epizódoknak, s erről faggatja a vadászrepülöket. Érthető ez, hiszen a pilóták mindennapi élete, munkája egyébként eléggé egyhangú. Tantermi felkészülés, repülés előtti megbeszélés, repülés, majd a feladat végrehajtásának értékelése. így telnek hétköznapjaik. Mi a célja mindennek? Felkészülni és mindig készen állni a haza légi határainak oltalmazására. Ezt szolgálja a repülőtéri vadászkészültségi szolgálat is, amelynek pihenőszobájában Kovács János főhadnagy rendkívüli élményéről beszámolt a riporternek. ÚJ SZÚ 8 BERTALAN ISTVÁN 1984. IV. 6.
